Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-19 / 299. szám

1994. december 19., hétfő HAZAI HOL-MI A hír ne jusson túl a küszöbön Ajó feleség lelkiismeretes, istenfélő és emberszerető, és ha kell enged Dankó Mihály Kisnamény (KM) — Hány igen és hány nem, hány mosoly és hány könnyáztatta perc kötődött a hatvanöt évhez. Külön, külön is egy emberöltő, hát még együtt töltve! Bakk Károly és fe­lesége, Vajas Borbála a napokban tartotta vaslako- daimát. A ködös, párás idő csúszóssá teszi a Kisnaményba vezető utat. Az agyagos sár „nagyon szereti” a vendéget, úgy oda­ragasztja, hogy egy könnyen nem szabadul. Ebben, a világ zajától kissé távol eső kis fa­luban, a Fő utca 34. szám alatt él, Karcsi bácsi és Boriska néni. A takaros kiskert, a ház jelzi, itt még mindig talpon van a nyolcvannyolc éves gaz­da és a nyolcvanharmadik esz­tendőt taposó gazdasszony. Madám néni A hangos kutyaugatásra egy fürge járású bácsika jön elém, beinvitál. A konyhában sürgö­lődő, mosolygós nénike, mint­ha régi ismerőseként érkeztem volna, barátságos simogatás- sal köszönt. Nézem az idős házaspárt, egyenes derekú, tettre kész emberek még min­dig, szinte hihetetlen a mögöt­tük álló nagy idő. Keresek va­lami különlegeset, ami átsegí­tette őket ezen, az életnek ne­vezett irdatlan óceánon. Meg­mosolyogják kissé bátortalan kérdésemet. Szerencséjük volt, s az Isten is mindig mel­lettük állt — vallják. Hogy is kezdődött 1929- ben? Mint ha ma lenne, az ud­varlás, az együtt töltött esték... Akkor még nem lehetett félre­húzódni a fiataloknak, legfel­jebb mikor a lány kikísérte a legényt, maradt néhány perc egy sóhajra, egy szerelmes szóra, egy csókra. Az esküvőt először a községházán, majd a templomban tartották. Hófe­hér ruhában a mennyasszony, fényes csizmában a vőlegény, ahogy illett. Igazán szép pár! — súgtak össze a gyalog ha­ladó menetet szemlélők. A va­csorát és az éjszakai hurka­kolbászt a Bakk-háznál feldí­szített csűrben tálalták. A ci­gányzenére mulatni viszont a Bakk Károly és felesége kétszáz méterre lévő táncte­rembe mentek át. Annak rend­je módja szerint, a sok vendég sok ajándékot hozott, s volt menyasszonytánc is. — Még nőtlenként elmen­tem kubikosnak — kezdi me­sélni Károly bácsi. — „Össze­hoztam” két lovat, azzal kezd­tünk gazdálkodni a nagyapám földjén. A feleségem is kapott hozományba 10 holdat, egy te­henet és ami ilyenkor szokás, staférungnak: dunyhát, párnát, térítőkét, stb. — Hála a körjegyző sógo­romnak, 22 évesen sikerült Debrecenben kitanulni a szü- lésznőséget — veszi át a szót Boriska mama. — „Madám néni” lettem és a környéken több ezer gyereket segítettem a világra. Nem volt orvos, a felszerelések az akkori színvo­nalnak megfelelőek, nem szá­mított, ha hívtak éjjel vagy nappal, sárban, hóban menni kellett. Büszke vagyok rá, hogy az aktív 35 évem alatt egyetlen halálesetem sem volt. Emellett nekem is született négy gyerekem, Erzsiké, Sán­dor, Károly, Katalin. Rájuk is főztem, mostam, varrtam a ruhát, az inget, s ha szükség volt, beálltam a pult mögé is. Nagygazdák Igen, mert a ház ura azok közé tartozott, akik mindig újat, többet akartak. így a negyvenes évek elején az eladott állatok árából, nyi­tott egy vegyeskereskedést, majd vett egy traktort ekével, egy cséplőgépet szalmafelhor- dóval. — Rengeteget dolgoztunk, nagygazdának számítottunk — homályosodik el a gazda tekintete. — Éppen ezért 1945-ben ránk is sütötték a kulákbélyeget. Mindenünket elvettek, engem Kazincbarci­kára internáltak. Feleségemet kitették a szülésznői állásból. (Csak a falu összefogására he­lyezték vissza.) Amikor haza­jöttem, be akartam lépni a szö­vetkezetbe, nem kellettem. Hetente kétszer-háromszor be­citáltak a községházára, volt, hogy órákat álltam egy lábon. Ha elszöktem, éjjel jöttek értem, újra visszavittek. Egy rokonunk elkérte az utolsó két lovunkat is, természete­sen elfelejtette visszaadni. Kénytelen voltam elmenni Sztálinvárosba dolgozni. Csak két hetente járhattam haza. Három évet húztam le. Jó he­lyem volt, az asszony kö- nyörgött, menjünk innen el. Végül mégis a visszakerültem a faluba és a téeszben kötöt­tem ki. — Nagyon sokat szenved­tünk — erősíti meg a feleség. — Megtörtént, kivették a gye­rekek kezéből a kenyeret: ti kulákcsemeték vagytok, nek­tek nem jár! Annyira szegé­nyek lettünk, hogy a szom­szédasszony adott két sor zöldségnek helyet. Kiszántot­ták a kukoricánkat is, újra be akartam vetni, azt mondták akkor elvisznek. Éjszakákon át rettegtünk... Ennek ellenére A szerző felvétele minden gyerekünket kitanítot­tuk, kenyeret adtunk a kezük­be. Szorgalom és hit Tudnának még mesélni, de szerencsére mindez mára csak rossz emlék. A szorgalom, a hit, a remény és a család min­dig átsegítette őket a nehézsé­geken. S hogy mi a titka mégis ennek a békés, hosszú házas­életnek? Boriska néni szerint, az egyik félnek meg kell tanul­ni engedni. Ha összecsörrenek a tányérok, a falu maradjon kí­vül, a hír ne jusson túl a küszö­bön. S ezért az asszony a fele­lős. A jó feleség lelkiismere­tes, istenfélő és emberszerető. Vidám bosszúsággal emlék­szik viszont arra az időkre is, — mert nagy mulatós hírében állt Károly bácsi — amikor cigányzenészek kísérték urát haza, s letérdepelt felesége ágy mellé és húzatta: „Ez a vi­lág egy nagy korcsma”—kez­detű nótát. Persze, ilyenkor az­tán az asszonynak kellett az erszénybe nyúlni, mert a férje pénze már rég elfogyott. Károly bácsi szerint a moz­gás, a munka a hosszú élet tit­ka. Az erős akarat, az egymás iránti türelem is sokat segít. Jó, ha mindent megbeszél az ember, a közös gond valahogy jobban elviselhető. Egy dolog­ban azonban egyező a vélemé­nyük: — A gyerekeink szeretete éltet bennünket, s alig várjuk azt is, hogy valamelyik unoka megjelenjen az ajtóban. A megnyesett fa újra kizöldüljön Egyre több helyen alakul karitászcsoport a megyében • Pályázati pénzből Gégény Béla Nyíregyháza — Az önzetlen testvéri szeretet megjelent közöttünk. A világ nehezen fogadta be, hiszen önmaga létét, eddigi életfelfogását kellett volna megváltoztatni. Az igazságból valók azonban felismerték és követték Ot. Őt, aki körüljárva jót tett. Advent van. A várakozás időszaka. A születés előtti csend. Amikor megvizsgál­hatjuk lelkiismeretünket, mennyire szeretjük ember­társainkat. Jut-e idő, pénz, emberség a plébánia szeretetszolgálatába bekapcsolódni? A plébániai csoport igyekszik tenni a dol­gát. A kórházi beteglátogatá­sainkat és a karácsonyi sze- retetadományainkat elismerve és segítve a Nyíregyháza Vá­ros Önkormányzata pályáza­tunkra 130 ezer forintot utalt át a Magyarok Nagyasszonya Karitász Csoportnak. Ezzel új­ból több mint száz családot tu­dunk majd élelmiszercsomag- A, hoz juttatni karácsonykor; a kórházi beteglátogatásainkkor imafüzetet, az ünnepeken cse­kély ajándékot tudunk átnyúj­tani a kórházban maradt betegeknek, és talán évközben is tudjuk segíteni a rászoru­lókat élelmiszer­csomaggal. A karácsonyi időben a tavalyi évhez hasonlóan meghirdetjük az élel­miszergyűjtést — ahova tartós élelmiszereket kérumc (liszt, cukor, olaj, konzerv, tészta) — a plébániánk rászo­rultjainak, és gondolunk az Ózdon élő több mint 10 ezer munkanélküli élelmiszerrel való támogatására is, az egy­házmegyei karitászon keresz­tül. A gyűjtést a meghirdetés után a Közép u. 17. sz. alatt lé­vő leendő Karitász-központ- ban fogjuk megszervezni. A plébániánkon tartjuk a Családi Kör Népfőiskola szer­vezésében a karitász-munka- társak képzését, amely egész egyházmegyénkre kiterjed. Az eddig megtartott két alkalmon 60-60 személy vett részt. Ez a szám is mutatja, hogy a hosszú ideig visszanyesett szeretet- szolgálati tevékenység ki akar hajtani. Egyre több helyen -'okul segítő csoport, megmutatva ezzel az egyház cse­lekvő szeretetét, és azt az arcát, amelyen felra­gyog Jézus Krisz­tus szeretete. A plébániánk két karitászlétesítményben szeretné szolgálni a rászoruló­kat. A Közép u. 17. szám alat­ti épületben az idősek, csalá­dosok, fiatalok részére klubot kívánunk nyitni, ha vezetésére megfelelő munkatársat talá­lunk. Erre a tevékenységre szeretnénk megtalálni a segí­tőket, ezért aki hivatást érez ilyen szolgálatra, kérem, je­lentkezzék a plébánián. A Karitász-ház továbbfejlesztése pénz kérdése; meg szeretnénk oldani az öregek napközis el­látását, ebéd biztosításával, de ezt csak pályázati pénz meg­nyerésével tehetjük meg. Ha­sonlóképpen tervezzük az óvodai szünet alatt kisgyer­mekek megőrzését. Erre a munkára is alkalmas, aktív munkatársat keresünk. Imádkozzunk azért, hogy egyházközségünk szeretet­szolgálatát minél képzettebb, áldozatkészebb, és lelkileg ki­egyensúlyozott munkatársak végezzék. Az anyagi háttér biztosítására karitászbolt meg­nyitását tervezzük a vissza­kapott plébániai pincehelyi­ségben, ahol alapvető élelmi­szert, ruhaneműt és kegytár­gyakat árusítanánk. Adja meg a Jóisten, hogy felismerjük: az igazságból valók vagyunk, és tenni is akarjunk az igaz­ságért! A cselekvő szeretet szép szándékait megvalósítani kívánó minden testvérünket várjuk! A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász mű­ködtetője a Kelet Karitász Alapítvány, s aki céljainkkal egyetért az a Kereskedelmi és Hitel Bank 440-19815 szám­laszámra befizetheti adomá­nyait, vagy természetben átad­hatja, melynek ötven százalé­ka az adóalapból leírható. Cukor, adományok, ajándékutalvány Nyíregyháza (KM) — Nagy volt a forgalom egész évben, de különösen az utóbbi hetekben a nyíregy­házi székhelyű United Way-Pro Humana Alapít­vány háza táján, az Epres- kert utcában. Mivel az ala­pítvány egyik célja nem a rászorulók közvetlen támo­gatása, hanem az adomá­nyozók és a adományt vá­rók összekapcsolása, így a megye több polgármesteri hivatala, karitatív szerveze­te kérte segítségüket a rá­szorulók számára. Az volt a szándékuk, hogy az ünnep közeledtével meg tudják ajándékozni azokat, akik önhibájukon kívül jutottak nehéz helyzetbe. Több ka­mionnyi lakásfelszerelési cikk, berendezési tárgy, ru­hanemű, ágynemű, s egyéb praktikus holmi talált gaz­dára megyeszerte. A na­pokban osztják szét azt a Kábái Cukorgyár által térí­tésmentesen felajánlott több száz kilónyi cukrot (köszönet érte), amely az alapítvány közreműködésé­vel jut el — a szociális iro­da javaslata alapján — a megyeszékhely azon lakói­hoz, akik kimaradtak az ajándékutalvány-akcióból. (Éz utóbbiról annyit érde­mes tudni, hogy 1500 csa­lád kapott az önkormány­zattól 2000 forintos vásár­lási utalványt, 3 millió fo­rint értékben. Az utalvá­nyok a város 18 pontján, nem csak élelmiszerre vált­hatók be.) Az alapítvány az újonnan megválasztott tes­tületeket is meg fogja ke­resni, hogy hivatásának ve­lük együtt célzottan tehes­sen eleget — nemcsak a szeretet ünnepe alkalmából, hanem egész évben. A római... ...katolikus egyház és az egyházniegyei karitász a plébánia híveinek, mintegy 20Q családnak adott aján­dékcsomagot a közelgő ün­nepek alkalmából. A cso­magok alapvető élelmisze­reket, lisztet, cukrot, sót stb. tartalmaztak. (KM) A mozgás... ...korlátozottak kisvárdai helyi csoportja értesíti tag­jait, hogy december 23-án 14 órától Kisvárdán a mű­velődési központban tartja a fenyőünnepségét. (KM) A gyermekvédő... ...intézet 800 olyan Sz- abolcs-Szatmár-Bereg me­gyei családnak kedveske­dik ajándékcsomaggal, ahol állami gondozott gyereke­ket nevelnek. A csomagban a Széltoló együttes kazettá­ja, zenélő karácsonyfadísz, s egy mesekönyv találha­tó, melyet a dán Egmont Alapítványtól szerezhettek be kedvezményes áron. (KM) Ötvenkét... ...magyar ejtőernyős lelte halálát 1944. december 11- én a Somogy megyei Két- helyen egy bevetés alkal­mával. Értük lesz gyászmi­se Nyíregyházán a görög katolikus templomban de­cember 21-én 17.30 órakor. (KM) Karácsonyi... ...műsorral, ajándékokkal és süteménnyel kedveske­dik az egyházmegyei kari­tász december 20-án a sós­tói szociális otthon, 23-án délelőtt az anyás csecsemő otthon, délután a GYIVI la­kóinak. (KM) Eletkezdő otthon Fót (MTI) — Hamarosan életkezdő otthont adnak át Foton, ahol a gyermekköz­pont a Phare-program fela­jánlott pénzéből a Népjóléti Minisztérium által kiírt pá­lyázatot elnyerve megvásá­rolt egy háromszintes épü­letet. Ezekben a lakásokban nyolc, 17-18 éves állami gondozott fiatal kezdheti meg önálló életét. Egy évig lakhatnak ott, ez idő alatt megteremtve a feltételeket, hogy végleg elhagyhassák az intézményi kereteket. Az életkezdő otthon beindítása egyúttal része a fóti gyer­mekközpont profilmódosí­tási törekvésének. E szerint a korábbi zárt, bentlakásos rendszerről fokozatosan át kívánnak térni a nyitottabb formára. Ebben kis közös­ségeket alkotva igyekeznek a nevelők az állami gondo­zott gyermekek számára leginkább hiányzó valósá­gos családi életet reprodu­kálni, ugyanis beolvadva egy-egy nagyobb lakókö­zösségbe az intézeti elzárt­ság feloldódhat, és a fiata­loknak ezáltal nagyobb az esélyük a társadalmi beil­leszkedésre. Te leszel a feleségem, ha nagy leszek... Horányi Zsuzsa felvétele-L MSnS^m

Next

/
Thumbnails
Contents