Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-19 / 299. szám
1994. december 19., hétfő Balogh Géza A z American General Hospitality vásárolhatja meg a HungarHotels ötvenegy százalékát, jelentették be szerdán az AVÜ igazgatótanácsának ülése után. Másnap viszont Horn Gyula utasította a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vezetőjét, hogy soron kívül, egy héten belül vizsgálja megaHungarHotelshez tartozó tizennégy szálloda tervezett privatizációjának feltételeit. Az újságolvasók többsége belefásult már a privatizációs hírek tanulmányozásába, e, két fenti hír sem igen rendítette meg őket. A dörzsöltebbek viszont egészen biztosan felkapták a fejüket, hiszen az elmúlt években azért nem gyakran fordult elő, hogy maga a miniszterelnökfejezi ki kétségeit egy- egy magánosítási akció miatt. Mint talán néhányon emlékeznek még rá, a győztesnek kihirdetett amerikai cég 57,5 millió dollárt, azaz mintegy hatmilliárd forintot fizet a HungarHotels 51 százalékos tulajdonrészéért. Ez így első látásra hatalmas összegnek tűnik, de ha tudjuk, hogy tizennégy igen előkelő szállodáról van szó, akkor bizony már igencsak gyanús az ügylet. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy a szállodalánchoz tartozó Budapest Szálló, amely a leggyengébb talán a többiek között, s nem is kellett az amerikaiaknak, kilencmillió dollárt ér! Nem véletlen hát a vád: sikerült elkótyavetyélnünk megint a nemzeti vagyon egy részét. Úgy, mint tettük azt az elmúlt években jó néhány vállalat esetében. A miniszterelnöki döntés persze még megakadályozhatja a szállodalánc elherdálását, de kiolvashatnak abból egy igen fontos, mögöttes üzenetet is az emberek: a korrupciógyanús üzelmek lehetősége sajnos nagyon is valós, annak semmi köze ahhoz, hogy éppen melyik párt van a hatalmon. Megvesztegethető — de ne menjünk a vizsgálat elébe, mondjuk inkább úgy, felkészületlen — emberek minden csoportosulásban megtalálhatóak. Valami nem klappol. Ferter János rajza Szemesnek áll a világ A z egyik kereskedő ismerősömmel minap arról beszélgettünk a boltjában, hogy a századfordulóra mennyire átértékelődtek egyes fogalmaink és erkölcsi kategóriáink. A témát hosszasan és alaposan tárgyalhattuk, hiszen a vevőforgalmat tekintve nemhogy erre, de egy akadémiai székfoglaló megtartásához is zavartalanul jutott volna idő. Megbeszéltünk egy esetet, az egyik vásárlónak a másik, bár az előző azt igyekezett többször is elhárítani, a vásárolt dolgokat segített bepakolni a reklámszatyorba. Csak az otthoni kirakodásnál derült ki, hogy egy csomag Dauwe Egbert Karaván kávé nem a szatyorba, hanem a segítőkész polgártárs dzsekijének valamelyik zsebébe vándorolt. Az olyan emberre, mint a példánkban szereplő segítő, akinek végül is aznap kitűnő kávétermése volt, nagyapáink idejében még azt mondták: gazember. Ugyanezt a típust apáink már ügyeskedőnek jellemezték, de még ennek is volt helytelenítő, rosszalló kicsengése. Mára ezt az embert a környezete egy ügyes valakinek tartja, aki mindent elő tud keríteni, akár a föld alól is. Bár azért mielőtt valahonnan távozik, a ház lakói megnézik, hogy a könnyen mozdítható dolgok ott vannak-e a helyükön. Addig mondogattuk a szólást, hogy szemesnek ál! a világ, amíg az ilyen szemes emberek teljesen elszemtele- nedtek. Elmúlt már az az idő, amikor elég volt a seprűt a két ajtófélfa közé dűteni a falusi házaknál. A háziak ezzel jelezték, hogy nincsen bent senki. Ilyenkor a látogatónak nem volt joga az ajtót nyito- gatni, netán bemenni. Legalább is ha tisztességes szándékkal jött. Ha a szomszédok valamelyike észrevette — mert azért mindig van egy mindent látó szomszéd —, hogy valaki egy seprűvel elzárt ajtó előtt serte- pertél, már tudta, hogy az illetőt nem a jó szándék vezeti. A zárszaküzletek és üzletházak dolgozói és a bűnügyi nyomozók a megmondhatói, hogy soha nem volt abszolút biztonságos zárszerkezet. A betörőknek mindig van legalább egy orrhossznyi előnyük a zárkonstruktőrökkel szemben. Kettőjük rivalizálásában mindig az előbbi diktálja az iramot. Talán azért, mert alaposabb posztgraduális képzésben részesülnek. A károsult meg csak sopánkodni tud és vitatkozni a biztosító szakembereivel. Szóba kerülnek esetleg olyan fogalmak, mint tisztesség és becsület, de minek? Karácsonyi fizetés Máthé Csaba-j» j agyon sokan felsó- j\l hajthattak arra a x V hírre, hogy megyénkben két felszámolás alatt lévő cég dolgozóinak a felszámoló a Bérgarancia Alap segítségével karácsonyig kifizetheti a hónapok óta elmaradt bért és a vég- kielégítést. De mi lesz a többiekkel, főleg a felszámolás alá kerülő cégek alacsony jövedelmű alkalmazottaival, akik szintén régóta reménykednek, hogy követelésüket az ünnepekig megkapják, és akik a hír hallatán joggal keresik fel cégük felszámolóját, ők miért nem lépnek? Főleg azért, mert az alaphoz benyújtott támogatási igények messze alulmúlják az erre szánt keretet. Végre egy pénzforrás, ahol több a fóka, mint az eszkimó, gondolhatják a pénzük után kesergők. A Bérgarancia Alap viszont a hiedelmekkel ellentétben nem adományt, hanem visz- szatérítendő, kamatmenetes kölcsönt nyújt, amit kizárólag csak a felszámolók igényelhetnek, dolgozók nem. A felszámolók emiatt rendkívül óvatosak, hiszen a felszámolás alatt lévő cég vagyonának eladásából vagy valamilyen tevékenységéből befolyó pénzből vissza kell fizetni a kölcsönt, de amíg ez nincs kiegyenlítve, addig semmilyen más költség, például áram-, fűtés- számla nem fizethető ki, ami még jobban megbéníthatja az amúgy is padlón lévő céget. Szigorú a feltétel, a megkötés, de pont azért, hogy a felszámolót ösztökéljék a kölcsön minél gyorsabb visszafizetésére, amelyből újabb dolgozói közösségek elmaradt bérét és végkielégítését lehet kiegyenlíteni. Hogy miért csak két igény futott be megyénkből a Bérgarancia Alaphoz? A felszámolásra jutó megyei cégek többségét üresnek titulálják, tehát gyakorlatilag vagyon nélküliek, nincs fedezet a kölcsön törlesztésére. A többieknél pedig rendkívül nehéz a vagyon eladása, hiszen minimális a fizető kereslet és az adásvételi szerződés aláírásához sokszor a hitelezők egyetértése is szükséges. Emiatt szerencsétlen patthelyzet alakul ki, amely csak az elengedett dolgozók elégedetlenségét növeli. Vizsga előtt a tanárképző főiskolán. Nyíregyházán. Nemrég népesültek be az intézmény folyosói diákokkal, és teltek meg az izgalom keltette vibrációval. Különösen az első évfolyamosok között érezhető a feszültség, hiszen ők még csak most szembesülnek azzal a felelősséggel, amit a helytállás jelent a patinás épület falai között Balázs Attila felvétele Nyíregyháza — Akik lakásra várnak, bizony értetlenül szemlélik az utóbbi néhány év fura tendenciáját. Egyre több lakást alakítanak át üzletté, irodává. Különösen szembetűnő ez a megyeszékhely belvárosában ,a nagykörút által határolt területen. Nagy kincs a lakás! — vallják sokan. Vagy mégsem? Mi lehet e változás mozgató rugója? Irodaházak vannak a belvárosban. Üzletek is állnak üresen. Lehet, hogy olcsóbb lakást venni vagy bérelni és azt átalakítani? A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díja bizony magas. Akik csak tehetik és tudják, keresik tehát a kiskapukat. Pár éve még laktak például azokban a szobákban, ahol ma tapétabolt, fodrászüzlet, fitnes szalon, palackozott italok boltja van. Lakói esetleg az épület hátsó fertályába vagy a város más részén lévő lakásaikba költöztek. Olcsón megvették — Nyíregyházán 89-ben adtak át utoljára újonnan épült tanácsi bérlakásokat, mondja dr. Köteles István, a hatósági osztály vezetője. A meglévő ilyen lakásállomány valóban csökken. Vannak, akik megvették a tanácsi lakásokat, de nem laknak benne. Kiadták, továbbadták ezeket a már magántulajdonba került lakásokat, melyeket aztán átalakítottak üzletté, irodává. Korábban valóban érvényben volt egy rendelet, melynek értelmében lakást csak úgy lehetett felszámolni, megszüntetni, átalakítani valamilyen más funkciójúvá, ha helyette ugyanolyan számban építettek máshol a városban. Ez a lakásalap-pótlási rendelet megszűnt. Kapósak tehát a belvárosi lakások a vállalkozók számára. Jó üzletnek tűnik bérbeadóimpozáns társasházak épülnek Nyíregyházán, a Hatzel térén Elek Emil felvétele nak, bérlőnek, eladónak, vevőnek egyaránt. A magántulajdon szent és sérthetetlen lett. Vele szabadon rendelkezhet a tulajdonosa, persze csak bizonyos keretek között. Bármit mégsem tehetnek szabadon lakásaikkal a régi vagy az új tulajdonosok sem. Legalább garzonok — Ha egy vállalkozó üzletet vagy irodát akar kialakítani egy lakásból, erre engedélyt kell kérni tőlük — veszi át a szót Angyal László, a műszaki iroda vezetője, hiszen megváltozik a lakás funkciója. Be kell mutatnia a tulajdoni lapot. Osztatlan közös tulajdon esetén meg kell szereznie a társtulajdonosok hozzájárulását. Meghatároztuk, milyen szak- hatósági engedélyeket kell bemutatnia. Ezt követően kezdheti csak el a munkálatokat. Ha minden szempontnak megfelel, csak akkor kaphatja meg a használatbavételi engedélyt. A kieső lakásállományt igyekeztek pótolni azok az intézkedések is, melyek értelmében olyan területeket vontak belterületté, ahol korábban nem lehetett a már meglévő épületeket lakásként használni. Ilyen például a Nyíregyháza és Oros közötti terület. Sóstófürdőt pedig vegyes építési területté nyilvánította a város, így sokan költöztek ki oda is, akik eddig a városi lakásaikban laktak. Van még beépíthető terület Sóstóhegyen is. Ne apadjon! A lakásgondokon kívánt enyhíteni a város azon rendelete, mely alapján támogatták az első lakáshoz jutókat különböző összegekkel. Ebben az évben eddig ez összesen 135 milliót emésztett fel. E forma azonban nem bizonyult éppen a legjobb megoldásnak, hisz nem segítette elő kellő mértékben a lakásmobilitást. Köteles István szerint a lakásszektorban keletkező pénzösszegeket hatékonyabban lehetne felhasználni, ha a támogatásra szánt összeg legalább feléből például garzonok épülhetnének. Az újabb hitelkonstrukciók is segítik eme megoldást. Arra pedig valóban vigyázni kellene, ne apadjon tovább az önkormányzati lakásszám és vagyon, hanem inkább nőjön, gyarapodjon! Bérlakásokra bizony nagy szükség van, hisz nem telik mindenkinek öröklakásra. Nem mindenkinek vannak tehetős szülei. Kellenek az üzletek, irodák is. Már csak a piac farkastörvényei is ezt diktálják. Még az sem elképzelhetetlen, hogy az üzletek és irodák egy részéből újra lakások lesznek. És addig? Majd csak összehúzzuk magunkat. HATTER Lakás volt, szalon lett Épülhetnének kisebb állami lakások, mert nem mindenkinek futja „örökre" Szallodalanc k. 4^1 * l *Jé i Ilii
