Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
1994- DECEMBER 17., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Önismeret kis lépésekben Felmásztak a székre, hogy megmutassák, milyen jól érezték magukat Szőke Judit Bár a főiskolán részletesen tanulták, mégiscsak a napi gyakorlatban tapasztalhatták meg, mekkora a jelentősége a kommunikációs és készségfejlesztő játékoknak. No, nem mintha a dolog fontosságáról, hatásáról nem lettek volna meggyőződve, deltát mégis...Két frissen végzett szociális munkás, immár a nyíregyházi Családsegítő Központ munkatársai, Somogyiné Katona Anikó és Ferenczi Gábor önismereti csoportok vezetésére vállalkozott. Anikó körzetébe, az orosi általános iskolába járnak hétfőnként, hogy az intézmény vezetője által javasolt egyik másodikos osztály kisiskolásait tréningezzék. Nyíregyházán az elsők között vannak, akik vállalkoztak a számukra is sok tanulási lehetőséget kínáló feladatra. Mindezt munkaidőben végzik, köszönhetően a CSSK nyitottságának és szakmai meggyőződésének, önkéntesen és ingyenesen. Persze, ahhoz, hogy minden simán menjen, kellett az iskola vezetésének együttműködési készsége is. A partner belátta ennek hasznosságát. Amint Gábor elmondta, az iskolai szociális munka indokolatlanul mostohagyerek Magyarországon. Pedig a megelőzés, a prevenció itt kezdődhetne... De talán mintha mostanában éledni látszana az igény. Merthogy a szükség megvan rá, az nyilvánvaló. A pedagógusok órakeretébe nem fér be ez a fajta tevékenység, s érezhetően hiányzik a szociálpedagógus láncszem — vélik ők is. A szociális munka figyelmének középpontjában az embernek a környezetével megromlott viszonya áll, annak ellentmondásaival, konfliktusaival, komplex problémáival, megoldásra váró gondjainak együttesével. Ha pedig környezet, akkor kommunikáció és önismeret. Az általuk kezdeményezett önismereti csoportok problémára szerveződnek — önkéntes alapon. Ők most 16 gyerekkel foglalkoznak, ami egy kicsit sok, de nem lehet a részvételt senkitől sem megtagadni. Általában tíz alkalomra terveznek, ettől a szokástól mínusz néggyel el kellett térni. Az sem túl optimális, hogy iskolai környezetben foglalkoznak a kisfiúkkal- kislányokkal. Ugyanis az az elv, hogy lehetőleg ne ott follyanak a tréningek, ahol a feszültségek keletkeznek. Bizonyos — meglehetősen szigorú — korlátái vannak a foglalkozásvezetésnek, a témáknak, a módszereknek, amit nem léphetnek túl. Hiszen bár vannak pszichológiai ismereteik, mégsem pszichológusok. Ezért ők inkább a kommunikációra, az önismeret apró léptékű fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Miközben a gyerekek felszabadultan játszanak, kikapcsolódnak — fogalmuk sincs arról, hogy nagyon komolyan tanulnak. Sikerélményük van bőven. Feltették például a srácoknak a kérdést: jól érzitek magatokat? Mennyire? A választ nem szóban kellett megtenni, hanem kézjelzéssel. A kinyújtott tenyér talajtól való távolsága a mértékegység. Volt, aki lábujjhegyre állva magasra tartotta a karját, de a leleményesebbek a tetszésindex kifejezéseképpen felmásztak a székekre... Minden foglalkozás azzal kezdődik, hogy a gyerekek elmondják, kivel mi történt a legutóbbi találkozás óta. Érdekes látni — mondta Anikó és Gábor — mennyire figyelnek vagy nem figyelnek oda egymásra. Nagyon sok következtetést lehet levonni abból a játékból, amelynek legfőbb lényege az együttműködési készség s a vezetői, akaratérvényesítési ösztön kitapintása. A csoporttagok párokat alkotnak, ketten kapnak egy tollat. Ezzel kell rajzolni egy bizonyos dolgot. Miután a feladatot elvégezték, megbeszélik, hogy ki volt a vezető, jó volt-e vezetettnek lenni, mennyire volt közös a munka, a rajz... Annak a témának az apropóján, melynek látszólagos középpontjában az áll, hogy ki miért kapta a nevét, feltárulnak a családi viszonyok... A fiatal szakemberek tapasztalata az, hogy igen nagy a különbség a gyerekek fejlettsége között. Nem verbálisán, azaz szavakkal, hanem érzelmi megnyilvánulásokkal fejezik ki magukat. Nagyon fontos, különösen a gyermekkorosztályban, hogy a felnőtt nem direkt irányító, hanem a csoporttagokkaí egyenrangú, maga is résztvevő. Gábornak különösen szenvedélye a „csoportozás”, nagyon hatékony eszköznek, módszernek tartja, s az a véleménye, hogy eredményesebb a személyi esetkezelésnél. Szeretne a témában második diplomát is szerezni. Mindketten szívesen vennék különösen a CSSK környékén lévő iskolák érdeklődését— akár ( sőt) kamaszcsoportok foglakozásvezetését is vállalnák. Somogyiné Katona Anikó és Ferenczi Gábor Balázs Attila felvétele Szekeres Tibor illusztrációja Kollokválnak a csábos ruhák Győré Ágnes A vizsgaidőszakokban azt hittem, én hordozom a vállaimon a föld legsúlyosabb terheit. Állandóan*azon sopánkodtam, milyen mennyiségű jegyzet vár rám, mennyi kötelező irodalom, s hogy ezek egy része teljesen feleslegesnek tűnik. Utólag tudom: akkor voltam életemben a legboldogabb, amikor csak ezeknek a gondoknak a leküzdése várt rám, s még némi ösztöndíjjal is premizáltak. Mégsem szeretnék érzéketlennek tűnni a jelenlegi vizsgázó korosztály szemében. Ezért teszem közzé néhány tapasztalatomat. Sokszor próbált a csoportunk együtt készülni. Ezek az összejövetelek rendre nagy za- bálásba és viháncolásba torkolltak, s a cél felé egy jottányit sem haladtunk előre. Ezért nem ajánlom a módszert senkinek. Többször próbálkoztunk a kötelező irodalom egymás közti felosztásával. Személyes felelősöket neveztünk ki, akik fővesztés terhe mellett gondoskodtak arról, hogy minden csoporttárshoz eljusson nyolc-tíz könyv kivonatolt tartalma. Ez a semminél jobbnak bizonyult, mert mégsem bámultunk a tanárunkra úgy, mint borjú az új kapura. Viszont eléggé felpaprikáztuk azzal, hogy egy adott műből mindannyiunk számára dettó ugyanaz számított fontosnak, vagy mindahányan ugyanazt értettük félre. Nálunk az volt a szokás: tizenharmad- magunkkal (baljóslatú szám!) jelentkeztünk be minden vizsgára. Tehát jó előre kiegyeztünk arról, mik a fajsúlyosabb feladatok, egyes beszámolókra, kollokviumokra, szigorlatokra hány napot szánjunk. Visszanézve ezt a taktikát is melléfogásnak tartom, hiszen mindenkinek más az erős és gyenge oldala. Emiatt felesleges a nyájszellem érvényesítése. Bevált azonban az a fogásunk, hogy lehetőleg nem mentünk első „áldozatokként” egyik oktatónk színe elé sem. Mert tény: attól függően, hogy melyik szakterületen kutatott az illető, egy-egy tudományos vitában melyik oldalt erősítette, igenis pontosan kitapintható „bogarai” voltak. S egy diáknak egyáltalán nem árt tájékozódni bizonyos hangsúlyeltolódásokról. Nekem az a véleményem: mióta világ a világ, s amíg tart a világ, válságos helyzetekben mindig fognak puskázni a rászorulók. Nem ajánlott teljés köteteket behurcolni, egyrészt terjedelmi, pontosabban térfogati okból. Másrészt: a témával való küzdelmünkben legalább annyi esélyt adjunk magunknak, hogy a vázlatokat kiírjuk egy papírra. Egy elégségeshez talán az is elvezethet, ha töredékeket idézünk fel abból, amit a fecnikre róttunk. A segédeszközöket vagy elő tudja venni az ember vagy nem. Mindenesetre: abban a fránya dolgozószobában iszonyatosan magunk maradunk. Ha nagyelőadóban, írásos formában történik a számonkérés, akkor megfogtuk az isten lábát. De egy hálás pillantással azért köszönjük meg a számonkérőnek is, hogy engedte a dolgok ilyen alakulását. Párszor hallottam a női vonzerő bevetésével történt csodákról. Nekem ebből a delejező adottságból nem sok jutott, úgyhogy nincsenek közvetlen élményeim. Azért azt mondom: csak az vesse be a csábos vagy rövid, vagy mélyen kivágott ruhák által takart, illetve éppen hogy takaratlan testrészeit, aki teljesen biztos a kiváltható hatásban. Ellenkező esetben komikusán alakulhatnak az események. 15 RITMUS Slágerlista Egyre feljebb a slágerlistán a Soho Party Hazaiak: 1. Sipos F. Tamás: Nincs baj, baby ()•) 2. Amokfutók: Bad Man (3.) 3. Charlie: Nézz az ég felé (6.) 4. Pa-Dö-Dő: Szabó János (2.) 5. Azok A Fiúk: Az angyalok a földre vágynak (4.) 6. Géniusz: Úgy érzem (5.) 7. Soho Party: Gyere és táncolj! (8.) 8. Carpe Diem: Élj a mának! (9.) 9. Manhattan: Várj, te hosszú forró nyár (7.) 10. Flevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani (10.) Külföldiek: 1. D. /. Bobo: Everybody (1.) 2. East 17: Around the World (2.) 3. Mo-Do: Eins, zwei, Polizei (3.) 4. The Prodigy: No Good (6.) 5. Whigfield: Saturday Night (8.) 6. Scooter: Hyper, Hyper (9.) 7. Ace of Base: Don’t turn around (4.) 8. Doop: Doop (5.) 9. Bon Jovi: Always (-) 10. Snap: Welcome to Tomorrow (-) Magnókazettát nyert Dávid Ernő és Gábor, Tunyogmatolcs; Halász Zsig- mond, Nyíregyháza; Tóth Roland Kisvárda. Turcsán András, a Pepe hanglemezbolt vezetője (Nyíregyháza, Európa üzletház) a Filmslágerek magyarul című válogatást ajánlotta fel, ezt Káré Róbert nagykállói olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: december 24. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. KONCERT In memóriám Jim Morrison Néhány nappal ezelőtt ünnepelte volna 51. születésnapját a rockzene mindmáig egyik legnagyobb bálványa, az örök polgárpukkasztó Jim Morrison. Élete rövid ideje alatt (28 éves korában hunyt el) fényes csillaggá emelte önmagát, zenekarát és a zenei műfajt, amit képviselt: a bluest. Egy kritikus írta róla: „Csak a Beat- lesnek volt nagyobb hatása a fiatalságra.” Sajnos a pár éve megjelent Oliver Stone film nem fest reális képet Jim Morrisonról és a Doors együttesről. 1971. július 3-án halt meg Párizsban Jim Morrison. Tardos Péter rock- lexikonában ezt olvashatjuk zárszóként: „Nem, nem volt zseni, de a rockzene egy parancsoló természetű hírhozója volt, aki akaratát, lázas, kereső, ellentmondást nem tűrő termeszeiét nemcsak környezetére, hanem közönségére is rá tudta erőszakolni. Közhely, de igaz: élt és halt azért, amit csinált, a rockzenéért.”
