Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
1994• december 17., szombat Világjáró sztár Verdi jegyében Az elembertelenedett világban még inkább szükség van a művészetre Matai Györgyi Tizenhét évvel ezelőtt egy izzótekintetű, feketehajú fiatal lány debütált az Operaházban. A Bohémélet Mimije, Tokody Ilona vitathatatlanul a nagy karrier lehetőségét hordozta magában, már azon az első estén. Később kapott feladatot bőven Puccini és Verdi műveiben: Pillangókisasszony, Manón, Leonora a Trubadúrban és a Végzet hatalmában, Aida, Desdemona... A külföldi impresszáriók is hamar ráéreztek a rendkívüli tehetségre. Világjáró sztár lett. Fellépett a legrangosabb operaházakban a londoni Covent Gardentől a New York-i Metropolitanig. A világ elsőszámú tenoristái voltak partnerei Jósé Carrerastól Piacidó Domingóig. Az Operaház novemberi Otelló felújításán, hosszú idő után a magyar közönség ismét találkozhatott e nagyszerű művésszel. □ Mikor öltötte először magára Desdemona jelmezét? — Éppen tíz esztendeje. Jól emlékszem, nagyszerű előadás volt. Ilosfalvy Róbert és Sólyom Nagy Sándor énekelte a címszerepet, illetve Jágót, és Erdélyi Miklós vezényelt. Azóta sokhelyütt énekeltem a szerepet, Domingóval éppen huszonötször Madridban, Los Angelesben, a berlini Deutsche Staatsoperben, Houstonban. A legnehezebb művek közé tartozik: Shakespeare-dráma, Verdi zenéjével súlyosbítva. Szinte összecseng a Rómeó és Júliával, mindkét szerelmespár a külvilág kegyetlensége miatt bukik el. A boldog-boldogtalan szerelem örök jelképe Otelló és Desdemona is. Két tiszta, szinte gyermeki lelkű ember talál egymásra, a világ előtt feltárja boldogságát. Csak az egyenes utat ismerik és nem értik Jágó játékait, a körülöttük zajló irigység, féltékenység túl későn ér fel hozzájuk. Desdemona egyetlen vétke, hogy szereti Otellót... Első szerepta- lálkozásomkor talán nem is éltem meg igazán Desdemona tragédiáját, mégis nagy tanulság lett magánéletemben. Pályakezdésemkor tiszta, nyílt szívvel tekintettem az egész világra, s aztán egyszer csak megé- reztem az irigységet. Eleinte nagyon fájt, aztán rájöttem, mindenkinek megvan a maga Jágója. Kellenek az ellenségek, mert az viszi előre az embert! Megértettem, nem szabad elsüllyednem, nem kell azon keseregnem, miért bántanak az emberek. Megtanultam keményen aludjak, aztán holnap halat süssek, ahogyan karácsonykor szokás. — Mehet, de csak gyalogúton, ha nincsen benzinje. — Mennyit kellene gyalogolni? — Vagy öt kilométert. — Csakhogy nekem fából van az egyik lábam. Jó nyugdíjat kapok, de azzal nem tudok gyalogolni. Azért... majd lesz valami. Most jut eszembe, hogy kellemes karácsonyt kívánjak. — Én is magának — mondta Jusztina, aztán inkább hallotta, mint látta, hogy kilépett az autóból a férfi, és mentem elesett. Mielőtt végiggondolta volna: mit cselekszik, riadtan lekiáltott: — Várjon! Jövök! Próbálkozott a férfi, hogy feltápászkod- jon, de csak csúszkált a fagyos földön. Hóvédekezni, hogy ne adjam ki magam sem örömömben, sem bántomban. Elhivatottságom, hogy örömöt nyújtsak az embereknek a zene segítségével. A muzsika lélek- és embernevelő. Soha nem felejtem el a kiváló koreográfus, Seregi László szavait, aki egy Bohémélet előadás után a lépcsőházban megállított szavaival: „Kislány, magának fogalma sincs arról, mit nyújtott nekem. Ettől az előadástól egy hétig jobb ember leszek.” Azóta már jó néhány év eltelt, és egyre inkább érzem, hogy az elembertelenedett világban még inkább szükség van a művészetre... □ Kijárta a külföld kemény iskoláit. Milyen tanulságokkal gazdagodott? — Megértettem, hogyan kell megküzdeni egy jó produkcióért. Kemény, véres munka árán juthatok el a koncentráció, az intenzitás magas fokára abban a hajszolt világban, amely a sztárok életét jelenti. Ugyanakkor tudni kell, hogy ez nem áldozat. Megismertem az önbizalom lényegét, amely szükséges és nélkülözhetetlen e pálya biztonságos uralásához, és ez nem azonos a beképzeltséggel. Egyfajta hitet jelent, és erőt sugároz a környezetünknek. Ilyen önbizalmat kaptam szüleimtől, és sok igazi művésztől, mint Ferencsik János, Lamberto Cardelli, Carreras, Domingo, Pavarotti. A hit és a szeretet sok mindenen átsegített, a gerincemet soha nem hajlítottam meg. Megtanultam tisztelni az embereket, a közönséget és a szeretetet próbálom visszaadni a színpadról. Mindezt a színházban kétszeresen kell átéreznie mindenkinek, mert csak akkor születik igazi művészet. □ Járja a világot, sikereiben kényezteti a közönség. Nincs szüksége külső kontrollra, amely eligazítja hibáiban? — Jó művész nincs jó tanácsadó nélkül. Senki nem tudja önmagát felmérni. Sok példa van előttem, és hálás lehetek a sorsnak, hogy én is megtaláltam a magam művészeti tanácsadóját. Larry Riederman mindenhova elkísér, és nagyon szigorú véleményében, hol kell segítség, mit lehet még jobbá tenni. Rávezetett, hogy felismerjem, mit győzök, mit szabad elvállalnom. Megtanultam válogatni ahhoz, hogy a már elért színvonalat tartani tudjam, és ne éljek vissza na alá nyúlt Jusztina, és szinte a levegőbe emelve vitte a házba, ahol székre ültette. — Köszönöm — lihegte a férfi, mert ő is elfáradt. Verejték csurrant le a halántékán — szégyellem magam... — Fáj? — kérdezte Jusztina a férfi jobb lába felé biccentve, ahol torznak látta a cipőt. — Hosszút autóztam — törülgette homlokát a férfi. — Más napokon ilyenkor már otthon vagyok és ... ne haragudjék, hogy effélét beszélek, de... lecsatolom, hogy ne nyomjon. — Csinálja, ahogy szokta — mondta majdnem parancsolón Jusztina. — Ha elfordulna... — szólt zavartan a férfi. Valamilyen fémeszörgést hallott Jusztina, s abban a pillanatban visszapördült, képességeimmel. Még sokáig szeretnék énekelni... □ Az elmúlt hónapokban hol járt, és milyen új meghívásokra készül? — Az évem Verdi jegyében zajlik. Aidát énekeltem Berlinben Götz Friedrich rendezésében, a finnországi Savonlinnai fesztiválon Mikó András kiváló színpadraállítá- sában, Szegeden Desdemonát Vámos László rendezésében, és itthon, az Operaházban ismét vele dolgozhattam. Spanyolországban Pillangókisasszonyt, Berlinben Aidát és A végzet hatalmát énekelem majd, s részt veszek, immáron negyedszer a világ legnagyobb Carmen produkciójában, Párizsban Jósé Carrerassal, amelyben Mica- elát énekelem. Budapestről Japánba utazom, hogy immáron hatodszorra ismételjem meg azt a nagyszabású turnét, amelyben dalokat és áriákat énekelek több nyelven. Korábbi koncertjeimről felvétel készült Tokió I. és Tokió II. címmel. Az élőkoncertek rögzítése japán menedzserem szerint máris nagy sikert aratott, és örömmel hallottam, hogy ebben a szinte becsődölt hanglemezkészítő világban a következő koncertemet is korongra veszik. de már csak azt látta, hogy a majdnem földig érő abrosz alá dug valamit a férfi, a jobboldali nadrágja szára pedig üresen lötyögött. — Azt gondolta, hogy fegyvert ragadok a háta mögött, ugye? — kérdezte a férfi, és nagyon keserű volt a ránc, ami a szája sarkában megjelent. — Amikorra megjönnek a vendégei, már nem leszek itt... — Senkit se várok — hadarta Jusztina, majd nyakig vörösödve hozzátette: — Akit vártam, az már megjött. Miközben házimunkában járatos kezekkel asztalra hordott minden jót, amit a házban talált, egyszercsak elkapta a férfi a karját, és magához húzta. Igazolványt vett ki a zsebéből, és Jusztina szeme elé tartotta. Azt mondta: azért igazolja magát, nehogy rablónak tekintse Jusztina, aki csücsörítve nézte az igazolványt, majd azt kérdezte, hogy mi is a vendég neve? — János — mondta a férfi, megértve, hogy Jusztina nem tud olvasni. Megemelte Jusztina állát, és hosszan tanulmányozta az arcát, majd azt mondta, hogy nagyon szép világosbarna a szeme, és gesztenyeszínű a haja, s az is szép. Még soha, senki nem fedezte fel, hogy milyen színű Jusztina szeme és haja, s a meglepetéstől térdre hullott. — Jusztina — folytatta a férfi — legyen a feleségem. Volt valaki, de a baleset után... Megértettem. Őt nem kértem, de magát most kérem. Jusztinát mindig csak utasították, még soha nem kérték, és miközben lassan bólintott, könnyesen megvallotta, hogy ő a szenteste előtt mindenkinek hazudott, hogy ma kérője érkezik. — Ez valóságos csoda — hajtotta fejét sóhajtva a férfi térdére. — Legnagyobb csoda — simította meg Jusztina haját a férfi —, hogy hinni tudunk a csodákban. MÚZSA Az ünnep előtt Birtalan Ferenc Fohász Fenyőfatemplom Gyertyák gyúlnak Születését várjuk Jézus Úrnak Vendéget borra Friss kalácsra Küldd a Fiadat Máriácska Zúzos szívünkbe Hozzon békét Ne fagyjon meg A hit a reménység. Erdei-Szabó István Karácsony Karácsony napsugaras ablak az esztendő-rácson mazsola a foszlós kalácson Karácsony temérdek tündöklő ajándék a fákon Karácsony mosolyba öltözött bópibe-álom Karácsony örömödből kitelelek víg kedvedből nyarat nevelek ezen az ordas világon. Nagy Tamás illusztrációi Nagy Tamás illusztrációja A fotót Japánban készítette Tokody Ilona művészeti tanácsadója, Larry Riederman
