Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
1994. december 17., szombat HÁTTÉR Kelei-Magyarország 3 Derékig tarolt királyakácok A polgármester szerint pletyka, hogy a kampány miatt vágatta ki a fákat Elek Emil illusztrációja nem a helyszínen készült Terhelés Máthé Csaba Pusztadobos (KM) — A kampám hadjárat részeként a helyi polgármester, mivel szociális segélyt az üres kassza miatt nem tudott osztani, kivágatta a Kastélyparkban a cigányokkal a fákat, akik megígérték neki, hogy a választáson rászavaznak — kaptuk a hírt Pusztadobosról, amelynek részleteiről az alábbiakat tudtuk meg. — A kertet az itteniek Kastély-parknak hívják, amelynek közepén egy kultúrház, valamint egy óvoda működik — mondják az Alkotmány utca elején lakók, többek között Bónis Bertalan. — Utóbbinak a konyhájában főznek a napközisekre és az öregekre. Arrébb a sportpálya öltözőjét lehet látni. Mindezt egy fás rész veszi körül, amelyet a polgár- mester lépésről lépésre kimért a cigányoknak és megmutatta, hogy ez meg ez a tiéd. Akkor személyesen beszéltünk vele és azt mondta, mivel a polgár- mesteri hivatal kasszájában egy fillér sincs és azok az emberek segélyre szorulnak, így segély helyett kipucolják a fák alatti területet. A gallyakat összegyűjthetik és tüzelőként elégethetik. Ezt mindenki elfogadta, hiszen nem nagyon gondoskodott a park körüli részről senki, legfeljebb a közeli házakban lakók takarították ki a vízelvezető árkot és gyűjtötték össze a szemetet. — Megnyugodtunk, hogy a fák a helyükön maradnak, ami azért is kedvező az Makóknak, mert a süvöltő északi szél hatását jelentősen tompítják. Erre látjuk, hogy a cigányok bérfűrészeseket hoznak, akik láncfűrészekkel nekiesnek a fáknak és sorra döntögették le a királyakácot, vagy ahogy a környéken hívják, a ledíciákat. De nem a föld felszíne felett kezdtek hozzá, hanem derék- magasságban és teljesen letaroltak mindent. Viszont a gallyakat, meg a majd egy méter magas fákat és tuskókat otthagyták, majd elvonultak. A negyven-ötven centiméter átmérőjű facsonkok azóta is ott meredeznek. A fát elvitték a cigányok az udvarukra, majd a közeli falu egyik pálinkafőzőjébe adták el. Mindezt kampányidőszakban csinálták, a választás előtt két héttel. Aki rá szavaz, mondták a fakivá- gók, az kap fát, aki nem, az nem kap fát és még meg is nézheti magát. Jöjjön, nézze meg maga is! Emiatt van felháborodva a falu népe! — mutatnak az út menti halmazra. A vízelvezető árokban sáros masszaként gyűlt össze a vizes fűrészpor, a szemét, amire teljesen rendezetlenül rádobálták a gallyakat. A terület kipuco- lásával a fákat kivágók egyáltalán nem foglalkoztak, a szinte átgázolhatatlan aljnövényzet megmaradt. Egyedül az út- széli nagyobb fák estek áldozatul, néhány minden bizonynyal azért maradt meg, mert dőléskor esetleg leszakíthatta volna a közeli villanyvezetéket. A kivágott fának az útját már nehéz követni, főleg ha a feldarabolt törzsek valamelyik ház kályhában sze- nesedtek el. Az állítólagos favágók is csak vonogatják a vállukat, vágtunk, vágtunk ki fát, de erre kaptunk engedélyt, mondják. Hogy kitől? — arra már nem tudnak válaszolni, mint a népmese, szájról szájra terjedt a hír, hogy fát lehet kivágni. A hivatal zárva, mondja az épülettel szembeni szomszéd. Elmentek ebédelni, teszi hozzá magyarázatul. Amikor kérdezem, merre találom a polgármestert, elkezdi magyarázni, hogy a faluban merre induljak el, amikor a hátunk mögött egy biciklis halad el. Pont őt keresi, mutat a zöldkabátos férfira. Amikor utána kiabálok, hogy polgármester úr, egy pillanatra álljon meg, nevetve fordul vissza és azt válaszolja: már nem én vagyok a polgár- mester, de azért megáll. — Rosszindulatú pletyka az egész — legyint Buries Sándor polgármester, aki a hét végén megtartott választáson jelöltként indult és a második helyet szerezte meg Bíró Györgyné mögött. — Csak becsületből indultam el, de abszolút nem akartam még újabb négy évre polgármester lenni. Emiatt egy gyűlést sem hívtam össze, szórólapot sem készítettem. Ezt csak azok mondhatják, akik nem nyertek a választáson. Nem tud a faluban mutatni egy embert, akinek azt mondtam, ha ezt megkapod, akkor szavaz rám. — Nehogy azt higgye, hogy csak cigány vágta ki a fát, vágta azt magyar is — sorolja a fakivágás történetét. — Jobb ha ezt vágják, mintha nekiesnek valamelyik erdőrésznek. A mezőőr jelölte ki nekik, hogy melyik részt kezdhetik, én el is jöttem. Ha maradtam volna, egy zsineget kihúzok, hogy legalább egyenletesen vágják le és szólok nekik, a gallyakat ne hagyják ott. Az egészből az az igaz, hogy egy árva fillér sincs a kasszában, szerintem egyhamar nem is lesz, emiatt még a segélykérelmeket sem tudjuk elbírálni, mert nincs miből kifizetni. A gázberuházás elég nagy teher volt a falu számára, az intézmények működtetése is egyre nagyobb gondot jelent, szerintem a jövőben még többet. Az elmúlt négy évben társadalmi megbízatással vállaltam a polgármesteri tisztséget, keveset voltam a hivatalban, benéztem, megkérdeztem, milyen gondok vannak, aztán mentem tovább. Fogadóórát sem kellett tartanom, mert az utcán bármikor bárki megállíthatott a problémájával. Nem értem ezt a vádaskodást, hiszen tudták, a fiammal alakítottunk egy társaságot és ennek működtetése mellett már nem jut idő a hivatali munkára. Ezért jobb is, hogy ezentúl csak a vállalkozással foglalkozom. Az ebédidő után dr. Erőss Károlyné jegyzQt kérdeztük a történtekről: — Egy szóbeli bejelentés érkezett minderről, de hivatalosan, írásban senki nem nyújtott be kifogást amiatt, hogy valaki előnyt akar élvezni emiatt. Nem is vizsgáltuk ki az esetet, hiszen nincs aki bizonyítsa, valóban azért adott fakivágási engedélyt a polgár- mester, hogy a választásoknál valamilyen előnyhöz jusson. Bármilyen segély ilyenfajta kompenzálásáról szó sem volt akkor, az viszont igaz, hogy a polgármester a fakivágás engedélyeztetéséről egyáltalán nem szólt, csak utólag tudtuk meg a falubeliektől. Az elmúlt négy év alatt pedig egyszer sem volt ilyen. Végül is a falubeliek szavazatai döntöttek, a hivatal munkatársát, Bíró Györgynét választották meg polgármesternek. Réti János r egnap megtörtént a nyíregyházi vasútállomás aluljárójának, pontosabban az aluljárórendszer eddig elkészült szakaszának próbaterhelése. A mozdony áthaladt a szerkezet fölött és hamarosan az utazóközönség is birtokba veheti. Az az utazóközönség, amelyik példás fegyelmezettséggel vette és veszi tudomásul az átépítéssel járó valamennyi kényelmetlenséget, kerülgeti az elzárást, tapossa a sarat, tápász- kodik a kavicságyak, vágánycsonkok és betongerendák között. Ha nincs szerencséje, akkor hasonló türelemmel fogadhatja, hogy késik a vonat, hogy megfoghatatlanul koszos a fel- és leszállást segítő fogódzó, hogy nem húzhatja le az ablakot, ha nem akarja, hogy attól kezdve örökre lehúzva maradjon, és olykor minden előzmény nélkül kivágódik az ajtó. Továbbá ha kifejezetten balszerencsés, akkor úgy fűtik az utasteret, hogy azzal a hőmérséklettel DanNábrádi Lajos jr—T gy megyénkben jo- i-1 gász a közelmúltban i J azt nyilatkozta lapunknak, hogy erélyesenfog fellépni a gazdasági bűncselekmények ellen. Pár nappal később a Kossuth rádióban a fekete gazdaság hátrányairól nyilatkozott egy gazdasági szakértő. Véletlennek és szerencsésnek mondható egybeesés, pontosabban egybecsengés: a gazdasági szakember sürgeti, hogy a bűnüldözők erélyesebben lépjenek fel a gazdasági visszaélések ellen, ugyanis a rendcsinálás nem csupán a gazdasági és pénzügyi szakemberek feladata. Való igaz: a nagymérvű visszaélésekre gyorsabban, szigörúbban, elrettentődben sújthatna le az igazságszolgáltatás. Megyénkben is közszájon forog, hogy lebuknak a pitiánerek, a kis tételben árusítók, a kisvállalkozók, míg a nagy halak szabadon úszkálnak. te mester sem vallott volna szégyent a purgatóri- umban. Szóval, ha nincs szerencséje. Ha van, az más. Akkor mindez, vagy ennek legalább egy része nem úgy van, ahogy van, sztrájk ide, követelések oda. És bizony, a munka befejezésének közeledtét jelző próbaterhelés örömét beárnyékolja a megye amúgy türelmes és megértő utasainak baljós előérzete. Nevezetesen, hogy a munka folytatásához szükséges pénz megvonása vagy nem odaadása azt jelenti, köny- nyen előfordulhat, hogy a kivitelezők elvonultával valami bizonytalan, ködös távolba vész a rekonstrukció másik, méghozzá nagyobbik fele és itt maradunk egy félig alul-, félig felüljárással. Pedig ez az építkezés olyan, mint a nászéjszaka: régóta vártuk az igaz, de vagy neki se veselkedtek volna, vagy fejeznék be annak rendje és módja szerint, ahogy kell. Azért, mert az aluljáró oldalfala kibírta a próba- terhelést, ne éljenek vissza az emberek terhelhetőségével. Persze vannak nem megalapozott, csak feltételezett gyanúsítgatások is. A gyümölcsfelvásárlók- és exportálók esetében például hajlamos a közvélemény az általánosításra... A konkrét és felháborító ügyek közül hármat említhetünk. Egy munkaügyi tanácskozáson szóba hozták, hogy egy kft. vezetője a saját lakását vásárolta meg központi támogatással, s ebből a lakásból iroda lett. Már szinte biztos, hogy az egyik szabolcsi takarék- szövetkezet betétesei nem kapnak kamatot, veszteség éri őket, pénzük egy részét jómódú emberek kapták valamilyen formában. Néhány településen a vezetékek kiépítése körül szabálytalanságokat tapasztaltak... A feketegazdaság miatt is lapos az államkassza. Az említett takarék betéteseit is a költségvetés terhére fizették ki! A feketegazdaság ellen összehangoltan, állami szinten kellene fellépni. A z adventi koszorú három meggyújtott gyertyáját figyelte. A lángok hol megnyúltak, hol összementek, s néha már úgy tűnt, kialszanak a kis fények. A heverőn ülve csodálta a lángok imbolygó játékát, a felettük lévő levegő vibráló mozgását. Elszorult a szíve arra a gondolatra, hogy jó néhány évvel ezelőtt még ő is meg tudta gyújtani a gyertyákat, most azonban az édesanyját kellett erre megkérnie. Tehe- telenül fekszik az ágyon, s az agya hiába küld újabb és újabb parancsokat a kéznek, a lábnak, a végtagok nem engedelmeskednek a legszigorúbb utasításoknak sem. „A műtét egyszerű rutinmunka lesz” — visszhangzik még benne öt év után is az orvos szelíd, biztató szava. Aztán néhány hónap múlva zsibbadni kezdett a lába, a A remény lángja keze, mind nehezebben lépett, mind nehezebben fogott, s végül az egyik reggel arra ébredt fel huszonévesen, hogy nem bír megmozdulni. Több orvos is megvizsgálta, de nem tudták megmondani a rejtélyes betegség okát. Műtétet ajánlottak, amelyet azonban csak Nyugat-Euró- pában lehetett elvégezni. Ismerősök, ismeretlenek adakoztak megyeszerte, hogy kifizethesse a család a műtét magas költségét. Hogy várta ezt az orvosi beavatkozást! Ha nem is csodát, de egy kis javulást remélt tőle. Belegondolt az élet kegyetlen fintorába: Londonba vezetett első külföldi útja, azonban a világhírű városból csak a kórházat látta. Igaz, lassan már annak az emléke is elmosódik, hiszen talán három éve lesz, hogy odakint járt. Bár a keze és a lába bilincsként köti az ágyhoz testét, a gondolatai azonban szabadon szárnyalhatnak. Az újságot, a könyvet meg sem tudja fogni, de agyának sejtjeiben gyakran fészket rak az ábrándozás, a remény. Sokat gondolkozott már azon, vajon hányán élhetnek úgy, mint ő. Vajon fogja-e még fiú randevúra hívni? Máskor ilyenkor már csomagolta titokban szeretteinek a karácsonyi ajándékokat. Hajlandóak lesznek erre még egyáltalán valamikor az ujjai? Az orvosok, gyógytornászok mindig azzal biztatják, fog még járni. Kezdetben még bizakodott, ám hogy nem javul állapota, egyre türelmetlenebb, kezdi elveszíteni a hitét. Könnyen beszél az, aki bármikor sétálhat a faluban, bármikor gyönyörködhet a naplementében, bármikor barangolhat a határban. Neki még a felüléshez is két segítőtársra van szüksége. A három meggyújtott gyertyát figyelte. A lángok hol megnyúltak, hol összementek, s néha már úgy tűnt, kialszanak a pislákoló fények. Am ha ki is alszik a gyertya lángja, azt újra meg lehet gyújtani, hogy világítson, meleget adjon, játékos árnyékot vessen — filozofált félhangosan. ■jrjr önnyfüggöny eresz- kedett a szemére, mi- J. \. közben arra gondolt: talán ő is egy ilyen gyertyaszál, amely egyszer még lángra lobban, és sugározz majd még szeretetet, meleget... — Anyukám! Vegyél több karácsonyi gyertyát, hogy jövőre világítani is tudjunk... Ferter János rajza Feketegazdaság
