Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-16 / 297. szám

1994 december 16., péntek Karácsony a szépirodalomban Akkor szép a karácsony, akkor regés a szenteste s glóriás az éjféli mise, ha hóval érkezik. Úgy szép az egyetlen éj, ha ad­vent előzte, ha énekszóval, s verssel köszönt be. „Első hóesést szemelget / emlékeim gyenge csőre. / Emlékezem rég-elzengett / vadlúd-jajra, száncsengőre.” Ezen a kará­csonyon egy elnémult csen­gőre emlékezem, egy apró lányka kiáradó örömére, csil- lagszóró-szemére, s a csil­lagszórók kihúnyására. Ezen a karácsonyon Jeszenyin-vers- sorokat morzsolok, kedves költeményeket keresek és szépprózába feledkezem. Másfél százada már, hogy meg-megszólít mindnyájunkat egy példabeszéd szépségű történet Dickens Karácsonyi történetében. Mikor mólóban advent, a „karácsonynak ünne­pe lépeget a fák közt,” kezünk­be kívánkozik ez a szép próza. Akár szenteste is felüthetjük, legalább előkészítjük vele az éjfélkor mondott Lukács evan­gélium két kis kincses részét, a Jézus születését és A pász­torok hódolatát. Legyen ez a mi eljöveteli áldozatunk ebben az elkufárosodó világban! Ta­lálkozzunk (újra) a haszonleső Scrooge emberségre javulásá­val, hátha megérint minket is a három karácsony szelleme, és az óesztendővel együtt el­temetjük magunkban ökono­mikus ügyekbe kövült rosz- szabbik énünket! Tamási Áron tündöklő tisz­taságú elbeszélése, a Karácso­nyi pásztorocskák is torná­cunkon ácsorog, s ízes szóval kéri a bebocsátást. „Elindul­tunk kövér örömmel, s miköz­ben úsztunk a patyolat es­tében, felzengett a szívünkből az ének.” Mikor pedig jóllak­tak a kislány kínálta kol­básszal és a cserépfazékban rotyogtatott töltött káposztá­val, megintelen útrakeltek a székely pásztorocskák, s úgy ragyogott ablakfényt leső sze­mük, mint a betlehemi csillag. Ősidők óta várakozón tekin­tettek a teremtmények az égre, föltűnik-e egy útnak indító csillag. A szelíd Vergilius örömre hangolja dalát, midőn Ikon Oroszországból megénekli a legszebb pogány próféciát: „új sarjat küld a ma­gasból a földre az ég is.” Készen vagyunk-e a befoga­dásra? Vagy már körülbás­tyázták szívünket a csillagta- lanul tűnő évek? Induljunk azonnal „messzeringó” gyer­mekkorunk gyöngéd hívósza­vain! Elég lesz tálán egyetlen emlék, egy csendülő dal: „Ó, gyönyörű szép, _ titokzatos éj...” Kint kántálók járnak, egy „ég-szemű gyermek” van ve­lük, velünk pedig gyöngyház korunk... Benne leljük föl a KM-reprodukció boldog Betlehemet, a csendes éj hozta szent nyugalmat. És lelki olvasmányainkban, töre­dékesen szivárgó verssorok­ban. „Angyal zenéje, gyertya- fény-/kincses kezem hogy lett szegény? / Nem adhattam ma semmi mást, / csak jó meleg simogatást.” Áprily-verszenét sugárzik a Jóság születésének mély misztériuma. Nem jártam még a judeai Betlehemben, a barlangistálló fölé emelt Születés templom­ban. Ám ma is őrzök egy ma­gasztos pillanatot, mikor be­léphettem egy kiskőrösi pa­rasztházba, melynek ajtófél­fáján ezt olvastam: „Ó szent a szalmakunyhók küszöbe!” Megváltás csak szegénység­ben és alázatban foganhat... Szép karácsony szép zöld fája... Ebben a Móra-novel- lában melegszem majd, ha egyedül találna a legszebb, a legcsaládiasabb ünnep. „Men­ni, menni, menni most is sze­retnék még a havak útján... és szeretnék szépségben meghal­ni, elnyúlni fekete erdő szélin a szép fehér ágyban, ahol var­júpapok mondanák el fölöttem a circumdederuntot... Csak imádkozni lehet már, nem gyűlölködni.” És angyal-tisztaságú Dsida Jenő-verset mondani: „Ben­nem van, íme, csengő és ha­rangdal / és bennem van a leg­nagyobb, a Gyermek / a fényes jászol s valamennyi angyal.” Rokon szót, tisztaságos tük- rűt keresek egyre, s olyan pil­lanatot, melyhez én is így szólhatnék: „Oly szép vagy! Ő maradj velem”! S ha kará- csonytalanul tűnik el az Úr megtestesülésének 1994. esz­tendeje, legalább az adventre jól készüljek. Egy aranyló őszi adventre s egy télhozóra. Talán egy Reményik-költe- mény zárásával: „Advent, melynek nem jött karácsonya. / De mégis jó volt Messiásra várni, / S édes az elmúlt ad­vent illata.” Ma, mikor lírátlanabb a lé­lek, csak többszöri találkozás­ra bomlik ki a versvarázs. Varázsoljunk hát együtt ün­nepet, például Juhász Gyula sóhajával: „Jó Jézusom, kis bús gyermekkoromban / Gyakran szálltál szívembe, merre mentél...” Ünnepet a hétköznapok hátán, ha meg­találjuk magunkban az első karácsonyok jászolmélyi me­legét. Vagy levetjük végre jel­mezünket a zilált fenyő alatt, s elindulunk, mint Ibsen Nórája önmagunk s majd mások felé. Thomas Mann szerint: „Az irodalom út a megértéshez, a megbocsátáshoz és szeretet- hez.” Bakajsza András Szeretetotthon Nyírbogdányban Megöregedtem és megőszül­tem — mondja a bibliai Sá­muel. Üres a kezem, meghar­coltam éveim nehéz harcát, elfáradtam, pihenni szeretnék — mondja sok ember. De jaj! egyedül maradtam. Elment mellőlem a társ, nincs, vagy messze van tőlem a gyerme­kem, még akkor is, ha közel. Hosszú, nehéz éjszakákon át magányos vagyok. Nincs ki­hez szólni. Felfokozódnak a félelmek: mi lesz, ha rosszul leszek, ha elesem, ha rám- tömek gonosz emberek? A félelmek leküzdésére, igazi segítségre, emberi kap­csolatra vágyók javára hozza létre Nyírbogdányban a refor­mátus egyház és a helyi önkor­mányzat az idősek szeretetott­honát. Tudom, sokan nehezen szánják rá magukat, hogy sze­retetotthonba költözzenek, de az élet kényszeríteni fog sok megrokkant, idős embert, hogy menedéket keressen, biz­tos segítséget találjon arra az időre, amikor önmagát már el­látni nem tudja, illetve magá­nyát nehezen viseli. Az átalakítási munkálatok folynak. Több mint 11 millió forintba kerül a létesítmény, mely kényelmes, modem igé­nyekhez igazodó. Tíz szoba lesz benne, általában kétágyas szobák. Minden szobához tar­tozik egy előtér, zuhanyzó, WC, kézmosó. Az otthonnak lesz saját konyhája, közösségi helyei, könyvtára, tv-szobája, étkezője. Ugyanakkor a nagy közösségi hely lehetőséget biztosít arra, hogy kívülállók is részt vegyenek a nappali foglalkozásokon, ebédelhesse­nek, illetve vacsorázzanak. Lehetőséget szeretnénk bizto­sítani a nem bentlakók szá­mára is a tisztálkodásra, ké­sőbb a mosásra, vasalásra is, igény szerint. Hogyan lehet bejutni az ott­honban? Jelentkezés alapján és annak sorrendjében. Elsőbbséget él­veznek a nyírbogdányi lako­sok, de más helyről is foga­dunk jelentkezőket, amennyi­ben helyből nem telik meg az otthon. Feltétel ötvenezer fo­rint befizetése, mely csekély összeg ahhoz képest, hogy vannak helyek, ahol ötszáz­ezer vagy akár egymillió a be­ugró. Az otthon elkéri a min­denkori nyugdíj 80 százalékát, a 20 százalékkal a bentlakó szabadon rendelkezik. Behoz­hatja ágyát, egy szekrényét, il­letve kedvenc tárgyait korláto­zott mennyiségben. Hoznia le­het ágyneműt, párnát, paplant, fehérneműt stb. Minden in­góságáról leltár készül, és el­távozása vagy halála esetén a hozzátartozók visszakapják azokat. Házát, ingatlanát vagy bármilyen vagyontárgyát sen­kitől nem kérjük el, azzal sza­badon rendelkezhet. Az otthon minden, az élet­hez szükséges dolog elinté­zését felvállalja, a kívánságo­kat, hagyatéki dolgokat írás­ban foglalja, megőrzi és min­dennel a családtagoknak el­számol. Kérés esetén elvállalja a tisztességes eltemetését is. Biztosítja a rendszeres orvosi ellátást. Szakápolók gondos­kodnak a gyógyszerek pontos adagolásáról. Megszervezi a belső életet, a megfelelő tár­salgást, biztosítja — lévén, hogy egyházi szeretetintéz- mény — a közös imádkozás, éneklés, verselés, ünneplések lehetőségét. Az otthonba nemcsak refor­mátus, hanem más vallásfe­lekezetű testvéreket is fel­veszünk, és számukra is biz­tosítjuk a lehetőséget vallásuk gyakorlására. A húsz bentlakó ellátásában és gondozásában tíz munkatárs működik közre, biztosítva az éjszakai ügye- letet is. Alapigénk a Galata 5:13 b. Szeretettel szolgáljatok egy­másnak. Azaz szeretve szol­gálni és szolgálva is szeretni akarunk. A kétkedőket, bi­zonytalankodókat nem szóval akarjuk meggyőzni, hanem munkával és szeretettel. Ezért várjuk idős testvéreink jelent­kezését. Reméljük, már itt ün­nepelhetik sokan az 1995. év kezdetét új otthonunkban. Ezúttal is megköszönjük a Népjóléti Minisztérium, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ, a Nyír­bogdányi Önkormányzat tá­mogatását, a nyírbogdányi re­formátus egyház presbitéri­umának önzetlen jóindulatát, hogy rendelkezésre bocsátotta az épületet. Dicséretes a pol­gármester, jegyző úr, önkor­mányzati képviselő urak és hölgyek egységes döntése és tenniakarása azokért, akik az élet alkonyán szeretetre és ott­honra vágynak. Az épület új szárnyában ki­alakítunk egy 45 négyzetmé­teres helyiséget a keresztény ifjúsági egyesület és a refor­mátus nőszövetség számára is. Az otthon berendezéséhez tár­gyi adományokat, konyhai fel­szereléseket pénzbeli adomá­nyokat szeretettel elfogadunk. A könyvtár részére könyv­adományokat szívesen ve­szünk. Á segítségeket, felaján­lásokat és imádságokat jó szívvel köszönjük. Rozsnyai István ref. lelkész A harangtorony árnyékában Reményt adó, langyos eső után, búzát bokrosító, ve­rőfényes őszben indulok ki szülőfalum, Napkor kisvá- rosnyi forgatagából, hogy újra találkozzam titkolt sze­relmemmel, hogy újra lát­hassam a sárga és vörös legvonzóbb színkeveréké­vel felékesített újasszonyt, a napkori földet. Nyírek és nyárak későn sárguló alsószoknyáját leb­benti meg előttem a szél, s a szorgos vetőgépek által nemrég megtermékenyített, bőkeblű barázdák, apró ve­tőmagvakat, mint megany- nyi csírázó életet féltőn rin­gatnak át a tavaszba. Barangolásaim gyakori állomásaihoz érek éppen és megdöbbenek a felismerés­től és az elém táruló látvány hirtelen született összefüg­géseitől. A községi temető évezre­des múltunkkal, őseinknek megnémult dicsőségével, nagyszerű emberek porából támadt generációnk minden terhével elém áll, előle ki­térni nem tudok, tovább­menni mellette nem akarok. Itt, a sápadó természet és az újra csírázó élet határán, az elmúlás és a gyerme­keinkben való újraszületés szűk mezsgyéjén megállva tisztán látni az olykor fel­foghatatlanul zavaros, fél­revezető jelzésekkel teli ösvényt, amely az életünk. Ezen a mezsgyén áll mostantól Napkomak egy újabb mérföldköve, kicsiny közösségünk fillérekből gyűjtött, harangkötéllé ed­zett ajándék rózsafüzére, üzenetvivő harangtorony, amelynek tiszta zenéje majd csalhatatlanul jelzi a múltunk és jövőnk között tétován vergődő, minden­kori jelen igazi értékeit, mértékeit. Itt áll majd hosz- szú tízéveken át őrzőn és hívoga-tón, őrizve falunk békéjét és a hazavágyódók, idegenben meg nem gyö­kerezettek harangkondu- láskor szülőföldjükre is­mernek. És áldatik majd ál­tala a székelyföldi fafa­ragók igyekezete, alkotó kezük minden mozdulása, simogatás lesz őseink ki­hűlt homlokán. Álldogálok a harangto­rony árnyékában, elnézem ahogyan bíborvörös arcával nyugodni készül a Nap, utolsó sugarai sokszoros erővel csillannak meg az újdonságában aranyfényű harang oldalán. Felismer- hetetlenül megnyúlt árnyé­kon észrevétlen beleolvad az elém magasodó, karcsú kupolakontúrba, s látom a valószínűtlen víziót, amint közös árnyképünk édes­apám sírját meleg takaró­ként beborítja. Lipták Béla Napkor Röviden A Református... ...Világszövetség döntése alapján 1997-ben Debre­cenben rendezik meg a Re­formátus Világgyűlést. (Áldás) A pápa... ...május 21-22-én Prágába látogat. (MTI) Angol... ...segítséggel lesz harangja a békéscsabai, egy éve föl­szentelt Jézus Szíve temp­lomnak. A harangöntés fe­lét Nagy-Britannia buda­pesti nagykövetsége állja. (ÁS) Megjelent... ...a napokban a 1995. évi Képes Kálvin Kalendá­rium. A borítón Krisztus tanítványaival az Olajfák hegyén című festmény sze­repel. (ÁS) A Felvidéken... ...nőtt fenyőfa díszíti majd karácsonykor Rómában a Szent Péter-teret. A fát Zsolna mellől szállítják a Vatikánba. (KM) Nyíregyháza (KM) — A nyíregyházi önkormányzat 1995. augusztus 1-én egy­házi iskolának átadja a Jó­kai Mór Általános Iskolát, a Színház utcai, Kálvin téri épületeket. A tervek szerint indulna egy katolikus 1. osztály, egy református 1. osztály, és a körzetből egy felekezet nélküli 1. osztály. Az egyházak folytatni akarják az iskola jó hagyo­mányait. Tovább is bizto­sítják a gyermekek angol vagy német nyelvű tago­zatos osztályokban való ta­nulását is. Az egyházi beiskolázású 1. osztályos gyermekeknek heti 2 hittanórájuk lesz, az iskola magasabb osztályai­ba járó tanulóknak pedig felajánlják majd a hitokta­tás lehetőségét. A Plébánia Képviselő-tes­tületének Iskola Bizottsága arra kéri a szülőket, hogy akik 1. osztályos gyerme­kük számára egyházi isko­lai nevelést és oktatást kí­vánnak biztosítani az 1995/ 96-os tanévben, menjenek el a Plébánia Hivatalba (Kossuth tér 10. I. em.), hogy gyermeküket elője­gyezhessék. A gyermekek beiskolázási szándékát a plébánián legkésőbb ja­nuárig lehet bejelenteni, mert csak a tényleges igény alapján hozhatnak döntést az iskola átvételéről. A tájékozódni kívánó szülőknek a plébánián be­szélgetési lehetőséget is biztosítanak, hogy a fen­tieken túli információkat is nyerhessenek. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium az 1995/96-os tanévre a nyolcosztályos tagozatára 60 tanulót, a hagyományos négyosztályos tagozatára 30 tanulót tud felvenni. Az érdeklődő szülők és tanulók részére 1994. december 15- én csütörtökön 17 órától tá­jékoztató fórumot tartanak a gimnázium dísztermében. Felekezetre való tekintet nélkül elsősorban kitűnő, jeles és jórendű tanulók je­lentkezését várja az in­tézmény. — A HIT VILÁGA —■ Egyházi iskolák

Next

/
Thumbnails
Contents