Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-16 / 297. szám
1994. december 16., péntek HATTER Jogot tehát, emberjogot... Az USA-ban élő gyakorlat a street law tanítás • Nincsen visszakérdezés Szabolcsiné Kántor Éva tanárnő és a negyedikes tanulók Harasztosi Pál felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Fiskálisok országa — titulálják hazánkat sokan, sokfelé, szerte a világon. Mi tagadás: a fülemileperek ravaszdisá- gától az évekig elhúzódó ügymenetekig bizony majd mindnyájan belekóstolunk a jogi procedúrák testet-ielket próbáló küzdelmeibe. Sokszor gyermeki naivitással, elképesztő tájékozatlansággal, eleve kudarcra ítélve. Jogállamban élünk, de vajon tudunk-e élni a jogainkkal? — tehetjük fel magunknak az egyáltalán nem költői kérdést. A válasz pofonegyszerű: a magyar állampolgárok döntő többsége e tekintetben majdnem érintetlen. Amerikai támogatás — Hogy ezen valamelyest változtassunk — mondja Kalucza Lajos, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója — belevágtunk egy kísérletbe. A negyedikeseinknek a Bevezetés a filozófiába elnevezésű tantárgy órakerete terhére elkezdtük a mindennapok jogi ismereteinek az oktatását. Ügy tudom, ezzel az új stúdiummal a megye egyetlen középiskolájában sem találkozhatunk. □ Honnan, kitől értesültek erről a lehetőségről? Mennyire elfogadott országosan a kísérlet? ' — Az Amerikai Egyesült Államok egyik legjelentősebb alapítványa, a National Endowment for Democracy (NED) húzódik meg a dolgok hátterében. Az általuk támogatott Jogi Segítség és Jogi Oktatás Intézete szervezte meg ez év nyarán azt az előkészítő tábort, melyben kolléganőnk, Szabolcsiné Kántor Éva részt vett. □ Eszerint ön alapozza a kölcseys diákok jogi ismereteit? — kérdezem a tanárnőt. — Nem. Dr. Papp Klára közjegyző tartja a heti egy órát. Jómagam vele párhuzamosan viszem a filozófiát. Persze, más variációk is elképzelhetőek lennének, de az egész még nem kiforrott. Az roszág néhány gimnáziuma — a budapesti Radnóti, a debreceni Kossuth Gyakorló, a miskolci Fazekas — valamivel már több tapasztalattal rendelkezik. Mi azt szeretnénk, ha a jogi órákat a kezdeti szakaszban mindig a szakember vezényelné le, tőle pedig fokozatosan átvehetné a foglalkozások vezetését a pedagógus. A kontaktust természetesen a továbbiakban is tartani kell a jogspecialistával. Nem jogászképzés □ Vajon mi a véleményük az egész jogászosdiról a tanulóknak? — Az USA-ban élő gyakorlat az ilyen jellegű ismeretek tanítása — jegyzi meg Miha- lovics Natália, aki e tanévben érettségizik. — A street law, az utcajog ismerete mindenki számára evidencia. Csak ösz- szehasonlításként: az amerikaiak egymilliós példányszámban igénylik az eligazodást segítő tankönyveket, mi pedig dr. Czine Gáspár (aki mellesleg a Kelet-Magyarország munkatársa volt. A szerk.) jegyzetét kettenként használjuk, mert nem kaptunk megfelelő mennyiséget. — Ez azért nem okoz problémát — teszi hozzá Deb- reczeni Edith, aki szintén negyedikes —, mivel nem teljesen a tankönyv szerint haladunk. Az órákon a gyakorlatra helyeződik a hangsúly, a szituációkra, azok jogi megoldásaira. Ki miként foglalna állást, döntene, vallana, tanúskodna egy bizonyos ügy vád- lotti, ügyészi vagy védői szerepében. Azt tudjuk: nem azért traktálnak bennünket ilyesmivel, mert netán jogászt szeretnének faragni belőlünk. Nem, erről szó sincs. □ Akkor hát mire megy a játék? — Megismerjük, milyen jogaink vannak mint állampolgárnak, mint fiatalnak, mint tanulónak — sorolja Natália. — Ráébresztenek bennünket arra is, hogy bizonyos balcselekedeteinknek milyen jogi következményei lehetnek. Olyan fogalmakkal ismerkedünk, mint jogvédelem, jogsértés, jogorvoslat; vagy értelmezzük, kire vonatkoztatható a cselekvésében korlátozott személy kitétel; vagy megismerjük, mik a feladatai a közjegyzőnek; vagy: mik az elvárások egy hiteles végrendelkezéssel szemben... — Egy biztos — teszi hozzá az elhangzottakhoz az igazgató —, a mi mostani végzőseink az átlagpolgár jogi tájékozottságát messze meghaladó ismeretekkel felvértezve lépnek ki majdan az iskola kapuján. Ha csak belelapozunk a könyvükbe, beláthatjuk, csupa hasznos tudnivalót tartalmaz a tananyag: a polgárok személyi és tulajdonjogai, a házasság mint jogintézmény, a rokonok eltartása, a szülői felügyelet kérdésköre, a fiatalkorúakra vonatkozó külön szabályok... □ Hogyan mérik a tanulók megszerzett tudását? Kell-e vizsgázni a Mindennapok jogából? — Nincs a hagyományos értelemben vett feleltetés — világosít fel Szabolcsiné tanárnő —, nincs osztályzat, vizsga sincs. Az értékelés viszont nem mellőzhető. Az órai szereplés, a teljesítmény minősége a filozófia kalkulusában jelenik meg. Önjáró kísérlet — Mi, tanárok is folyamatosan tanulunk, előbb-utóbb az ismeretátadás dolgában önállóvá kell lennünk. És mivel nem szakmára készítünk fel, bizakodom: legjobb tudásunk szerint leszünk majd képesek megfelelni a jog kihívásainak. G yönyörűek a koszorúk. Lakótelepek ajtaján családi házak bejáratára függesztve. Terjed, mint annyi minden mostanában. Valami újfajta nosztalgia, mely egyszerre jelzi a békés boldogulást és a meg- békíthetetlen szegénységet. Nekem e koszorúkról a karácsony várása mellett eszembe jutnak azok, akik még életükben babérkoszorút érdemeltek volna, mint a hősök. Oda, a homlokukra, mely az isteni múzsa csókjától örökké nedvezett. József Attila Balatonszárszója és Radnóti Miklós Abdája nem csupán két helység az embert és Istent gyilkoló világban. Két település, melyet kevés az a magyar, aki ne ismerne. Két emberi sors, melyet a korok értelmetlenül feláldoztak. Vajon gondoltunk-e rájuk, mikor a szavazóurnák előtt toporogtunk? Dehogy gondoltunk. A költészetre napi gondjai közepette keveset gondol az ember, csak a köznapi arctalanságot bemutató, mindenki által ismert és elfogadott kifejezésekkel közelít másokhoz, a kétszer-kettő józanságával. A lírát még Adventi koszorúk mindig szentélynek gondolja, ahová lélekben megtisztálkodva lehet csak belépni, pedig mívelői nem a Parnasszusokon élnek, mint a régi mitológiában. Igenis, közöttünk élnek, ugyanúgy felszisszennek ha magas az ár, és bosszankodnak ha nem sikerül megvenni valamit. Ugyanúgy tesznek adventi koszorút ajtajukra és szűkölködnek, mint elődeik. Mert nincs mecenatúra, a könyvkiadás sokfajta egyéni érdek szolgálatában áll, s ebben egyre kevesebb hely jut a szépirodalomnak, netán a költészetnek. A koszorúk szépen ragyognak, ahogy az ünnepi feldíszített fák fognak majd ragyogni. Vajon feloldja-e az adventi koszorú a gyűlölködést? A gyűlölködést, a meg nem értést, mely behatol az ember legkisebb mikroközösségébe, a családba is, ahol az összetartó erő a líra legszebb szavai közé tartozik. A szeretet és a megértés. És aki összetartja, harmóniát lop belé a felmagasztalt társ, a hitves, olyan-e, amilyennek a költők megénekelték. Sajnos sokszor nem, megszámlálhatatlan a rossz példa mindkét nemben. Pedig ragyogó példákat ad a kor erre is, arra is, s azok a pöttömnyi gyermek-jézusok tud- nak-e segíteni? Megannyi kérdés lehetne, melyre nincs felelet. Kitalálóikon sem tudtak segíteni. Mert az ember gondolkodó lény, sokszor az érdekek rabjaként áthúzza előbbi gondolatait, másként rajzolja meg világa kontúrjait, s ha valami hibázik, hát a sorsra hivatkozik. Pedig akaratának irányítójaként mást is tudna tenni. Az emberi tulajdonságok széles tárháza ott van előtte, s a példák sokasága. Csak válogatni kellene. De nem válogat és sokszor nem is mérlegel. Mert mitől lenne akkor egyediség? Vajon összeegyeztethető-e az egyediség és a bölcsesség? Kijózanítóak ezek a koszorúk és egyre ledöbbentőek. Bennük vannak az üres járatok, az elvesztegetett napok, évek. Az ünnep eljön akár várjuk, akár nem, így vagy úgy. A többi minden csak adalék: az ajándékvásárlási láz, a gyerekeknek a vakáció, a munkanélkülieknek a remény, hogy talán jövőre... Rajtunk is múlik, milyen ünnepet készítünk elő. Akár két koszorú is lehetne. Egyik az ünnepért, másik pedig azokért, akik e békés ünnepért felemelték a hangjukat. József Attila, a sokszor kikezdett és mégis kikezdhetetlen. Radnóti Miklós, az eltiport és eltipor- hatatlan. / öjjenek bár korok, változások, irányzatok és divatok, de a város peremén most is úgy száll a korom, mint hatvan évvel ezelőtt. Legfeljebb több benne a méreg. És a szerelem rejtett csillagrendszerét mióta készülnek sokan, hogy elmondják a társnak, annak a másiknak, aki talán megérti e több- dimenziójú világban is, ahol a kinyilatkoztatások még mindig fontosabbak, mint a tiszta, egyszerű és egyenes magyar beszéd. Illúziók Orémus Kálmán ■w—7 gyik tanintézményünk az utóbbi idő- £ -J ben szoros kapcsolatokat alakított ki néhány nyugat-európai iskolával. Egymást követték a cserelátogatások, míg nem odaát felajánlották, jelentős ösz- szeggel támogatnák a magyar tanintézmény számító- gépes hálózatának létrehozását. Örültek is a mieink, hogyne örültek volna ilyen ajándéknak a mai pénztelen világban. Aztán jött a, csalódás. Kiderült, hogy á pénzt csak egy bizonyos vállalat egy bizonyos számítógépes hálózatának megvásárlására fordíthatják. Mellesleg az adott vállalat épp a felajánló szomszédságában székelt és a számítógépek rég elavultak. Ez az eset is bizonyítja, amit már régóta sejtettünk, nevezetesen, le kell számolnunk egy illúzióval. Azzal az illúzióval, hogy ha jól viselkedünk, akkor a fejlett Nyugat majd önzetlenül és bőkezűen siet a segítségünkre, és mire észbekapnánk, már ki is rántja a kátyúból az ország szekerét. Amitől már csak egyetlen lépésre van annak felismerése, hogy bizony egyedül kell boldogulnunk, mert ezen a táján a világnak ritkán esnek csodák. Egyébként aligha vigasztaló, de a többi volt szocialista országnak is kijut a hasonló támogatásokból. A minap olvastam, a japánok jelentős összeget adományoztak a Román Olimpiai Bizottságnak, hogy a tornászokat sportszerekkel lássák el. Égyetlen kikötésük, hogy a pénzt csak japán sportszerek vásásrlására költhetik. Tájkép karácsony előtt Ferter János rajza Végrehajtás előtt Balogh József-» -r em fizetett a vállaljál kozó, elraboltákalá- X V nyát. Tegnap reggel hallhattuk a rádió hírei között e nem gyakran előforduló esetet, ami végül is happy enddel végződött, mert a papa a rendőrséghez fordult és elfogták a három önkényes adósságbehajtót. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de nem biztos, hogy január elsejétől nem emelkedik meg a hasonló esetek száma. Ez a képtelen ötlet azért jutott eszembe, mert elkészült a bírósági végrehajtásról szóló rendelet, amelyiknek némelyik pontja lehet hogy az önbíráskodásra serkent. Tételezzük fel, hogy valaki nem tudja megfizetni adósságát, a hitelező végrehajtást kér. Igen ám, de meg kell előlegeznie a költségeket, aztán az adós majd a végén fizet. Ha fizet. És a kis adós legtöbbször nem szórakozásból nem fizeti meg tartozását, hanem mert nincs pénze. Ez természetesen nem vonatkozik a sokmilliós adósságokra. Ott legtöbbször nem a pénz, hanem az akarat hiányzik a tartozás kiegyenlítésére. De most nézzünk néhány konkrét adatot. A végrehajtás elrendelése iránti kérelem munkadíja a végrehajtási ügyérték egy százaléka, de legalább ezer forint. A végrehajtási cselekményeknél való közreműködésért ugyanennyi jár. Bármely jogorvoslat benyújtásáért ugyancsak ezer forintot kell fizetni, tehát egy kis követelés teljesítésére akkor is rákényszerül valaki, ha nem is tartozik, mert ha megfellebbezi, az is pénzébe kerül. A végrehajtó munkadíját is az adós fizeti, így fordul majd elő, hogy a tartozás sokszorosára emelkedhet, csak legyen akifizesse. Tavaly 14 ezer fizetési meghagyást bocsátottak ki a megyében a bíróságok, s ez a hatalmas szám nem csak azt jelzi, hogy rengeteg munkát ad az adósságok megfizettetése az igazságszolgáltatásnak, hanem azt is, hogy rendkívül rossz anyagi körülmények között élnek a megye lakói. Sokan képtelenek törleszteni a takarékpénztárnak adósságukat, hiszen elvesztették munkahelyüket, s jövőre még többen lesznek azok, akik képtelenek lesznek majd előteremteni a megemelt közüzemi díjakat. Vagyis több lesz a tartozás, több lesz a behajtani való. És az új végrehajtási törvény szerint több lesz azzal is a fizetnivaló, amit a végrehajtásért fizetni kell. Ezért kellene legalább tájékoztatni az illetékeseknek az elesetteket. x.
