Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-15 / 296. szám

1994. december 15., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA U J,■ . ■■■ , , . -'I " " Patika Kedves Gyógyszerésznö! í A kevésnek is örülß és sohasem siránkozó idősko­rú barátnőimmel ; együtt szinte ünnepeltük, hogy kö­zelünkben egy új, igazán ízléses és szép kivitelezésű patika nyílt. Gazdag a kíná­lat. kifogástalan a modor, feltéve, ha a paciens igényes és nem kicsinyes. A fenti­ekről a minap saját sorsot. mon keresztül győződhet­tem meg. amikor fájdalom­csillapítóra volt szükségem s a felajánlott gyógyszerek közül a nyugdíjamhoz illő legolcsóbbat választottam, melyén, az ott tartózkodó civilruhás no — kiről azóta tudom, hogy a vezető — ki­oktatói a'g megrovod olyan értelműén, hogy-aki az ol-' Csóbbal választja a rosszáb­ól kát is kapja, s azérf csak magára vessen. Szégyenkezve somfor- dáltam ki a patikából, gon­dolva. hogy máskor előbb beleskelődöm az ablakon, Jiogy ott van e a polgári ru- . has nő, s ha igen. a távólab- • ,bi patikába megyekí mint : azt ezúttal is tettem, s az ott vásárolt, olcsóbb- gyógyszer* is megtetted kívánt, hatását. Kocsis Józsefné Selyem utcai lakos Törvényesen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Lapjuk november 28-i számának 3. oldalán Ideg­őrlő szennyvízcsata címen Kováts Dénes úr tollából megjelent cikkükre, mint az abban szereplő és meg­támadott házrész tulajdo­nosaként és édesapám kép­viselőjeként az alábbiakat fűzöm. A Nyíregyházi Polgár- mesteri Hivatal Városfej­lesztési Irodája érdemben előzetes tárgyalást velünk nem folytatott. A cikkben szereplő „tengeri kígyó” tehát itt kezdődött. A hiva­tal elfeledte elsőrendű köte­lességét, miszerint neki szolgálnia kellene az egyes állampolgárt is, és nem ha­talmaskodni vagy paran­csolni. Régen vége már annak az időnek — remélem ez így is van —, hogy egy hivatal két fél vitájában hatósági úton próbál árat szabni. Szerencsére Magyarorszá­gon is a törvényesség védi az állampolgárt, aki kisajá­títási ügyletben is sokáig kiszolgáltatottja volt a ha­tóságoknak. Megvan ennek az ügynek a megoldáshoz is a törvé­nyes eszköz. Például a bí­róság, amely döntésének mindkét fél — az egyén és a hivatal is — köteles ma­gát alávetni. Jó lenne, ha ezt az utat mindenki tudo­másul venné. Tisztelettel: a Tiszavasvári u. 10. szám alatti ingatlan tulajdonosai A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött leve­leket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a kö­zölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet. Visszasorolt pedagógusok Tisztelt Szerkesztőség! Kisvárda városról a lap no­vember 15-i számában a Meg­valósult régi álmok című cikk­ben — többek között — azt ál­lította a nyilatkozó, hogy a vá­rosban az F kategóriás béreket teljes egészében megkapták a pedagógusok. E kategorikus kijelentéssel szemben az F ka­tegóriával kapcsolatos tények némileg más helyzetet mutat­nak. Az önkormányzati képvise­lő-testület a múlt év decem­berében Kisvárdán is arra kö­telezte az iskolaigazgatókat, hogy az F fizetési osztályból sorolják vissza a kollégáikat az alacsonyabb kategóriákba. A pedagógusok ebbe nem nyugodtak bele, ezért az év elején több mint 190-en mun­kaügyi vitát kezdeményeztek. Később, a tavasz folyamán a pereskedő pedagógusok nagy része az önkormányzat ajánla­tára visszavonta perindítási kérelmét, és beleegyezett ab­ba, hogy 1994. január 1. he­lyett csak július 15-től kerül­jön a legmagasabb kategóriá­ba. Ezzel az érintett pedagógu­sok fejenként 50-70 ezer fo­rint olyan jogos követelésről mondtak le, amely őket mun­kabér, túlóra és helyettesítési díj különbözeiként 1994. első fél évére is megillette yolna. Akadtak persze renitens ta­nárok is, akik főként elvi okok miatt ragaszkodtak a törvé­nyes jussukhoz. Tizenegy kö­zépiskolai tanár, talán bünte­tésként, mert kitartottak erede­ti igényük mellett, nem kapta vissza az F kategóriát, ezért még most is pereskedni kény­szerül. Egy perben már döntött a munkaügyi bíróság, még­pedig a pedagógus javára. Az ítéletet a munkáltatónak meg kellett fellebbeznie. Történt ez akkor, amikor országszerte immár perek ezreiben mond­ták ki az első és másodfokú bí­róságok: az önkormányzati testületek utasítására eljáró is­kolaigazgatóknak nem volt törvényes lehetőségük egyol­dalúan visszasorolni azokat a pedagógusokat, akik korábban már a mérlegeléses F fizetési osztályba tartoztak. A fentiek­ről mint a perekben érintett jo­gi képviselő szeretném a köz­véleményt tájékoztatni. Dr. Barabás Bertalan (A szerkesztő megjegyzése: hasonló tartalmú levelet kül­dött lapunknak all érintett pedagógus is.) Gyertyák a tortan lisztéit Szerkesztoseg! Önkormányzati lakásban la­kom, amit kijelöltek eladás­ra. Fele-fele az arány a tu­lajdonosok és a bérlők között, így a háztömb társasháznak minősül. A minap lakógyű­lést szervezett a Házkezelő Kft., de csak a tulajdonosok­nak és kizárólag csak ők szavazhattak a lakókat érintő ügyekben. A bérlőket meg sem hallgatták és senki nem volt kíváncsi a véleményekre, mert a tulajdonosok döntenek mindenről. Én ezt nagyon sérelmezem, mert ugyan olyan jogom van tájékoztatást kapni mint a tu­lajdonosoknak. De ez itt nem így van, mert nekünk el kell viselnünk, hogy a tulajdono­sok, akik igazából csak akkor lesznek igazi tulajdonosok, ha az utolsó részletüket is kifizet­tek, azt csinálhatnak, amit akarnak. Ha kedvük tartja le­kapcsolhatják este a lépcsőhá­zi villanyt is, hadd bukdácsol­junk a lépcsőn. Mi bérlők is fi­zetjük a magas lakbért, fűtést stb. De mint a Házkezelő Kft. dolgozója elmondta, van olyan tulajdonos, hogy még egyálta­lán nem fizetett közös költsé­get. Ezek szerint aki tisztes­ségesen fizet annak nincs sem­mi joga, se beleszólása, aki pe­dig tulajdonos és még a közös költséget sem fizeti, annak mindent szabad. Valahogy ez így nincs rendjén, mert előbb- utóbb minden bérlő rájön, hogyha becsületesen fizet, ak­kor is ő húzza a rövidebbet, mert ő csak bérlő. Tisztelettel Turóczi Dezsőné Nyíregyháza, Korányi F. 32/a. Behúzódni Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon örültünk, ami­kor megtudtuk, hogy szé- i lestük a 4-es főutat. Foly­tak is a munkálatok szépen - sorban, mígnem elértek a Kőlaposig. Innen kezdődik a baj. Volt itt nekünk egy szép nagy tégla buszvá- róak; Ezt elbontották. Gondoltuk, ha befejezik az út. építését, építenek majd egy másik buszvárót. Az út elkészült, de a buszváró nem. Megjött a hideg idő, esik az eső, fúj a szél. és nincs hová behúzódni előle. Is­kolások, dolgozók áznak, fáznak. Nem tudom kinek a feladata az újraépítése, de gondolom, ha volt enge­délye, ltogy elbontsa arra is van, hogy egy újat csinál­jon. Remélem az illetékesek is olvassák, és minél hama­rabb intézkednek és ka­punk égy új tégla buszvá­rót. Azért jobb a téglából készült buszváró, mert a műanyag, ami a belváros­ban látható, az csak dísz és nem , véd se szél, se eső ellen. Tisztelettel Darkó Tibor Nyíregyháza, Kőlapos Mikulás előtt dézsmáltak Felfokozott, mondhatni túlfe­szített izgalommal énekelték dec. 6-án a nyíregyházi 1. sz. Napköziotthonos Óvoda óvo­dásai. „Mikulás, Mikulás öreg Mikulás / Jó hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár.” Már azt hitték, hogy hozzá­juk el sem jön a várvavárt Mi­kulás, hiszen december 5-én betörtek óvodájukba, a feldúlt termekbe be sem mehettek. Pedig ők jók voltak, nem is szokták és soha nem is fognak olyan rossz dolgokat csinálni, mint a Mikulás helyett érkező krampuszok. Ezúton üzenik a hívatlanul betoppanóknak, hogy csúnya dolog a kisgyer­mekek örömét elrontani. Még csúnyább dolog szétdúlni az egész óvodát, cigarettázni a csoportszobákban, megron­gálni az óvoda berendezési tárgyait. Elítélendő sőt egye­nesen büntetendő, ha valakik a kisgyermekektől ajándékot lopnak, (színes televízió, vi­deo, magnós rádió stb.) Még elítélendőbb, ha vala­kik megdézsmálják a Mikulás előkészítette csomagokat, a gyermekeknek szánt banánt, mandarint, szaloncukrot stb. Mindezekért nagy-nagy VIR­GÁCS jár — ezt küldenék a kéretlenül érkező neveletlen krampuszoknak. Az 1. Sz. Óvoda óvodásai és Szombathy Jánosné óvónő Keresi eltűnt édesapját ■■ WMF Tisztelt Főszerkesztő Úr! páran, akik túlélték a „nagy - 3 éves kislány édesapja. 1944 Ma már egyre többet be- dicsőségesek” vendégszere- novemberében vitték el a szélünk a ..análenkíj robotra” letét, de sajnos nem ismerek vasútról. Nyíregyházán la- elhurcoltakró) és emlékezünk közülük senkit. kok az Új utcában, rájuk. Sajnos az édesapámat Azért keresem meg Fő- Kérem, ha valaki ráis is elvitték 1944-ben, amikor szerkesztő Urat, hogy ha le- merne, emlékezne rá, ke- én még. csak 3 éves voltam. . velemet érdemesnek tartja : fessen fel, vagy újon. Szív- Vasúti dolgozó volt és há- megjelentetésre, kérem tegye - bői remélem, hogy Főszer- ;■romnapos' munkára kellett, meg! Hátha van valaki, aki a kesztő Úr megjelenteti leve- hogy jelentkezzen. Elment és 'leírtak alapján felismerné lemet és ötven év után meg- többé soha nem jött hazai édesapámat .és tudna valamit tudok valamit édesapám sor- Édesanyám egy életen át vén- mondani árról nekem, hogy sáról. ta. Sajnos haza sem jött, de mi lett a sorsa. Tisztelettel: nem is tudtunk meg róla sem- Gál Józsefinek hívták és vo- Tóth Béláné Gál Klára mit. , natfékező volt a vasúton. Nő« Nyíregyháza, Nyíregyházán élnek .egy volt, és abban az időben egy / ; , " Bethlen G. u. 33. ám — .... .................. i m ■ 'ml' - nn .ín .i . ......................... í .............., . ............................. A mezőgazdaság „szétveréséről" Tisztelt Filep Lajos Úr! Nagy megelégedéssel ol­vastam a november 23-án megjelent cikkét, ami a me­zőgazdaság szétverésének cáfolatát adta. Én is meg- botránkozva hallgattam az író eszmefuttatását egy va­sárnapi rádióműsorban. Köszönöm, hogy végre egy illetékes és tekintélyes em­ber leírta a szétverés valót­lanságát és rávilágított arra, hogy az államosítás, a kol- hozosíiás, a magántulajdon elrablása tette „csáki szal­májává” a magyar mező- gazdaságot 1948-tól kezdő­dően. A közmondás szerint: „közös lónak túrós a háta”. I A közös a mindenkié és legtöbbször senkié. Csak a magántulajdonon alapuló mezőgazdaságé a jövő, ezt ma már minden szakember elismeri. Földműves családból származom. Emlékszem, hogyan szedtük össze ara­táskor a mezsgyéből az el­szóródott kalászokat is, a krumpliföldekről a szántás­kor az előzőleg betemetett gumókat, összegereblyézve a zöldtakarmány minden szálát, hasznosítva a ter- melvények minden részét. Amióta a tsz-ek kezében a föld, mindezeknek az el­lenkezője történik. Aki nyi­tott szemmel jár, az láthat­ta, tudhatta, hogy a tsz-ek többsége csak állami dotá­cióval tudta fenntartani ma­gát, széthullóban volt az már jóval a rendszerválto­zás előtt. Ezúttal nagy tisztelettel megköszönöm a szakem­bernek, Fi lep úrnak felvilá­gosító sorait. Lippai Józsefné Fényeslitke Egy a sok közül Tisztelt Szerkesztőség! A közelmúltban az egyik vallási közösség nyugdíjas­klubjának autóbusszal tör­ténő kirándulásán vettem részt. Közvetlen útitársam egy nyíregyházi 84 éves idős néniké volt. Debrecen­be érkezve azt mondta, hogy na még itt sem jártam sohasem. „Pedig Nyíregy­házán születtem és ott él­tem és neveltem fel három gyermekemet. Én életem folyamán Nyíregyházán kí­vül háromszor voltam — gyalog — Máriapócson és egyszer Putnokok, Tatabá­nyán a fiaimnál.” Elmond­ta, hogy a nyugdíja havi 8 ezer forint lenne, ha lenne. Ugyanis pár évvel ezelőtt egyik ismerőséért kezessé­get vállalt, aki autóvásár­lásra vett fel hitelt. Az adós nem fizet, így a pénzintézet az ő nyugdíjának 33 száza­lékát letiltotta. Fiai segíteni nem tudják, mivel munka- nélküliek. így az alig több mint ötezer forintból tenge­ti az életét. Újságot nem ol­vas, rádiót nem hallgat, te­levíziót nem néz. A bibliát és imakönyvét szokta ol­vasgatni. Hajdúszoboszlón ért ben­nünket az ebédidő. Mindeni elővette elemózsiáját és hozzálátott annak elfo­gyasztásához. A nénike is elővette táskájából két al­mát és egy kiflit. Fog nélkül majszolgatta. Én a közeli ABC-ben vásároltam en­nivalót, úgy hogy hazaér­kezve, a vacsorám is kitel­jen belőle. Én aztán meg­osztottam az én ebédemet a nénivel. Sőt ami maradt, azt neki is ajándékoztam. Nagy örömmel fogadta és kö­szönte, Boldogan mondta, hogy na ebből meglesz a vacsorám és a holnapi reg­gelim. „Nem tudnám meg­mondani, hogy mikor ettem utoljára felvágottat. Nekem ilyesmire nem telik.” A ke­zében állandóan szoronga­tott két darab százforintost, mindig várta a kalauzt, hogy a menetjegyét meg­válthassa. Én közöltem ve­le, hogy itt nem kell fizetni. Ez már el van rendezve. így aztán nagyon-nagy öröm­mel tette el a pénzét. Én az asszonyka nehéz helyzetén nagyon elgon­dolkodtam. Eszembe jutott a bibliai dúsgazdag és a szegény Lázár esete. Ez sajnos megvan manapság is. A dúsgazdagok, akik több százezer forintot vesz­nek fel havonta, és akár ez­reket is fizetnek, vagy fizet­hetnek egy ebédért. Milyen jó lenne, ha az ő asztalukról egy morzsácskával juttat­nának e szegény asszony asztalára. Tisztelettel: Nagy Miklós Nyíregyháza, Dobó u. 2. Alamizsna nyugdíj előtt November 11-én megjelent P. Cs. egy cikke a Kelet- Magyarországban azzal a címmel, hogy A pedagógus is a piacról él. Nem vagyok jó levélíró, ezért is nem reagáltam rá írásban eddig. De csak el­szántam magam! Szerintem örülhet az a pedagógus, aki­nek 15 évi munkaviszony után 31 500 forint a bruttó bére. Miért? 54 éves kar­társnőm (aki tanítói diplo­mával rendelkezik, világ­életében pontos, szorgal­mas volt, jó szakember) 30 450 forint bruttó alapbér­rel rendelkezik. Jómagam 31 éves munkaviszonnyal 30 950 forinttal vagyok ki­fizetve. Ráadásul olyan te­lepülésen élünk és dolgo­zunk, ahol a kisebbség van többségben. Iskolánkban már évek óta 50 % feletti a cigánytanulók számaránya. Nem lehet leírni, nem tu­dom elmondani, hogy mennyi energiára van szük­ség, hogy kevés eredmény is szülessen. Visszatérve a fiatalabbak fizetéséhez, ne­hogy azt gondolja, hogy az idősebbek irigylik, hogy 15-20 éves korkülönbség­gel ők mennyit is „érnek”. (A lányom is tanár.) Nem, nem. Az övék is kevés, de a mienk, nyugdíj előtt állóké alamizsna. Tisztelettel Pócsi Bertalanné Kántorjánosi Se jog, se beleszólás sebbik unoka ezt a gratulációt, mely az egész családnak igen­igen jólesett. A gratulációt és a jó kívánságot a család nevében tisztelettel köszönöm és mind a szerkesztőségnek, mind Ga­lambos kollégának további jó munkát kívánok. Tisztelettel: Dr. Dudás Illés tszv., egyetemi tanár Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezúton szeretném megkö­szönni a szerkesztőségnek, és ezen belül Galambos Béla újságíró úrnak, hogy az 1994. nov. 18-i számukban a má­sodik oldalon Gratulálunk. címmel megemlékeztek édes­apám 90. születésnapjáról. A 90 szál gyertyával díszített tor­ta mellett olvasta fel a legki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents