Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-29 / 282. szám
1994. november 29., kedd HATTER Bizonyos időközönként a mozgólépcsőket is karban kell tartani, fel kell újítani. így történik ez a nyíregyházi Kelet Áruházban is, ahol a Budapesti Metró Közlekedési Vállalt szakemberei nagyjavítás alá fogták az egyik mozgólépcsősort. A munkálatokkal három hét alatt végeznek. Képünkön Katricza József és Beregi Mátyás javítás közben Elek Emil felvétele Jó a gazdának, jó az országnak Kovács Éva Budapest (KM) — „Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentéséhez szükség van a gazdaságban összefüggő közfeladatok egy részének, az érintettek önigazgatása útján történő ellátására. A magyar nemzetgazdaság korszerű piacgazdasággá való átalakulásának egyik előfeltétele, hogy a gazdaság szereplői által alakított, önkormányzattal rendelkező, az állami igazgatás szerveitől elkülönülten működő szervezetek jöjjenek létre, amelyek törvényi felhatalmazással végzik a gazdaság fejlesztésével, támogatásával, általános érdekeinek előmozdításával kapcsolatos tevékenységüket;” A fenti idézet a területi agrárkamarák alapszabályára tett javaslatból való, s az agrárágazat kibontakoztatásának mottójaként is felfogható. A kezdetek Lakatos András parlamenti képviselővel, a megyei agrárkamara nemrég megválasztott elnökével a téma kapcsán beszélgettünk. — Az agrárkamara megalakításának ötlete az 1994-ben a gazdasági kamarákról szóló törvényben fordul elő először, amely a feladatokat, és a határidőket is megszabja. E szerint 1994. október 31. volt az az időpont, ameddig a területi agrárkamarákat meg kellett alakítani. — A magyar gazdatársadalom már évek óta érzi szükségét annak, hogy az érdekképviseleti feladatokat meghaladó, főleg gazdasági szervezéssel foglalkozó tömörülést hozzon létre. Ennek szükségességét nyugati tanulmányok is bizonyítják, melyekből jól lehet látni, hogy Európához közeledve az ott működő szervezetekkel harmonizáló szervezet létrehozása hazánkban is nélkülözhetetlen. E szükségletből kiindulva az elsők között megyénkben is létrehoztuk 1989. novemberében a megyei agrárkamarát, amely korábban jogszabályok híján egyesületként működött, s kizárólag az érdekvédelemre koncentrált. □ Mennyivel lesz több a kamara az egyesületnél? — A gazdasági kamarákról szóló új törvény lényeges különbsége, hogy annak szellemében, úgynevezett köztestületi kamarák jönnek létre. Ez pedig azt jelenti, hogy az így létrejött csoportosulás az államtól vesz át feladatokat, hiszen az állam szerepvállalásának csökkentése igencsak szükséges. Másik fontos, hogy kötelező tagsági elven alapszik a kamara, vagyis, akire a törvény hatálya kiterjed, az automatikusan taggá is válik. Előnyök □ Akkor is ha nem akar? Mi haszna származik a kamarai tagságból annak a vállalkozónak, aki öt holdon termel dohányt, s úgy érzi, gondjaival eddig is magára maradt. — E téren valóban vannak gondjaink, hiszen a jogi személy, a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező gazdasági társaság, az egyéni és szervezett gazdasági vállalkozás automatikusan taggá válik. A kamarai tagság egyéni vállalkozók esetében a vállalkozói igazolvány meglétével, illetve kiadásával, a mezőgazdasági vállalkozók esetében pedig az állami adóhatóságnál bejelentés alapján történt nyilvántartásba vétellel, az egyéb gazdálkodóknál pedig a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel jött, illetve jön létre. Problémás a jogszabály értelmezése, hiszen az adatszolgáltatók szerintem valamilyen oknál fogva nem biztosítják a kamarai hatály alá tartozó jelentős számú mezőgazdasági termelő adatait, érdekeit. Azokét például, akik áfa-kompenzációban részesülnek. □ Hányán vannak most a tagok? — Naponta jönnek újabb jelentkezések, a mai napig a tagok száma meghaladta a háromezret. □ Milyen előnyökkel jár a tagság? — A kamara alakításakor rögzítettük, hogy annak különböző testületéibe választható és választott személyek a saját érdekeiket érvényesíthetik. A lakóhelyén részt vehetnek az ott megalakult vagy megalakítandó mezőgazdasági bizottságokban, s szerintem a legfontosabb előny, hogy igénybe vehetik a kamara kiépülő szolgáltatásait, melynek alapján rendszeres piaci információhoz jutnak, segítséget kapnak a piacra jutáshoz, rendelkezésükre állnak a minőségtanúsítványok, és lényegesen kevesebbért kaphatják meg a képzési, ismeretszerzési feltételeket akkor, ha tagjai a kamarának. Kötelezettségek □ Ha érdemek vannak, bizonyára léteznek kötelezettségek is. Elmondaná, melyek azok. — A kamara tagjai kötelesek részt venni az üléseken, fizetni a tagdíjat, s betartani azokat az önszabályozó rendelkezéseket, amelyeket a kamara önmagára, tagjaira nézve hoz. □ A gazdákat gondolom leginkább az érdekli, milyen hasznuk származik abból, ha belépnek ebbe a nemrég megalakult szervezetbe? — Az állam és az egyén kölcsönös érdekeit mindkét félnek figyelemebe kell vennie, mégpedig mindkét fél érdekeit szolgálva és szem előtt tartva. Magyarországon például jelenleg még nincs az úgynevezett volumenkorlátozás, magyarán semmi nem szabályozza azt, egy-egy termékből vagy jószágból mennyi termelhető, tartható. Márpedig erre szükség van, hiszen a fejlett európai országok jó ideje ezt a módszert követik. □ A megyei kamara megalakult, mi a következő lépés? — December 31 -ig jön létre az Országos Agrárkamara, melybe megyénk harminc küldöttet delegál. Ezután kezdődik az érdemi munka, a személyi feltételek megteremtése, az információs rendszer kialakítása. Abban bízunk, hogy a tavaszi munkák kezdetére a gazdáknak már konkrét segítséget nyújthatunk. A hídkorlátok, az égig nyúló traverzek látványa mindig megfogja az embert, ahogy kitágulnak a lehetőségei, mert azt hiszi, hogy a túlparton valami új, izgalmas vár rá. Ez a hite sarkallja, hogy hidat építsen, valami összeköttetést keressen másokkal. „Folyó felett készül a híd, / serénykednek a parton, I az ismeretlent összekötni / lázként aránylik minden arcon..." —mondja a költő a hídépítőkről. Nemrég megint hídépítőket láttam a szatmári kicsiny folyón, a Krasznán, Kocsord előtt. Minden hídépítés nagy eseménye egy településnek. Emlékszem, amikor falumnál még fahíd vezetett át az említett kis folyón. Még a tehenek is félve léptek a hajladozó, dübörgő deszkapallókra. A szamosszegiek meg vaskorlátos, ugyancsak deszkapallós hídon át jártak afakarusszal, később a busszal. Mert a koPillérek rábbi vasbeton hídnak csak a lábazatai maradtak meg merne nt óként. Nyaranta, mikor fürödtünk a folyóban, akkor még lehetett, azon napoztunk. Lebombázták, mint a többi hidat. Éppen ötven éve... Aki hidat épít, barátokat keres, megosztani másokkal is sorsát, örömét, gazdálkodási tapasztalatait, kereskedni próbál. Kitágítja azokat a korlátokat, amelyek lépten- nyomon szűkítik az embert, de meglódítják az alkotás fantáziáját. Mert erre van most szükség: egymás elviselésére, kitalálni újakat, amelyek gazdagítják a nemzetet, s általa az egyént. A híd csak egy eszköz ebben a folyamatban. A lebombázott hidak, azokra emlékezünk ilyentájt. A gyászos végjátékra, mely meggyilkoltatta gondolkodóink legjavát, s olyan mélységekbe taszította a nemzetet, hogy onnan nehéz volt kinyújtott kart találni, netán hidat építeni. S bizony későn adatott meg, hogy az áldozatokat eltemethessük, s illőképpen emlékezhessünk rájuk. Akik végigmentek ama hídon, ahonnan sohasem volt visszatérés. Akik mégis visz- szatértek sok-sok év fogság után, azok is hallgathattak évtizedeken át. Mit hozott nekik a kárpótlás? Egy nagy nemzeti átverést. Földet már nem tudnak művelni, a jegy felhasználásának lehetőségei pedig egyre korlátozottabbak. Nem is beszélve az értékéről. Egyedül ezen a területen érvényesül a piacgazdaság: ha sok van valamiből, csökken az ára. Persze ha még mesterségesen is csökkentik?! A lebombázott hidakat sokan megénekelték. Az árválkodó pilléreket, a rakétakilövőként égig meredező vaskorlátokat, s a hullámokban fürdőző szerkezeteket. De énekeltek az építkezésről is. Arról, hogyan kellene kiegyensúlyozni minden szerkezetét, hogy ne billenjen el, ha valakik erősebben dobbantanak a lábukkal, s nem csak egyirányú forgalma legyen, mint évtizedeken át volt. Most sem lehet hátat fordítani, s megint csak egy másik irányba menni. Valakik akaratunkon kívül is ott maradtak, s kinyújtott kezekkel várják, hogy segítsünk rajtuk. Feléjük is kellenének a hidak. Tisztességesen megépített és járható hidak. M ert a híd összekötő kapocs is egyben. Összeköt nemzeteket, erőszakosan elválasztott nemzetrészeket, népcsoportokat, de legfőképpen a szíveket. rntt-mg ::M:- '■ «**r ^ Nüifiiiiiiiif 1 m m % m Ifjúsági fórum Balogh Géza A kormány vasárnapi döntése nyomán mégis csak lesz ösz- szeegyeztetett ifjúságpolitika, s azt közvetlenül a kormányfő felügyeli majd. Az olvasó talán emlékszik még rá, néhány nappal ezelőtt éles szópárbaj alakult ki ez ügyben a szocialisták és a szabaddemokraták között. Az országban működő ifjúsági szervezetek kérésére a miniszterelnök megígérte, hogy egy minisztériumi főosztálynál magasabb fórumot hoznak létre, annak szükségességét azonban a szabaddemokraták elnöke nyomban megkérdőjelezte. A pártelnök nyilatkozata után számítani lehetett arra, hogy nem lesz egyszerű megalakítani a koordinációs tanácsot, hiszen a liberális párt nem arról volt eddig híres, hogy egyköny- nyen feladja az álláspontját, s ha náluk fent elhatároznak valamit, azt tűz- zel-vassal érvényesíteni akarják. A pártfegyelem ezúttal sem mondott csődöt, az eszdéeszes miniszterek egyöntetűen nemmel szavaztak, most azonban a koalíció nagyobbik pártja sem engedett a huszonegyből, ennek megfelelően tehát megalakulhat a Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanács egy címzetes államtitkár vezetésével. A fiatalság ügyeit eddig a művelődési minisztérium egyik főosztálya intézte, de közelebb járunk az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy intézte volna. Komolyabban belegondolva, nem is igen tudtak volna jelentősebb eredményeket felmutatni, hiszen a lehetőségeik, eszközeik meglehetősen behatároltak, a feladat pedig óriási. Itt ugyanis nem csupán arról van szó, hogy az ifjak iskolai ügyeit intézzék, de a szószólójuknak kapcsolatot kell tartani a honvédséggel, az egészségüggyel, a munkaüggyel, a területfejlesztési minisztériummal, s a jó ég tudja még milyen szervezettel, hiszen az ifjúság érdekvédelmének ezernyi ága van, azt képtelen átfogni egy minisztériumi főosztály néhány embere. Talán nem túlzunk, mikor azt mondjuk, a józan ész győzött, amikor megszületett ez a döntés. A koordinációs tanács munkájával remélhetőleg rácáfol az ódzkodó kra. — A havi milliót kereső döntéshozók ezt mennyivel könnyebben viselik el!? Ferter János karikatúrája ilOlllttienldr A társaságok haszna Bodnár István A z elmúlt héten több irodalmi, kulturális társaság is felhívta magára megyénkben a figyelmet. A Fábián Zoltánról és Kölcsey Ferencről elnevezett országos irodalmi társaság, a Sipkay Barna Baráti Társaság tartott színvonalas irodalmi rendezvényt, s a legutóbbi Irodalmi presszóban a Kelet-Magyarországi Szabadelvű Protenstáns Kör irodalmi és képzőművészeti antológiájának az élő bemutatására hívták meg az irodalom barátait. Néhány hónappal ezelőtt szellemi életünk jeles képviselőinek a védnöksége alatt egy csoport Tisza- dobon Ratkó József szellemi hagyatékának az ápolását vállalta fel. Aztán egyre ismertebbé válik a Váci Mihály Kör is, amelynek tagjai már legalább egy tucat kiadványt megjelentettek, sőt, Kelet felől címmel irodalmi folyóiratot is kiadnak. Szellemi életünk aktív részese a Bessenyei Társaság, amelynek a színvonalas rendezvényeire mindig sokan kíváncsiak. De hallhattunk már a Krúdy és Móricz nevével fémjelzett egyesületről, bár az ő székhelyük nem a megyénkben van, de kötődésük révén gyakran eljut hozzánk a híre. Önszerveződések, maguktól létrejött társaságok. Szellemi szükséglet hívta létre őket. Talán hangsúlyozni sem kell, mennyire fontosak, mennyire hasznosak. Nemcsak egy-egy me- gyénkhez kötődő jelentős író vagy költő szellemi hagyatékának az ápolását vállalják fel, hanem rendezvényeikkel kulturális életünket teszik sokszínűbbé, pezsgőbbé. Tevékenységük a kultúra szempontjából kétszeresen is hasznos, munkálkodásuk nemcsak értékőrző, hanem alkotójel- legű is, új értékeket teremtő. Köszönet illeti őket. 1 *1*01*0 István tárca la m 9 mm mm m » l»Ca I %»CH M Cl