Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-28 / 281. szám
1994. november 28./ hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Idegőrlő szennyvízcsata Az egyéni érdek nem kerekedhet a közösség érdeke fölé — vagy mégis? Itt kellene a megegyezés Balázs Attila felvétele Jogosítvány Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Hosz- szú ideje elégedetlen kéttucat család a megyeszékhelyi Derkovits utcán — az állami céltámogatással megvalósult szennyvízvezeték-rendszer előnyeit nem tudják élvezni. Oka nagyon prózai: néhány négyzetméteres terület fölött folyt és folyik vita két családdal. Pató .István, a nyíregyházi Polgármesteri Hivatal Város- fejlesztési Irodájának munkatársa jó néhány aktát vett magához, amikor a tengeri kígyóvá duzzadó ügyről ültünk le beszélgetni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy két telekből kellene elvenni egy-egy 3.5 méter széles, 40 négyzet- méter körüli területet ahhoz, hogy a szennyvízvezetéket ott építsék ki, így lehetne rácsatlakozni a gerinchálózatra. Már a múlt év első felében kitűzték a rendezési terv szerinti nyomvonalat, csak itt lehet kiépíteni a vezetéket. Lehetőségek Tény, a szóban forgó két telek értéke csökken, ezt az ösz- szeget meg is fizette volna a hivatal. A NYÍRBER, mint beruházó, próbált tárgyalni a lakókkal, de nem vezetett eredményre. Sem a Tiszavas- vári u. 8., sem a 10. szám alatt lakókkal. A hivatal azután három lehetőséget ajánlott fel számukra: vagy teljesen tulajdonukban marad az érintett terület, s bejegyzik a szolgalmi jogot, megtérítve természetesen a lakók kárát, ami az építkezés során keletkezik; vagy a város tulajdonába kerül a terület, mert megveszik; vagy kisajátíTávhívás Kisvárda (Vincze Péter) — Régi óhaja teljesül Kisvárda lakóinak november 30-án 16 órától. Sok éves, s talán mondhatjuk, hogy évtizedes álom válik valóra. Bekapcsolódik a távhívásba a kisvárdai központ. A város hívószáma: 45. Délután négy órától a négyezres előfizetői kapacitású AXE típusú digitális központ „élővé” válik. Az üzembehelyezéssel a meglévő előfizetők lesznek átkötve az új központra, s ezzel már beléptek a kezelő igénybevétele nélküli, hazai és nemzetközi távhívá- sos rendszerbe. A környező hét község — Ajak, Anarcs, Berkesz, Jéke, Nyírtass, Pátroha és Rét- közberencs — nem lesz még az automata hálózatra kapcsolva, így az említett községek is csak a 01 -en hívhatók, az automata központra kapcsolásról az előfizetőket értesítik. Kisvárdán a számváltozásról az előfizetőket számváltozási jegyzékkel és tájékoztatóval látta el az üzemeltető MATÁV. Az új előfizetők bekapcsolása a központ beüzemelését követően folyamatosan lesz. Kicserélik a nyilvános fülkéket is, hogy biztosítsák , az azokból történő távhívási lehetőséget. tással szerzi meg a város a tulajdonjogot. — Egyik érintettől sem érkezett válasz a levélbeli megkeresésre — mondta Pató István — így az eljárásjog alapján a Köztársasági Megbízotti Hivatal az újfehértói Polgár- mesteri Hivatalt jelölte ki a hatósági munka elvégzésére, a vázrajz jóváhagyására. Természetesen ez sem ment máról holnapra. Elkészült a szakértői vélemény is, 140 ezer forint körüli összeget kapott volna a 40 négyzetméteres területért mindkét lakó, figyelembe véve az értékcsökkenést. Egyikük nem is válaszolt, a másikuk horribilis összeget kért. További egyezkedés Ismét a KMB Hivatalhoz került az ügy, ahol a kisajátítási eljárás lefolytatására az újfehértóiakat jelölték ki. Egyeztető tárgyalást szerveztek a megegyezés érdekében, ahol mindenki megjelent. A 8. szám alatt lakókkal végül sikeY y a én a kormánynak t—i lennék, jobban odaJ. JL figyelnék az agykutatás legújabb,f szenzációs eredményeire. Épp a minap fejtette ki a tévében az egyik neves, hazai agykutató, hogy a világ egyik fejlett országában olyan kémiai anyag előállításával kísérleteznek, amely közvetlenül az emberi agyműködésekre fejt ki különleges hatást. Egyszerűen szólva leblokkol tőle az agy, az ember közönyössé válik, mintha feje tetejére állna a világ. Ha ezzel a kémiai anyaggal mondjuk megszórnák az országot, vagy bizonyos területet, oda puskalövés nélkül bemehet bárki, mindenki elkábul, közönyösen, sőt mosolyogva fogadja az érkezőket. Es már el is dőlt minden. Mint az erőszaknak még a legszelídebb változatát is ellenző embernek erről jutott az eszembe, mi lenne, ha a kormány odafigyelne az agykutatásra, annak békés célú felhasználására. Mindig is gyanakodtam, hogy nem annyira a politikával, a kormányon lévő, vagy onnan kiszorult pártokkal van a baj nálunk, hanem az agyakkal. Mármint a mi agyunkkal, állampolgárokéval, akik — minden ellenkező törekvés ellenére — ragaszkodnak ahhoz, amit átélnek. A csúnyát csúnyának, a csalást rült megállapodni: a közösség érdekében megveszik tőlük az ingatlant. A 10. szám alatt lakók telekcserét ajánlottak, s hogy a házat vegye meg a város, de az önkormányzat javaslatában szereplő összeget, amit a csere mellett felajánlottak, irreálisan kevésnek találták. Több mint dupláját kérték, vagy egy olyan cserét, amikor a lakó tízszer nagyobb telekrészt kapott volna cserében!... Patthelyzet alakult ki, velük nem sikerült megegyezni, ezért áll most az ügy. Az egyedüli akadályt képező ingatlantulajdonos fia (képviselője) így fogalmazott: — Nem a csökönyösség vezet, de nevetséges a hivatal javaslata. Nem veszik figyelembe csak a száraz tényeket, pedig igen nagy a telek érték- csökkenése, hiszen gyakorlatilag bezáródik azzal, hogy az út felőli sávot elveszik, a kijárás az általunk bérelt szomszédos telken lehetséges csak. Egyszerűen meg lehetne oldani a csalásnak, a szegénységet szegénységnek értékelik. Földhözragadt módon annak hisznek, amit látnak, hallanak. Ezt oldhatná meg, tehetné harmonikusabbá az említett kémiai anyag, s máris gyorsabban mehetnénk Európa felé. Tudom, hogy most is ott vagyunk, voltunk eddig is, de ez talál elhanyagolható, aprócska körülmény. Talán csak mi hisszük magunkról, hogy Európában élünk. Ezért gondoltam arra, ha netán a csodás szer birtokába jutnánk, jó lenne előbb megszórni a fejlettebb országokat, hátha az ottani agyakban is változna valami. S ha ez reményeink szerint alakulna, nem maradna más dolgunk, mint jókora zsákokat fogni, átsétálni a gazdag országokba, ahol mosolyogva, sőt hahotázva fogadnának bennünket, s megtömnék a zsákunkat egy halom pénzzel. Csak abban nem vagyok teljesen biztos, ez a lépésünk is nem ütne-e ki balul, el tudnánk-e dönteni kifogja a zsák száját, ki vigye a terheket, s egyáltalán mi lesz a hatpárti egyeztetéssel. Arra is számítani lehet, hogy esetleg a mosolyt, közönyt keltő szer hatása közben csökkenni kezd, s odaát nem pénzzel, hanem újságkérdést, ha belemennének a telekcserébe. Nemcsak azt kell nézni, hogy nagyobbat kapnék, de azt is: így lenne a legolcsóbb az önkormányzatnak, mindenki jól járna. Várni, de meddig? Hogy mi következik ezután? Megindul az ’ ominózus 44 négyzetméteres területre a kisajátítási eljárás. Talán úgy is fogalmazhatnánk: logikusan és juszt is... A jelek szerint — tárta szét kezeit Pató István — nincs remény arra, hogy az érintett huszonegynéhány család az idén élvezze a szennyvízrendszer előnyeit. Mert az eljárás eléggé időigényes, és közeleg a tél. Úgy tűnik, egy irreális követelményeket támasztó családdal szemben tehetetlen a hivatal, s tehetetlenek a környékbeliek, akik békés, de mielőbbi megoldást szeretnének, hiszen másfél éve várnak jogos igényük teljesülésére. Vajon meddig kell még, mi a megoldás? papírral tömik meg a zsákunkat. S majd csak itthon tudjuk meg, éppen a hazahozott újságokból, hogy a nyugatiak csak tetették a mosolyt, az engedékenységet, ők már rég kifejlesztették a mosolyra és adakozásra serkentő anyagok ellenszerét. Megint üres tarisznyával térhetnénk haza. Továbbra is maradhatunk a sajátos magyar találmányunknál, amely meglehet, nem lesz rosszabb a hasonló külföldinél. De egy bibije van, csak itthon hat, csak a magyart károsítja. De igazság szerint ez lehetne az első lépcső. A születendő népboldogító — vagy éppen bolondító — találmány alkalmazásával minden megoldódnak. Akár óránként emelhetnék az árakat, az emberek dőlnének a nevetéstől, senki nem félne többé a munkanélküliségtől, mindenki a hasát fogná a nevetéstől, amikor a kezébe nyomnák az elbocsátó szép üzenetet. A parlamentben se kellene örökösen bajlódni az ellenzékkel, az ellenzék se nézné első számú közellenségnek a kormányt. A honatyák és honleányok egymás vállán sírnának és nevetnének. Magyarországot joggal nevezhetnénk a mosoly országának. Lehet, hogy amíg írok, nálam már hat is a csodaszer: de hát még fel sem találták. Vagy mégis? Balogh Géza M agyarországos is bevezetik a próba- jogosítvány rendszerét. Pontosabban csak tervezik, de remélhetőleg nem kotlának sokáig a javaslaton az érintettek. Az ötlet persze nem új, más országokban régen kitalálták, s alkalmazzák ezt a módszert. Eszerint tehát a sikeres elméleti és gyakorlati vizsga után meghatározott időre szóló jogosítványt kapna a még rutinta- lan vezető, s ha ez alatt nem követ el semmi komolyabb közlekedési vétséget, akkor véglegesítenék az okmányt. Am ha vét, akkor tanfolyamismétlésre, s újabb vizsgára lehet kötelezni, súlyosabb esetben pedig be is vonhatják a próbaengedélyét. Jó, és máshol már sokszorosan bizonyított módszer ez, nálunk nem olyan egyszerű azonban a bevezetése. Nem élnénk Magyar- országon, ha nem szólalnának meg máris az ellenzői, hivatkozva a hatósági szigor túlzásaitól az emberi jogok védelméig mindenre, holott csak arról van szó, hogy ily módon is megpróbáljuk csökkenteni a balesetek számát. A statisztika ugyan az elmúlt időkben némi javulást mutat, kevesebb a halálos baleset, A szakemberek az utóbbi időkben hozott intézkedésekkel magyarázzák ezt, mint például az ötven kilométeres sebességkorlátozással, a kocsik kötelező kivilágításával, a biztonsági öv kiterjesztésének előírásával, egyáltalán, a szigorúbb ellenőrzéssel, intézkedésekkel. Dőreség lenne azonban azt hinni, hogy ezzel megoldottunk mindent a közútjainkon. A statisztikusokkal ellentétben ugyanis a közember azt látja, hogy az utakon ugyanannyi a veszettül száguldó, szabályokat, így természetesen a másik biztonságát semmibe vevő autós, mint korábban, az erőszakosságra, kíméletlenségre, udvariatlanságra pedig kár a szót vesztegetni is. Sajnos, ezekre nem születhet paragrafus. — Dönthetnél már, szépfiú! A fenekem lassan idefagy az aszfalthoz... Ferter János karikatúrája Galambos Béla A dologban legilletékesebb országgyűlési képviselő a minap egy kisvárdai gazdasági összejövetelen tartott tájékoztatóján jelentette be: december 3-án megrendezik a II. Záhonyi Konferenciát. A keleti kapuként emlegetett magyar városba, erre az alkalomra két minisztert is várnak a szervezők, akik a kormány álláspontját ismertetik majd a köztudatba csupán „záhonyi különleges gazdasági övezet” néven ismertté vált, ám valójában attól sokkal tágabb kört érintő, nagyra törő elképzeléseket tartalmazó Felső-szabolcsi térségfejlesztési programmal kapcsolatban. Nagyra törőt mondtam, de — mivel ennek a kifejezésnek enyhén cinikus felhangja is lehet egyesek számára —, mondhattam volna jóra-, vagy szebb jövőre törőt is. Ugyanis közel és távol nem igen körvonalazódik semmilyen más lehetősége e megyének arra, hogy kitörjön évszázados elmaradottságából, sokat emlegetett hátrányos helyzetéből. Apropó, hátrányos helyzet. Mennyien vagyunk e hazában, akik a sor legvégén állónak érzik magukat! Olvasom, hogy a Zala megyei önkormányzat közgyűlésén, amelyen a vasútvonalaik megőrzésének, sőt fejlesztésének szükségességét indokolták, többszörösen hátrányos helyzetükre (is) hivatkoztak a zalaiak. Nem óhajtva szánalmas vitát nyitni arról, hogy ki is itt a legszegényebb, csupán annyit jegyeznék meg: sokan vannak-e megyében, akik a jelenlegit szívesen elcserélnék az osztrák, szlovén határ menti hátrányokért. Visszatérve azonban saját házunk tájára. Ha ez a kétségtelenül Záhonyból kiinduló program — aminek, mint hallom épp ezért ellendrukkerei is vannak (de hát könyörgöm valahonnan ki kell indulnia!) — megvalósul, s az elképzeléseknek megfelelően összesen 500 négyzetkilométeres térségre kiterjed majd, olyan lehetőségek nyílnak meg az egész megye előtt, amihez foghatót még nem produkált a történelem. Akarjuk hát egy emberként ezt a nem-csak-záhonyi programot, mert attól tartok nekünk itt ez az egyetlen lehetőségünk a kitörésre. Üdvözítő agymosás — Kitörési pont
