Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-19 / 274. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Másik dal Ismét olajat kapott a magyarságtudatunk tüze, ebben az évben két honfitársunk is szerepel a Nobel-díjjal jutalmazottak között. Apró szépséghiba, hogy ők ketten csupán származásukat tekintve magyarok, már jó ideje idegen ország állampolgáraiként dolgoznak, nevük kissé idegenül cseng a fülünknek, s kutatásaik eredményeiből sem a mi kis hazánkban kovácsolnak tőkét. De legalább miénk a szellemi dicsőség és elismerés, míg a befogadó nemzeté csupán az anyagi haszon. Kár, hogy az előbbiért nem sok mindent adnak a világpiacon. A világraszóló elismerés örömével együtt azonban szó esik egy nem kisebb figyelmet kiváltó történelmi tragikumról is, amely George Oláh életét a siker útjára terelte. Egy lépés majd’ négy évtizeddel ezelőtt az ország nyugati határán, amellyel maga mögött hagyta a kor politikai és gazdasági korlátáit. Furcsa ellentét: menekülés a siker útján. Akkoriban sok „jó fej”, bizonyítási vágytól fűtött huszonéves ment el, akik később csak egyszerűen a nagy generációként maradtak meg a köztudatban. Az itthon maradók egyre erősödő veszteség- és hiányérzetét kifejezték filmek, s évtizedek múlva is búslakodtak az énekesek a megváltoztathatatlan fölött. Ám úgy tűnik, napjainkban a dalok új értelmet nyernek, olyanok is idézik Cseh Tamást, akiknek Oláh György döntése nem több puszta történelemnél. Újra szól a dal, mert újra van kinek és kiről szólni. Ma a gazdaság bilincse elől menekülnek a fiatalok, egy mosókonyhából elindulva most sem veszíthet semmit az ember. Mi másról lenne szó, amikor az egyetem hat végzős szabolcsi fiatalja közül egy jön baza, a többiek inkább választják a főváros peremkerületi albérletét, vagy az ország más pontját, mert ott még mindig nagyobbak a lehetőségek. A belső migráción túl mások a külföldön próbálnak szerencsét (most már legálisan), mert ott végzettségükhöz méltatlan módon is gyorsabban megteremthetik saját életük anyagi alapjait. S hogy visszatérnek-e vagy sem, az ugyanúgy kétséges, mint negyven évvel ezelőtt. Valami azért történt. Bár a Tanár Úr ma is nehezen ismeri meg a régi diákokat, a mai gyerekek már tudnak imádkozni, de a lényegen ez sem változtat. Az apáról fiúra szállt adósságot vissza kell fizetni, s közben megtartani a várost és felnevelni a gyerekeket — nem kis teher. Hogy ez elől elmenekülni gyávaság vagy ésszerű megfontolás, azt ki-ki maga dönti el. Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen... Nyéki Zsolt AKTUÁLIS INTERJÚNK Észrevenni a bajban lévőket A Vöröskereszt közvetít a rászorultak és az adakozni tudók rétegei között Tavaly volt 130 éve, hogy a svájci Henry Dunant kezdeményezésére megalakult a Vöröskereszt, mely a háborúk áldozatainak segélyezését, a természeti csapások károsultjainak támogatását tűzte ki céljául. Hazánkban 1881-ben jött létre a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete, amely a jótékonyság mellett önkéntes ápolónők képzését vállalta magára. Az első világháború után, 1919-ben pedig megalakult a Vöröskereszt Egyesületek Ligája. A szervezetre — mint ahogy az alapszabályban megfogalmazták — a pártatlanság, semlegesség és függetlenség jellemző. Bürget Lajosnéval, a Magyar Vöröskereszt megyei titkárával arról beszélgettünk, mit jelent ma a vöröskeresztes munka, hogyan befolyásolja tevékenységüket az egyre nagyobb arányú elszegényedés. — Éppen félidőben vagyunk két kongresszus között, ami jó alkalom az értékelésre. Nagyon sok új dolog történt a szervezet életében. De a Vöröskereszt épp akkor tesz legjobban eleget a feladatainak, ha érzékenyen figyeli az emberek életében bekövetkezett módosulásokat, s ezekre reagál. Tud reagálni, mert mindig és mindenhol, a lakosság legszélesebb rétegeiben vannak támogatói. □ Hogyan jut el a támogatás a rászórul- takhoz? — A Vöröskereszt közvetít a lakosság rászorult és adakozó rétegei között. Minden más szerveződéssel szemben mi nem a saját tagjainknak nyújtunk támogatást. Tevékenységünket a parlament tavaly azzal tisztelte meg, hogy a Vöröskeresztről törvényt alkotott, amely teljesen összhangban van az alapszabályunkkal. Az állam felkérte a szervezetet különböző felada- " tokra, s ehhez a költségvetésből mérsékelt anyagi hozzájárulást is nyújt. Méltóságot és biztonságot ad a szervezetnek, hogy minden olyan adomány, amelynek a közvetítését ránk bízzák, közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül, így adóalap-csökkentő, s szervezetünk mentes az adó és illetékfizetés alól. Ez utóbbi nem kegy, hanem olyan gesztus, amely a munkánk elismerése, hiszen a pénzt, a javakat a Vöröskereszt a lakosság érdekében használja fel. A világ változásával kicsit zsugorodott a szervezet, de mindenütt van néhány olyan ember, aki segíti munkánkat, támogatja eszméinket. Igyekszünk az ifjúság körében is népszerűsíteni a vöröskeresztes munkát, a céljait, megérinteni minden gyereket, megismertetni velük: jó érzés segíteni, társakra találni. A megyében nagyon szép ifjúsági munka folyik, 145 ifjúsági szervezetünk van. □ Melyek az újdonságok a szervezet munkájában? — Megerősödött a szociális tevékenységünk, amelyben eddig nem voltak tapasztalataink. Jöttek segítségért a bajban lévők, de a társadalom elszegényedésével évről évre emelkedik a számuk. A szociális munka alapja: megkeresni, észrevenni a bajban lévőket. A lakosság adakozó, adakozni tudó rétegét folyamatosan felderíteni. M ^ Mindenütt van néhány olyan ember, aki segíti munkánkat, támogatja eszméinket. yy □ Mennyire esik egybe az adakozók és adakozni tudók köre? — Nem teljesen. Ennek érthető oka van. Kifejezetten azok adakoznak, akik át tudják érezni mások baját, már voltak nehéz helyzetben, vagy valamilyen érzelmi motiváció érte őket az életben, hogy adakozni jó, vagy ők, vagy családtagjaik gyógyultak meg, mert vért kaptak. A segítők többsége a szegényebb rétegekből kerül ki. Minden ember tud adakozni, hogy mit és mennyit, az a helyzetétől és akaratától függ. □ Említsük meg a segítségnyújtás néhány formáját! — Karácsonyi szeretetakciókat szervezünk, támogatjuk a véradókat, az elhagyatott idős embereket; beteg gyerekeket, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatunk. De fordulnak hozzánk hajléktalanok és börtönből szabadultak is. □ Az adományok jó része külföldről érkezik. — Ezek egy részét értékesíthetjük, ebből tudjuk fedezni a raktározási, szállítási költségeket. Az árusítással kettős célt szeretnénk elérni. Egyrészt, hogy a lakosság szegényebb rétege hozzájusson olcsóbb holmihoz, használt ruhához. Része ez a szociális munkánknak is. Az első időkben jó szívvel adtuk a segélyeket, hisz nincs apparátusunk, amely környezettanulmányt végezhetne a hozzánk fordulóknál. S megfizettük a tanulópénzt: ha tíz darabot adtunk, húsz kellett, és így tovább. Ezért döntöttünk úgy: családtagonként öt-öt ruhadarabot kaphatnak ingyen, a többiért jelképes összeget kell fizetniük. Muszáj volt korlátot szabni, mert annyi holmink nincs, mint amekkora az igény. Ezért kerestünk és találtunk kapcsolatot a helyi civil szervezetekkel, szociális intézményekkel, önkormányzatokkal, hiszen ^ Munkánknak egyik legszebb területe a hátrányos helyzetű gyermekek üdültetése, yy az ott dolgozók jobban tudják, kik szorulnak segítségre, jobban ismerik a körülményeket. Új formája a támogatásnak, amivel a baktalórántházi önkormányzat kereste meg a Vöröskeresztet: a szociális célokra szánt pénzből a Vöröskereszt adományait nyújtja a rászorulóknak, s a költségeket megtéríti a szervezetnek. Alkalmanként kapunk olyan adományokat, amelyeket ingyen kell tovább osztanunk. Idén például csokit a Nestlétől. Máskor „címzett” adományok érkeznek gyermekintézmények, szociális intézmények számára. □ Nem elhanyagolható azonban a Vö- röskereszt egészségnevelésben, a gyógyító munka szolgálatában betöltött szerepe sem! — Az alapfokú házi betegápoló tanfolyamot idén háromszázan végezték el, elsősorban azok, akik az önkormányzatoknál szociális gondozóként tevékenykednek, továbbá munkanélküli asszonyok. Magasabb szintű ismereteket kapnak, akik a vöröskeresztes nővérképzésre jelentkeznek. Ez több hónapos tanfolyam lesz, költségeihez az országos egészségbiztosítási pénztárnál pályáztunk támogatásért. A kórházakban elfekvők, idős, gondozásra szoruló betegek ápolása rengeteg pénzt emészt fel. Költségektől kíméljük meg az államot, ha ők otthonukban (ahol jobban is érzik magukat) részesülhetnek szakszerű ellátásban s ezzel a tanfolyammal épp ezt a célt szolgáljuk. Úgyancsak a rászorulóknak hoztuk létre a gyógyászati segédeszköz kölcsönzőt (mankót, tolókocsit, fürdetőeszközöket, járókereteket kaphatnak itt a betegek), s a Vöröskereszt segítségével működik a telefonos lelkisegélyszolgálat is. Munkánknak egyik legszebb területe a hátrányos helyzetű gyermekek üdültetése. Megyénkben évente negyven gyermek juthat el így táborba. Még több élményt nyújt az a táboroztatás, amelyet 1979 óta szervezünk a krónikus beteg gyermekeknek. Ez a tábor maga a csoda! Hatvan-kilencven olyan gyerek élhet a lehetőséggel évente, aki szülei nélkül soha semmilyen üdülőbe nem juthatna el. A karácsonyi segélyezési akció pénzügyi alapját egyre nehezebb előteremteni. Korábban egymillió forint is rendelkezésünkre állt, tavaly viszont már csak ennek a fele. □ Országos gond a véradásszervezés. Mi a helyzet megyénkben? • • ......—................................. NI '' Ahhoz, hogy a faluban 30-40-en jelentkezzenek véradásra, minden házba be kell kopogtatnunk, yy Az utóbbi időben rengeteg energiát emészt fel ez a tevékenység: a munkaidőnk 45-50 százalékát erre fordítjuk. A korábbi időszakban a véradások zöme a nagyüzemekben, munkahelyeken történt, ám ezek felbomlásával, megszűnésével az embereket a lakóterületükön kell felkeresnünk. Ahhoz, hogy egy faluban 30-40-en jelentkezzenek véradásra, minden egyes házba be kell kopogtatnunk. Míg néhány éve 18-19 ezer véradónk volt a megyében, két évvel ezelőttig számuk kismértékben visszaesett. Minden évben kitüntetjük a többszörös véradókat, a kiváló véradószervezőket, s november 27-e, a véradók napja alkalmából üdvözlőlapot küldünk véradóinknak. □ Nem növelné a véradási kedvet, ha térítést kapnának érte a jelentkezők? — A Vöröskereszt kifejezetten a térítés- mentes véradás mellett áll. Elismerve természetesen, hogy olyan adományt nyújt magából a véradó, ami semmi mással nem pótolható. Ha áttérnénk a térítéses véradásra, várhatóan a társadalom szocáilisan nem legstabilabb rétege jelentkezne. Spontán véradásra pedig nem építhető egy társadalom egészségügye. Amatőr felvétel Cservenyák Katalin Bürget Lajosne
