Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-19 / 274. szám

1994. november 19., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyaiország3 Átrendezzük a terhelést Békési László pénzügyminiszter exkluzív interjúja a Kelet-Magyarországnak Békési László Nagy Gábor (ISB) felvétele Kovács Éva Budapest (KM) — Javában tart a vita a költségvetés körül, tetőfokán a húzd meg ereszd meg. Nincs könnyű helyzetben az ország, s benne Békési László pénz* ügyminiszter sem. A követe­lések nagyok, a kiadások ta­lán még nagyobbak, a kassza meg majdhogynem üres. Mit lehet tenni ilyen helyzetben, hogyan születnek az ország gazdaságát kordában tartó intézkedések, törvényterve­zetek? Erről, s még számos más do­logról kérdeztük Békési Lász­lót, sokak szerint a kormány legkeményebb miniszterét. Koncentrálni kell □ Ön a parlamenti vita során hazánk pénzügyi, gazdasági állapotát ismertette, s az érvek felsorolása után azt mondta: el kell érni, hogy a ma ren­delkezésre álló elosztható ke­vés az ország néhány helyén ha lehet, több legyen. Mikép­pen értelmezhetjük a fenti mondatot? — Az általam előterjesztett koncepció lényege: anélkül, hogy folytatnánk az előző kor­mány gyakorlatát, néhány he­lyen megpróbáljuk elérni, a szűk lehetőségek ellenére a korábbinál valamivel jobb le­gyen. Az agrárszférában, a területfejlesztésben, az infra­struktúra javításában ez lenne a kormányzat szándéka, a mondat tehát ezt jelenti. A koncepció lényege: miközben az egyik oldalról megpróbál­juk visszafogni a kiadásokat, keményebben dolgozni, a kri­tikus helyekre többet szeret­nénk adni. Azt, hogy mely szempontok szerint, a gazda­ság pontosan kijelöli. Ahhoz, hogy Magyarország fejlődjön, beruházásokra, befektetésekre van szükség, ezekre kell tehát koncentrálni. Ez a szándék je­lenik meg az adótervekben, a költségvetésben, s még szá­mos más területen. □ Az Antall-kormány annak idején az elsők között utazott Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyébe, s hagyta jóvá azt a fel­zárkóztatási programot, mely­nek során elsőként ezt a me­gyét karolta fel. Horn Gyula kormánya készül ilyesmire? — Olyasmire, hogy a kor­mány látványosan elmegy Nyíregyházára és ígér ötszáz millió forintot, nem készü­lünk, ilyen nem fog előfordul­ni, ilyen terv nincs. Ezek a pénzek ugyanis szerintem csak látszatsegítséget jelente­nek, hiszen ahhoz, hogy egy megyének ennyit tudjanak ad­ni, máshonnan kellett elvenni. Mi inkább azon munkálko­dunk, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek az ország egész területén a fejlődést táp­lálják, ösztönzik. A munka- nélküliek foglalkoztatását elő­segítő támogatások például ilyen intézkedések, mint aho­gyan azok a különféle alapok is, melyek a megkapasz­kodást, az előbbre jutást segít­hetik. A területfejlesztési, a foglalkoztatási, a felzárkóz­tatási alapok lehetőséget te­remtenek arra, hogy bármelyik megyében elindulhassanak pozitív folyamatokat. Azt is el kell azonban mondani, azokat a nagy infrastmkturális fej­lesztéseket, amelyeket az önök falvaiban a legtöbb helyen már elkezdtek, külföldi hitelek felvétele árán is, illetve az önkormányzatoknak nyújtott célzott és címzett támogatások segítségével ez a kormány is folytatni akarja. Nincs értelme □ Azt szokták mondani, a se­gítségnyújtás legeredménye­sebb módja, ha nem halat, ha­nem hálót adnak a rászorulók­nak... — A felsorolt pályázatok túlnyomó része olyan, amely ennek a hálónak a megkötését segíti. Mégpedig úgy, hogy feltételül szabja az illető ön- kormányzatoknak, hogy le­gyenek saját elképzeléseik, öt­leteik, akár induló forintjaik is. □ Önök a privatizációs ügyek felülvizsgálatát, a kor­rupció üldözését hirdették. Megtudhatjuk, hol tartanak ezen az úton? — Mindenekelőtt azt sze­retném elmondani, hogy a pri­vatizáció általános felülvizs­gálatáról szó sincs, ez nem is lenne célszerű. Jelenleg olyan ügyek felülvizsgálata folyik, amelyeknél a dokumentumok alapján feltéte­lezhető, hogy csalás, korrup­ció történt. Semmiképpen nem akarjuk az elmúlt négy év­ben végrehaj­tott és lezárt privatizációs ügyeket felül­vizsgálni, en­nek nem lepne sok értelme, rá­adásul a befek­tetők soraiban is bizonytalan­ságot keltene. Mi azokat a tisztátalanságo- kat akarjuk ki­szűrni, ame­lyekkel — akár a közelmúltban is — megkáro­sították az or­szágot. □ Sok ilyen ügy van? — Nem iga­zán, de ezek az ügyek bonyo­lultak, munkaigényes esetek, millió papírral, dokumentum­mal. Meg kell érteni □ A vasútvonalak csökken­téséről szinte naponta hallani, ráadásul a megszüntetni kí­vánt vonalak jelentős része a mi megyénkre esik. A szakem­berek arra hivatkoznak, hogy a vasút helyett majd a közúti közlekedésre terelődik a for­galom, mások szerint ez csak remény, merthogy a Volán sem áll valami fényesen. — Az az alaptétel és a szi­gorú tény, hogy a magyar vas­út életképessége nem biztosí­tott. Évente több milliárdos a hiány, ami ráadásul évről évre újratermelődik. Mindezekből az következik, hogy a MÁV szervezeti, gazdálkodási rend­je sem maradhat érintetlenül, racionalizálásra, ésszerű gaz­dálkodásra igenis szükség van. Mindezekből világosan követ­kezik, hogy az abszolút gaz­daságtalan szárnyakat nem lehet a továbbiakban üzemel­tetni. Igaz ugyan, hogy e tárgyban még nincs végleges döntés, annyi azonban bizo­nyos, hogy a megszüntetett vasútvonalak hossza kevesebb lesz annál, mint amiről jelen­leg beszélnek. Mindenkinek meg kell értenie, ahogyan most van, így nem maradhat. A privatizációra, a célszerű- sítésre, sőt bármily fájdalmas, ki kell mondani, létszámcsök­kentésre is szükség van. Min­denekelőtt azt kellene tisz­tázni, hogy a teherforgalom­ban mi a gazdaságos, mi terel­hető közútra. 1995-re tisztáz­tuk a gazdálkodás feltételeit, így mód van arra, hogy közben megkezdhessék a ra­cionalizálást, az ésszerű gaz­dálkodás alapjainak lerakását azok, akikre tartozik. □ Vannak, akik azt állítják, a fentieknek ellentmond, hogy már ki is nyomtatták azokat a menetrendeket, amelyeken a megszüntetésre szánt vasútvo­nalak nem is szerepelnek... — Ez butaság, kóklerség. Tervek vannak, amelyeken a szakértők vitatkoznak. Több kedvezmény □ A személyi jövedelemadóval kapcsolatos változások terve igencsak felzaklatta a közvéle­ményt. Sokan úgy tartják, me­gint csak azok járnak rosszul, akik egyébként is szegények. Nehéz helyzetbe kerülnek az önkormányzatok is. — Nem igazán tudom mi a fenti vélekedések alapja, mert ilyen hátrány nincs. Ä szemé­lyi jövedelemadóval kapcso­latos változásoknál mi három célt tartottunk szem előtt. Egyik, hogy átrendezzük a ter­helés arányait, s a kispénzűek kevesebbet, a gazdagok pedig többet fizessenek. Úgy gondo­lom, mivel az önök megyéje a hátrányos helyzetűek közé tar­tozik, a keleti végeken talán kisebbségben vannak a gaz­dagok. Másik szempontunk az volt, hogy aki személyi jöve­delemadóból fizet bármilyen beruházást vagy befektetést, jobban járjon, mint eddig járt. Ha beruház, ha épít, több ked­vezményt élvezhessen. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ezt a szándékunkat sem igen lehet tájegységekre lebontani. Harmadik szem­pontunk: ha lehet, néhány te­rületen legyen egyszerűbb az adó, az adózás jellege. Az, hogy a jövő évi költségvetés­ben az önkormányzatok 35 százalékot kapnak vissza ezen a címen az eddigi 30 helyett, az valóban azt jelenti, akinek eddig több járt, az ezután is többet kap, de ennek a különb­ségnek a kiegyensúlyozására megvannak a megfelelő ellen- tételezések. Nem könnyű □ Megoszlanak a vélemények arról, mennyi lesz a költ­ségvetés hiánya. Vannak akik azt állítják, felesleges volt a pótköltségvetés és az ezzel kapcsolatos pánikkeltés, mert nincs akkora baj, amilyenről a kormány beszél. — A pontos összeget korai lenne meghatározni, hiszen az év vége még nincs itt. Célunk az, s gondolom ez a normális felfogás, hogy a hiány minél kisebb, a fedezetére szolgáló külföldi hitel is minél ala­csonyabb legyen. Csakhogy a dolog nem igazán könnyű, és az ismert okok, az ország gaz­dasági állapota miatt sokkal jobb eredmény ebben az évben sem várható. Marafkö László tárcája s-y záz fölött van az irodal- V mi folyóiratok, perio- L/ dikák száma. Azt szokás mondani, hogy ez örvendetes. Nem tudom. Ha valamennyit megkapnám, akkor sem bír­nám végigolvasni. Végig? A legjobb publikációkat is csak kutyafuttában. Egyet biztosan elolvasnék: ha a szekértábo­rokra tagolt magyar szellemi élet jelesei zászlójeleket ad­nának egymásnak. Helyette azt látom, hogy fontos kérdésekről az egyik Újrafelfedezés folyóirat jószerivel csak az egyik csoportosulás markáns véleményét mondja. A másik tábori folyóirat meg mondja a magáét — más, általa fon­tosnak vélt ügyekben. Elbe­szélnek egymás mellett. S el az olvasó feje fölött. Mert — ha van még pénze rá — az értelmiség egyik része csak az egyik folyóiratot veszi meg, a másik a másikat. Vagy egyiket sem. A széles olvasóközönség biztosan nem. Mindebből persze nem következik az, hogy mester­ségesen csökkenteni kellene a számukat, s meghagyni a párbeszélőket. Az elbeszéd ugyanis nem csupán rossz szokás, hanem történelmi hagyaték. Ahol a szerves fejlődést annyiszor szakította meg külső erőszak, forradalom és ellenforra­dalom, belső meghasonlás— ott óhatatlanul értékek sül­lyednek el. Ott minden irány­zat egy ideig joggal mondja a magáét. Ott mindig újra­felfedezni kell, közreadni és elfogadtatni olyat, ami má­sutt evidencia, az élet része, jó szokás.-» t álunk még fel sem " j fedeztek valakit, már 1 V érdemes elkezdeni az újrafelfedezését is. Adomerci Máthé Csaba A pénzügyminiszter ál­tal emlegetett Mer­cedes 600-asért a cégkocsik adótervezetében évi közel félmillió forintot kellene a következő eszten­dőtőlfizetni. Az államkassza mindebből tetemes bevé­telre, akár 7 milliárd forint­ra is számíthat, ami az összes társaságiadó-bevétel egy- nyolcadát jelentheti. Az in­doklás szerint a cégautó ter­mészetbeni juttatásnak mi­nősül és ha ilyenre áldoz az illető cég, akkor meghatáro­zott sávok alapján személyi jövedelemadót köteles fizet­ni. Az eddigi gyakorlat alap­ján ugyanis csak kevesen és nagyon ritka esetben válasz­tották ketté, mikor utaznak a cég boldogulásának ér­dekében és mikor furikáznak magánügyben. A kilométer elszámolásokat pedig utó­lag ellenőrizni, annak va­lódiságát kinyomozni szinte lehetetlen. Mindez pedig költség, amivel ellentételez­ni lehet a bevételek egy ré­szét. A magánszemélyek pont emiatt zohorálnak, hi­szen számukra ilyen lehe­tőség a személyi jövede­lemadóban nincs. Akkor kivétel ne legyen, figyelmeztetnek a cégveze­tők, akik úgy vélik, a kor­mány az egyik oldalról ugyan mérsékelte a társa­sági adót, de a másik oldal­ról az új adóval legalább annyi bevételhez próbál jut­ni, mint korábban. A terve­zet pedig egyelőre senkit nem hagy ki a sorból, ugyanúgy beletartoznak a vállalkozók, a mentők, a rendőrség, a költségvetési intézmények, alapítványok és egyesületek autói. Utób­biak a költségvetési kassza egyik oldaláról kapnák az adóra a fedezetet, amit a másik csatornán visszajut­tatnának. Ennél cifrább a miniszterek, államtitkárok magáncélú gépjárműhasz­nálatának tervezete, amely­hez várhatóan ügyesen megszerkesztett jogszabá­lyok fognak társulni: e sze­rint kivételt képez az adó­fizetés alól az az eset, ha például a miniszter maszek úton saját maga vezetné a minisztériumi Mercedes autót. így a versenyelőny megint a tűz közelében lé­vőket érintené. — Jó, jó mama! Akkor majd húsvét táján felhívlak egy köszönés erejéig... Ferter János rajza Lapáton az alma Galambos Béla evesellték az Alma Terméktanács el- Á \. nökségének — ter­melőket, feldolgozókat, ke­reskedőket, göngyöleg gyár­tókat képviselő—tagjai heti ülésükön az almaexport tá­mogatásnak, a kormányzat által tervbe vett, s megvita­tásra rendelkezésre bocsá­tott, jövő évi mértékét. Nem véletlenül. Ugyanis a feldol­gozott termékeknél az idei 30, majd a forintleértékelés­hez „karcsúsítva" 27száza­lékos, a külpiacokra kivitt áru értékének arányában folyósított exporttámogatás — a már januártól mennyi­ség alapúvá átalakítani ter­vezett új szisztéma szerint— további jelentős csökkentést szenvedne el. Kisebb mér­tékben ugyan, de ugyanez a tendencia érvényesülne a nyers alma kivitelénél is. Történne mindez olyan körülmények között, amikor az utóbbi korszak legala­csonyabb almatermését — legfeljebb 600 ezer tonnát — szüretelte le idén az ország, s benne még mindig alma nagyhatalomnak szá­mító megyénk. Amikor tö­megesen mennek tönkre, elégtelen ápolás következ­tében a régi ültetvények, amikor új, korszerű telepí­téseket csak mutatóban lát­ni. Amikor nemcsak nem te­rem elegendő, igazán jó minőségű alma — amilyet most már egyre inkább megkövetelnek tőlünk a ve­vők, legyenek bármelyik égtáj kereskedői is —, de még azt a keveset sem tudjuk, vagy akarjuk mind betárolni a még meglévő és működőképes hűtőhá­zakba. Arról nem is beszélve, hogy a tervezet alapján—a kinyilvánított kormányzati szándékkal ellentétben — e visszaeső almaexport-tá- mogatásoknak a kivitt mennyiséghez történő hoz­zárendelése, az áru súlyá­nak arányában tervezett fo­lyósítása egy másik, sokat hangoztatott vezérelvet is semmibe venne. Nevezete­sen a sokat emlegetett mi­nőség javítási célkitűzé­seinknek mondana ellent, miután nem a több rá­fordítással együttjáró, igé­nyesebben feldolgozott ter­mékek előállításának, ex­portjának kedvez, hanem képletesen szólva a minél több vagonba lapátolt alma értékesítését ösztönözné. illlll ® XaJiI 11

Next

/
Thumbnails
Contents