Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-17 / 272. szám
1994. november 17., csütörtök Legyenek szószólók A Kelet-Magyarország ötvenéves évfordulója alkalmából mint az egyik legrégebbi olvasó köszöntőm Önöket. A lap családtag lett sokunk számára, alig várjuk, hogy hozza a postás. 1960 és 1980 közötti időben nem csak olvasója, a Szamos menti táj tudósítója is voltam az újságnak. Többször fordultam segítségért, közbenjárását kérve a szerkesztőségnek, s nagyon sok dolgot sikerült megoldani. Egy újságot azért lehet megszeretni, ha az a nép oldalán áll. A Kelet-Magyarország úgy a múltban, mint napjainkban is harcol az igaz ügyekért. S bárki vezesse az újságot, tegye ezt a jövőben is, álljon a kisemberek mellé, hallgassák meg őket és segítsék a jövőben is, mint eddig tették. Tudjuk, hogy sok a dolguk, hiszen a rendszer- váltást nem lehet néhány év alatt megvalósítani. Sokat segítenek a munkalehetőségek hirdetésével, mert nehéz időket élünk, sokan váltak munkanélkülivé, biztos vagyok benne, segítségükkel többen megoldották így gondjukat. Továbbra is legyenek függetlenek. Király Béla Szamostatárfalva Köszönet Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra a meghívás a lap 50 éves születésnapján. Végre, ha kevés ideig is, de jól érezhettem magam egy igazi emberbaráti találkozón, ahol minden kitűnő volt, de legnevezetesebb Margócsy József megnyitója, beszédének tartalma, csodálatos történelmi visszatekintése. Köszönöm, hogy megismerhettem a főszerkesztő elődöket. A jó kapcsolat további reményében köszöntőm Önöket. Tisztességet, munkát, hű tájékoztatást és információt, még több lapolvasót kívánok. Tisztelettel: Palóczy Lajosné Máriapócs polgármestere Lemondó nyilatkozat Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kedves Barátom! A november 4-i cikkre válaszolva közlöm: A minorita rend nyírbátori házának házfőnöke július 11- én kelt levelében, melyet Platthy Iván, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjéhez intézett, aki egyházi tulajdonrendezéssel foglalkozik, már nyilatkozott, hogy lemond a Báthory István Múzeum tulajdonjogáról és pénzbeli kártalanítást kér. A lemondó nyilatkozatról a megyei közgyűlés elnökének és a megyei műemlékfelügyelőnek tudomása van. A M. M. részéről még nem történt intézkedés. Dr. Németh Péter is tud lemondó nyilatkozatunkról. A Minorita Konvent nevében: Horváth János Halálra ítélt vasutak Nagy felelősség hárul megyénk honatyáira a T. Házban Tisztelt Főszerkesztő Úr! Egy olyan témáról szeretnék véleményt írni, amely akár több százezer embert is érinthet: megyénk több vasútvonalának megszüntetési tervezete ellen emelem fel szavam. A sajtóban mindenki értesült már arról, hogy szűkebb hazánkban 1-2 éven belül szinte valamennyi vasúti mellékvonal megszüntetését tervezik, mondván nem gazdaságosak. A MERCER tanácsadócég javaslata alapján megyénkben csak két vasútvonal maradna, mégpedig a Záhony-Budapest Ny. pu. és a Nyíregyháza-Sze- rencs törzshálózat. Még rágondolni is rossz, mi történne akkor, ha megszüntetnék megyénkben a mellékvonalakat. Emberek százezreit megfosztanák a vasúti utazástól, munkába járás, iskolába járás, távolsági utazás... A te- heráru-szállítást hogy képzelnék el vasút nélkül? Lenne pénz 150-200 új autóbusz és szintén 200 pótkocsis tehergépkocsi-vásárlásra és az igen drága üzemanyagra? Közúthálózat fejlesztése milliárdokat emésztene fel. Több ezer MÁV-dolgozó / elveszítené munkahelyét. Úgy tudom, több európai országban is veszteséges a vasúti személy- szállítás. Csak emlékeztetőül leírom, hogy az 1968-as vasút- politikai koncepció következményeként már történt megyénkben vasútvonal-megszüntetés. Kisvárda-Baktaló- rántháza normál nyomtávú és Jánkmajtis-Kölcse keskeny nyomközű gazdasági vasútvonal, valamint a Debrecen-Fate- lep-Nyírbéltek keskeny nyomközű vasútvonalakat számoltak fel, megkeserítve ezzel az ott élő emberek életét. (A megszűnt vasútvonal közel 100 km volt!) A tömegkommunikációs eszközökben már értesülhettünk arról, hogy halálra ítélték 1995. májusától a Nyíregyhá- za-Balsa Tisza-part, Hermina- tanya-Dombrád, Nagykálló- Nyíradony, Mátészalka-Ager- dőmajor, Mátészalka-Csenger és Kocsord-Alsó-Zajta vasútvonalakat, de hasonló sors várna a következő évben a Nyíregyháza-Nyírbátor, Nyír- egyháza-Ohat-Pusztakócs, Nyíregyháza-Vásárosnamény és Mátészalka-Záhony vonalakra is, illetve Debrecen-Ti- szalök vonalra. Tisztelettel kérem Nyíregyháza országgyűlési képviselőit — ha idejük engedi — szíveskedjenek szombatonként reggel 8.05 és 8.10 között a vasútállomásra kifáradni és személyesen is meggyőződni arról, mennyien fognak utazni a kisvonaton. Megyénk valamennyi honatyáira igen nagy felelősség hárul. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megkegyelmezzenek valamennyi halálra ítélt vasútvonalnak. Egy elhamarkodott döntéssel megszüntetendő vasútvonalak akár fél évszázaddal is visszafejlesztenék térségünket. Egy olyan település, ahol vasútvonal halad keresztül, sokkal értékesebb — legyen az város, község, vagy tanya —, mint ahol nincs vasúti közlekedés. A teheráru-szállítás vasútvonalon sokkal gazdaságosabb, mint közúton. (Energiaköltségek...) A vasút nem szennyezi a környezetünket. Tisztelettel: Luczák András Tiszavasvári Szeretni balsorsában is M. Jánosné részére „Most isszuk a levét” című írásában kérdezi: miből jutott arra a sok pártra, miből telt az AVH-pincék feltárására, Tv- nek világraszóló temetésre, új utcanevekre, új személyi számra, új katonaruhára. A nagy magyarkodásnak most isszuk a levét, miért nem akkor csinálták mindezt, mikor már a sövényt is kolbászból fonják? Kedves M. Jánosné! Kérdése anakrosztikus, mert legalább egy évtizedet késett. A bolsevista rendszertől kellett volna megkérdezni: miből telt az ÁVH-börtönök, kínzókamrák építésére? Miből jutott a Tv-nek Rajk László világraszóló temetésére? A magyar hadsereg miért idegen, megszálló, forradalmunkat leverő hadsereg ruházatának mintájára készült egyenruhát hord? Miből tellett a bolsevistapártnak kacsalábon forgó pártpalota építésére? Miből telt bárhol a világon támadt bolsevistamozgalom finanszírozására? Sok és ehhez hasonló kérdést kellett volna feltenni akkor, mint azt, hogy hova lett a nyugdíjalapra befizetett ösz- szeg, mire fordították a 22 milliárd dollárt? Magyarkodás? Kifogásolja, hogy külsőségekben is magyarok akarunk lenni. A hazát nem csak a kolbászból font kerítésen keresztül kell szeretni, szeretni kell balsorsában is, amiből nekünk, sajnos túl sok jutott. Talán csak azért jutottunk ide, mert csak a kolbászos kerítés esetén szerettük hazánkat? Egy nemzetet naggyá csak fiai szent akaratja tehet. Kívánok Önnek jó egészséget, boldogabb életet meleg szobában. Tisztelettel: Korponay István Nyíregyháza (Többen küldtek a fentiekkel megegyező reagálást az említett cikkhez. A szerk.) Érkezési sorrendetlenség Hivatkozással az 1994. november 1-jén kelt Mudri István olvasójuk hozzánk küldött levelére válaszolva, kérjük az alábbiak közlését: Intézményünk 1994. október 14-én 19 órától az Operettvilág Kft.-vel közösen operett gálaműsort szervezett neves fővárosi művészek előadásában. Bár az előadás sportcsarnokba szerveződött, ennek ellenére igyekeztünk színházi körülményeket teremteni (színpad, díszlet, táncosok). A neves fővárosi művészek színházi elfoglaltságuk miatt kicsit később érkeztek a megadott időpontnál, így az előadást megelőző hangpróba is késve kezdődött. Ezért a programot szervező műsorigazgató — Szolnoki Tibor művész úr — az előadás megkezdésekor személyesen kért elnézést a közönségtől. Sajnálattal vettük észre, hogy az előcsarnokban összegyűlt közönség sem egymást, sem a rendezőket nem vette figyelembe, s a színpad elhelyezése miatt valóban csak egy kinyitható átjárón át tülekedett be a nézőtérre. A csarnok rendezői igyekeztek a helyzetet megoldani, kérték a közönséget arra, hogy legyenek türelemmel, hiszen megfelelő számú ülőhely van mindenki számára. A földszinten a színpad elhelyezése miatt csak 150 széket tudott a rendezőség bepakolni. Az előzetes és a helyszínen történt jegyeladás szerint ezer jegy fogyott el, így tekintettel arra, hogy a nézőtéren (emelet) 1034 ülőhelyünk van, mindenki kényelmesen helyet tudott volna foglalni. Bízunk abban, hogy ez a kellemetlen incidens nem vette el nézőnk kedvét attól, hogy a jövőben is látogassa rendezvényeinket. Levelének utolsó sora utal arra, hogy a műsor kárpótolta a rendezvény kezdete előtti kellemetlenségekért. Ezúton kérjük kedves közönségünket, hogy az elkövetkezendő programok alkalmával egymásra is legyenek tekintettel. Októberben a Bujtosi Szabadidő Csarnok más teltházas közönséget vonzó (3500 fő) programot — Hofi Géza műsora — is szervezett. Ez alkalommal az érkezési sorrendből adódó probléma nem akadt. Reméljük, hogy a jövőben szervezési gondokból adódó nézeteltérésre nem kerül sor. A csarnok rendezősége nevében Tompa Andor igazgató Gyermekek öltek gyermeket A fóti gyermekgyilkosság indítékát nem sikerült a rendőrségnek feltárni — ez hangzott el a napokban az üggyel kapcsolatban tartott sajtótájékoztatón. Engem viszont nem hagy nyugodni a szinte példátlan gyermekgyilkosság. A kilencéves kisfiúval két fiatalkorú társa őrült játékot folytatott, amelynek eredménye a fulladásból bekövetkezett halál lett. A kisfiút először zsákba kötözték, sarat tömtek a szájába, majd a közeli patakba dobták. Az elkövető tizenévesek állítólag hajlamosak voltak a szadizmusra. De nem lehet tudni, hogy gyilkolni akartak- e vagy csak szadizni. Ha már a gyerekek képesek megölni barátaikat, akkor úgy érzem megváltozott társadalmunkban az emberi élet értéke. Hiszen a világ tele van nyílt agresszióval, ott a gyerek előtt a tévében, újságban az erőszak elismertsége, háttérbe szorulnak az értékes emberi kapcsolatok. Ezek a gyerekek érzelmileg sivár környezetben nőnek fel, általában egy osztályba járnak a falubeliekkel, így a külvilággal szemben óriási a kiszolgáltatottságuk. Valószínű, hogy a 9 éves kisfiú is ennek a kiszolgáltatottságnak lett az áldozata, amikor falubeli barátai bántalmazták. Csépány Zsuzsa Nyíregyháza Megható ünnepséget tartott november elsején a tiszaberceli önkormányzat a falu lakosaival. Az első világháború hősi halottainak emlékére emelt emlékmű elé virágok sokaságát és égő gyertyák erdejét állították. Ekkor avatták a „szoboréról (nálunk így ismerik) az 50-es években eltűnt turul helyett az új turult Beküldte: Romhalmi Imréné Tiszabercel Egy túlélő emlékei „Oly korban éltem én a földön, mikor az ember úgy elajasult, hogy önként kéjjel ölt”. — írta a költő. Ebben a korban azok szenvedtek legtöbbet, akik a század elején születtek. Ez a generáció átélte az első világháborút, Trianont, a bombázásokat, a front átvonulását és az elhurcolást is. A győztes sereg úgy rabolt el bennünket, mint a fészekrabló a madárfiókát és hosszú szerelvényekben vittek kelet felé az ismeretlenbe. Senki sem tudta, hova megyünk és meddig leszünk ott. Sajnos sokan örökre ott maradtak. Kevesen vagyunk, akik túléltük a hideget, a bányát, az erdőirtást, a lágereket, a lágerek tetveit. Túléltük, élünk, örülhetünk. Sajnos ezt az örömet két tényező csökkenti. Egyik az, hogy nem lehetnek itt azok, akiket elemésztet Vorkuta, Dombasz, Krivoj-rog vagy az embertelen bánásmód és az orosz tél. A másik az, hogy hazajövetelünk után sem voltunk teljesen itthon. Hallgattunk 45 éven át, mert még itt voltak az elhurcolóink. Aliin hallgattunk még öt éven át, mert hazának még nem jutottunk eszébe. Más volt a gondja, rehabilitálni kellett politikusokat, a tábornokokat és még mindig nem voltunk biztos abban, hogy teljes jogú polgárként itthon vagyunk. Ha késve is, de jólesett a november 2-i megemlékezés, a jó szó, ami eddig hiányzott. Ötven éve vártunk erre a napra, hogy a hon azt mondja: köszönöm. Meg-megemlékezünk a hősi halottakról, a Don-ka- nyarról, most az elhur- coltakról — amit köszönünk —, de a sor még nem teljes. Vannak még akik várják, hogy róluk is megemlékezzék a hon! Várják a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a volt hadiárvák is, hogy sorra kerüljenek. Kerüljenek sorra azok is, akik kezüket, lábukat vesztették el a haza oltárán. Essék szó a hadiözvegyekről, akik az elesett férjük kaszáját, kapáját vették kézbe, hogy eltarthassák a hadiárva gyerekeiket, akik az IKKA-cso- magokból kapott ruhában úgy nőttek fel, hogy csokoládét csak az olvasókönyvükben láttak. Köszönjük a hon képviselőinek a megemlékezést és kérjük tegyenek többet a jövőben, mint eddig tettek. Tehetnek, mert a hadigondozási törvény végrehajtása akadozva indul. Dr. Sasvári Gyula túlélő Csalódásaink Az emberi gyarlóságok egyike az illúziók táplálása, melyet legtöbbször csalódások szoktak követni. Azt gondolom, nemcsak a magam nevében, hanem sok honfitársam nevében is szólhatnak észrevételeim. Ha valamikor, a mi századunkban társadalmunknak nem is jut más, mint a csalódások sorozata. Csalódott a társadalom egy része a kommunizmus összeomlása végett. Csalódtak a rendszerváltozásban azok, akik áldozatvállalás nélkül képzelték el az átalakulást. Mások csalódtak az első többpártrendszerű kormányban. Csalódottak lettek többen a március 8-i választások eredményében és a koalíció ilyen jellegű létrejöttében. Csalódni kell az új kormány be nem váltott ígéreteiben. Csalódni a mindenkori „nagytakarítások”, a szakemberek félreállítása miatt. Csalódni a már előzőleg meghozott új törvények 180 fokban történő megváltoztatása végett. Csalódni a nyugati tőkések paszszivitása miatt, csalódni az újabban elmaradó dollársegélyek, a megígért és meg nem adott újabb kölcsönök miatt. Csalódást okozott az országhatárok átjárhatósága s általa a bűnözők beáramlása. Vár ránk még néhány esztendő, amíg kihevetjük annak a következményét, hogy a kommunizmus eszmerendszere a gyakorlatban nem vált be, hogy az zsákutcába vezetett, hogy a nyugati nagyhatalmak hidegháborújának eszközét; a volt szocialista országok el- adósítását, az eladósodást átvészeljük. E történelmi események törvényszerűségén akár jobb, akár baloldali kormány lesz hatalmon, rövid időn belül aligha fog tudni változtatni. Lippai Margit Fényeslitke ............... A szerkesztőság fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nein feltétlenül ért egyet.-A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL
