Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-16 / 271. szám
1994. november 16., szerda Almaié, német precizitással Háromszázmilliós beruházással sűrítésre is alkamassá vált a naményi léüzem Ezúttal balkányi alma kerül a vásárosnaményi almafeldolgozó ciszternájába A szerző felvétele Galambos Béla Vásárosnamény (KM) — A múlt évi almaőrület közepet* te mint a rend, a pontosság, a megbízhatóság szigetéről beszéltek a környékbeliek a német tulajdonba került, mára WINK Kft.-ként ismertté vált vásárosnaményi léüzemről. Ugyanakkor a megye legtöbb feldolgozó üzemében hónapokkal előre jegyezték elő a termelőket léalmájuk beszállítására és nem ritkán két napot is sorba kellett állni a rakott járműveknek bebocsátásukig, az alma ellenértékének sok helyütt pedig elhúzódó, olykor hiába várt kifizetése okozott kínzó fejfájást az almatermelőknek. A volt Zöldért léüzemet Vásá- rosnaményban 1993 nyarán vásárolta meg egy német befektető, aki Szigeti Zoltán személyében egy helybéli mező- gazdasági gépészmérnököt bízott meg az üzem vezetésével és azonnal hozzá látott a felújításhoz. Megbízható partner — Első dolgunk volt a régi, elavult csehszlovák présekre alapozott technológiát egy minden tekintetben korszerűre cserélni, amivel az üzem kapacitása azonnal megháromszorozódott — mesél az indulásról a fiatal üzemvezető, miközben rövid sétára indulunk a patyolat tisztaságú telepen. — A feldolgozott alma mennyisége egy szezonban minden további nélkül elérheti a 20 ezer tonnát. Sajnos az idei almatermés jóval kevesebb lett az előző évinél, mintegy 60 százaléka csupán a tavalyinak. Ha nem lett volna idén az orosz piac olyan bizonytalan, amilyen, s emiatt nem vittek volna a tervezettnél kevesebb almát exportra, már rég befejeztük volna a rendes körülmények között december 10-ig tartó termelést. így viszont úgy néz ki, november közepéig dolgozhatnak a prések. Zsákos almából emelt barikádok közé szorítva ömlesztett gyümölcs depó várja a telepen, hogy meghosszabbítsa néhány nappal a feldolgozási szezont. A betonozott üzemudvaron középen pótkocsis IFA-szerelvényekről lapátolják, túrják az almát a hatalmas, vízsugár öblítésű aknákba. Balkányi termelők hozták a léalmájukat, mert mint mondják, a vásárosnaményi almafeldolgozó üzem nem csak most, de az almacsúcs idején is megbízható partner volt: az előre beütemezett időpontban, szinte órára pontosan mindig üríthettek és a megígért időre a pénzüket is hiánytalanul magkapták a termelők. — A felvásárlást, a szezon előtt kötött szerződésekre alapozottan 8 forintos árral kezdtük szeptember 10-én — mondja Szigeti Zoltán —, ám a folyamatosan emelkedő árak mostanra elérték a 14 forintot. Eleinte átutalással fizettünk, de amikor megléptük a 11 forintot, rátértünk az azonnali, készpénzes fizetésre, amit jelenleg is alkalmazunk. Amint leadja a termelő az almáját és megtörténik a visszamérlege- lés, már mehet is a pénztárba az alma áráért. Az idei őszön kialakult árversenyt nem csupán a világpiaci sűrítményárak kedvező alakulása miatt vagyunk képesek állni, hanem azért is, mert olyan — európai mércével is — korszerű technológiával dolgozunk, amely képes az igen jó végtermék-ki- hozatalra. Elismert minőség Ehhez persze jó minőségű alapanyag is kell, s panaszra az idén nincs okunk. Szinte mindenki friss, kiváló léalmát hozott. Az üzemépület falain belül az üzemvezető és az itt foglalkoztatott huszonöt munkás legújabb büszkesége: egy sűrítő berendezés dolgozik, egyelőre egy német szakember felügyeletével. Az új német tulajdonos fejlesztési elképzeléseinek megfelelően idén nyáron ugyanis 300 millió forintos beruházás kezdődött a WINK Kft. Almaié és Koncentrátum Üzemében, amelynek eredményeként a szeptemberi szezon- kezdetre csatasorba állt a svájci Unipektin gyártmányú gyümölcslésűrítő. Most már nem kell, mint tavaly más céggel lesűríttetni a Vásárosnamény- ban préselt almalevet. Azt helyben dolgozzák fel — ahogyan azt az üzem új berendezéseit beüzemelő német szakember is megerősítette — folyamatos kiszállítását követően Németország szerte elismert minőségű sűrítmény- nyé. A Frankfurt melletti Bin- genből való Klaus Müllert az új sűrítő technológia beüzemelésére küldte két hónappal ezelőtt a cég tulajdonosa Vá- sárosnaményba. A fiatal szőlész-borász technikus jól érzi magát a Bereg fővárosában, bár a Rajna környéki bortermő vidéken lévő 3,5 hektáros családi borgazdaságukban egész biztosan hiányolták a segítségét az idei szüreten. — A magyarországi almasűrítmény valóban közkedvelt áru Németországban — mondja a szőlő-gyümölcs termeléstől az integrált növényvédelmen át a gyümölcslé nyerési és borkészítési technológiákig sok mindennel tisztában lévő német szakember, az üzemvezető tolmácsolásában —, mert az itt termett almának igen jók a beltartalmi értékei. Arányos savtartalmának köszönhetően olyan minőségű ellentétben például a lengyellel, hogy belőle önmagában lehet kiváló üdítőitalokat gyártani. Az itt gyártott koncentrátum teljes mennyisége folyamatosan német vevőkhöz kerül. Mi tagadás jól esik a magyar ám dícséretét hallani, Nyíregyházára menet útravalóul sem jön rosszul a kérdezőnek. Szedelőzködés közben Szigeti Zoltán még a jövőről ejt néhány szót. Állandó kör — Távolabbi terveink között szerepel, hogy e sokra képes, korszerű üzemre alapozottan, ne csak almából, hanem egyéb gyümölcs- és zöldségféleségekből is készítsünk levet, sűrítményt. Előbb azonban minél hamarabb el akarunk jutni oda, hogy tartós kapcsolatokat létesítve, kialakítsuk az üzem stabil almatermelői körét, amelynek léalma termésére alapozni tudjuk a koncentrátum gyártásunkat. Pillanatnyilag a cég keresi a lehetőséget arra, hogy ennek az állandó termelői körnek nagyfokú biztonságot próbáljon teremteni, nem csak az értékesítésben, de a termelés területén is. y y űvös hajnalokkal lé- l—J peget szürkefejű no- JL J. vemberiink. Be sárgítja a japán akácok triviális zöldjét, odacsap bokroknak- füveknek: pusztuljatok a szemem elől... Bandukol az ember az ébredező párásságban. Behúzza nyakát a feltűrt gallér mögé, meg-megcsusszan a nyálkás avarszőnyegen; munkába megy. Nem forog, nem nézelődik; halad. Előre, a meg- szokottság kaloda-feladatai felé, a tennivalók reményeket izzasztó halmazához. Még boldog is a maga módján, hiszen tart valahová. Még tart... A senki kutyája pedig csak ül, gubbaszt az egyik göcsör- tös faóriás tövében. Bámulja egykedvűen az utat; a suhogva száguldó autófolyamot, a megfontolt buszok cammogá- sát, a tovakerekező biciklisek taposó törekvését. Mellette szétterített újságpapír, rajta A kutya fája picinyke, bíborvörös lábas, benne ételmaradék. Néhány harapásnyi otthonosság. Ebünknek ennyi a világ. Valahonnan kiszorult, valaki megfeledkezett róla, valamiért nem nyitnak neki ajtót ott, ahová eleddig szapora fark- csóválgatással bekérezked- hetett. A kitett gyerek szindróma lenne ez az egész, ez a szóra sem igen érdemes skandalum? A lemondás riasztó jelzése a fölöslegesről, a funkcióját vesztettről, a pusztulásra ítéltség kimondatlan kódjai. De, hát akkor mi végre helyeztetett oda az alamizsna táplálék? Ki szánta meg a kivert négylábú egyedüllétét? Titok, mint az is: mire és kire mozdulnak az állat fáradtra tágult pupillái. Ül a korhadó gazrengetegben, és talán búcsúzkodik a szeretettől, a simogató tenyerek melengető mozdulataitól, a hívó füttyök bizalmasságától. A nullára redukálódott remény gubancoló- dik koszion szőrzetébe, a va- coktalanság elhanyagoltsága. A kutya fája mint parányi birodalom zászlórúdja magasodik a névtelenség magasába: se Bodri, se Fickó, csak állati anonimitás. Miként ha személyiségét vesztett végacsarkodó kuporogna a temetőkapuban. De nincs hangja a szerencsétlennek; nem nyüszít, nem vakkant, nem ugatja a varjak kavargásának, hogy: gyertek értem, vigyetek oda, ahhoz, akit megszoktam, akihez fenntartás nélkül elvezettek mindig a lábaim... Nincs tovább. Az edényke, benne a főzelékroncsokkal, még érintetlen. A pamacsos szakállú állkapocs nem nyílik harapásra. A beteg ragaszkodás küzd a figyelmen kívüliség vak démonaival. Felszáll a köd, az akác-haza kerítetlen látszat-nyugalma átrendeződik a szénmo- noxidos rohangálásban. Átlépi töprengése árnyékait a dolgára igyekvő. Keserű mosollyal nyugtázza (befelé) tört szándékai humanitárius együttérzését. Legalább észrevett egy darabkát a meg- láthatatlan és megfejthetetlen poklok elgémberítő de- cember-közeliségéből. A ztán, miközben változatlanul sokasodik az élet, vékony havak fosz- lékony halál-fátylai borulnak rá mindarra, ami ideig-óráig áradni engedi a könnyek patakjait... Paprikamér(l)eg Kovács Éva ész a paprikamér- K (l)eg. Az ólmozott A. \. paprika ügye joggal tartotta, s tartja mindmáig izgalomban az országot. Sőt, azt gondolom, nem túlzás ha azt mondjuk, nem csak az ország, de a nemzetközi érdeklődés középpontjába is került a hamisítás ügye. *. Nem véletlenül. Eddigi sajátosságaink, nemzeti büszkeségeink, a sokat emlegetett paprikás, a gulyás, a különféle szalámi és kolbászfélék mind-mind ezzel a fűszerrel készülnek, nélkülük egyáltalán nem létezhetnek. Az Országos Rendőr-főkapitányság tájékoztatásából most megtudhatjuk: összesen 171 büntetőeljárás indult meg, s ez idáig hetvennyolc személyt gyanúsítottak meg azzal, hogy mérgező anyagokkal kevert őrleményt hoztak forgalomba, illetve magát a mérget behozták az országba. A gyanúsítottak közül 24-en előzetes letartóztatásban várják az eljárás befejezését és a vádemelést, két ukrán személy ellen pedig elfogatóparancsot adtak ki. 84-en kerültek kórházba, ketten vannak azok, akik e becses fűszert immár egy életen át nem feledhetik, mert egészségük tartósan károsodott. Az igazságszolgáltatásban természetesen bízhatunk. Mint ahogyan bizonyára abban is, hogy a paprikások nem járnak úgy, mint az olajszőkítők, akiknek ügyében csak hosszú idő után, vontatva kezdődött el egyáltalán valami. Igaz, sok okunk amúgy sem lehet az örömre, mert amíg a nyomozók nyomoznak, a bírák bíráskodnak, egyesek mindmáig javában szőkítenek. Bizonyára két dolog miatt teszik: vagy nem olvasnak újságot, s nem tudják, másokat ugyanezért perbefogtak, vagy olvassák, de amit megtudnak, nem hozza őket izgalomba, nem lesznek tőle nyugtalanok. Pesz- szimista vagyok. Félek, sok ólmot megeszünk még addig, amíg a hamisítók valamennyi titkára fény derül. Á dehogy fiam! Nem segélyért állnak sorba hanem választási ajánlóívért Ferter János rajza Eladható tudomány Nyéki Zsolt A tudományos kutatásban egyre inkább általánosnak nevezhető az a gyakorlat, amikor két vagy több nemzet szakintézetei és szakemberei közösen dolgoznak egy-egy terület adott problémáinak megoldásán. A kétoldalú kapcsolat kölcsönös előnyökkel jár: a kutatásra többet fordító országok munkájához a kevésbé tehetős nemzetek szakemberei szellemi tőkéjükkel kapcsolódnak. Közismert, hogy az Újvilágot ez a rendszer tette naggyá, s hogy az óceánon túl keményen profitálnak ebből napjainkban is. Ugyanakkor ez a garancia arra, hogy a kutatásra fordított pénzt valóban a célkitűzések elérésére használják fel, s az együttműködés eredményeként friss információkhoz, technológiai fejlesztésekhez jut a szűkösebb keretből gazdálkodó fél is. Szellemi elitünk agyelszívásként emlegetett kivándorlása helyett ez a megoldás kézzel fogható hasznot is hoz az egyre szegényebb hazai konyhára. A felsőfokú oktatási intézményekben a magára valamit is adó oktató kutató munkát végez, melynek legújabb eredményeivel legalább négy évente kibővíti belső jegyzeteit. Az egyetemek, főiskolák jegyzetellátása azonban a legtöbb helyen többnyire a pénz hiányában siralmas képet mutat, mintegy modellezve az egész ország tudományos életének helyzetét. Pedig a kutatással szemben megfogalmazott követelmények megváltoztak. Az elefánt- csont toronyban folytatott elmélkedések ideje lejárt, a kutatások eredményei az azonnali gyakorlati hasznosítás lehetősége nélkül sehol sem adhatók el. A jól hangzó titulusok halmozását senki sem támogatja pusztán presztízs alapon. A tudományos doktori címek megszerzéséhez a nyelvvizsga ma már alap- feltétel, mert nemzetközi kitekintés, összehasonlítás nélkül csupán elszigetelt próbálkozás minden szellemi tevékenység. Tolmácsok beiktatása pádig idő- és pénzveszteséget jelent. Felgyorsult az iram, olyan körhinta ez, amelyben néha ugyan elfoghatja a rosszullét az embert, de kiszállni nem lehet belőle. |H * 8 X* j t I ill- HÁTTÉR _
