Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-14 / 269. szám

1994. november 14., hétfő Hány menet lesz még? Ferter János Irány Brkutszk! Máthé Csaba A kármennyire is túlzásnak tartom a tízmillió dol­láros jövő évi kereskedelmi forgalmat Irkutszk és Sza­bóié s-Szatmár-Bér eg megye között, azért néhány tucat kamionnyi áru elindítása már közel járhat a valósághoz és ezzel egy újabb kereskedelmi kapcso­lat veheti kezdetét. A fagyos mezők küldöttei terjedelmes listát soroltak fel, amely a megye adottságait és ipari fejlettségét figyelembe véve konzervekre, gyógyszerre korlátozódhat. De milyen áron? A barter nem igazán kedvező a megyei cégeknek, hiszen az irkutszkiak kínálatában nem igazán kurrens, a ha­zai piacon jól és könnyen értékesíthető cikkek szere­pelnek, talán egyedül a műtrágya ami hamar elad­ható. De most egy konzer- ves vagy gyógyszergyártó cég adja el előbb a mű­trágyát, majd kezdje meg a kiszállításokat? Aligha vál­lalkoznak rá közvetítők nél­kül. A készpénzfizetés meg­oldás lenne, de ebben a kér­désben rendkívül óvatosak a keletiek, hiszen azt mond­ják, ha már dollárjuk van, akkor csapnak egy kört a világpiacon és begyűjtik a kinti árakat is. A közös kon- zervgyártás is megoldható­nak látszik, bár a távolság, az infrastrukturális hiá­nyosságok igencsak lelo- hasztják a kedvet. Bár sok a kérdőjel, de úgy érzem mégsem kell egy­ből a fiók aljára dobni a vendégek névjegykártyáit, hiszen Irkutszk megye ta­valy 20 millió dollárnyi for­galmat bonyolított le ha­zánkkal. Apró lépésekkel néhány év alatt a kérdőjelből akár egy jól sikerült szerződés végén lehet pont, amely azt is jelentheti, hogy egyre na­gyobb részesedéshez jut­hatnak ebből az összegből a megyebeli termelők, keres­kedők. zokványos, fázós dél- V utánon ködbevész a kJ munkanap, ismét szür­kén és lassan, mintha még az égiek is gondolkodnának egy kicsit, mielőtt a sötétség lep­lével beborítanák a várost. Az úttest mindkét oldalán hosszú autósor kígyózik. A járművek szélvédőin és a kormány mö­gött ülők fáradt, közönyös te­kintetében ritmusos táncotjár a féklámpák fel-felvillanó fé­nye. Az autó karosszériájának zárt világa, mint egy önkéntes magánzárka óhatatlanul a töprengő gondolatok helyévé válik az akarattól amúgy is függetlenül csordogáló jár­műáradatban. Olykor a vi­szonylagos biztonságot nyúj­tó utastér nyugalmát, a gon­dolatokba mélyedt sodródást hívatlan vendégek zavarják meg. Megszokott dolog ez már: újságárusok, ablakmosásban túlbuzgó gyerekek, krisná- sok, jehovisták, ügynökök, Koldus az úton egyszerű kéregetők használ­ják ki egyre többen a pirosra váltó lámpák előtt veszteg- lésre ítélt pillanatokat. A kü­lönböző szolgáltatás, a má­sok sorsáért aggódó térítés, a könyvajánló szöveg vége általában ugyanaz: az autó­ban ülőnek fizetnie kell vagy adománnyal támogatnia a hitközösséget. Az ilyen hely­zetek, a pénzcsikarók bull­dog szívósságának kivédésé­re a sokat megért utazó per­sze már felvértezte magát. S még hazudnia sem kell, ami­kor a gyereknevelés nehézsé­geire hivatkozva előz meg minden alkudozást, hosszúra nyúló magyarázkodást. A magányos töprengést hirtelen egy idős asszony szakítja meg. Egy pillantás elég annak felmérésére, hogy ki és milyen szándékkal ko­pogtat a félig lehúzott abla­kon. A reflex azonnal működ­ni kezd, s a halkan elmormolt kérő szavakat megelőzi a rá­menősebb kéregetők lerázá­sához igazított válasz: — Nézze, két gyereket kell eltartanom, az sem könnyű... —Elhiszem, elhiszem —, s a hajléktalan asszony már arrébb is áll. Bár egyetértése még a kérésénél is halkabb, szavai egyre hangosabban dobolnak a fülben. Semmi erőszakosság, semmi kö­nyörgés, szánalomkeltés vagy alku, csak egyszerű megértés a másik problémá- jafölött. Az asszony tovább csoszog a következő autóhoz, látha­tóan gyenge lábakon áll, de az egészen biztos, hogy ezt az embert senki sem utalja be fizikoterápiás kezelésre. Va­jon vétkes mai helyzetéért, vagy önhibáján kívül süllyedt ilyen mélyre? Hogy vészeli át a telet, s túléli-e egyáltalán? Úgyis csak egy felest dobott volna be a kapott kevéske pénzből — nyugtatgatja a lelkiismeretet a racionalitás. Na és? Lehet, hogy a tíz­húszforintos gesztus neki az­nap elég lett volna a boldog­sághoz, a melegséghez. Bár­melyik utazó alól kicsúszhat az autó, kerülhet olyan hely­zetbe, amikor a pillanatnyi emberséget egy röpke ado­mány jelenti. Időnként elő­fordul, hogy nem a hideg számítás, az ésszerű meg­fontolás felé billen ki a mér­leg nyelve. A z idős asszony más­nap már nem volt ott a kereszteződésben. A kesztyűtartó rekeszében egy százas pihen — egy falat kenyér, egy féldeci, egy kis múló boldogság. HATTER Irodaház luxusétteremmel Az egykori pártház a vagyongazdálkodás jegyében működik Nyíregyházán Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Egye­sek tudni vélték: a megye- székhelyi egykori pártház a Mádi testvérek és Kuritár András tulajdonában van, magánosították a korábbi párt-, majd önkormányzati vagyont. Nos, ezen a felveté­sen csak mosolyogni tud Ku­ritár András, hisz nem igaz, bár tény: kellő tőkével jól lehet hasznosítani az épüle­tet. Miként idővel azt az ap­portot, melyet számos ön- kormányzat vitt be az Észak- Kelet-Ma gyár országi Regio­nális Fejlesztési Kft.-be. A cég fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank, tulajdonostársai az ÁVÜ mellett három megye, és több település önkormányzata, s néhány más vállalkozás. Az önkormányzatok főként ingat­lanokkal, üzletrészekkel és részvényekkel léptek be a több mint egymilliárdos alaptőkéjű társaságba, az összeg felét a bank adta készpénzben, a be­vitt önkormányzati és ÁVÜ- vagyon arányában. Korszerű körülmények A társaság székhelye — nem kis harcok árán — Nyíregyhá­za lett, a cég központja az egy­kori pártház, mellyel az önkor­mányzat korábban nem tudott mit kezdeni, hiszen eléggé le­romlott állagú volt. A társaság tőkéjének köszönhetően si­került felújítani (hamarosan teljesen kész lesz), befejezték a statikai-szerkezeti megerősí­tés munkálatait, valamint a te­tő szigetelését és korszerűsíté­sét, folyamatosan teszik rend­be a szinteket, ahol bérbe ad­ják az irodákat. Az emelt bér­leti díj ellenére is eredmény­Sikerult hasznosítani a pártházat nyel, hiszen korszerű, kényel­mes körülményeket tudnak már biztosítani. Rádióstúdió, biztosító és lizingiroda talál­ható az eddigi bérlők között, még fővárosi cég is nyitott itt, a Kelet Kapujában irodát. A konyhát újra akarják indí­tani, nemcsak a közétkeztetés szolgálatában, de úgy, hogy bárki — este is — betérhessen az étterembe. Sőt, egyes el­képzelések szerint (van vállal­kozói érdeklődés) a kilencedik emelett fölött panoráma­presszót illetve éttermet alakí­tanának ki, szóba került egy külső, panorámalift kivitelezé­sének ötlete is. Elek Emil felvétele t A befektetésekkel és vállal­kozásfejlesztéssel foglalkozó fejlesztési társaság vagyonke­zelési igazgatója Kuritár And­rás, akinek négy megyében lé­vő ingatlanokra kell ügyelnie úgy, hogy nyereséget hozza­nak. Ez nem könnyű feladat, s nem is megy máról holnapra. Értéket teremteni — Tény és való — ismerte el az igazgató — az önkormány­zatok többnyire olyan ingat­lanokat hoztak be a társaság­ba, amelyekkel nem tudtak mit kezdeni, jórészt tőkehiány mi­att. Mivel a társaságnak kész­pénztőkéje is van, így el lehet indítani az ingatlanok haszno­sításának folyamatát. Erre az első példa ez a székház, de említhetünk másokat is. Tokaj városának apportja egy város­központi telek, rajta régi ház­zal. Már sokszorosára nőtt értéke, különösen, ha azt is hozzátesszük: panzió, étterem és üzlethelyiségek épülnek majd ott. Komoly francia ér­deklődés mutatkozik a befek­tetésre. Fehérgyarmaton szin­tén egy (üres) telek került a társaság tulajdonába, itt üzle­tek és lakások épülhetnek majd. A tervek erre is elké­szültek. Ezek a példák azt bizonyít­ják: az önkormányzatok elfek­vő vagy általuk hasznosítha- tatlan vagyona bizonyos ese­tekben, s főleg, ha van tőke hozzá: értéktöbbletet, hasznot eredményezhetnek. Természe­tesen — sokszor nagy összegű — beruházás után. Segítő befektetés Az Észak-Kelelet-Magyaror- szági Regionális Fejlesztési Társaság célja profitorientált alapon tőkerészesedést vállal­ni új, elsősorban kis és köze­pes vállalkozások alapításá­ban, vállalatok reorganizáció­jában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy induló vállal­kozás esetében (megismerve az ötletet, az üzleti tervet és a vállalkozót) befektetőként vál­lal szerepet, tulajdonostárssá válva. Nem hitelez tehát, ha­nem befektet — kockázatot vállalva — és (mondjuk) öt év múlva, remélhetőleg haszon­nal, túlad tulajdonrészén. így egyrészt segíti a vállalkozást (másképpen, mint egy bank), másrészt remélhetőleg az évek múltán a befektetésből haszna is származik. És egyre több a jelentkező, aki számít segítsé­gükre. Schmid Sándor megyénk jeles alkotója, a Vásárosnaményban élő fafaragó iparművész egyik új munkája, az Erdély című alkotás Elek Emil felvétele Helyettesítés Balogh József r örvénytisztelő em­ber vagyok, sajnos sokszor még olyan esetekben is, amikor szemé­lyes kifogásaim akadnak egyik-másik törvénnyel szemben, dehát ha éppen úgy alkották meg a parla­mentben, az ember tudomá­sul veszi. Most azonban egy kicsit meghasonlottam, s úgy gondolom, nem árt köz­readni. Akkor kezdett először foglalkoztatni a téma, ami­kor a parlamentben egy olyan javaslatot terjesztet­tek a képviselők elé, hogy engedjenek el kisebb-na- gyobb összegeket azoknak, akik nem fizették a tár­sadalombiztosításnak járó összeget, de most pótolják mulasztásukat. Akkor — mint a képviselők egy jelen­tős része is — úgy gondol­tam: vétek a mulasztókat kedvező helyzetbe hozni, nem tisztességes dolog a rendszeresen fizetőket azzal idegesíteni, hogy a trehá- nyokat, netán a szándé­kosan nem fizetőket jutal­mazzák meg hanyagságu­kért. A hét végén viszont for­dult a kocka, odáig jutot­tam, hogy nekik adok iga­zat, s azon sem csodálkoz- ' nék, ha ezután senki nem | lenne hajlandó fizetni és ■ még csak nem is a parla- ' ment várható döntése miatt. A rádióban azt hallot­tam: az egészségbiztosítási önkormányzat olyan javas­lattal állt elő, hogy ezután a megbetegedett dolgozók táppénzének első harminc napját a munkahely fizesse ki, a TB csak a hosszan tartó betegség esetén fizet. Számolgatni kezdtem. Hogy ha valakinek például 50 ezer forint havi fizetése van, ő ebből egy év alatt 60 ezer forint TB-járulékot fi­zet, munkahelye pedig 264 ezret ad ehhez még. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy az ő 600 ezer forintos évi keresete mellett a TB 320 ezer forinthoz jut, ebből kell fizetni neki a táppénzt, s majdan — ha eléri — a nyugdíját is. Es ha jól értettem a nyi­latkozatot, most a vállalat­tal akarják a táppénzt is fizettetni, mert a TB-nek ke­vés a pénze, meg a gyógy­szer árát is a dolgozó fizeti. Ezután már csqk egy lé­pés van hátra. Az, hogy a nyugdíjat is a munkahellyel fizetessék és akkor a TB szépen ellesz abból, amit a dolgozó, és a munkahelye fizet. Nézőpont ICeifSftf erstár * w Jr mStmlkm jKitiVli *»CI IC1

Next

/
Thumbnails
Contents