Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-02 / 259. szám

1994. november 2., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Késő őszre jár az idő, elcsendesedett a Tisza környéke is. A máskor hangos partokon, az ártér rétjein már csak a megszállott gombagyűjtők kószálnak, s a vízre is néhány horgász merészkedik már csupán. Hamarosan partra kell húzni a csónakokat, mert jön a tél, a jég, befagynak a folyók is Balogh Géza felvétele Feljavított konzervek A gyár működtetése, feljavítása és eladása mellett szavazott a pénzintézet Nyíregyháza (KM - M. CS.) — A hitelezők többsége igen­csak megorrolt a Posta­bankra és a Kereskedelmi és Hitelbankra, amikor a két pénzintézet, élve jelzálogjo­gával, bírósági végrehajtást kért a Nyírség Konzervipari Ht. központi gyárára, ame­lyet árverésen az általuk ala­pított EKO Kft. vásárolt neg. A szakemberek többsé­ge gyors eladást várt, ehe­lyett a két pénzintézet a gyár nűködtetése, feljavítása mellett szavazott, és terveik- ten csak ezután szerepel a gyár eladása. A másfél év mennyire igazolta \árakozásukat?— kérdeztük fartizer Lászlót, az EKO Kft igyvezető igazgatóját. Több hitelező — A bankok a debreceni DEKO Rt. és más dunántúli konzervgyárak példáját ismer- \e tudták, ha engedik, hogy a vagyon a felszámolás meneté­be bekerüljön, akkor nemcsak fogy alig jutnak hozzá a hite­lükhöz, hanem évente a kama­tok folyamatosan jelentkez­nek, a termelés leáll, a gyár egyre jobban leértékelődik, emiatt az eladhatóság meg­kérdőjelezhető. A pénzintéze­tek emiatt keresték azt a mo­dellt, amellyel a vagyon mű­ködtethető, ugyanakkor a hitel összegének nagy részét sem kell leírni. Végül a számos va- ráció közül a vagyon mű­ködtetése, a cég feljavítása és eladása mellett döntöttek. □ Mennyire volt újdonság et a modell, hiszen a bankok már korábban is próbálták az elsüllyedő cégekből kiszakí­tani a hitelüket? — Ezt a modellt elsőként al­kalmazták a bankok. Emellett korábban más modellekkel már próbálkoztak a pénzinté­zetek, de azok nem voltak igazán kedvezőek számukra. Úgy tűnik az EKO Kft. mo­dellje a legjobb. Az biztos, hogy a többi hitelező esélyeit ez a kivásárlás rontotta, hiszen a vagyon többi része bentma­radt a felszámolásban, viszont az vitathatatlanul pozitívum, hogy működik a gyár, nem kellett a dolgozókat elengedni munkanélküli-segélyre, emel­lett a megye jelentős részéből a kistermelőktől felvásároljuk az alapanyagot. □ Stafirungként a két pénz­intézet a működéshez szüksé­ges forgótőkével látta el az EKO Kft.-t. Milyen kamatked­vezményt kapnak? — Induláskor kedvezmé­nyes kamatozású hitelt kap­tunk, haszon nélkül, jegybanki alapkamaton finanszírozta a kft.-t a bank, de idén január elsejétől áttértünk piaci ka­matra, mi is évi 31 százalékos kamatra kapjuk a hiteleket. A beindulásnál egy üzleti tervet kellett letenni az asztalra, amely alapvetően azt taglalta, milyen lépéseket kell megten­ni a cég működőképességéhez. Mindezt a bank úgy értékelte, hogy számára megéri a cég fi­nanszírozása. Emellett készült egy hosszabb távú terv is, amely 1997-ig szól, aminek az a lényege, hogy a banknak ad­dig az időpontig el kell adni ezt a vagyont. □ Mennyire sikerült az el­múlt másfél éve alatt felélesz­teni a céget? — Tavaly 2,3 milliárdos forgalom mellett 138 milliós nyereséget könyvelhettünk el, idén 4,3 millirdra és az elmúlt évinél lényegesen nagyobb nyereséget tervezünk. Hiányzó alapanyag □ Manapság ritkán hallani egy nagy konzervipari cégtől, jelen esetben az EKO Kft.-től, hogy azon kesereg, nem tud annyit termelni, amennyit el tudna adni. — Valóban igaz, ugyanis 56 ezer tonna készterméket gyár­tunk, aminek értéke 5,5 mil­liárd, de a jövő év első félévé­re kénytelenek vagyunk visz- szatartani készleteket. Jelen­leg ott tartunk, hogy a kapaci­tásunk felett is el tudnánk adni készterméket. Nem a hiányzó alapanyag miatt nem tudunk többet termeim, hanem a ka­pacitásunk behatárolt. □ Mennyire szerepel a hosz- szabb távú tervben a gyár fej­lesztése, vagy csak a jelenlegi állapot megőrzésére töreked­nek? — Ahhoz, hogy évente a tő­ke után a megfelelő hozamot produkálja a gyár, ehhez ér­téknövekedés is szükséges, nem elég a jelenlegi állapotok konzerválása, hanem jelentős öszszegeket fordítunk a fej­lesztésre. Idén a targoncapar­kot fejlesztettük, az épületeket tesszük rendbe. □ Keresnek-e befektetőket, vagy várnak még egy évet? — Igen nagy az érdeklődés a cég iránt, korábbi informá­ciónk alapján már néhány tő­kebefektetői ajánlatot tett a Kereskedelmi és Hitel Bank­nak, amely a májusi taggyűlé­sen kivásárolta a Postabank részét, így jelenleg 92 száza­lékos tulajdonrészt képvisel az EKO Kft.-ben. Akkor azt mondták a banki szakembe­rek, korai még a befektetés, hi­szen a feljavítás fázisában volt a cég. Jelenleg is érkezett egy ajánlat a bankhoz illetve az az amerikai csoport, amellyel a közelmúltban tárgyaltunk, már elküldte a szándéknyilat­kozatot a banknak. A harma­dik szintén pénzügyi befekte­tő, az EBRD, amely 500 millió forintot kíván befektetni a cégbe, de nem hosszú távra, hanem 3-5 évre, utána ugyanis az EBRD is el akarja adni az üzletrészét. Felvállalnák □ Ezek szerint az, hogy a menedzsment vagy a dolgozók, esetleg egy hazai befektető kü­lönböző hitelkonstrukció alap­ján megvásárolná a többségi tulajdonrészt elképzelhetet­len? — Az eladásnál semmilyen kedvezményes hitelkonstruk­ció nem vehető igénybe, csak a készpénzes ajánlatok számí­tanak. Emiatt valószínű, hogy a hazai befektetők kiesnek a kosárból, hiszen ilyen hazai kamatokkal nincs olyan hitel- konstrukció, amelyet egy ma­gyar vállalkozó a jelenlegi gazdaságosság mellett felvál­lalna. Ha valaki vállalkozna is rá, a 31 százalékos kamatot a jövedelmezőségből vissza tud­ná fizetni, a tőkét viszont nem. Páll Géza tárcája P ityut, a falu bolondját egyszer megválasztot­ták polgármesternek. Nyírfalván történt az eset, amit a falubeliek nagyon sze­retnének már elfelejteni. Nem így a szomszéd falu lakói, akik azóta rájuk ragasztották a gúnynevet. Bolondfalva. Raj­tuk is maradt, hiába tiltakoz­tak, morgolódtak. Már IV. Béla király idejé­ben is Nyírfalva volt a tisz­tességes neve a falunak, év­századokig meg is maradt, bár pusztította tatár, török, német, orosz, no meg a nova szőlő, ami itt nagyon honos volt. Születtek is a bugyuta gyerekek szép számmal, hiá­ba intette a népet a szószék­ről a tiszteletes úr, hiába ijesztgette az ivásra hajla­mosakat az orvos, a nova bor ugyancsak szedte áldozatát. Ennyi értelmi fogyatékos ta­Pityu, a falu bolondja Ián a fél megyében nem volt, mint Nyírfalván, de egy külö­nösen kiérdemlette ezt a cí­met. Pityu volt az, akit a vé­letlen folytán polgármester­nek választottak. De ennek külön története van... — Az volt itt a baj mindig, hogy a fél falu rokon, Be- reczekből, Czapokból áll a falu többsége. Van is annyi ragadványneve az emberek­nek, hogy meg tudják külön­böztetni őket egymástól, hogy a helyi iskolaigazgató ebből írta a doktori érteke­zését. Erre ő is megkapta a megtisztelő ragadványnevet, Névbóklászó Kovács Gergely lett, így emlegetik a faluban. — Pityu, rendes nevén Berecz K. István úgy lett pol­gármester, legalábbis pa­píron, hogy egy betűt elvétett a jelöltek nevét gépelő Anci- ka, a szavazókörzet egyik mindenese. így került a falu bolondjának a neve a listára, azaz a szavazócédulákra. Az emberek nem nagyon néze­gették a nevet, mindenki tud­ta, hogy Berecz B. Istvánra esett a legtöbb előzetes voks, őt szeretné polgármesternek a falu. Arra már ügyet se ve­tettek, hogy a cédulán Berecz K. István, azaz a Pityu neve állt. Csak a minden lében ka­nál, házsártos volt tanácsi hivatalsegéd tette szóvá, hogy itt valami nem stimmel. De már ekkor késő volt. — így kapta a polgármes­terségre a legtöbb szavazatot Pityu, a falu bolondja. De a jogászok mégis rendben ta­lálták a választást, az egy be­tű miatt nem kellett megis­mételni a szavazást. Elvégre elég egy pillanatást vetni Pi­tyura, máris látható, annyira bolond szegény, hogy már bolondabb nem is lehet. De hogy őt se érje sérelem, ka­pott egy irományt, amelyben az áll, hogy a tiszteletbeli és örökös polgármester cím viselésére jogosult, szabad bejárása van a községházá­ra. // O persze nemigen vesz tudomást a történtek­ről, ő ragaszkodik az előző címéhez, kapitánynak képzeli magát. Egy rongyos katonazubbonyban jár, rajta egy furcsa kitüntetéssel. Ez azért mégis több, mint a polgármesterség. Ót csak a tábornok válthatja le. De mi­nek tenné? no m "r m-m — Nezononf Szegény gazdagok Nábrádi Lajos-w—f elháborodva kereste meg szerkesztősé­ül. günket az egyik bere­gi településen élő olvasónk. Jogos, érthető felháborodá­sának oka: egy jól menő üzlettel rendelkező vállal­kozó reggelente márkás gépkocsiján viszi a gyerekét az iskolába, s ez az iskola— mint hátrányos helyzetűnek — kedvezményes napközi­otthonos ellátást biztosít en­nek a gyereknek. Merő véletlen: éppen ol­vasónk panaszkodásának napján a Tv-híradóban pénzügyminiszterünk szin­tén a szegény gazdagokra panaszkodott. A miniszter szó szerint ezt mondta: „El kell gondolkodni azon: ho­gyan lehet az, hogy Ma­gyarországon több a Mer­cedes 600-as, mint Auszt­riában!” A miniszter szintén jogos és szintén érthető provoka­tív kérdésére egyszerű a vá­lasz: az úgy lehet, hogy sze­gény kis hazánkban sok a jómódú ember. Még hozzá tehetjük: a kevésbé jómódúak közül is sokan vásárolják meg a gépkocsik királyát, a Mer­cedest. Csak úgy flancolásból. Hogy felvágjanak. A mi­niszter hasonlatánál ma­radva az osztrákokra nem igen jellemző a flnac, a rongyrázás, a negatív érte­lemben vett virtus. A gazdagok (vagy újgaz­dagok) egy része kevesebb jövedelmet vall be az adó­hatóságnak, s mint pana­szosunk is igazolta, az isko­láknak is. így kevesebb adót, keve­sebb napközi otthonos térí­tést kell fizetniük. Mondhat­ni: örökzöld téma. Sokan megmosolyogni való bo­csánatos bűnnek tartják az ilyesmiket. A gazdag nyugaton az adócsalás főbenjáró bún. Ha nálunk is az lesz, gyara­podhat az államkasszánk. Talán nem sokáig kell arra várni... Kommentár Csak biztatás és más semmi Kovács Éva 71 T aSy a jöves-menes /\l Szabolcs-Szatmár- JL V Beregben. Szinte egymásnak adják a kilincset a különféle rendű és rangú politikusok, alig van hétvé­ge, amikor csak magunkban, egyedül vagyunk. Épphogy hazaért innen a belügymi­niszter, már vendégünk volt a népjóléti államtitkár, s ha minden igaz, rövidesen vizit­re jön a földművelésügyi és a munkaügyi miniszter is. Jó, hogy ilyen sokan és ennyire érdeklődnek gond­jaink iránt, megnyugtató, a magas rangú politikusok, ágazati szakemberek saját szemükkel is látni akarják gondjainkat, tapasztalni örömeinket. A megyét járva bizonyára pontosabb infor­mációkat kapnak, mintha csak száraz papírokból, gondosan szerkesztett do­kumentumokból próbálnák meg kisilabizálni, mi bántja a magyart errefelé... Merthogy akad oka a gondra, azt senki nem vitat­ja. Az országos mutatókat alapul véve a legtöbb téren a sor végén kullogunk, az eredményeket tekintve min­den erőfeszítés ellenére az utolsók között vagyunk. Készült itt már számta­lan, kisebb-nagyob hord­erejű program, olyan is, amit kormány hagyott jóvá, s olyan is, amilyet az itte­niek fogalmaztak meg. A hírverés megtörtént, jöttek is az ígért milliók, aztán szép csendben fényét veszí­tette a dolog: pénztelenség, gazdasági romlás követke­zett, s a javakból nem csak nekünk, szabolcsiaknak, más megyék lakóinak se igen jutott. Most valami hasonló helyzet mutatkozik. A poli­tikusok jönnek, néznek, s magyaráznak: mit kellene, s mire futja. Elismerik az eddigi eredményeket, s hangsúlyozzák az összefo­gást, a helyiek erejét. Biztató szó jócskán van tarsolyukban. Csak pénzt, azt adnak nehezen...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents