Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-12 / 268. szám
Éjjeli kalapozás drachmáért A változékony időjárás nem zavarta a kórustagokat, még éjszaka is fürödtek mmmmmmz HM f- < • %A M. Magyar László — Nem mindennapi teljesítménnyel büszkélkedhet a Kodály Zoltán Általános Iskola egykori diákjai által alkotott „Lépcsőházi kórus”. Az énekkar tavasszal az első versenyén a budapesti alternatív kórusfesztiválon megnyerte a fődíjat, s ezzel együtt egy görög- országi utazást. A jutalomút őszi időpontra szólt, így tulajdonképpen alig ért véget a nyári szünet, a középiskolás diákok néhány hetes tanulás után ismét vakációzhattak. (Hogy az itthon maradt osztálytársak hogyan fogadták a kórustagok „lógását”, arról nem szól a fáma, de el tudjuk képzelni.) A fiatalok a napokban tértek haza a görög tengerpartról. Az élményekben gazdag út felelevenítésére kértem Botos Mónikát és Dé- zsi Andreát, a Krúdy Gyula Gimnázium 2. osztályos diákjait, valamint Szabó Dénes karnagyot. A kirándulás részletezése előtt azonban arra voltam kíváncsi, hogyan alakult meg a „Lépcsőházi kórus”. — Még nyolcadikosok voltunk, amikor megalakítottuk a kamarakórust, s azóta, ahogy tudjuk, tartjuk egymással a kapcsolatot — eleveníti fel a múltat Dézsi Andrea. — Teljesen váratlanul jött az ötlet, hogy induljunk az alternatív kórusfesztiválon, azonban örültünk a lehetőségnek, hiszen ismét összejöhettünk. A verseny előtt főpróbaként a Móricz Zsigmond Színház művészkörében énekeltünk, s ott poénból elhangzott, hogy „Lépcsőházi kórus” vagyunk, ugyanis a Kodály Zoltán Általános Iskolában a szünetekben a lépcsőkön énekeltünk, így aztán rajtunk maradt ez a név. A kórusfesztiválon tetszett a közönségnek a műsorunk, különösen a Zulu-dal, mert közben mozogtunk, táncoltunk, csörögtünk, doboltunk. Nemcsak a közönségnek, hanem a zsűri tagjainak is tetszett a bemutatott program, így a nyíregyházi fiatalok egy görögországi utazással lettek gazdagabbak. — Az Euro-Tours társasutazását nyertük meg, így a buszban velünk utazott még néhány díjazott kórus és egy-két kiránduló — folytatja az élménybeszámolót Botos Mónika. — Nem panaszkodhatunk az emeletes buszra, minden megvolt benne, ami kell a kényelmes utazáshoz. Nem hiányzott az étkező asztal és a büfé sem. Szerbián és Macedónián keresztül érkeztünk meg a görög tengerpartra. A végállomásunk Paralia üdülővároska volt, ahol apartmanok és hotelek váltogatták egymást. Hazánkból sokan kirándulnak ide, s ezt jelzi is a rengeteg magyar felirat. Nagyon változékony időjárást fogtunk ki, ám ez bennünket cseppet sem zavart, minden nap, sőt még éjszaka is fürödtünk a tengerben. — Az étkezésről magunk gondoskodtunk — veszi vissza a szót Andrea. — Vittünk itthonról konzerveket, valamint egy zsák krumplit. Gyakran főztünk Knorr levest, amit krumplival dúsítottunk, de mákos és túrós tészta is szerepelt az étlapunkon. Az egyik nap elutaztunk a meteorákhoz, ezt az utazási iroda szervezte. Fantasztikus látványt nyújtottak a meredek sziklák tetejére épült kolostorok, ahol még napjainkban is élnek szerzetesek. □ Gondolom, néha-néha felcsendült az ének is az út során... — Sokat énekeltünk a magunk szórakozására a buszban — válaszol Mónika. — Az utasok is élvezték, hiszen hosszú volt az út. Énekeltünk aztán többek között erkélyen, étteremben, mikor hol volt kedvünk. Az egyik éjjel Paralia főutcáján kalapoztunk, hiszen ott akkor van igazán élet. Az ösz- szekalapozott drachmákból gyümölcsöket vettünk. A legnagyobb élmény azonban az volt, hogy közel laktunk a tengerhez. Ki is használtuk közelségét, fürödtünk, labdáztunk, kagylókat, csigaházakat gyűjtöttünk. A medúzáktól féltünk, s meg is volt rá minden okunk, mivel egy engem is megcsípett. Csípéskor gyorsan jódot kell rátenni, az használ. — Nekem is megkeserítették a medúzák az életemet — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Dénes karnagy. — A történelmi Görögországból, sajnos nem sokat láthattunk, azonban a tengerparti utószezon megfizethetetlen előnnyel rendelkezett: nagy volt a nyugalom, s ez jobban esett nekem mindennél. Előfordult, hogy csak mi voltunk a parton. Az ottani szervezőnek nagyon tetszett a gyermekek éneklése. Felvetett egy ötletet, ami nem is hangzik olyan rosszul: jövőre több koncerten is énekelhetne a kórus Pa- raliában, cserébe pedig szállást, ellátást kapnának a fiatalok. A parton megrekedt medúzával is csak óvatosan lehetett bánni Amatőr felvétel Zongoratanai1 tollasülővel Az ifjú tehetségek felkarolásáért tüntették ki a nyíregyházi Sára Jenőt Horányi Zsuzsa — Lehet zene nélkül élni, de minek? — mondta egykoron Kodály Zoltán. Ezt a nézetet vallja Sára Jenő zongoratanár is, akinek a komolyzene tölti be az életét. Minden emberrel, — ha módjában áll — szeretné megkedveltetni a zenét. A Művészeti Szakközépiskolában a jövő művészeit és a leendő tanárokat képzi tovább. Munkája elismeréseként az Ifjú tehetségeket felkaroló G-2000 Alapítvány három pedagógust tüntetett ki hazánkból, köztük a nyíregyházi zenetanárt is, akinek nevéhez fűződik az országos zenei iskolai zongoraversenyek megszervezése. Ezeken a versenyeken több, azóta nevet szerzett zongoristát fedeztek fel. Egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni — tartja a magyar mondás, ami általában igaz is, ám a kivételek erősítik a szabályokat. Ilyen kivétel a magas, szikár Sára Jenő, aki kiemelkedően végzi munkáját, az ország egyik legjobb zongoratanára és a tollaslabda sportág nyíregyházi alapítójaként, a szakosztály vezető edzője. Sporteredményeik (Harsági Andrea révén olimpikon versenyzőjük is van), és az, hogy Nyíregyháza a tollaslabdasport egyik vidéki fellegvára azt bizonyítja: magas szinten végzik munkájukat a szakosztályban. Annak ellenére, hogy Brassóban született, ma már szabolcsi embernek érzi magát, hiszen ötéves korától Nyíregyházán él. Általános és középiskolai tanulmányait már a Nyírség fővárosában végezte. Szerencsés véletlennek köszönhető, hogy zongorázni kezdett: a házukba lakott egy énektanár aki rendszeresen hallotta énekelSára Jenő A szerző felvétele ni. Tehetségesnek tartotta, ezért szólt a szüleinek feltétlen képezzék. A házban volt egy zongora ezért egyértelművé vált, hogy zongorista lesz. Pécsen szerzett zongoratanári diplomát. Friss diplomával a zsebében éppen harminc évvel ezelőtt kezdte meg zongoratanári pályáját Nyíregyházán a zeneiskolában. Korábban művész akart lenni, ám a tanítás eltántorította ettől a szándékától. Nagyon megszerette a tanítást, hiszen látja munkája eredményét, napról napra előtte fejlődik növendéke és ez ösztönzőleg hat vissza a tanárra is. Az első hangok megismerésétől hosszú út vezet Liszt H-moll szonátájához, de óriási öröm mikor valaki eljut oda. A tanítás mellett nagyon kevés ideje marad gyakorolni, ám úgy érzi amit az ém- ber egyszer megszerzett, — a technikát, a zenei gondolkodást — kevés munkával is karban lehet tartani. Mindennap zongorázik, de főként a kényesebb részeket mutatja meg tanítványainak. Ez a napi félórás játék ahhoz elég, hogy ne merevedjenek el az ujjai, de továbbfejlődni nem lehet. Természetesen ha tovább szeretné fejleszteni játékát ismét napi hat-nyolc órát kellene gyakorolnia. A tollaslabda a másik szerelme. Budapest utcáit járta, mikor egy kirakatban látott egy szakkönyvet a tollaslabdáról. Kirándulásokon ő is tollasozott, de csak amatőr szinten, ezért rácsodálkozott mit lehet any- nyit írni a tollaslabdáról, hogy az könyvben jelenjen meg. Megnézte és meg is vette a szakkönyvet, amiből ismereteket szerzett a tollaslabdáról, mint versenysportról. Lelkes követőkre talált a megyében, versenyeken is indultak, majd rangidősként elvállalta az edzői feladatokat. Mivel ennek csak úgy tudott megfelelni, ha továbbtanul, a Test- nevelési Főiskolán tollaslabdaedzői szak- képesítést szerzett. Későn nősült, negyvenhárom éves korában jutott révbe, addig élte az agglegények független és szabad életét. A zene révén ismerkedett meg feleségével is, aki szintén zenetanár. Gyermekei számára is fontos a zene, Jenő fia ötödik osztályos tehetséges zongorista, Sára lánya nagycsoportos óvodás. Azért választották a kislány számára C ezt az érdekes nevet, — megegyezik a vezeték és a keresztneve, — ha művészi hajlama lenne, ez a név könnyebben megragad az emberekben. Talán másoknak soknak tűnnek feladatai, ám azért vállal ennyi munkát, mert úgy érzi felelősséggel tartozik a rábízott tehetségekért és értelmet akar adni életének. RITMUS Sikerlista A Soho Party is felkerült lemezével a sikerlistára Az eladott nagylemezek, kazetták és CD-k alapján készítette el a sikerlistát a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége. 1. Tátrai Band: Utazás az ismeretlenbe I. • 2. Tátrai Band: Utazás az ismeretlenbe II. 3. Sipos F. Tamás: Nincs baj, baby 4. Horváth Charlie: Charlie 5. Soho Party: Pizza 6. Carpe Diem: Élj a mának 7. Pierrot: Levelek a Holdba 8. The 3 Tenors: The 3 Tenors in Concert 1994. 9. Gipsy Kings: Greatest Hits 10. Halász Judit: A fiam meg a lányom 11. Filmzene: The Crow 12. Zámbó Jimmy: IV. 13. Wet Wet Wet: End of Part One 14. Tankcsapda: Válogatás-Lég- ( jobb méreg-Punk & Roll 15. Hobo Blues Band: Csintalan lányok, rossz fiúk 16. Manhattan: Várj, te hosszú forró nyár 17. Reel 2 Real: Move it 18. Republic: Disco 19. Filmzene: The Flintstones 20. 2 Unlimited: Real Things 21. M. C. Sar: Space Invaders 22. Pa-Dö-Dö: Szép az élet és én is szép vagyok KONCERT A színpadon a Sing-Sing Balázs Attila felvétele A novemberi hónapban is sok meglepetést ígér az Open Doors zenei klub ajánlata. November 16-án a „börtön-rock” képviselője, a Sing- Sing együttes lép fel a dobogóra. November 23-án a Southern Special és a Spider lesz a zenei klub vendége. A hónap utolsó együttese a Tátrai Band lesz, amelynek a közelmúltban jelent meg kettős nagylemeze. x 1994. NOVEMBER 12., SZOMBAT ______________ Napkelet • A KM HÉT VÉGI MELLÉKLETE
