Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-12 / 268. szám

Éjjeli kalapozás drachmáért A változékony időjárás nem zavarta a kórustagokat, még éjszaka is fürödtek mmmmmmz HM f- < • %A M. Magyar László — Nem mindennapi teljesítménnyel büsz­kélkedhet a Kodály Zoltán Általános Isko­la egykori diákjai által alkotott „Lépcső­házi kórus”. Az énekkar tavasszal az első versenyén a budapesti al­ternatív kórusfesztiválon megnyerte a fődíjat, s ezzel együtt egy görög- országi utazást. A jutalomút őszi időpontra szólt, így tulajdonképpen alig ért véget a nyári szünet, a középiskolás di­ákok néhány hetes tanulás után is­mét vakációzhattak. (Hogy az itt­hon maradt osztálytársak hogyan fogadták a kórustagok „lógását”, arról nem szól a fáma, de el tudjuk képzelni.) A fiatalok a napokban tértek haza a görög tengerpartról. Az él­ményekben gazdag út feleleveníté­sére kértem Botos Mónikát és Dé- zsi Andreát, a Krúdy Gyula Gimná­zium 2. osztályos diákjait, valamint Szabó Dénes karnagyot. A kirán­dulás részletezése előtt azonban ar­ra voltam kíváncsi, hogyan alakult meg a „Lépcsőházi kórus”. — Még nyolcadikosok voltunk, amikor megalakítottuk a kama­rakórust, s azóta, ahogy tudjuk, tartjuk egymással a kapcsolatot — eleveníti fel a múltat Dézsi Andrea. — Teljesen váratlanul jött az ötlet, hogy induljunk az alternatív kórus­fesztiválon, azonban örültünk a le­hetőségnek, hiszen ismét összejö­hettünk. A verseny előtt főpróba­ként a Móricz Zsigmond Színház művész­körében énekeltünk, s ott poénból elhang­zott, hogy „Lépcsőházi kórus” vagyunk, ugyanis a Kodály Zoltán Általános Iskolá­ban a szünetekben a lépcsőkön énekeltünk, így aztán rajtunk maradt ez a név. A kó­rusfesztiválon tetszett a közönségnek a mű­sorunk, különösen a Zulu-dal, mert közben mozogtunk, táncoltunk, csörögtünk, do­boltunk. Nemcsak a közönségnek, hanem a zsűri tagjainak is tetszett a bemutatott program, így a nyíregyházi fiatalok egy görögorszá­gi utazással lettek gazdagabbak. — Az Euro-Tours társasutazását nyertük meg, így a buszban velünk utazott még né­hány díjazott kórus és egy-két kiránduló — folytatja az élménybeszámolót Botos Mónika. — Nem panaszkodhatunk az emeletes buszra, minden megvolt benne, ami kell a kényelmes utazáshoz. Nem hi­ányzott az étkező asztal és a büfé sem. Szer­bián és Macedónián keresztül érkeztünk meg a görög tengerpartra. A végállomá­sunk Paralia üdülővároska volt, ahol apart­manok és hotelek váltogatták egymást. Ha­zánkból sokan kirándulnak ide, s ezt jelzi is a rengeteg magyar felirat. Nagyon változékony időjárást fogtunk ki, ám ez bennünket cseppet sem zavart, minden nap, sőt még éjszaka is fürödtünk a tengerben. — Az étkezésről magunk gondoskodtunk — veszi vissza a szót Andrea. — Vittünk itthonról konzerveket, valamint egy zsák krumplit. Gyakran főztünk Knorr levest, amit krumplival dúsítottunk, de mákos és túrós tészta is szerepelt az étlapunkon. Az egyik nap elu­taztunk a meteorákhoz, ezt az utazási iroda szervezte. Fantasz­tikus látványt nyújtottak a mere­dek sziklák tetejére épült kolosto­rok, ahol még napjainkban is él­nek szerzetesek. □ Gondolom, néha-néha fel­csendült az ének is az út során... — Sokat énekeltünk a magunk szórakozására a buszban — vála­szol Mónika. — Az utasok is él­vezték, hiszen hosszú volt az út. Énekeltünk aztán többek között erkélyen, étteremben, mikor hol volt kedvünk. Az egyik éjjel Para­lia főutcáján kalapoztunk, hiszen ott akkor van igazán élet. Az ösz- szekalapozott drachmákból gyü­mölcsöket vettünk. A legnagyobb élmény azonban az volt, hogy kö­zel laktunk a tengerhez. Ki is hasz­náltuk közelségét, fürödtünk, lab­dáztunk, kagylókat, csigaházakat gyűjtöttünk. A medúzáktól fél­tünk, s meg is volt rá minden okunk, mivel egy engem is megcsí­pett. Csípéskor gyorsan jódot kell rátenni, az használ. — Nekem is megkeserítették a medúzák az életemet — kapcso­lódik a beszélgetésbe Szabó Dénes karnagy. — A történelmi Görögországból, sajnos nem sokat láthattunk, azonban a tengerparti utószezon megfizethetetlen előnnyel rendelkezett: nagy volt a nyuga­lom, s ez jobban esett nekem mindennél. Előfordult, hogy csak mi voltunk a par­ton. Az ottani szervezőnek nagyon tetszett a gyermekek éneklése. Felvetett egy ötletet, ami nem is hangzik olyan rosszul: jövőre több koncerten is énekelhetne a kórus Pa- raliában, cserébe pedig szállást, ellátást kapnának a fiatalok. A parton megrekedt medúzával is csak óvatosan lehetett bánni Amatőr felvétel Zongoratanai1 tollasülővel Az ifjú tehetségek felkarolásáért tüntették ki a nyíregyházi Sára Jenőt Horányi Zsuzsa — Lehet zene nélkül élni, de minek? — mondta egykoron Kodály Zoltán. Ezt a né­zetet vallja Sára Jenő zongoratanár is, aki­nek a komolyzene tölti be az életét. Min­den emberrel, — ha módjában áll — sze­retné megkedveltetni a zenét. A Művészeti Szakközépiskolában a jövő művészeit és a leendő tanárokat képzi tovább. Munkája elismeréseként az Ifjú tehetségeket felkaro­ló G-2000 Alapítvány három pedagógust tüntetett ki hazánkból, köztük a nyíregyhá­zi zenetanárt is, akinek nevéhez fűződik az országos zenei iskolai zongoraversenyek megszervezése. Ezeken a versenyeken több, azóta nevet szerzett zongoristát fedeztek fel. Egy fenékkel csak egy lovat lehet megül­ni — tartja a magyar mondás, ami általá­ban igaz is, ám a kivételek erősítik a sza­bályokat. Ilyen kivétel a magas, szikár Sára Jenő, aki kiemelkedően végzi munkáját, az ország egyik legjobb zongoratanára és a tollaslabda sportág nyíregyházi alapítója­ként, a szakosztály vezető edzője. Sporte­redményeik (Harsági Andrea révén olim­pikon versenyzőjük is van), és az, hogy Nyíregyháza a tollaslabdasport egyik vidé­ki fellegvára azt bizonyítja: magas szinten végzik munkájukat a szakosztályban. Annak ellenére, hogy Brassóban szüle­tett, ma már szabolcsi embernek érzi ma­gát, hiszen ötéves korától Nyíregyházán él. Általános és középiskolai tanulmányait már a Nyírség fővárosában végezte. Sze­rencsés véletlennek köszönhető, hogy zon­gorázni kezdett: a házukba lakott egy énektanár aki rendszeresen hallotta énekel­Sára Jenő A szerző felvétele ni. Tehetségesnek tartotta, ezért szólt a szü­leinek feltétlen képezzék. A házban volt egy zongora ezért egyértelművé vált, hogy zongorista lesz. Pécsen szerzett zongoratanári diplomát. Friss diplomával a zsebében éppen harminc évvel ezelőtt kezdte meg zongoratanári pá­lyáját Nyíregyházán a zeneiskolában. Ko­rábban művész akart lenni, ám a tanítás eltántorította ettől a szándékától. Nagyon megszerette a tanítást, hiszen látja munká­ja eredményét, napról napra előtte fejlődik növendéke és ez ösztönzőleg hat vissza a tanárra is. Az első hangok megismerésétől hosszú út vezet Liszt H-moll szonátájához, de óriási öröm mikor valaki eljut oda. A tanítás mellett nagyon kevés ideje ma­rad gyakorolni, ám úgy érzi amit az ém- ber egyszer megszerzett, — a technikát, a zenei gondolkodást — kevés munkával is karban lehet tartani. Mindennap zongo­rázik, de főként a kényesebb részeket mu­tatja meg tanítványainak. Ez a napi félórás játék ahhoz elég, hogy ne merevedjenek el az ujjai, de továbbfejlődni nem lehet. Ter­mészetesen ha tovább szeretné fejleszteni játékát ismét napi hat-nyolc órát kellene gyakorolnia. A tollaslabda a másik szerelme. Budapest utcáit járta, mikor egy kirakatban látott egy szakkönyvet a tollaslabdáról. Kirándu­lásokon ő is tollasozott, de csak amatőr szinten, ezért rácsodálkozott mit lehet any- nyit írni a tollaslabdáról, hogy az könyvben jelenjen meg. Megnézte és meg is vette a szakkönyvet, amiből ismereteket szerzett a tollaslabdáról, mint versenysportról. Lelkes követőkre talált a megyében, versenyeken is indultak, majd rangidősként elvállalta az edzői feladatokat. Mivel ennek csak úgy tudott megfelelni, ha továbbtanul, a Test- nevelési Főiskolán tollaslabdaedzői szak- képesítést szerzett. Későn nősült, negyvenhárom éves ko­rában jutott révbe, addig élte az agglegé­nyek független és szabad életét. A zene ré­vén ismerkedett meg feleségével is, aki szin­tén zenetanár. Gyermekei számára is fontos a zene, Jenő fia ötödik osztályos tehetséges zongorista, Sára lánya nagycsoportos óvo­dás. Azért választották a kislány számára C ezt az érdekes nevet, — megegyezik a ve­zeték és a keresztneve, — ha művészi haj­lama lenne, ez a név könnyebben megra­gad az emberekben. Talán másoknak soknak tűnnek felada­tai, ám azért vállal ennyi munkát, mert úgy érzi felelősséggel tartozik a rábízott tehetsé­gekért és értelmet akar adni életének. RITMUS Sikerlista A Soho Party is felkerült lemezével a sikerlistára Az eladott nagylemezek, kazetták és CD-k alapján készítette el a sikerlistát a Magyar Hanglemezkiadók Szövet­sége. 1. Tátrai Band: Utazás az ismeret­lenbe I. • 2. Tátrai Band: Utazás az ismeret­lenbe II. 3. Sipos F. Tamás: Nincs baj, ba­by 4. Horváth Charlie: Charlie 5. Soho Party: Pizza 6. Carpe Diem: Élj a mának 7. Pierrot: Levelek a Holdba 8. The 3 Tenors: The 3 Tenors in Concert 1994. 9. Gipsy Kings: Greatest Hits 10. Halász Judit: A fiam meg a lá­nyom 11. Filmzene: The Crow 12. Zámbó Jimmy: IV. 13. Wet Wet Wet: End of Part One 14. Tankcsapda: Válogatás-Lég- ( jobb méreg-Punk & Roll 15. Hobo Blues Band: Csintalan lá­nyok, rossz fiúk 16. Manhattan: Várj, te hosszú for­ró nyár 17. Reel 2 Real: Move it 18. Republic: Disco 19. Filmzene: The Flintstones 20. 2 Unlimited: Real Things 21. M. C. Sar: Space Invaders 22. Pa-Dö-Dö: Szép az élet és én is szép vagyok KONCERT A színpadon a Sing-Sing Balázs Attila felvétele A novemberi hónapban is sok meg­lepetést ígér az Open Doors zenei klub ajánlata. November 16-án a „börtön-rock” képviselője, a Sing- Sing együttes lép fel a dobogóra. No­vember 23-án a Southern Special és a Spider lesz a zenei klub vendége. A hónap utolsó együttese a Tátrai Band lesz, amelynek a közelmúltban jelent meg kettős nagylemeze. x 1994. NOVEMBER 12., SZOMBAT ______________ Napkelet • A KM HÉT VÉGI MELLÉKLETE

Next

/
Thumbnails
Contents