Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-12 / 268. szám
14 Napkelet • A KM hét végi melléklete TÁRLAT Dési Huber István képei Dési Huber István: Oroszblúzos diáklány Dési Huber István: Ezüstkovácsok Dési Huber István: Önarckép A nyíregyházi Városi Galériában, a szombathelyi Képtár Dési Huber István anyagából láthatnak válogatást az érdeklődők még ma és holnap. Csendéletek, tájképek, figurális kompozíciók — ezek a témák foglalkoztatták a tragikus sorsú festőt. Cezanne, a kubisták, és a konstruktivisták hatottak művészetére. Egész életét végigkísérő tüdőbetegsége jelentősen befolyásolta témaválasztását. A második világháború árnyéka nyomasztóan nehezedett Dési Huber- re. A korábban meghitten, békésen nyugvó tájat, sötét égbolttal ábrázolta. A tárlat képei közt eltérő technikájú és témájú festmények láthatók, mintha nem egy művész alkotta volna őket. A sikeres képválogatással a látogatók egy életmű keresztmetszetébe pillanthatnak be. A csoda legyőzi a halált Enyedi Ildikó Bűvös vadásza alaposan próbára teszi a film nézőjét KarMi Zsolt Már megint valami olyan született a magyar film történetében, amit sokan és sokszor fognak vitatni, tíz év múlva pedig, miként Huszárik Csontváryja vagy Bódy Gábor Pszichéje esetében történt, hivatkozási alap lesz. Mert Enyedi Ildikó Bűvös vadásza ezek közé illeszthető. A rejtelmes, nehezen megközelíthető művek közé. A film rendkívül összetett, műfajilag meghatározhatatlan, mert több műforma keresztezéséből szőtt látomás, amelynek ugyan vannak hozzávetőlegesen definiálható idődimenziói, de a fölvetett probléma időtlensége következtében az alkotás jelentésszerkezetében feloldódik múlt és jelen, jelen és jövő, hogy valami olyan sajátságosán egyedi vízióvá sűrűsödjön, amelyben mesebelien konkrét és konkrétan mesebeli szerephez jut az Ördög és Szűz Mária, a gonosz csábítás és a megváltó csoda. Enyedi értelmezésében a világban úgy eluralkodott az ördög, hogy mesterkedéseivel szemben csak a csoda segíthet. A film azonban nem tézis-dráma, hanem művészi univerzum. Bonyolult képi-gondolati rendszerének alapos felfejtése szaktanulmányt igényelne. E hasábokon azonban csak arra van lehetőségünk, hogy fölhívjuk a figyelmet e kivételesen gazdagon rétegzett mű bizonyos erényeire. A film felhasználja a Carl Maria von Weber operája alapjául szolgáló August Apel — Friedrich Laun-mese fordulatait, a Sátántól kapott hét golyó titokzatos históriáját. Nincs az a cél, amit a vadász azzal a hat lövedékkel el ne találna, ám a hetedik az ördögé. Az alapötlet modern környezetbe helyezve kínálja a krimi lehetőségét, így a Bűvös vadász a felszínen rendőrsztori. A mesterlövész történetére azonban rárétegződnek az általa biztosított, rejtelmes orosz sakkozó (Alekszander Kajdanovszkij) kalandjai. E két motívumot tovább bonyolítja a félénken kezdő szerelmi háromszögek alakulása. E fő cselekménymenetbe azonban beékelődnek az alkotói fantázia teremtményei, a különféle középkori szereplők, helyszínek és legendák. S ami összefűzi őket, az a százados fa, amelynek üregéből kiszalad a nyúl. Ez az állatka aztán összekötő motívum, jelkép lesz, hiszen az erdőben hagyott szentkép nőalakja megelevenedve szoknyája alá rejti őt az üldöző fekete kutyák elől. Enyedi Ildikó próbára teszi a hagyományos mozgóképi műfajokhoz szokott nézői beidegzéseket. Aki ellenben látta a rendezőnő előző kísérletét, Az én XX. századomat, nem hökken meg a lineáris filmszerkezet elvetésének szándékán. Itt a férfinő viszony keretei Jelenet a filmből közé helyezett világértelmezés szándéka dominált, intellektuális horizontján anarchizmus és személyiségelmélet különféle filozófiai tartományainak adva helyet. A Bűvös vadász nem kevésbé gondolati: értelmezési tereket kínál, erőteljesen számítva a befogadó aktív műelsajátítási gyakorlatára. A hős Max (Gary Camp) elhibázott célzása következtében kishíján megöl egy nőt: a mű végén azt a bizonyos hetedik golyót kilőve pedig feleségét találná el, ha nem avatkozna közbe Mária. A lelassított és kibővített pillanatban, miközben az asszony felé röpül a gyilkos golyó, az említett Szűz Mária-kép ismét .megelevenedik, s hetedhét országon keresztül és évszázadokat átugorva, s végül Max kislányává válva megakadályozza a végzet beteljesülését: parányi kezével elkapja az ördögi lövedéket. A film II. világháborús keretjátékából bomlik ki a cselekmény: légitámadás alatt meséli az anya gyermekének a bűvös vadász történetét, hogy az ehhez képest bekövetkező jövőben — azaz napjainkban — megelevenedjék Max és Kaspar (Vallai Péter) filozófiát és kultúrhistóriát egybeölelő kapcsolata. Enyedi Ildikó a folytonosan reinkarnálódó ördög működési terepének látja a világot. Reménytelenségében azt sugallja, hogy csak a csoda mentheti meg az embert. Á csoda, amely legyőzi a Gonoszt, amely legyőzi a halált. A Budapest Film Stúdió felvételei BÁLLÁ LÁSZLÓ: Maris és Ilon története í. A gimnazista az élet kellemessé válásának egyik újabb jeleként könyvelte el magában, hogy Ilon finom arcú, szép sudár termetű, s nála mindössze ha két-három évvel idősebb. Új cselédlányukon minden megnyerő volt; különösképp talán dús, fényes szőke haja, amelyet koszorúba fonva viselt. Ebben rejlett valami fennkölt, szinte királynői, és ez semmiképp nem illett nagyon is alárendelt helyzetéhez. Nagy dolog volt már maga az is, hogy végre cselédet tarthattak. Anyja, aki lánykorában (mint mondani szokás) jobb napokat látott, s a szülői házban megtanult a személyzettel bánni, látható gyönyörrel osztogatta most parancsait, a fiatalember ebben maga is örömét lelte, de élvezte azt is, hogy van már a házban valaki, akinél ő előbbre való. Még intenzívebben érezte ezt most, mióta Ilon szolgálatba lépett. Az előző — és első — cselédjük, Maris, kis jelentéktelen és jellegtelen valaki volt, már nem is fiatal, ott a gimnazista nem találta annyira jóle- sőnek a fölötte állást. Ha meg Ilon odahozta az asztalhoz a levesestálat, megállt őmel- lette, és karjával vagy combjával egy cseppet hozzá is ért (vajon véletlenül?), valami kis mámor is ébredezett a fiú szívében. A későbbiekben azután Ilon még jobban kivívta a rokonszenvét. Fölfedett előttük egy titkot. Az elődje, Maris — akivel különben jó viszonyban volt, az ajánlotta őt maga helyett — szóval ez a Maris megkérte valamire. Hagyja nyitva éjszakára a fáskamrán a lakatot. Neki nincs fája, ezeknek meg van épp elég. Majd eljön és visz belőle. Ilon erre színleg rá is állt, de megjelentette gazdáinak a dolgot. „Nagyon hűséges teremtés!” — szögezte le a ház asszonya, s a fiú szemében is valami kis dicsfény vette körül ettől fogva a cselédlány haj fonatát. 2. Igen, fölvergődésük egyik fontos jelének tekintették, hogy van már, aki kiszolgálja őket. A férfi az előző, csehszlovák érában rosszul díjazott, mellőzött tisztviselő volt, az állástalanság kálváriáját is megjárta. A bécsi döntés után az új, magyar hatóságok ezt nem méltányolták azon nyomban, de úgy két év múlva mégis fölfigyeltek rá, képességeinek és végzettségének megfelelő állásba helyezték. Az örökös egyszobásból végre háromszobás lakásba költözhettek (eddigi bútoraik csak lötyögtek benne, de nem lehet mindent egyszerre, majd lesz berendezés is!), és fölfogadták Marist. Ez a Maris nem lány volt, nem is asz- szony. Négy vagy ötéves kislányát „balkézről szerezte”, a gyerek rokonoknál élt, valahol a nagy félig falu, félig város szélén, az anyja meg, mint bennlakó cseléd a házigazdáénál. Néha elhozták hozzá a gyereket egy-egy negyedórára. Kissé riadt tekintetű, csöndes, szép baba, de a gimnazista nem tudott fölmelegedni iránta. Bűnben született, s ez taszítóan hatott a fiúra, már ilyen volt a neveltetése: csak úgy tudott erre a gyerekre nézni, mint valami kis állatra. Azután félfüllel hallotta szüleinek a sug- dolózásait egy témáról, ami előtte, a nagyfiú előtt, ebben a szigorú házban még mindig tabu volt. Hogy az anyja valamikor virradat körül kiment a konyhába (migrén kínozta, port akart venni, ehhez víz kellett, s ott volt a csap), és Marist nem találta egyedül az ágyban. A cselédnek ettől fogva nem sok becsülete volt, dé nem küldték el mindjárt. Talán a gazdáék friss-uraságukban pár napra sem akartak személyzet nélkül maradni, meg kellett várni, míg más akadt. Szóval Maris még vagy egy hónapig ott volt. És közben történt néhány furcsa dolog. A gazdáék egy napra beutaztak Ungvár- ra, a diák kettesben maradt otthon Marissal. És a cselédnek délelőtt, a legnagyobb dologidőben — különösképp — fürdeni szottyant kedve. Rettenetesen forró vizet készíthetett magának, mert mikor bement a fürdőszobába, a fiú látta, hogy oda- bentről csak úgy dől a gőz. Egy másik alkalommal — a szülők ismét nem voltak otthon — a gimnazista váratlanul kilépett a Sadie Frost, a film egyik főszereplője
