Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-10 / 266. szám
1994. november 10., csütörtök HÁTTÉR A bogát! közélet színterei Az egy irányba húzóknak össze kell fogniuk, nem szétforgácsolni az erőiket A falusi közélet színtere a nőknek a bolt A szerző felvétele Tóth Kornélia Nyírbogát (KM) — Kócos fellegeket kerget a késő őszi szél a bogáti földek fölé. A termést magtárba, kamrába gyűjtötték, van, aki már az őszi szántást is maga mögött tudja. A természet körforgása megszokott ritmust diktál a családok hétköznapjainak szervezésében. A nevében szláv eredetre utaló Bogát gazdagot jelent és erre rászolgáltak a helybeliek. A nyírségi homokdombok és a szatmári síkság találkozásánál elterülő falu nemigazán találta az arculatát. Életképes ötletek Ám amint a gazdasági élet, a vállalkozások megpezsdültek, élénkebb lett az élet Nyírbogá- ton. Olyannyira, hogy most már azt hiányolják egyesek: tudjanak még többet a falu dolgairól, a nyilvánosság ereje segítse az életképes ötletek valóra váltását. — Mi magunk is azt valljuk, ha a közakarat nem egyezne egy fontos terv megszületése előtt, nagyon nehéz helyzetbe jutnánk — szögezi le elöljáróban a polgármester, Bírta Sándor. — Ezért a nyilvánosság számunkra ötletbörzét is jelent. A régebbi falugyűléseket ma falufórumnak nevezzük, a lényegüket azonban nem érinti a változás: számos felvetés elhangzik, s ezeket természetesen hasznosítjuk a fejlesztési elképzelések kimunkálásában. Részlet az 1994. március 6- án megtartott falufórum jegyzőkönyvéből: „Tejfel Zoltán arról szólt, hogy olcsón kiárusítják a tsz-ben a gépeket, elkótyavetyélik a vagyont. Kérte a polgármestert, akadályozza meg a szabálytalanságot és a volt termelőszövetkezeti vagyon széthordását. A választ ma már mindenki ismeri a faluban: a fűrészüzemet megvették, a léüzemet és a hűtőtárolót átvették, egy magtárból diszkont ABC-t nyitottak, s így a polgármesteri hivatal komoly gazdálkodó lett. Tette mindezt azért, hogy minél több munkahelyet megőrizzen a helybelieknek. Alig egy-két nappal a jelölések kezdete után már jócskán meghaladja a testületi tagságért pályázók száma a lehetséges 11-t .Mizsák István 1969 óta irányítja, szervezi a település közigazgatását, előbb a vb- titkári, most a jegyzői posztról. — A testületi ülések nyilvánosak, de nagyon ritkán és kevesen élnek a lehetőséggel — mondja. — Már a harmadik számát adtuk ki a négyoldalas, önkormányzati lapunknak, a közélet fontos szervező ereje lehet ez a kis újság. Változatlanul a téli falufórum a legnépesebb összejövetel, a 250 személyes művelődési ház általában szűknek bizonyul. A kisebbségi önkormányzat megalakításának lehetősége mindössze egyetlen embert késztetett tájékozódásra. A faluban az MSZP dominanciája mellett az SZDSZ a legnépesebb párt és a befolyása is számottevő. Elnöke Kóródi Sándor, a Gamesz ve-, zetője, az önkormányzati testület tagja és egyben tanácsnok. Véleményére odafigyelnek az emberek. Rebesgették, hogy indul polgármester-jelöltként. — Úgy döntöttem, a jelenlegi polgármester ellenében nem indulok, csak a képviselő-testületi tagságot pályázom meg. Egyébként is egy 3500-as lélekszámú településen az egy irányba húzó embereknek ösz- sze kell fogniuk, nem pedig szétforgácsolni az erőket. A tanácsnoki feladat az intézmények felügyeletét jelenti, az ottani problémákat kell a testület előtt megjeleníteni. Ért már véget szóbeli figyelmeztetéssel a bérfelhasználás terén tapasztalt kisebb hiányosság. Kisvárosi színvonal Épp a nyilvánosság segíti a település közéletének irányítóit abban, hogy a most legfontosabbnak ítélt terveket valóra váltsák. Művelődési központot, uszodát és a kézilabdapálya fölé fedett csarnokot terveznek. A gazdasági élet, a szolgáltatások kiépítése ugyanis kisvárosi színvonalat hozott a bogátiak hétköznapjaiba. Idős Goda János alpolgármestert a dohányszárítóban találjuk. Az elmúlt évek fejlődésének elismerése mellett a munkanélküliség enyhítésére szeretne országosan is alkalmazható, átfogó programot. Főként azért, hogy ne a kocsmák „nyeljék le” a munkanélküli-segélyt. A falusi közéletnek két színtere van: a férfiak a kocsmában, a nők a boltban vitatják meg az apróbb-nagyobb gondokat. A kora esti sötétben egymásnak adják a kilincset az asszonyok a mellékutca mini ABC-jében. Gordos Dezsőné vállalkozó és a lánya, Bíróné Gordos Beatrix sokszor fültanúja a kifakadásoknak. Elhangzanak nevek, sorolják a sérelmeket. Mint ahogy tette ezt a háromgyermekes Bujáki Gyuláné. Cipőgyártó férje munkanélküli lett, ő gyesen van az egyéves legkisebb gyermekével. Támogatást kért a villanyszámla kifizetésére és nevelési segélyt is szeretne kapni. Nagy hangon sérelmezi, ezekhez ő nem jut hozzá. — Viszont milyen jó volt, amikor az 50 ezer forintos kamatmentes kölcsönt kaptad az építkezéshez — emlékezteti Gordosné. Egy árnyalattal visszafogottabban helyesel, de azért hozzáteszi: írt a Népjóléti Minisztériumnak és utána kapott a bizottságtól támogatást. Számokban kifejezhető tényeket sorol a jegyző: az étkezési hozzájárulás majdnem 5 millió, évek óta 38 forintot fizet a szülő naponta. Még a nem napközis gyermek is kap tízórait, ingyen. A segélyekről bizottság dönt, milliók pótolják a megélhetés kiesett forintjait. Aki kiszorul, természetes, hogy nem veszi jónéven. " Újabb téma S még egy téma, ami felborzolta a kedélyeket. A hat szolgálati lakás egyik bérlője meg akarta venni azt. Átminősíthette volna az önkormányzat bérlakássá, s akkor eladhatóvá vált volna, ám éppen a tanácsnok, Kóródi Sándor szólt ellene: ha eladják, nem marad a településnek szolgálati lakása. Mikor újból napirendre került a kérdés, Kóródi Sándor úgy támogatta: ha eladhatók a bérlemények, akkor valamennyit egységesen fel kell kínálni. Végül is a testület nem járult hozzá az éladáshoz. Mindezekről most, a választás közeledtén sem árt fórumon szót ejteni! A dércsipte, sárguló, ritkuló füvet kecskék csipegették a szabolcsi tanya szélén, Szabolcs és Hajdú megye határán. Ott, ahol a vicinális vasút kanyarog. A szép, hosszú szőrű állatkákra tízenhárom-tizen- négy év körüli fiúcska vigyázott. Jobb kezében botot tartott, bal kezében nyitott könyv lapult. Nem mindennapi, idilli volt a látvány. A kecskecsalád az akácerdő közepe felé tartott. Szépen, szelíden lépegettek egymás mellett az állatkák. Az anya ment elől, a duzzadt tő- gye majdnem a földig ért. Két tarka szőrű gida követte. Ikrek. Egyformák. A bak kissé leszakadva mögöttük, talán az őr szerepét is betöltve. A baknak a szarva majdnem az aljnövényzetig, a szakálla kis híján a földig ért. Ahogy pár méterrel beljebb ért a menet, fácánkakas rebbent, s pirosló csíkként tűnt el a kukoricacsutkák irányába. Mélyből a magasba Nekem itt és ekkor az jutott eszembe: nem tudni miért, de a fejőskecskét mifelénk kul- túrtehénnek nevezték. Talán azért, mert kevés köze van a kultúrához, inkább a kultúrá- latlanságot, a szegénységet jelképezni. A régmúlt időkben, mifelénk, a szatmári síkságon akinek nem jutott tehénre, az csak kecskét vásárolt, s az ilyen szegény családban 5-6 gyerek kecsketejen nőtt fel. A felcseperedett gyerekek — talán a tápláló, zsíros, vita- minős tejnek is köszönhetően — egészségesek voltak. A fiúk magasra nőttek, a lányok csinossá, dús keblűvé formálódtak. A visszarévedés után néztem a kecskéket terelgető fiúcskát. Elég magas, szőkésbarna haja jól fésült, formás az arca. Kékeszöld szemét a betűkre szegezte. Bele mély ed t az olvasmányába. Az öltözéke szegényes, kopottas volt. Ezen nem is csodálkoztam, mert tudtam, hogy a környékbeli állami gazdaságot és a téeszt felmorzsolta az idő. Olyan nagy itt a munkanélküliség, mint a tenger. Felbaktattam egy homokdomb hátára, s ahogy messze szállt a tekintetem, azt láttam, hogy sok itt a parlagföld. Vastagra nőtt, sárguló gízgazok meredeztek az ég felé, mint megannyi felkiáltójel. A domb alján sorakozó kis házak a szegénységet sugározták, látszott rajtuk, hogy az utóbbi pár évben nem jutott pénz tatarozásra, kerítésfestésre. Eszembe jutott Váci Mihály egyik, tanyán írt verse. A vers két sorát morz- solgattam kesernyésen a fogaim között: „A szegénység göcsörtös faragású / Szelíd igája töri a szívünket”. Lehangoltan léptem a tanyai iskola igazgatójának színe elé. S még jobban lehangolódtam, mert panasz- áradatot zúdított rám. A munkanélküliségre, az elszegényedésre panaszkodott. Panaszkodása után megkönnyebbülni látszott. Ekkor a kecskepásztor fiúcskára tereltem a szót. Az igazgató legnagyobb örömére. A derék pedagógus áradozott a fiúról, aki a legjobb tanítványai közé tartozik. Sorolta, hogy szülei munkanélkülivé váltak, s tavaly vásároltak két kecskét. A könyvbarátfiú a dombon lévő akácerdőben legeltet, egy kutyája is van, ezért az igazgató elnevezte őt Ábelnek. Abel a rengetegben. Az igazgató pedig tiszta szívéből kívánja, hogy ez a fiú a tanya mélyéről a magasba emelkedjen... Balogh Géza y-k égen, még az átkos- ban szokás volt, hogy XV az állami vállalatok némi készpénzzel, kedvezményes kamatozású kölcsönökkel segítették munkatársaikat a lakásszerzésben, de az is előfordult ritkán, hogy vissza nem térítendő támogatást adtak. Jól jött az az ötven-százezer forint, ám voltak persze ellenzői is, főleg azok, akiknek nem jutott, vagy valamilyen más ok miatt kimaradtak a sorból. Persze hogy háborogtak! De akkor mit csinálnak most, hogy napvilágra került a jelentés, miszerint az AV Rt. nemrég lemondott igazgatója tavaly márciusban harminchatmillió forint kamatmentes visszatérítendő támogatást kapott a lakásépítkezéséhez (ez olvasható az egyik mértékadó hetilapban) amit nem sokkal később még meg is fejeltek, tizennyolcmilliót visz- sza nem térítendővé módosítottak! Az állami pénzek hasonló módon történő pazarlása persze nem az utóbbi egykét év találmánya; talán emlékszünk még rá, hogy a rendszerváltás táján az ...impex hármas vezérkara ötszázmillió forintot osztott szét egymás között prémium gyanánt, s még ők háborodtak fel, hogy volt, aki megszellőztette az ügyletet, mondván, nem volt az öt- százmillió azért. Még a mostani választások előtt nagy volt az el- szánás a mai koalíció pártjaiban, hogy felderítenek minden korrupció-gyanús üzletet, az SZDSZ pedig egyenesen arról beszélt, az ő kezükben már egy sereg, bizonyító erejű dokumentum is van. Azóta lassan eltelt már egy fél év, s az AV Rt. vezérigazgatójának lakásszerzésén kívül nem hallani semmiről. Több oka lehet ennek. Vagy nem is volt korrupció, márpedig ezt senki sem hiszi el, vagy pedig nem is próbálják kideríteni, ezt pedig nem akarja elhinni senki. A közember ugyanis elvárja, hogy felderítsék a sanda üzleteket. Okulás gyanánt is, mert nagy a kísértés. — Tanárnő kérem! Ha lesz az a kétórás tanársztrájk, akkor az ugye a matek óra idejére fog esni... Ferter János rajza ' 1 : : ' Fizetek, nem fizetek... Szőke Judit-» -j yilván igaz a véle- l\l mény, hogy a tár- JL V sadalombiztosítási alapok mintegy harmadát kitévő kintlévőségek javarésze nemhogy kétes, hanem egyenesen behajthatatlan. Ezért is szánta rá magát a kormány arra a lépésre, mely egy törvényjavaslat szerint bizonyos feltételek mellett amnesztiát biztosítana az „egy kicsit fizetőknek” , a kötelező közpénzbe c surrantóknak-cseppentők- nek. Sokan vitatják az ötlet gazdasági problématikáit, jó néhány érzékletes számot is hallunk, ám az erkölcsi alapon jelentkező fenntartások vitathatatlanok. A döntéshozók reménykedő logikája érthető — mondván ez a módszer legalább valamennyi pénzt hozna a konyhára. S az érvszám döbbenetes: havonta átlag négymilliárd forinttal nő a behajthatatlan követelések összege. Erre mondják azt: nem semmi. Ha a tartozások egy részét vagy a késedelmi pótlékot, a kamatterheket elengednék, akkor úgy vélik, megjönne az adósok fizetési kedve. Vagy..., ha az érintett gazdálkodó szervezetek megígérik, ha nem is azonnal, de isten bizony majd fizetnek, akkor haladékot kapnak. Mármint a foglalás alól. A tb-szervezetnek ugyanis viszonylag bő végrehajtási jogosítványa van, ez évtől akár ingatlanokat is „lekaphatnak” a nem fizető cégektől. Nyilván sokan az időhúzásra fognak rájátszani. És most nem a kisvállalkozókról van szó, akik vagy fizetik a tb-t vagy tönkremennek... Jó lenne, ha az egyszeri akción kívül az évek alatt felgyülemlő tartozásokból messzemenő, a jövőre vonatkozó következtetéseket is levonnának. Ahelyett, hogy azt számolgatnák, mennyivel nőjenek januártól a gyógyszerárak... Közpénzen
