Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-09 / 265. szám

1994. november 9., szerda HATTER Oly korban élnek ezek a gyerekek, amikor még önfeledt játszadozással telnek napjaik. Könnyű nekik — mondogatják ilyenkor a felnőttek, de ne feledjük, mindenki így kezdte egykoron. S hogy ki mivé lett, abban már sok minden közrejátszott... Harasztosi Pál felvétele A TB kezében a nagy kalapács A pénzintézetek valóban erősen vitatják a jelzálogszerződés jogosságát Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — A végrehajtási törvény szerint szeptember elsejétől az állami köztartozások az adósság kiegyenlítésében el­sőbbséget élveznek. A gye- rektartásdíj, egyéb tartásdíj, munkabérrel azonos jellegű kiűzetések élveznek elsőbb­séget, utána a büntető és büntetésvégrehajtási eljárá­sok költségei következnek, majd az álíami köztartozá­sok behajtása, közöttük a TB-mulasztásoké. Ezután sorolták be az egyéb tartozá­sokat, közöttük a pénzinté­zetekét. A változásokról Ladányi Já­nosáé dr.-t, a Megyei Egész­ségbiztosítási Pénztár igazga­tóhelyettesét kérdeztük. Felszólítás □ A TB mikor kér valamelyik vállalkozó vagy cég ellen vég­rehajtást? — Amennyiben az illető cég vagy egyéni vállalkozó a tárgyhót követő 10. napig a járulékot nem fizeti be, vagy a külön megállapodásban törté­nő napig, akkor mulasztást kö­vetett el és gyakorlatilag lehet ellene azonnal is végrehajtást kérni. A TB törvény szerint a bevallás végrehajtható köz- igazgatási okiratnak számít. A törvény szerint 501 forintos mulasztásnál is lehet végrehaj­tást kérni, de ez gazdaságilag a TB-nek nem éri meg, viszont egy ilyen mulasztásnál is meg­kapja az ügyfél a fizetési fel­szólítást. Megszűnt cégeknél, ha van mögöttes felelősség a behajtási eljárás felszólító le­véllel, működő cégeknél (akár egyéni, akár társas vállalko­zás) az azonnali beszedési megbízás elküldésével indul. Amikor az utóbbit a bank fe­dezet hiányára hivatkozva visszaküldi, akkor kezdődik a végrehajtás, amelynél szintén kötelező egy fokozatosságot betartani: ingótárgyak értéke­sítése és ha ez sem elég a kö­vetelés kiegyenlítésére, akkor következnek az ingatlanok el­adása. □ Mi van akkor, ha valaki megpróbál valamilyen kibúvót keresni? — Amíg az ingóvagyon ér­tékesítése történik, addig zár alá vesszük vagy lefoglaljuk a cég ingatlanját, hogy ne tudjon kibújni a fizetési kötelezettség alól. Amikor kitűzi a végrehaj­tó az árverést, megállapítja a becsértéket, erről valamennyi érdekelt felet értesíti, akinek az ingatlannyilvántartásban valamilyen bejegyzése van. Amennyiben sikeres volt az árverés, a vevő kifizette a vé­telárat és a TB-tartozásnál több térül meg, akkor a végre­hajtó egy felosztási tervet ké­szít és a többlet bevételből ak­kor már a pénzintézeti követe­lést is figyelembe lehet venni. Ha nem folyt be annyi, amennyi a TB-követelést fe­dezi, akkor a pénzintézeteknek a vételárból nem jut, ilyenkor a TB az adott cég többi va­gyontárgyát is bevonja a vég­rehajtásba addig, míg a kö­vetelését ki nem egyenlíti. □ A pénzintézetek azért kér­nek a hitelkihelyezésnél vala­milyen jelzálogot, hogy fizetési mulasztás esetén az adott va­gyontárgy értékesítésével hoz­zájussanak a pénzükhöz. Mindez ebben az esetben nem érvényesül. Miért? — A pénzintézetek valóban erősen vitatják ennek jogossá­gát, hiszen szerintük a jelzálog szerződés egy polgári törvény- könyvön alapuló szerződés. Viszont a végrehajtás egy egyedi végrehajtás, a cég ez­után megmarad, működhet, létezik más vagyona, tehát más vagyontárgyak értékesíté­séből a pénzintézeti követelést ki lehet egyenlíteni. A végre­hajtási jog jelenti azt a lehető­séget a TB-nek, hogy elsőbb­séget élvezzen a jelzálogjogot bejegyzőkkel szemben. Fel­számolásnál viszont ez a ked­vezmény már nem érvényesül, aki jelzálogjoggal rendelkezik és' legalább hat hónapja az in­gatlannyilvántartásban szere­pel, az a felszámolási törvény szerint elsőbbséget élvez a többi hitelezővel szemben. Fedezet □ Az illető adós tulajdonában lévő ingatlanokat milyen szempontok alapján választják ki és ebbe az adott cégnek mi­lyen beleszólása van? — Ha a cég átütemezéssel tudja a tartozását rendezni, ak­kor fedezeti biztosítást kér a TB, hiszen elképzelhető, hogy ilyen módon sem tudja a cég kifizetni az adósságát. Ilyen­kor az illető cég tesz javasla­tot, hogy melyik vagyontár­gyára jegyeztessünk be jelzá­logot, amelyet felértékelés után vagy elfogad a TB, vagy kér másikat. A másik a klasz- szikus végrehajtás, amikor nincs esély az átütemezésre, vagy a megállapodásra. Ilyen­kor a cég nyilvántartásából, vagy a földhivatali bejegyzé­sekből választja ki a TB azt az ingatlant, amelyet a végrehaj­tási eljárásba bevon. Az árve­rés megkezdése előtt a végre­hajtó megállapítja az ingatlan becsértékét. Szeptember else­jéig a hivatalosan kiállított adó- és értékbizonyítványt kellett figyelembe venni, amit a polgármesteri hivatal adott ki, viszont azóta a végrehajtó­nak módja van ettől indokolt esetben eltérni. Az árverési előleg ennek a 10 százaléka, azok árverezhetnek, akik az árverés megkezdéséig ezt az összeget letétbe helyezték. □ A fizetési gondokkal küsz­ködő cégeknél alig van olyan ingatlan, amelyet ne terhelne pénzintézeti jelzálog. Ha ilyen ingatlant vonnak be a végre­hajtásba, a földhivatal törli a jelzálogjogot? — Amikor a végrehajtásba bevont ingatlant a TB árverés­re vagy értékesítésre meghir­deti, akkor még az ingatlan­nyilvántartásban szerepelhet a pénzintézet jelzálogjoga. Ha az árverés sikeres, adott a ve­vő, akkor a jelzálogteher már nem fog szerepelni az ingat­lannyilvántartásban, hanem csak a következők terhelhetik az ingatlant: törvénnyel vagy szerződéssel biztosított ha­szonélvezeti jog, telki szorga­lom, közérdekű használati jog és ingatlanynilvántartásba be­jegyzett haszonélvezeti jog. Mindezek csak akkor terhelik az ingatlant, ha már volt ilyen bejegyzés, ha nem, akkor a földhivatal az árverési jegyző­könyv alapján a többi tehertől tehermentesíti az ingatlant, ugyanis az eljárás eredeti tu­lajdonszerzésnek minősül. Akiknek jelzálogjoguk van az ingatlanra és ezt nem tudták érvényesíteni, azok ezt a jogo­sultságukat elvesztik az árve­rési vevővel szemben. 5 milliárd □ Milyen cégeket érint mindez és mekkora tartozás behajtá­sára számítanak? — Elsősorban azoknál a cégeknél kezdeményezzük a végrehajtást, amelyek évek óta, több tízmillió forinttal tar­toznak a TB-nek. Ezek a cégek a velünk kötött megállapodást nem tudták tartani, többségük nem is működik, csak a vezető és az adminisztratív létszám dolgozik, ugyanakkor nincse­nek felszámolás alatt. Me­gyénkben a tartozás összege több mint ötmilliárd forint. / ó napot kívánok! Dr. Blézer Béla állatorvos urat keresem. — Én vagyok az. Mi a probléma, kérem? — Még magam sem tu­dom, de az az érzésem, hogy ennek a szarvasbo­gárnak a bal mellső lába törött. Mintha húzná, ké­rem. — Micsoda? Minek törött a bal mellső lába? — A szarvasbogárnak. Itt van a gyufásdobozban. Egy pillanat! Kiengedem ide az asztalra. Na, bújj elő! így. Ugye milyen szép? De tessék csak nézni. Sán- tikál. — Kérem, én nem gyógyí­tok szarvasbogarat! — Nem? Akkor mit gyó­gyít? — Mindent. Akár elefántot is. De bogarat, rovart! Ne Szarvasbogár haragudjon, hogy jutott ilyesmi az eszébe? — Hogy jutott? Ültem a parkban egy pádon és akkor megláttam ezt a gyönyörű szarvasbogarat. Rossz volt ránézni, ahogy vonszolta magát. Megsajnáltam, bele­tettem egy gyufásdobozba és idehoztam. Miért? Hová kel­lett volna vinnem, ha nem egy állatorvoshoz? —Nem tudom, uram, de én állatokkal foglalkozom, és nem ízeltlábúakkal. Mégis mit gondol? Mit tudnék én ezzel csinálni? — Mi az, hogy mit tudna? Meggyógyítja. —Hogyan? Gipszeljem be a lábát? Egyáltalán, honnan tudja, hogy el van törve? —Na, ne vicceljen! Nézze, hogy biceg. Figyelje csak, most fel akar mászni arra a dossziéra, de nem tud. A lá­bát fájlalja. Ne legyen olyan kegyetlen, doktor úr! Csinál­jon már valamit. — Na jó, nem bánom. Megnézem nagyítóval. Sze­rintem csak elfáradt ez a bo­gár. Vagy melege van. Nem csoda, én is alig bírom ezt a kánikulát. Na lássuk! Igen, jól sejtettem. Nincs eltörve a lába. —Biztos ez, doktor úr? —Biztos. Minden rendben. Ezek az agancsszerű rágói is remekül szuperálnak. Szép, fejlett, nagy bogár. Mit akar kezdeni vele? — Felszúrni a bogárgyűj­teményembe. Szenvedélyes bogarász vagyok. —Nem értem. Ha úgyis fel akarta szúrni, akkor miért akarta előbb meggyógyíttat- ni? — Emberségből, drága doktor úr! Köszönöm, hogy megpróbált segíteni. Most visszateszem a dobozba. Hol van? Hová mászott? — Nem tudom, az előbb még itt volt. Nézzünk körül. Bár eléggé reménytelen. Könyvek, papírok, műszerek. Akárhová elbújhatott. Saj­nálja? —Hát persze. Díszpéldány volt. Mivel tartozom, doktor úr? — Csak a vizsgálatért. Majd az asszisztensnőmnek fizessen. Van még valami? y j an. Itt ebben a másik 1 / gyufásdobozban la- X pul egy hőscincér. Köhög. Megnézné? A jó, a rossz — és a többi Kovács Éva A közelgő önkor­mányzati választá­sok apropóján, az alighogy magunk mögött tu­dott parlamenti választá­sokra emlékezve azt mondja az egyik, kormánypártiból mára ellenzékivé vált párt prominens képviselője: op­timisták a jövőt illetően, mert annak idején hatszáz- negyvenezren szavaztak rá­juk, s ezek az emberek a sza­vazótábor jobbik feléből kerültek ki. A minősítésen azóta sem tudok napirendre térni, s próbálom magamban el­dönteni: ha az volt a jobbik, milyen lehet a szavazótábor rosszabbik fele? Ugyan miféle szempon­tok, miféle vezérelvek alap­ján lehet 1994-ben, a má­sodik demokratikus válasz­tásokra utalva kijelenteni, te a jobbik, te pedig a rossz­abbik táborhoz tartozol? A válasz nem könnyű, ezért—hogy amennyire le­het, reális legyek — meg­próbáltam körülnézni. Fő­leg azokat vettem nagyító alá, akikről egyértelműen tudtam, annak idején kire adták voksaikat. Az ered­ményt látva máris kiderül: igen vegyes a kép. A szak­mai végzettség, a társadal­mi ranglétrán elfoglalt hely, az anyagiak terén ugyanis nem lehet egyértelmű véleményt mon­dani, ilyen alapon nemigen létezhet jó vagy rossz szavazó, hiszen lelkiis­meretükre, meggyőződé­sükre hagyatkozva egyet­len szakmán belül, azonos diplomával rendelkezők is különbözőképpen szavaz­tak. Jómagam mind máig ta­nácstalan vagyok. Nem könnyíti a válaszadást, hogy a parlamenti választá­sok végeredményét látva kénytelen vagyok megálla­pítani, a nyilatkozó szem­pontjából az ország döntő többsége nem a jobbik sza­vazók táborába tartozott, nem felelt meg a szóban forgó párt kívánalmainak, hiszen nem rájuk, hanem más-más pártokra adta je­lentős többségű voksait. Nehéz a felelet arra a kérdésre is, kinek mi a jó, mi pedig a rossz. A megítélés természetesen at­tól függ, ki milyen életfilo­zófiát vall, miféle elveket követ. A választók döntöttek: törhetik is a fejüket, hogyan tudnának megjavulni... — Szívem, miért is drága a kávé...? Ferter János rajza Nyéki Zsolt A közvélemény gyak­ran alaptalanul ve­szi szigorú górcső alá a pénzintézetek mun­káját, emel kifogásokat az ott dolgozók jövedelmével szemben — állította egy közelmúltban megyeszékhe­lyünkön vendégeskedő, ma­gas beosztású banktiszt­viselő. Bár megjegyzése az adott pillanatban visszhang nélkül maradt, a hallga­tóság soraiból nem minden­ki értett vele egyet. Az egyik csendes vita­partner három évvel ezelőtt vette kezébe diplomáját, s végzést követően az adóhi­vatalnál kapott munkát. Az egyetemről ismert egykori évfolyamtársnője ugyanek­kor egy jó nevű bank fő­városi fiókjánál helyezke­dett el. Azonos végzettség és azonos munkában el­töltött idő mellett a fiatal hölgy fizetése közel négy­szerese az adóellenőrként dolgozó társáénak, annak ellenére, hogy jelenleg mindkét munkahely költ­ségvetési intézményként működik. Kizárva a zavaró ténye­zőket (az intrikákat éppúgy, mint az irigység vádját) az aránytalanság még mindig szembetűnő marad. Mint ahogy a közalkalmazottak és a köztiszviselők táborát is megosztja a jelenlegi bérszabályozás. S nemcsak a közvélemény fogadja el nehezen az egyszerű ember számára követhetetlen szakmai vitákat és érveket, bár vitathatatlan tény, hogy a nagyobb felelősséggel együtt növekszik a jövede­lem is. Az általánosítás mindig rossz tanácsadó, de tény: a bankkonszolidáció terhei- ről, a felelőtlen pénzkihe­lyezésekről, a túlértékelt fe­dezetekre kiadott s elveszett hitelekről napvilágra ke­rülő hírek éppen azokban csökkentik a tiszteletet, akiknek a pénzintézetek va­lójában a megélhetésüket köszönhetik. mamiim- > g zJr .4« J *í*J s | *11 IliÍ HiÉÉHb^^Í A köz és a pénze

Next

/
Thumbnails
Contents