Kelet-Magyarország, 1994. november (54. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-08 / 264. szám
1994. november 8., kedd KULTÚRA Gólyabál a tékán Nyíregyháza (KM - P. Cs.) — Szinte már hagyomány, hogy a tanárképző főiskolán novemberben rendezik meg a gólyabált. Az idén 12-én tartják az elsősök avatását. Ebben az évben a nagy szigorítások miatt, a tékásoknak ez az első igazi bulija. Az előző évekhez képest mitől más ez a bál, kérdeztük Tarczy Gyulát a program egyik szervezőjét. — Tanultunk a korábbi esztendők hibáiból. Arra törekedtünk, hogy kevesebb helyszín és program legyen. Jobban össze lehet így fogni az érdeklődőket. Az igazi formabontás az, hogy nem lesz disco. Úgy érezzük, hogy aki bálba készül és alkalomhoz illő ruhát vesz fel, nem erre a zenére vágyik. □ Milyen szempont alapján válogattátok össze a programokat? — Kultúra, humor és dal, ennek a hármasnak a jegyében szervezkedtünk. A négy helyszínünkön ezekből kapnak ízelítőt az érdeklődők. A nagyelőadóban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészei a 20-as évek hangulatát elevenítik fel dalban. A Mandat Dalszínház egy slágerválogatással mutatkozik be. Az est egyik sztárvendégeként lép színpadra Maksa Zoltán humorista és segítői a Penetra Független Humorista Színkör. □ Úgy tudom, egészen különöst ígértek a country kedvelőinek. — Egyre gyakoribb, hogy nincs buli, blues- kocsma nélkül. Szerettük volna ezzel a hagyománynyal szakítani illetve alkalomhoz illőre „faragni”, ezért hívtuk el a budapesti Irish Rovers zenekart. A tradicionális ír népzenén alapuló muzsikát játsszák, zenéjük hasonlít a country- hoz, de egy kicsit dallamosabb, olykor balladisztiku- sabb. □ A programot pásztázva azt hiszem sokaknak csábító a Ladánybene 27 csapata. — A kerengőben „húzzák a talpalávalót” hajnalig. Természetesen a főiskolásokon kívül, minden érdeklődőt szeretettel várunk. Fehérgyarmaton is Nyíregyháza (KM) — A szatmári térség vasas üzemi tevékenysége a minimálisra csökkent az utóbbi években. Nem tartanak igényt szakmunkástanulókra sem. így a fehérgyarmati 142. sz. ipari szakmunkásképző is váltani kényszerült. Ma már a kereskedelem, a vendéglátás is bevonult az intézet falai közé. A vegyesbolti eladók például 3 éven keresztül számítástechnikát is tanulnak Fehérgyarmaton. Megismernek egy szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt és egy kiadványszerkesztőt. A 10 IBM, s a 8 C-64 típusú gép eredményesen segíti a képzést, kiegészítve felhasználói programokkal és segédprogramokkal. Készítenek programot az élelmiszer, mosószer, édesség és más készletek nyilvántartására, de a szakmához kapcsolódó más raktárkészletek nyilvántartására is. Hírcsokor A Filharmóniai... ...hangversenysorozat november 9-i koncertjén Gluck: Orfeusz és Euridiké című operájának átdolgozását mutatják be a nyíregyházi művelődési központban. Közreműködik a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar és a budapesti Madrigálkórus. A koncert 19 órakor kezdődik. (KM) A szkítákról... ...tart előadást Istvánovits Eszter régész a Jósa András Múzeumban november 14- én. Az értekezés a múzeum baráti körének a programja. Hangulatosnak... ...ígérkező koncert lesz a mátészalkai művelődési központban november 15- én, amikor a Bohém Ragtime Band lép fel. A zenei esemény 15 órakor kezdődik. (KM) A Csöpi... ...Színjátszó Kör bemutatóra készül. A kisvárdai művészetek házában november 15-én 15 órától „A pofon” című produkciót viszik színre. (KM) Másoddiplomát... ...adó, felsőfokú grafológusképző tanfolyamot indít a Grafológiai Intézet. Az elsősorban orvosoknak, pszichológusoknak és pedagógusoknak ajánlott kurzusra jelentkezni a 46/ 359-738- as telefonon lehet. (KM) Koncertturné Nyíregyháza (KM) — Színházi koncertturnéra indul a népszerű énekesnő Katona Klári. A 19 előadásból álló turné egyik állomása a Móricz Zsigmond Színház. A koncert november 12- én, szombaton este fél 8- kor kezdődik kiváló zenészek közreműködésével: Babos Gyula (gitár), Szappanos György (basszus- gitár), He fényi Zoltán (dob), Nagy Zsolt (szintetizátor). Szakcsi Lakatos Béla (zongora). P. Martin felvétele Katona Klári Ratkó József költői nagysága Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Öt évvel ezelőtt temettük Ratkó Józsefet, aki fiatalon távozott közülünk. Mint a nagy költők, ő is maradandót alkotott, mégis úgy tűnik, nem őrizzük kellően hagyatékát, egyre kevesebbet emlegetjük őt. Ezért is volt öröm, hogy a múltkorában Tiszadobon éppen az ő zászlaja alatt tartottak tanácskozást, s a nevével fémjelzett társaság született. A tanácskozás után két pályatársát, Sántha Ferenc írót és Zombory Ottó csillagászirodalmárt kértük meg, mondja el véleményét Ratkó Józsefről. Sántha Ferenc: — Szellemi életünk sok ütközőpontja közül kiemelném a közösséghez, a szűkebb és a nagyobb közösséghez való hűséget és annak szolgálatát, különösen pedig a nemzetnek a szolgálatát. Ezen belül pedig a nemzet elesettéinek a szolgálatát. Mátyás király óta idegen hatalom uralma alatt nyöglődve, kínlódva a magyar irodalom nem tehetett mást, mint kitermelte a költőit, mert politikusai nem lévén, Ratkó József csak a forradalmak idején, éppen a költők nyújtottak reménységet a népnek, hogy felvirrad még, lesz szebb jövő. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy Ratkó József hű volt az eszméjéhez, és költői magatartásához. Világos és egyértelmű volt számára, hogy a költészet nemcsak szépséget ad és gyönyörködtet, hanem mindig az emberi jóság, az igazság a közösség védelmében, a közösségnek a szolgálatában áll, a közösség fájdalmát, baját elkiáltó szerepet kell vállalnia. Ratkó József magatartásának ebben van a szépsége és a nagysága, s ezzel, a magyar irodalomnak nemes hagyományait folytatta. Olyan ember volt ő, aki a legkisebb emberhez, a legkisebb társához is lehajolt, és nem volt erő, amely eltávolította volna a közösség szolgálatából. Ha most élne, akkor nyilván tudnák, nyilván feltételezhetjük, hogy hol Archív felvétel állna, hol foglalna helyet. Gondolom azok között, akik az egész emberiség együttes boldogulását, egymás segítését a szolgálatot választaná. Zombory Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló Intézet igazgatója, a Garabonciás Szövetség elnöke. — Csillagászként vallom: együtt kell élni a versekkel. És milyen furcsa, szép az élet, ráerősített erre a Ratkó Józseffel való találkozásom is. Mind a ketten ott bábáskodtunk az olvasótábori mozgalom megszületésénél. Ratkó József és a szintén szabolcsi kötődésű Fábián Zoltán neve mind a mai napig fémjelzi az utunkat. Ratkó József verseit sokat olvasgatom, sőt gyakran szoktam idézni is őket. Az Éjszaka című versében azt mondja: A halhatatlan anyag bízik a halandó anyagban / hisz bennem. Pedig neki, csak változás az elmúlás, / amely elpusztít engem. / Az anyag indulata, csupán energia: fény, mozgás és meleg. / Az anyag nem szeret. Ez csak egy részlet a verséből, amely mély igazságokat tartalmaz. Egyszer fizikatanároknak elmondtam ezt e költeményt. Nem ismerték különösebben. Kértem, hogy keressenek benne hibát, vizsgálják meg, hogy természettudományosán jók-e ezek a sorok. Azt mondták, tökéletes. Ha tehát valaki pontosan fogalmaz, az igazat írja — mint ahogy Ratkó Jóska tette. — Ezeket a költőket nagyon kell tisztelnünk. Ratkót ezért szerettem annyira. Amit írt, az halálpontos volt. Amit a természetről írt, abba nem tud belekötni még a tudós sem. Az költői szabadság sok mindenre ad lehetőséget, de az írói tisztesség azt követeli, hogy legyünk pontosak. Az ilyen léptékű költőknél érzem, hogy hitelesek a soraik, még a vessző is a helyén van. Ez adja meg Ratkó költői nagyságát. Jubileumra készül a zeneiskola Babka József Nyíregyháza — Ez év őszén ünnepli a zeneiskola alapításának 55. évfordulóját. Ez alkalomból néhány ünnepi rendezvénnyel tekint vissza az intézmény az elmúlt fél évszázadra. Régi kívánság teljesül november 11-én délután fél 4- kor. A Széchenyi u. 13. sz. alatti épület falán márványtábla avatására kerül sor. Az elkövetkezendő évtizedekben ez emlékeztet majd az ott eltöltött 45 évre, mivel 1945-1990-ig ezen épületben működött a zeneiskola, otthont adva évente több száz növendékének. Az avatóbeszédet Margócsy József ny. főiskolai főigazgató tartja, majd a tábla leleplezése után koszorúzásra kerül sor. Az alkalomhoz illő zeneszámokat az iskola kürt-, furulya- és blockflötecsoportjai adják elő Papp Istvánná, Nyesténé Raizer Márta és Szabó Dénes- né tanárnők betanításában. November 13-án 17 órakor a városi művelődési központ nagytermében kerül sor egy nemzetközi gálahangversenyre. A Nyíregyháza testvérvárosaiból, Iserlohnból és Ung- várról. A vendégek mellett először üdvözölhetjük városunkban Bécs zeneiskolájának szereplőit is. Vendégként Lengyelországból Przemysliből jön küldöttség a hangversenyre, mivel előtte a Piccoli Archi együttes lép fel a lengyel városban. A hangversenyen a megye zeneiskoláiból Kisvárdáról, Nyírbátorból, Vásárosna- ményból is jönnek tehetséges fiatalok, akik szintén közreműködnek a színes műsorban, zongora, ének, fafúvós, gitár, rézfúvós, ütős műsorszámok váltják egymást. Az estről a Magyar Televízió felvételt készít. A rendezvényeket megelőzően a zeneiskola Bethlen Gábor utcai épületének előcsarnokában a Móricz Zsigmond Könyvtár zenei részlegének munkatársai által rendezett, gondosan összeválogatott kiállítás mutatja be képekkel illusztrálva az iskola történetét. A rendezvénysorozat több intézmény, vállalat, alapítvány és magánszemély komoly anyagi támogatásával jöhetett létre. Újságtörténelem — képekben Részletek a Kelet-Magyarország jubileumi ünnepségén elhangzott beszédből Margócsy József: Nyíregyháza — Elgondolkoztatok ezek a képek az idősebbek számára is, és tanulságosak a fiatalabbaknak is. így Murczkó Károly bátyánk képe az egyik első tablón látható: a lap egykori technikai előállítói között. Igen, ő a legelső számok idején még mindig nyomdász — mint akkor már egy évtizednél is jóval régebben, amikor még a kimondhatatlan nevű helyi futballcsapatnak, a Nykisének „szélsebes” balszélsőjeként volt közismertebb. És láthatók a gépek is: emlékeztetve azokra az időkre, amikor villanyáram hiányában, kézzel kellett forgatni a nyomóhengert, mint egy nagy kerekeskutat, mert csak így készülhetett el a másnapi újság. És most egyszerre pillantsunk arra, az immár színes fényképes táblára, ahol az újságíró már lényegében saját maga „szedi” ki a cikkét, tördeli, cifrázza kedve szerint — mert manapság már ezzel a modem technikával jelenik meg a lapunk — két oldalán színes nyomással. Hosszú idő az ötven év -— megélni, itt azonban a változás, a fejlődés röviden és gyorsan fogható át, nézhető végig. Bemutat ez a kiállítás megannyi állóképet a hajdani szerkesztőkről, nyomdászokról, nevezetes cikkekről, magas rangú látogatásokról, eseményekről, munkatársakról, kiadóhivatali kollégákról, — de azt a szellemi munkát, amelynek központja egy szerkesztőség — mint a miénk is —, csak következményeiben, eredményeiben ábrázolhatja. Azt az erőfeszítést, hogy az újság minden nap, pontos időre megjelenjék, eljusson az előfizetőkhöz, az utcai árusokhoz, a standokra: azt nem tudja érzékeltetni, ábrázolni. Pedig amellett, hogy ez az óraműpontosságú kollektív munka felemelő és szép érzés, egyszersmind magában hordoz bizonyos elgépiesítő, önpusztító, lélekölő veszélyt is. Gyakori munkahelyi ártalom ez minden szerkesztőségben, de ennek nem szabad kitűnnie, látszania: a lap olvasója, e kiállítás látogatója azt nem veheti észre. Hogy ugyanis hány félig elszívottan eldobott cigaretta, hány adag kávé, hány gombóccá gyűrt kéziratpapír szemétbe dobása kíséri ezt a szellemi munkát, amíg megszületik a kívánt cikk — akár kedves, akár nemszeretem téma a feladat: mindezt nem érzékelheti az olvasó, akit ez egyébként nem is érdekli. Jellegzetes karikatúrákon láthatók a lap mai munkatársai, egy másik tablón az öt évtized főszerkesztőinek arcképsorozatát nézhetjük végig. Nincs módom valamennyiükről beszélni, de néhányukról föltétlenül szót kell ejtenem: pl. 1952-ben került ide Siklósi Norbert, aki egyszerre nemcsak a lapot szerkesztette, hanem az akkor indult nyíregyházi rádióadásoknak is a direktora. — Itt voltak a régi Kossuth-diákok, mint Vajda Marci, akit a pesti rádió hódított el diákkora színhelyétől, majd Soltész Pista: ő nem kimondottan saját jószántából hagyta el a szerkesztőséget, de aztán kisebb-nagyobb kanyarok után (akit érdekel, nézze meg a Ki kicsodában!) aztán a Magyar Nemzet gurulós fő- szerkesztői székén jutott be a hazai sajtótörténelembe. — E téren rekorderünk mindenképpen Kopka Jancsi, aki másfél évtizednél is hosszabban szolgálta a lapot. Majdnem az egész fél évszázad alatt, mindig volt a lap szerkesztőségében egy-egy háztáji Farkas: hol Pali, akit még, vagy már, „bácsizták” Sipkayék, hol egy Kálmán, aki csak újabban lett bácsi. És voltak évek, amikor ráadásul egy valóságos Ordas került a főszerkesztői szobába, Nándor keresztnévvel a személyi igazolványában. Hát: ebben a bizonyos ordas-időkben került a laphoz egy liliomos lelkületű „kefés” fiatalember Nagy- ecsed vidékéről, akiben szép- irodalmi tüzek is fel-fellob- bantak, — mint olykor ilyesmi az Ecsedi-lápon is elő-előfor- dul. O aztán a lap védangyalá- nak nőtte ki magát. Ma is ő, Angyal Sándor a főszerkesztőnk. S ha gyorsan rápillantunk a megmaradt legelső, ötven évvel ezelőtti számra — sajátságos egybeesésekre figyelhetünk fel. A lapfej szerint a főszerkesztő akkor is doktor, akinek Papp György a neve. De nemcsak a neve papp, éppenséggel két pével, hanem egy pével a foglalkozása is, hiszen amikor éppen nem lapszerkesztéssel foglalkozik, akkor a „civil” foglalkozása: görög katolikus lelkipásztor: ő is égi dolgokkal foglalkozott. Most már csak a búcsúszavak hiányoznak: kívánok az elmúlt ötven év alatt itt működött minden szerkesztőségi munkásnak, nyugdíjasnak, a ma is aktív alkalmazottaknak további jó egészséget és eredményes munkát az elkövetkező évtizedekre, és pontosan ugyanezt valameny- nyi megjelent kedves vendégünknek is.
