Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-08 / 238. szám
TALLÓZÓ Kállai János Debreceni Szemle Kék-sárga borítóban, ahogy a cívisváros színeihez illik! A Debreceni Szemle új folyamának ez évi második számát veheti kézbe a tudományos igényű olvasnivalókra vágyó szakember és laikus érdeklődő. (A periodika újraindítói, a Debreceni Universitas és az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága voltak.) A folyóirat nagyobb közérdeklődésre számot tartó írásai közül Uray István Csernobil üzenete és Qzeglédy Sándor A pszichológia és teológia határán című tanulmányaira hívjuk fel a figyelmet. Forrásértékűek a Kossuth-évforduló jegyében összeállított blokk változatos tematikájú dolgozatai. Szász Tibor a tudomány- politikai rovatban az egyetemek gazdálkodásáról fogalmazta meg korszerűsítést sürgető gondolatait. Magyar Napló A Magyar Naplót csak az írók menthetik meg, — olvashatjuk az új formátumban megjelent, vezénylőstábja összetételében megváltozott folyóirat főszerkesztői „előszavában”. Megkérdezhetnék a lap történetét kevésbé ismerők: miért e drámai „felütés”. Nos, az első, majdnem teljes évfolyamot megért ős-napló 1989-ben a rendszerváltás gyermekeként indult, hogy aztán megszűnve-megőrződve jusson el a máig, impresszumában jelezve: továbbra is a Magyar írószövetség kiadványaként jut el az egyelőre ismét bemérhetetlen számú olvasóhoz. A szeptemberi — negyvennyolc oldalas — számban dominál a szépirodalom. Rangos az írók, költők névsora: Határ Győző, Ferdinandy György, Tímár György, Oravcz Imre, Kiss Benedek, Bella István, Ágh István, Balia D. Károly — hogy csak a szőkébb pátriánkban is jobban ismerteket említsük. Az esszé műfaját Szabó Magda Vörösmarty-elemzése képviseli Bidermeier hördülés címmel. Olvashatunk — Csontos János olvasószerkesztő tollából — átfogó visz- szatekintést az idei tokaji írótáborról, a párbeszéd kérdezettje pedig nem más, mint az Élet és Irodalom „lírafelelőse”, Ladik Katalin költő. Varga Domokos A feltöretlen finn dió című jegyzete a közelmúlt történelmének fehér foltjait megismerni szándékozóknak kínál igazi csemegét. E rövidke bemutatás végén idézzünk ismét egy mondatot — bízva abban, hogy a Magyar Napló rövidesen heti folyóirattá „szaporulhat” — Oláh János főszerkesztő gondolataiból: A baljós előjelek ellenére és bízom az összefogásban. Hogy mi indokolja ezt a sejtelmes, aggódva reménykedő hangot? Erre a tényleges és érdemi szándék, tehetség, míves alkotómunka és értő befogadás összegződésével csak mi, olvasók, szerzők, kritizálok és propagátorok adhatjuk meg a választ. Napkelet • A KM hét végi melléklete 1994. október 8., szombat Mikor kerek volt a világ Washingtoni beszélgetés Szabolcsról — egy család regénye nyomán Marik Sándor Alig akartam hinni a fülemnek, amikor Washington elegáns kormányzati negyedében egy nagypolitikával átszőtt világlap szerkesztőségének tárgyalószobájában azt mondta beszélgetőpartnerünk: — Végül is változatos az életem, de van benne állandóság is. Megfejem a kecskéimet — ez minden napom első és utolsó teendője... Charles Fenyvesi a washigtoni szerkesztőségben Aztán belegondoltam: talán ez lehet az egyik titka annak, hogy vendéglátónk, a US News and World Report vezető publicistája, Charles Fenyvesi akár tíz évet is letagadhatna életkorából. Jó humorú, barátságos, hamar kapcsolatot teremtő ember — bár írásaiban szigorú. Ősei szabolcsiak, magát is annak tartja, holott a történelem viharai következtében meglehetősen távolra került a szülőföldtől — pár éve járt először arrafelé. De nagyon sokat tud róla, és érzelmileg is sok szál köti Nyírderzshez, Nyír- gyulajhoz. — Pedig nem az ősi házak valamelyikében születtem, hanem Debrecenben, mert mire én világra jöttem, a családi birtok odalett — emlékezik, s hozzáfűzi: egynapos korában „híres emberré” tették, bekerült az újságba. 1937- ben azon az éjszakán született ugyanis, amikor a háborúra készülve, első ízben tartottak légoltalmi riadót Debrecenben, s ez alatt — két gyermek született. — Valaki írt tehát egy riportot, hogy mi történt az első légiriadó éjszakáján, ez volt az első kapcsolatom az újságírással — von hirtelen nagy ívet a régmúlt és a ma között. — A család eredetileg — anyám családja, amelyik számít az én életemben — Nyírderzsről származik, ahonnan ’27-ben jöttek el — magyarázza. — Csődbe ment ugyanis a gazdaság és a nagyapám, aki után a nevem is származik. A magyar nevem Schwarcz Károly volt. Én tehát a magyar zsidó földnek a szépunokája vagyok. Nagyapám nagyapjának a nagyapja volt az első földbirtokos, 20 hold földdel Nyír- derzsben. Dánielnek hívták, akkor vett földet, amikor még zsidónak nem lehetett földet venni. De barátságos ember volt, szerették a faluban, a megyében és valahogy sikerült neki elérni azt, hogy húsz hold teljesen lehetetlen, homokos földet megvegyen. Följavította, megvan ma is, a helyiek tudják, hogy ez kinek a földje volt. Körül van véve akáccal és még mindig jó minőségű a föld. Később ezt a birtokot sokszorosára gyarapították. Mindez azonban történetünk főszereplőjének, Charles Fenyvesinek már csak szép emlék, s azok után különösen, hogy életét az 1944-45-ös események alatt több keresztény barátnak és rokonnak köszönhette. — Dávid Erzsébetről, egy unitárius hölgyről külön is szeretnék megemlékezni — mondja —. Debrecen városában volt az anyakönyvvezető hivatal aligazgatója. O látott el sok más ember mellett bennünket is — anyámat és engem — hamis papírral. Még ma is megvan. Farkas Károly- nak hívtak, anyámat Iván Erzsébetnek. Az én vallásom természetesen református volt. Ezekkel a papírokkal sikerült megúszni Pesten a vészidőket. Sajnos nem mindenkinek; családom nagyobb részét megölték. Bár embert nem szabad számolni, de a rokonságból szám szerint — hetvennél többet. Pesten a neves Toldi gimnáziumba járt, majd ott is érettségizett az ifjú Schwarcz, és jól indultak az egyetemi évek is. Aztán jött ’56. —’56-ban kirúgtak a pesti egyetemről, mert elfelejtettem a felvételi papíron megemlíteni néhány rokonomat, akik közül az egyik a kisgazda- pártnak volt elég jelentős embere, a másik kettő pedig külföldön élt — folytatja a göröngyös életút emlékeit.— Akkoriban meg kellett említeni nagybácsit, nagynénit, és én nem említettem meg őket. Behívtak, és annak ellenére, hogy a Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen nagyon szép eredménnyel végeztem — negyedik voltam történelemből az országban — kirúgtak. Akkor nagybátyám, aki kisgazdapárti ember volt, Thúry Levente — eredetileg újságíró — egyet, s fölhívta a is vettek Debrecenbe, nem nézték meg a nagybácsik, nagynénik nevét. — Tehát ’56 őszén a debreceni egyetemen voltam. Együtt tüntettünk az évfolyammal és engem november 4-e reggele fegyveres őrként talált. Évfolyamtársaimmal együtt rohantunk jelenteni Nagy Imre parancsnoknak — pontosan így hívták —, hogy itt vannak az orosz A szerző felvétele A kedvenc nagyapa, Schwartz Károly, 30 évesen 1891-ben Archív felvétel tankok... Aztán hamarosan az egész társaságunkat felállították az egyetem falához. Félórát vagy többet — ki nézte akkor az időt — álltunk ott, persze a puskát le kellett tenni, viszont azoknak, akik a hátunk mögött sétáltak — volt... — Nem részletezem, én aznap már elmentem Pestre, és november 19-én jöttem át — mentem át? — Ausztriába. Aztán még ugyanazon év december végén Amerikába. Kicsit tudtam angolul, ez segített. Majdnem rögtön, már februárban, felvettek az egyetemre. De akkor valami azt súgta, — utólag kiderült nagyon okosan —, hogy várjunk szeptemberig. Kellett az az idő! Kifutó fiúként itt, ebben a városban dolgoztam. Ösztöndíjat a Harvard egyetemre kaptam, oda jártam, ’60-ban fejeztem be. Egy esztendeig Fulbright-ösztöndíjjal Indiában tanultam — onnan van egy „masters”- em (tudományos fokozat — a szerk.) filozófiából. ’63 óta vagyok újságíró. Röviden ennyi az élettörténetem — mondja kicsit elgondolkodva, miközben letagadhatatlanul látszik: elérzékenyült. Volt miért: A mai Nyírderzs Charles Fenyvesi életének ingája ifjú huszonéves koráig igencsak nagy lengéseket tett meg. Több helyen dolgozott, írt színes riportokat, portrékat, esszét, nagyon sokféle dolgot. Dolgozott a Washington Postnál és az US News-nál, de cikkei megjelentek a New York Times, New Republic, Los Angeles Times oldalain. Magyarországról nagyon keveset írt, de ’56 huszadik évfordulójáról a vasárnapi New York Times Magazinban, a harmincadikról pedig a Washington Post- ban emlékezett meg — és ezeket az írásokat sok más amerikai lap is leközölte. — Mintegy hobby-képpen megjelent három könyvem — avat be, mi foglalkoztatja szabad idejében. — Az egyik az európai volt királyi családok fejeiről szól, Roma- novtól az albán Lekáig, a Bourbonoktól a Habsburgokig mindenki benne van. A második könyvem pedig nagyon sok magyar vonatkozást tartalmazott, sőt tulajdonképpen egy magyar család regénye — tényre- gény volt, amely elég nagy sikerrel jelent meg itt és hét különböző kiadásban; a magyar volt a hetedik, németül, hollandul, olaszul napvilágot látott Kanadában, Angliában és természetesen itt az Egyesült Államokban. Magyarországon az Európa jelentette meg két-három évvel ezelőtt, egy hét alatt elfogyott. Magyar címe az volt: „Mikor kerek volt a világ”. Ez pedig az anyám családjának a regénye, a nagyapám, dédapám, ükapám élete sok generációra visszamenően. A XVIII. sz. elején kezdődik a regény és most fejeződik be, de a legnagyobb rész a XVIII. és XIX. század. Benne van a magyar forradalom, a ’48-as forradalom, benne van Ferencz József — szép idők, liberális szép idők. E könyv cselekménye nagyrészt Szabolcsban játszódik, a családi birtokon: Derzsben, Gyulajban — és illusztrációként, hogy ismeri a környéket, legutóbbi látogatásának élményeiről beszél, arról a környékről, amely generációk számára az életet a kiteljesedést jelentette. — Most lényegében falun élek, 33 kilométerre innen, Marylandben, egy tanyán, naponta bejárok a városba. Van öt hold földem, állatok, paradicsom, paprika, krumpli, kukorica, málna — és bazsalikom is — mondja, mintegy indokolásként, hogy harmadik könyve a kertészetről szól, praktikus tanácsok kistermelőknek. Mellesleg immár tizenharmadik éve írja és szerkeszti a Washington Post csütörtökönként megjelenő kertészeti rovatát. Hiába, egyikmásik ős kedvenc foglalatossága, a föld szeretete átöröklődhet a génekben — még ha fizikai valójában a magyar földtől Washingtonig vándorolt is az ember... Szűcs Róbert felvétele ÉJ MAGYAR NAPLÓ
