Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-08 / 238. szám
Ali Csorbadzsi kincse egy tragikus véletlen folytán kerül Tímár Mihályhoz, akinek nincsenek erkölcsi gátlásai. Csakhogy Jókai tele van romantikus illúziókkal. Nem engedi meg, hogy Tímár Mihály boldog legyen. A tulajdon lopás, ezért mindaddig gyötrődik Tímár, amíg meg nem szabadul a gazdagságtól. Ez a romantikus antikapitalizmus már Jókai korában sem állíthatta meg a kapitalista rendszernek a kialakulását. Ennek napjainkban sincs esélye. Nem szeretnék cinikusnak látszani, amikor azt mondom: jó lenne, ha minél előbb magánkézbe kerülne az állami vagyon tekintélyes része. Azután már nem kellene felkapnunk a fejünket, mert nem lenne mit ellopni (tőlünk). De most még a húsosfazék illata nagyon csábít! Folyik is érte a tülekedés. Ráadásul olyan jelszavakkal, hogy a nép érdeke, a nemzet felemelkedésének lehetősége, csatlakozás Európához, néhány év múlva itt lesz a Kánaán. Itt. Akinek. S közben a kis magyar valóság hétköznapjaiban egyre jobban terjed a fegyelmezetlenség, a garázdaság, a banditizmus. Először nem indexeltünk, amikor kanyarodtunk. Most már akkor és ott megyünk az úton, amikor és amerre akarunk. Nem fizetjük az adót, a lakbért, a gáz- és a villanyszámlát. Becsapjuk, akit csak lehet. Keressük a lehetőségeinket. Emellett félünk, hogy valakinek — még véletlenül is — az útjába kerülünk. Mert akkor az életünk is veszélybe sodródik. Nagy István Attila AKTUAUS INTERJÚNK Ismertté tenni a várost MAGÁNVÉLEMÉNY Milliárdok A magyar közvélemény fel van háborodva, mert kiderült, hogy az ezerötszázmilli- árd értékű állami vagyon privatizációjából mindössze háromszáz- milliárd forint jött be. Milliárdokat tesz ki a különféle cégek be nem fizetett adója, s szintén milliárdokat fizetett ki az adóhivatal áfavisszatérítés címén, amelyekről jórészt bizonyosan tudni lehet, hogy jogtalanul. Aztán: mindnyájan látjuk, hogy olyan fiatalemberek üldögélnek a nyugati filmekben látható álomautókban, akikről sohasem feltételeztük volna, hogy egyszer boltban vásárolt biciklivel mennek dolgozni. Lám-lám, ennyit tesz egy rendszerváltozás röpke négy-öt esztendő alatt! Lehet persze dühöngeni, ökölbe szorítani a kezet, ettől az indulattól — egyelőre legalábbis — nem változik meg semmi. De a történelemtől azért lehet tanulni. S ha ez a stúdium száraz és unalmas, még mindig ott van az irodalom. Például a magyar olvasók egyes számú kedvence: Jókai Mór. Az arany ember című regény Tímár Mihály meggazdagodásának története. Dr. Bálint Zoltán Harasztosi Pál felvétele elképzelése van, e társaságok révén is elindulhat a megvalósítás útján, komoly segítséget kapva. Bár meg kell jegyezni, Nyíregyháza lakossága passzívabb e tekintetben, mint amit a lehetőségek maximális kihasználása lehetővé tenne. Persze az egyértelmű: sem a társaságok, sem a Városháza nem utazási irodák, csupán a kezdeményezéseket támogató szervezetek. De a kulturális kapcsolatok, a levelezés, a gazdasági lehetőségek felkutatása (természetesen a nyelvismeret igényével és meglétével) kiindulási alapot jelenthetnek. □ Ha meg akarnánk vonni a város menedzseri tevékenység mérlegét, mi állna a serpenyőkben? — Az egyikben az elvégzett, a másikban az el nem végzett feladatok. Számos olyan feladat is elvégzésre vár, amelyek szükségessége bizonyított, de feltételei nem adottak. Ha sorba vesszük a lehetőségeket, — megvalósításuk pénz és idő kérdése — akkor kiderül: van még tennivalónk. Az idegenforgalom terén éppencsak elindultunk, a várospropagálás, az arculatkialakítás inkább elvi óhaj még, mint valóság — idő hiányában. A pozitív vélemények a fejlődésről inkább azoktól hallhatók, akik messzebbről, vagy hosszabb idő után látogatnak ide. Szerencsére gyakran hallani: dinamikusan fejlődő, élő település Nyíregyháza, a külföldiek is igen kedvezően nyilatkoznak a megyeszékhelyről, az itteni lehetőségekről. □ De ki is lehet, illetve ki is fogják használni ezeket? — A lehetőségek maguktól nem realizálódnak. Vágyaink csak befektetések révén valósulhatnak meg, tehát alapvető kérdés: a lakosság illetve a vezetők mennyi szellemi és anyagi erőt fektetnek be olyan közcélú fejlesztésekbe, melyek megtérülése közép- és hosszú távon várható. Ölbe tett kézzel nem lehet várni a sült galambot. □ Elégedett-e Nyíregyháza város menedzsere? "mm mmiitmäSUMmmimmmmmmimmmmämmmmm A város fejlődése ha nem is elégedettséggel, de bizakodással tölthet el. 4« — A város fejlődése ha nem is elégedettséggel, de bizakodással tölthet el. Az elégedettséget a kiegyensúlyozott fejlődés jelentené számomra. Mielőtt kimentem Afrikába, ahol hat évig dolgoztam, ahhoz képest az autópark megduplázódott, minőségi cserén ment keresztül. Ezt jó látni, ugyanakkor adódnak a kérdések is, látva például: az úthálózat gyakorlatilag ugyanaz, mint amin a Trabantok és Wartburgok sokasága közlekedett. De vajon a közterületek, a köztulajdon nem ugyanannyira a miénk-e, magánembereké? Nem igazán értem a közös tulajdon fejlődésének lemaradását a magántulajdonhoz képest. De úgy vélem — éppen a meglévő, és kiaknázásra váró lehetőségek miatt — hogy a fejlődés minden területen folytatódhat, s Nyíregyháza nemcsak a messziről érkezők, de szinte valamennyi itt élő polgár számára is vonzó város lesz. Rajtunk, tetteinken is múlik, hová jutunk. A hírekben, ha nyíregyházi eseményekről, tennivalókról esik szó, időnként felbukkan dr. Bálint Zoltán citymanager neve. Bizonyára sokan felkapják fejüket az angol kifejezés hallatán, bár lassan már nem is meglepő ilyet hallani. Mert sajnos az utóbbi években magyar szavak helyett gyakran idegeneket használnak sokfelé, időnként akkor is, ha van magyar megfelelője. A — fogalmazzunk így, bár a magyar szó nem teljesen fedi az angol kifejezés értelmét — városmenedzser feladatairól beszélgettünk. — 1990-ig kell visszanyúlni — kezdte Bálint Zoltán — ha e poszt létrehozásának indokait akarjuk számba venni, amikor a régi kapcsolatrendszereket és szisztémákat újragondolták. Hiszen a kialakult kapcsolatrendszerek egy része már nem funkcionált, emellett azonban — képletesen szólva ;— számos új ajtó nyílt meg az önkormányzat előtt. Igaz, sokszor ad hoc alapon. □ Az azért előnyt jelenthetett, hogy szabadabb kezet kaptak az önkormányzatok, s nem felső utasításokra, netalán engedélyekre várva cselekedhettek... — Valóban, bár ez a szabadság nagyfokú bizonytalansággal is járt, hisz nem mindig voltak kellő információk. Emellett a privatizáció, illetve annak elhúzódása révén csökkent az állam szerepe a gazdaságirányításban, de még nem alakultak ki az új tulajdonviszonyok sem, ezáltal komoly vákum keletkezett a gazdaságirányítás terén. Ehhez járult még, hogy a városoknak, mint önálló, független egységeknek, ki kellett alakítaniuk arculatukat, image-ü- ket. Az új feladatok nem illettek a régi képbe, se az új ön- kormányzati szervezeti felállásba, hisz nem volt olyan osztály, vagy iroda, mely ezekkel a feladatokkal foglalkozott volna. □ Ezért lett szükség a városmenedzserre? — A nagyvárosokban volt leginkább égető e probléma, más-más megoldási utat kerestek. Nyíregyházán az az elgondolás valósult meg, hogy az új feladatokat a citymanager fogja össze a polgármesteri törzskar tagjaként. Kezdettől fogva volt igény rá, bár egy ideig nem töltötték be e funkciót. Én úgy kerültem ide vízépítő mérnökként, hogy angol nyelvtudásom miatt sokszor kértek fel tolmácsolásra, s bíztak abban, közösen tudunk tenni valamit a városért. ö A hivatali hierarchiában hol helyezkedik el e poszt betöltője? Hiszen a jelek szerint magára van hagyatva... — A polgármesterrel, az alpolgármesterekkel és a jegyzővel, valamint az irodákkal szükség szerint dolgozom együtt, de a jövőt illetően el kell gondolkodni azon: milyen változtatások szükségesek, mert minden területre egy embernek nem jut elegendő ideje, energiája. □ Hogyan lehet menedzselni egy várost? Hiszen ez igen szerteágazó tevékenységet kell, hogy jelentsen... — A fejlesztések, a város arculatának kialakítása, az idegenforgalom és a sajtókapcsolatok mind-mind nagyon fontosak, hiszen a várost is „el kell adni” az országnak, sőt, a világnak, hogy ismert legyen, felfigyeljenek rá, vonzza a befektetőket. Ha például Sóstóra gondolunk, akkor azt mondhatjuk: az ottani vállalkozók részfeladatokban érdekeltek, de ez még nem oldja meg az idegenforgalmat, annak vonzóvá tételét. Csupán ez a terület — nyugodtan mondhatjuk — egész embert kívánna. A külkapcsolatokat — itt is értünk már el eredményeket — már az első lépéstől kezdve úgy kell alakítani, hogy a lakosság széles körét vonjuk be, persze ez is összefügg bizonyos szempontból az idegenforgalommal, sőt, a beruházásokkal, fejlesztésekkel is. A kulturális, az iskolai kapcsolatok, a vállalkozók egymásra találásának •• y-Ui «:»u. ....... I I - ....... Mi, azaz a városháza, kereteket szeretnénk biztosítani a kezdeményezések megvalósítására, mm "! ..................................................................................... J J segítése tartozik ide elsősorban. Mi, azaz a Városháza, kereteket szeretnénk biztosítani a felmerülő kezdeményezések megvalósítására. Már létezik és tevékenykedik a finn, a német, az angol baráti társaság, s megalakult az ukrán is. Több iskolának, kulturális intézménynek, sőt, vállalkozó csoportoknak is élő a kapcsolata hasonló nyugati és keleti partnerintézménnyel, melyeket a terjedelmi korlátok miatt itt felsorolni nem lehet. Akinek tehát ötlete, 77 A várost el kell adni az országnak, sőt, a világnak, hogy ismert jegy en, felfigyeljenek rá. yy Kováts Dénes
