Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-08 / 238. szám

1994. október 8., szombat mg HATTER «Jl Protekció lakásvásárlóknak Lassan halad a pótkárpótlás ügye, még mindig nem jut földhöz 11 település Az új tulajdonosok földjén már elvetették az őszieket Balázs Attila felvétele Jegydorzsoles Máthé Csaba A zok most dörzsölhetik a kezüket, akik kár­pótlási jeggyel a ke­zükben váratlan ajándékot kaptak. Néhány cégről van szó, amelyek az Állami Va­gyonügynökség által kiírt privatizációs pályázaton nyertek és a vételárat, amelynek nagy részét kár­pótlási jegyben is kifizethe­tik a közeljövőben kell tör­leszteniük. Ok ugyanis a kárpótlási jegy zuhanása miatt a ko­rábban betervezettnél lé­nyegesen kedvezőbb felté­telek mellett törleszthetik fizetési kötelezettségüket, hiszen a kárpótlási jegy ár­folyama 400 forinton stag­nál, míg az AVI7 a vételnél több mint 160 százalékon számolja be. Tehát, amelyik cég kárpótlási jeggyel fizeti ki a vételárat, a szerződés­ben szereplő árnak har­mad- vagy negyedrészét kell készpénzben vagy hi­telként előteremtenie. Erre tavasszal illetve a nyár ele­jén szerintem a pályázatot benyújtó és a pályázaton nyertes cégek egyáltalán nem számítottak, ők a ked­vező vételi lehetőség után újabb vásárlásokkal kacér­kodhatnak. A korábbi pályázatok nyertesei sem panaszkod­hatnak igazán, hiszen akkor is jóval árfolyam alatt volt a kárpótlási jegy névértéke, bár ők most nyugodtan mondhatnák, bár elhúzta volna egy kicsit a döntést az AVÜ, most ők is a kedvez­ményezettek között lehet­nének. Amíg semmilyen kínálat nem szerepel a kárpótlási- jegy-tulajdonosok számára, illetve a kárpótlási jegyeket felvásárló befektetők szá­mára, addig nehéz a 400 forint körül árfolyamot fel­felé tornázni. A kárpótlási jegyért történő részvény- jegyzések leálltak, még csak pletyka szinten sincs arról információ, hogy melyik cég következik eb­ben az akcióban. Az új pri­vatizációs törvény sem szü­letett meg, az AVÜ IT hét­közi ülésén például csak né­hány határozatot hoztak, azok is főleg korábbi ügyek lezárásai voltak. Elmélyülten... Elek Emil felvétele Halászattörténet Balogh József Nyíregyháza (KM) — A föld­árverezések zöme megtör­tént, a pótlólag beadott ké­relmek körül még csend van, legfeljebb az borzolja az idegeket, hogy a kárpótlási jegyek értéke a gyalogbéka­perspektívából is alig látható és néhány településen egy­két fenegyerek jóvoltából még mindig nem juthattak földjükhöz az emberek. (Ta­lán megérné az elmúlt évek veszteségei miatt egy próba­pert a nyakukba akasztani). □ Hol is tart a legfrissebb kár­pótlási igények elbírálása? — 1994. szeptember 27- ével elkezdődött a pótlólag be­nyújtott kárpótlási kérelmek felülvizsgálata, illetve a hatá­rozatok meghozatala — vála­szol dr. Sveda Béla, a Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője —. A beadott több mint 36 ezer kérelemből a napokban 380 határozatot postáztunk. Ezt követően a teljesítményt fokozva heti 650-700-750 ha­tározat elkészítésével számo­lunk. Feltétlenül szükséges ez a tempó ahhoz, hogy a kívá­nalmaknak megfelelően a kö­vetkező év november 30-ig minden állampolgár megkap­hassa a kárpótlási határozatát. Ez év november 30-ig vala­mennyi kárpótlási beadványt felülvizsgálunk és ahol hiány­pótlás szükséges, felszólítjuk az állampolgárokat: szerezzék be az illetékes hivataloktól, le­véltártól a hiányzó okiratokat, egyéb bizonyítékokat. □ Mennyire felelnek meg a követelményeknek a benyújtott kérelmek? — Már látható, hogy a bead­ványoknak 30-40 százaléka okirathiányos. Korábban köz­vetlenül mi kerestük meg a hiányok pótlása végett a föld­hivatalokat, a levéltárakat, vi­szont az eddigi tapasztalatok szerint eredményesebbnek tű­nik, ha ezt az állampolgárok teszik. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy valameny- nyi állampolgárt két alkalom­mal szólítunk fel hiánypótlás­ra, s amennyiben másodszorra sem teljesíti, a rendelkezé­sünkre álló okiratok alapján hozzuk meg a döntést. □ Maradtak-e nagy értékek a pótkárpótlásra? — Az eddig elbírált és át­vizsgált kérelmek végtelenül alacsony kárpótlási összeget tartalmaznak. Jellemző a két- három-négyezer forintos kár­pótlás, elvétve akad tízezer forinton felüli. Az eddig aláírt 558 kérelemből egy-kettő volt, ami meghaladta a 100 ezer forintot. □ Milyen sorrendben bí­rálják el az igényeket? — A beérkezés sorrendjé­ben és ezt fontosnak tartom az igénylők tudomására hozni. Tehát aki 1994. február 15-én adta, az az első, aki 1994. már­cius 16-án éjfélkor, az az utol­só. Ez egyébként jól követhető a határozatok számából is. □ Protekció? — Előfordulhat három olyan eset, ami a határozatok számának folyamatosságát mégis megtöri. Az egyik, ha a beadott alacsony sorszámú ké­relmező jelzi, hogy tulajdo­nostársak is vannak a csapat­ban, például a testvére, de ő később, mondjuk az utolsó nap adta be a kérelmét. Ebben az esetben egyesíteni kell a határozatot és közösen elbírál­ni. A következő a rendkívüli méltánylás esete. Soronkívüli­séget biztosítunk elsősorban a 80 évet betöltött kérelmezők esetében és az önkormányzati lakást vásárlóknak is. Itt vi­szont szükséges mellékelni az önkormányzat felszólítását, amelyben felajánlja megvétel­re a lakásingatlant. □ Mi a helyzet az átvett új kárpótlási jegyekkel. Sokakat érdekel, lehet-e ezeket termő­föld vásárlására fordítani? — Közismert, hogy május 31-ével az első kárpótlási föld­alap árverezését be kellett fe­jezni. Sajnos még mindig van 11 településünk — ez négy mezőgazdasági nagyüzemet érint —, ahol nem juthattak földhöz az igénylők. Nem bí­rálta el még az országos hi­vatal a Gyügyei Almáskert fel­lebbezését, amely érinti Gyü- gyét, Cégénydányádot és Sza- mosújlakot. Új kijelölésre kö­telezte az Országos Kárren­dezési Hivatal a Penyigei Zöld Mező Tsz-t, amely érinti Mán- dot és Kömörőt. Bíróságon van jelen pillanatban a Máté­szalkai Kraszna menti szövet­kezet, amelyhez csatlakozik Kocsord és Ópályi, illetve a szamossályi mezőgazdasági nagyüzem, amelyhez Hermán- szeg tartozik. Mindez azért is érdekes, mert ha ezeken a te­lepüléseken, illetve mezőgaz­dasági nagyüzemekben jog­erős kárpótlási földalap lesz, akkor a pótbeadvány során el­bírált kérelmezők részt vehet­nek az árverésen. Magyarul: nemcsak az első vagyoni kár­pótlási földalap alapján ki­adott kárpótlási jegyek jogo­sultjaival, nemcsak a személyi kárpótlási jegy jogosultjaival, hanem már a pótbeadvány során kárpótlási jegyet szer­zett személyek igényével is számolni kell. A már kárpót­lási jeggyel rendelkezők érdeke az, hogy minél előbb legyen jogerős kárpótlási föld­alap, hogy elkezdődhessen az árverezés. □ Hol tart az állami gazda­sági, erdőgazdasági és a szö­vetkezetek használatában lévő állami tartalékterületek árve­rezése? — Megkaptuk a megyei földhivataltól a kimutatást a tervezett állami gazdasági, erdőgazdasági, illetve szövet­kezetek használatában lévő ál­lami tartalékterületekről, de azok pontatlanok voltak. Elő­fordult, hogy olyan területeket jelöltek ki, amelyeket már ko­rábban elárvereztünk. Mivel nem kaptunk hozzá térképet sem, augusztus 27-én vissza- küldtük a teljes anyagot a föld­hivatalnak. Kértük, pontosít­sák, esetleg a helyszínen is egyeztessék, ellenőrizzék az árverezésre javasolt területek tulajdoni lapjait és az adott nagyüzem 1:10 000-es méret­arányú térképén satírozzák be a kárpótlásra javasolt területe­ket, s küldjék meg hivatalunk­nak. Amikor kézhez kapjuk, akkor tehetünk lépéseket arra, hogy beindulhasson a második földalap árverezése. Meg kell mondanom, végtelenül kis te­rületről van szó, talán ha 15 ezer hektár lesz a megyében. □ Ha napokon belül megér­keznek a szükséges térképek, mikor kezdődhetnek az árvere­zések? — Akkor sem garantálható a decembertől korábbi árverés, mert egyeztetnünk kell a Ter­mészetvédelmi Hatósággal, elő kell készíteni az árverezést és közismert, hogy az árvere­zési hirdetmény felterjesztése és a Magyar Közlönyben tör­ténő közzététele között két hó­napnak kell eltelni. Györke László A laikus, mint jóma­gam, azt hinné, hogy a halászat, horgá­szat végül is egy roppant egyszerű mesterség, hiszen a jó csalin, néhány eszközön, no meg a szerencsén kívül úgyszólván nem is igen kell más hozzá. Mondom, így gondolja az, akinek horgászbot életé­ben nem volt a kezében. Az az állandó kiállítás, ame­lyet csütörtökön nyitottak meg a timári Szabolcsvezér Általános Művelődési Köz­pont úgymond holttereiben (a lépcsőházban, a benyí­lókban, a falakon fel végig a te tőkijár óig) a szakem­bert gyönyörködtetik, a lai­kust pedig meghökkentik. Te jó ég! Ennyi minden kell a halászathoz! Pedig itt nem is igen találhatók meg a ma használatos méreg­drága holmik, amelyeknek az ára — a szenvedélyes horgászok nagy bosszúsá­gára — állandóan kúszik fölfelé. Ugyanis a kiállítás a tiszai halászat, horgászat hagyományos eszközeit mu­tatja be. t Drótos Andrástól, az ÁMK igazgatójától tudom, hogy a kiállított eszközök (19 db) együttes értéke megközelíti az ötven-hat- vanezer forintot. Ezenkívül 40 kép, 7 tabló, sok-sok ap­róság teszi teljesebbé a lát­ványt. Színes és fekete-fe­hér fényképek egy-egy fon­tos mozzanatot örökítenek meg. Hadd lássák a nebu­lók, hogyan kell ezt csinál­ni, hiszen ma már Tímáron — ahol egyébként koráb­ban sok profi horgász volt —már csak egy van: Stefán Ferenc, aki „civilben" ne­hézgépkezelő volt. Egyéb­ként neki köszönhető, hogy ez a nem mindennapi látni­való itt van, hiszen ő bocsá­totta az ÁMK rendelkezésé­re — ingyen és bérmentve. No meg Nagy Lászlónak és Nagy Zsigmondnak, akik úgymond a „preparálást” csinálták. Ha csupán maguk a halász- és horgászeszközök lennének láthatók, talán nem is késztetné írásra e so­rok szerzőjét. Am a kiállítás egy szelete, mondhatnák: szerves része annak a ha­gyományőrző munkának, amely az ÁMK dolgozóinak működését jó néhány éve már jellemzi. Aki végignézi a kiállítást, egyúttal látja azt is, hogyan életek egykoron timári eleik. Hiszen a halászat, mint mesterség itt a Tisza partján — őshonos. endegúz világ életé­ibe ben fukar ember volt, U de törvénytisztelő. Bár a rossz nyelvek szerint ezen utóbbi tulajdonsága erősen összefüggött az előb­bivel, mert semmitől sem félt annyira, mint a bírságtól. Miként valószínűleg a fukar­ságával magyarázható az is, hogy az égvilágon senkiben sem bízott meg, mivel az volt a rögeszméje, hogy mindenki őt akarja megkárosítani. E rögeszme egyre inkább elha­talmasodott rajta, az utcasep­rőt azzal gyanúsította meg, hogy a kerítés alatt titokban kisepri a kertjéből a földet, a postást meg azzal vádolta, hogy az ajtó elé terített lábtör­lőre fáj a foga. Az évek során összekupor- gatott pénzből volt is mit a tejbe aprítania, ám őt ezzel egyáltalán nem elégedett meg. Elhatározta, hogy hall­gat az új idők csábítására és vállalkozásba kezd. Szinte fillérekért vásárolt meg egy nagy telken álló romos házat, aztán munkához látott. Bár ki sem látszott a tennivalókból, mindent maga csinált, mert az alkalmazottak fizetésére sajnálta a pénzt. Be is indult szépen az üzlet, rendbe hozta a házat is, iro­dagépeket vásárolt, bevezet­tette a telefont. Egy idő után azonban rá kellett jönnie, hogy egyedül nem bírja ezt a tempót. A legnagyobb gon­dot az jelentette, hogy éjsza­ka szinte le sem tudta hunyni a szemét, mindig attól rette- ' Oremiis Kálmán Szex-tett gett, hogy míg ő otthon az igazak álmát alussza, valaki kirámolja az irodát. Nem volt mit tenni, fel kellett venni egy éjjeliőrt. Az ám, de ilyen felelős ál­lásba nem is olyan könnyű megfelelő embert találni, aki abszolút megbízható és a fi­zetést illetően olyan szerény mint az ibolya. Mert hogy Bendegúznak ilyen szigorú elvárásai voltak jövendőbeli munkatársával szemben. Új­sághirdetésre ugyan sajnálta a pénzt, de amerre járt, min­denütt elkotyogta, hogy már­pedig neki égető szüksége lenne egy éjjeliőrre. Jöttek is jelentkezők szép számmal, de mivel azonnal a fizetést kezd­ték firtatni, valamennyit el­küldte. Am ekkor mentő ötlete tá­madt, eszébe jutott János bá­csi, a távoli rokon. Nála ide- álisabb jelöltet nem is talál­hatott volna. Idős kora elle­nére is jól tartotta magát, de a pénz sohasem érdekelte, olyan | igénytelen volt, mint a sivatagi árvalányhaj. Emellett meg ■ kóros álmat­lanságban szenvedett. Nem ivott, nem dohányzott, és bár korábban a szebbik nemet igencsak szerette, ezt Ben­degúz az ő korában már tel­jesen veszélytelennek tartot­ta. Amikor aztán még azt is felajánlotta, hogy egy hó­napig ingyen dolgozik és a fizetségben ráérnek majd akkor megállapodni, az élelmes vállalkozó azonnal felvette. Teltek a hetek, a hónapok, és Bendegúz maximálisan elégedett volt egyetlen alkal­mazottjával. Nem csupán éj­jel őrizte éberen az irodát, nappal is besegített ha kel­lett. Egy napon aztán több- százezer forintos telefon- számlát küldött ki a posta, melytől már első ránézésre is az ájulás környékezte a tu­lajt. Akárhogy számolt, osz­tott, szorzott, bizony ő ennek még a tizedét sem telefonálta el. Amikor megpróbált rekla­málni, kaján vigyorral kezé­be nyomták a részletes kimu­tatást. Ebből aztán kiderült, hogy a beszélgetések zöme éjszaka zajlott, méghozzá egy tenge­rentúli számot hívott valaki az irodából. Bendegúz el nem tudta képzelni, kivel beszélgetett János bácsi, hiszen se roko­na, se ismerőse odaát, ami nem is csoda, mivel hogy éle­tében nem mozdult ki a me­gyéből. Mielőtt végső dön­tésre szánta volna el magát kíváncsiságból feltárcsázta azt a bizonyos számot.-j—y z az ön erotikus vo­M-f nala, minden szexu- M—J ális kívánságát tel­jesítjük — mondta a vonal másik végén egy búgó női hang. — A beszélgetés díja percenként csak 170 forint. És ekkor Bendegúz elájult. ..................................................................... IBLkJL'dL4*1 *jj9Jj i ® '$ $L : III •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents