Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-07 / 237. szám

1994. október 7., péntek HÁTTÉR HMM I MÉMMÍ ÉLŰ MMÉ Jw mJ Nyelvből nincs felmentés A mentesítések megszűnése nagyon sok tanulónak okozott csalódást Páll Csilla Nyíregyháza (KM) — 1994. szeptember 1-jétől lépett életbe az a rendelet, melynek értelmében az állami nyelv­vizsgáért járó kedvezménye­ket eltörölték a középisko­lákban. Nevezetesen: meg­szűnt a mentesség a nyelvi órák látogatási kötelezettsé­ge alól. Kell érettségizni is a választott nyelvből! Azaz: nem jegyzik be automatiku­san az ötöst a bizonyítvány­ba, mondván: a nyelvvizsga erre feljogosít. Nehéz a kedvezményeket ille­tően jól dönteni. Azzal viszont mindenki egyetért: ha már mindenképp módosítani kel­lett az eddigi, jól bevált gya­korlaton, nem biztos, hogy az említett volt a dolog korrek­ciójának a legcélravezetőbb módja. Pintér Miklós, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium igaz­gatója így vélekedik a döntés­ről. — Azok a gyerekek, akik hozzánk járnak, valamilyen felsőoktatási intézménybe ké­szülnek. Mivel a „bekerülés” igen komoly megmérettetést és harcot jelent, így a diákok nem tudnak mást tenni, mint reggeltől estig tanulni. A fel­vételi pontszámokba jelentő­sen beleszámít a nyelvvizsga, ami ezekben a pontvadászós időkben aranyat ér. Minél hamarabb... Aki csak teheti, megpróbálja minél hamarabb megszerezni, ha lehet még negyedik osztály előtt. így bebiztosítja magát a későbbi, esetleg ínségesebb időkre. Arról nem beszélve, hogy az az idő, ami a sikeres vizsga eredményeként felsza­badul, más, a tanuló számára is hasznos dologra fordítható. Megítélésem szerint: amíg a nemzeti alaptanterv, illetve a kerettantervek a követelmé­nyeikkel nem hoznak olyan helyzetet, ami a diákok terhé­nek csökkentésével járna együtt, addig ennek a rende­letnek a kibocsátása korai. A Most akkor vizsgázzak vagy ne, ez itt a kérdés! cél az, hogy a nyelvoktatás „volumene” és minősége a kedvezmények visszavonása miatt ne szenvedjen jelentős károkat. Hiszen az idegen- nyelv-tanulást most is inkább ösztönözni kellene. □ Mit szóltak az új feltéte­lekhez a gyerekek? — Kellőképpen el voltak keseredve. Töménytelen isme­retanyagot kell magába szív­niuk a tanulóknak. A nyelv­vizsga megszerzése — mint mondottam — idejük felsza­baduló részét szaktárgyi — felvételi — ismereteik bővíté­sére tudták fordítani. — A nyelvet tanító kollégák szempontjából a korábbi gya­korlat sem volt elfogadható — kapcsolódik be a beszélgeté­sünkbe Kóderné Gömöri Anna angol szakos tanárnő. — A baj az újkeletű intéz­kedéssel „csak” az, hogy nem tölti be a szerepét. A felmentés biztosította a diákok számára, hogy ne járjanak órára. Ezzel együtt az ötös érettségi és év végi jegyet is megkapták. Csoportbontással Ugyanakkor ebben a szabá­lyozásban is van némi hiba. Azzal, hogy arra kötelezték a diákokat: nyelvvizsga ide vagy oda, be kell járniuk az órákra. Ezek a tanulók termé­szetesen többet tudnak, mint a nem nyelvvizsgázott társaik. Tehát itt az egyedüli megoldás az lehet, hogy csoportot bont­sunk. O Megvannak az anyagi feltételei az iskolának a cso­portbontáshoz ? — Arra nincsen lehetősé­günk, hogy újabb termekben oktassuk az idegen nyelveket — világosít fel Pintér igazgató úr. — Több tantárgyból már „bontunk”. E módszernek vi­szont csak akkor van értelme, ha első osztálytól negyedikig végig tudjuk vinni. A nagy kérdés: ki adja erre a pénzt? Mert erről eddig szó sem esett. □ Mi az, amit jelenleg tehet­nek? — Nincs más választásunk, mint mindent elkövetni annak érdekében: intézkedjen a mi­nisztérium a kedvezmény­megszüntető intézkedés visz- szavonásáról. — A felsőoktatásban a nem nyelvszakosok idgennyelv- oktatása hagy némi kívánni valót maga után. Nem fektet­nek rá kellő hangsúlyt. Még az olyan intézményekben -sem, mint a közgazdasági egyete­mek vagy a külkereskedelmi főiskolák. Emiatt próbálják át­ruházni az ilyen természetű gondok összességét a közép­fokú intézményekre. Arra hi­vatkoznak, hogy a frissen be­került egyetemisták nem áll­Balázs Attila felvétele nak olyan szinten, hogy az idegen nyelvű szakirodalmat az első pillanattól kezdve ma­gabiztosan tudnák használni. Tehát a céljuk az: megbízha­tóbb, jó közepes és használha­tó nyelvtudással kerüljenek be a hallgatók a felsőoktatásba. A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium igazgatója, Mol­nár Zoltán óvatosabban fogal­mazott. — E rendelet hatását még korai vizsgálni. Bár az kétség­telen, hogy a kedvezmények a nyelvvizsga megszerzésére motiválták a diákokat. Azok, akik ily módon felmentést kaptak, nem töltötték haszon­talanul az idejüket. Többen szerezték meg a felsőfokú nyelvvizsgát vagy egy másik nyelvből a középfokút. Plusz pontokért A mentesítések megszűnése nagyon sok tanulónak csaló­dás. Egyedüli vigasztalás csak az számukra, hogy az egyete­mek továbbra is plusz pon­tokat adnak az állami vizsga­dokumentum meglétéért. Mint megtudtuk, a TIT-ben eddig nem lehetett érezni, hogy az intézkedés miatt keve­sebben jelentkeztek volna vizsgára. Úgy tűnik, a legtöbb diák a változtatások ellenére is úgy gondolja: jó, ha ezen a megméretésen átesik.-J» j em azért válók el a fér- l\l jemtől, tisztelt bíró- x V ság, mert cigány. Ne­kem őszintén mondom, nin­csenek előítéleteim. Nem is úgy nevelkedtem: A szüleim falusi tanítók, most már nyug­díjasok, arra neveltek, soha ne azt nézzem, kinek milyen a bőre. Hanem azt, milyen a jelleme, a megjelenése, a lel­kűk te. Meglehet, hogy a T. Bíróság nem kíváncsi ennyire a részletekre, meg a gyermek­koromra. De ezzel is azt sze­retném érzékeltetni, nem azért adtam be a válókeresetet a Józsi ellen, mert cigány, ha­nem azért, mert nem volt hoz­zám őszinte. Letagadta, hogy cigány. A fiatalasszony monológ­ját nem szakította félbe a bíró, az ügyvédek is némán hallgatták az esettanulmány­nak is beillő szerelmi törté­netet. Csupán az egyik ülnök, egy idősebb hölgy szakította meg egy pillanatra a történet fonalát. Valami olyasmit kér­dezett, soha sem volt rá kí­váncsi, hogy a férje szülei, rokonai milyen emberek? A fiatalasszony igazában nem válaszolt a kérdésre, talán mert nem tartotta illetékes­nek az ülnöknő faggatózó kérdését. A bíróra nézett, mintha egyedül őt tartaná il­letékesnek a kérdések felte­vésére, de a bíró elmélyedt az előtte fekvő iratok tanul­mányozásában. Vagy inkább úgy tett, mintha abban igye­kezne megtalálni a zátonyra futott házasság okát. A fiatalasszony mintha csak egy filmet pergetne visz­Páll Géza Válás HÉfe''S ' ' . - ■», ' A,­sza, még mindig az előzmé­nyekről beszélt. Kissé szín­padiason, patetikusan, talán ahogy a filmekben látta. Végül a bíró mégiscsak fel­nézett az iratokból és azt kér­dezte: három évig jól meg­voltak, alig akadt közöttük nézeteltérés, végül is mi vál­totta ki, hogy ilyen hirtelen és véglegesen eltávolodott a férjétől? A felperes fiatalasz- szony egy pillanatra kiesett a szerepből. Kissé elbizonyta­lanodott. A bíró sürgetésére kezdte csak el a mondókáját. Tisztelt Bíróság, engem annyira váratlanul ért a ki­józanodás, hogy még rágon­dolni se nagyon szeretek. Ne­kem a férjem, akivel egy tan­testületben tanítunk, a házas­ságkötésünk előtt azt mond­ta, hogy félárva, az édesapja él csak, az ország másik vé­gében, testvérei, közeli roko­nai nincsenek. Azt nagyon furcsállottam, hogy az apja el sem jött az esküvőnkre. Csak később világosodott meg előttem, hogy a Józsi akarta így. Hogy ne ismerjem meg. Aztán mégis sor került a találkozásra. Az egyik óra után egy elég rosszöltözetű, idős cigányférfi kopogott a tanári szoba ajtaján. A férje­met kereste, mire én bemu­tatkoztam és azt kérdeztem, mi dolga lehet a férjemmel? Erre a bácsi a nyakamba bo­rult, össze-vissza csókolt és kedves menyének szólított. Az alperes, a férj csöndes bűntudattal hallgatta a tör­téntek felidézését. Felesége a váratlan látogatás élményé­től felvillanyozva, már-már egy kis hisztériával is a hangjában, folytatta. Az após botrányos jelenete teljesen lehetetlenné tette a tantestü­let előtt. — magyarázta. Erezte, hogy összesúgnak a háta mögött. A szülei is értet­lenül álltak a történtekkel kapcsolatban, az édesanyja szemrehányásai sem marad­tak hatástalanok. De a baj akkor tetőzött, amikor meg­született a kisgyerek. Az örö­möt beárnyékolta valami, a nagyszülők a gyerek vonásait fürkészték, csendesen, de fá­jó éllel annyit mondtak, bi­zony ez a gyerek pont olyan, mint az apja... Tisztelt Bíróság, én az ed­digieket türelemmel hallgat­tam — kezdte a férj. Érzek is egy kis bűntudatot. Én a fele­ségemet szeretem, a gyer­mekről sem szeretnék lemon­dani. De csak annyit mond­hatok a mentségemre: tőlem soha nem kérdezte a felesé­gem, hogy cigány vagyok-e? Igaz én se nagyon dicseked­tem vele. Meg voltam győ­ződve, hogy tudja, mi az igazság, csak azt akarja hin­ni, hogy nem vagyok cigány. n meghagytam ebben J-/ a hitében, mert fél- l x tem, hogy elveszítem. Sajnos a fordítottja történt, éppen ezért veszítettem el. Sajnálom nagyon. Mégis ezek után már én se érezném bol­dognak magam, ha együtt maradnánk. Kérem a válás ki­mondását... Elnöki kézjegy Angyal Sándor G öncz Árpád aláírta az önkormányzati törvénycsomagot. Ezt a törvényt a múlt hét pén­tekén fogadta el az „egyol­dalas” országgyűlés,tehát a koalíció két pártja, miután az ellenzékiek kivonultak az ülésteremből. Az ezt követő napok, órák során még pis­lákolt a remény, hogy kon­szenzus jöhet létre egy alkot­mányerejű törvénymódosí­tásról, ám a köztársasági el­nök azt követően, hogy tár­gyalt a frakcióvezetőkkel, úgy ítélte meg: számára egy­értelművé vált, a már elfo­gadott törvényi szöveget az országgyűlés nem fogja más tartalommal megszavazni, így — ha az elnöki vétóra immáron formálisan is sor kerülne, vagyis miként azt az ellenzékiek kérték, vissza- küldené az önkormányzati törvénycsomagot megfonto­lásra az országgyűlésre — az csak időveszteséggel jár­na. Sajnálatos, hogy így alakultak az események. Mint Szabó Iván, az MDF francióvezetője például az MTI-nek elmondta, néhány percen múlott csupán az ügy, hiszen ők már—MDF, KDNP, FIDESZ — ellátták kézjegyükkel azt a dokumen­tumot, amelyben kifejezték reményüket, hogy mégis­csak születhet megálla­podás. Ekkorra már aláírta Göncz a törvénycsomagot. Most joggal mondhatja az ellenzék: példa nélküli az eset, hiszen korábban ilyen nagy horderejű dön­tések csak konszenzussal jöhettek létre. Most felerő­södött az a vélekedés az el­lenzék részéről, hogy fenn­áll a veszélye egy alkotmá­nyos diktatúrának. A FI­DESZ vezetői szerint akár alkotmányos válságba is sodródhat az ország. A ke­reszténydemokraták vissza­utalnak a koalícióbéli sza­baddemokraták korábbi ki­jelentésére, hogy alkot­mányt érintő kérdésekben legalább egy ellenzéki párt támogatását igénylik. Az MSZP frakcióvezetője sze­rint az ellenzék makacssága miatt esett kútba a meg­egyezés, amin — szerinte elsősorban az ellenzéknek kell elgondolkodnia, hiszen veszélyes öngerjesztő folya­mat indulhat meg, ha egye­sek alkotmányos válságról, netán diktatúráról beszél­nek. Röviden ennyi az alá­írás előzetes „forgatóköny­ve" , s mint Szabó Iván em­líti nyilatkozatában: az el­lenzéki frakciók nem sokat tehetnek, hiszen valójában nem született alkotmány- sértő paragrafus. Az új önkormányzati tör­vény szerint egyfordulós választás lesz, ami vélhe­tően kevesebb pénzt emészt majd, ám kérdéses, hogy amit sikerül vele nyerni a réven, azt nem veszíti-e el az ország a vámon. A vá­lasztópolgárok millióin mostmár a sor: ha eddig sem volt közömbös a rész­vétel a jelöléseken és a vá- lasztásokon, úgy ez most hatványozottan igaz. Amit nem sikerült elérniük a par­lamenti pártoknak, azt rész­ben teljesítheti a választó- polgár, ha az elnök által ki­írt választás napján igyek­szik érvényesíteni elképze­lését és akaratát a követ­kező évek helyhatóságainak kialakításában. Ne enged­jük, hogy szűk érdekcsopor­tok, néhány fős klikkek dönthessenek polgármes­teri székekről, önkormány­zati testületekről! Hamispaprikás Balogh József y álunk úgy készült, / hogy amikor a pap- X y rikás krumpli már majdnem megfőtt, nokedlit szaggattak bele, majd a végén tejfelt tettek rá és kész volt a hamispaprikás. Most meg? Behoznak az országba sok teherautó mí- niumot, összekeverik a pi­rospaprikával, kiporcióz- zák kilós, félkilós nejlon- zacskókba, s megjelenik a piacon a hamis paprikás. Mi pedig veszünk tőle. Az­tán várjuk a következmé­nyeket. Ma már szerencsére úgy tűnik, rövidere fogja a vé­gét a Belügyminisztérium, nem csak azért mert 59 gya­núsítottból 17-et le is tar­tóztattak, hanem mert né­hány napig még a boltok­ban sem vásárolhatunk paprikát, s a piacokon is el­kobozzák az árusoktól. Hogy mennyi van már a konyhákban, s mennyit dol­goztak bele az élelmisze­rekbe, arról csak később lesznek majd információ­ink, akkor, amikor a lassú mérgezés után hónapok múlva válik érezhetővé a következmény, s lehet, hogy az összefüggést sem keres­sük már a mostani paprika­botrány és a mérgezés kö­zött. Terjednek az imént leírt­nál ijesztőbb adatok is, hisz hallani 38, de 150 halottról is, a lényeg azonban most már nem is a múlton, ha­nem a mán és a holnapon van. Lehet töprengeni azon, milyen okmányokkal és mi­lyen címre lehet áthozni a határokon százmázsaszám a mérgező anyagot, mégin- kább azon: hogyan juthat ez a méreg a nagykereske­delem, az élelmiszeripar, a feldolgozóipar raktárai­ba?‘ Néhány nap múlva ismét lesz paprika a boltban, mert ha a vizsgálat megállapítja, hogy nem mérgezett, újból a pultokra kerül. Az igazi bűnösök megtalálására azonban még egy ideig vár­nunk kell. Mert nem való­színű, hogy csak annak a néhány pátrohai hamisító­nak volt annyi esze, hogy megmérgezze a fél orszá­got, nem hihető, hogy ők ju­tottak be nejlonzacskókkal felszerelve a nagykereske­delem raktáraiba. Akkor lehetünk majd nyu­godtak, ha a gyanús, isme­retlen felhasználásra érke­ző mérgek már a határon fennakadnak, s ha horogra akad az igazi hamis papri­kás is. Nézőpont j Wf%;. ? Jpf k^®jigfifl^fl 1 ffP ...................................1 ....;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents