Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-06 / 236. szám

1994. október 6., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Kéki óvoda 1994. szeptember 12-én összevont szülői értekez­letet tartottunk óvodánk­ban, melyen jelen volt dr. File János főorvos, közsé­günk orvosa. Előadásában a helyes táplálkozásról, tisztaságról, a gyerekek kondíciójáról és állókész­ségük fejlesztéséről be­szélt. Felhívta a szülők figyel­mét a környezetük és a falu tisztaságának fontosságára. A szülői értekezlet végén mindenki egy érdekes könyvecskét vihetett haza: melynek címe: „Óvodásko­rúak életmódja”. A nagyon érdekes és fi­gyelemfelkeltő előadást ez­úton is szeretném megkö­szönni a jelenlévő ötven szülő és munkatársaim ne­vében. Tisztelettel: Farkas Lászlóné óvodavezető Kutyatonik Az 1994. szeptember 4-i szám Tüskés sarok rovat­ban Kutyatonik címmel Cservenyák Katalin írása, Balázs Attila felvétele megjelent kép és írás kész­tet megszólalásra. Az ilyen és hasonló esetek közzété­tele ellen nincs kifogásom, amennyiben az nem sérti vétlen emberek, vagy társa­ság érdekeit. Pontosítani kellene és közölni az ilyen termékek eredetét, hogy az információ teljes legyen. Mindenki előtt ismert, hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a Sztár üdítőitalokat 0,2 literes ki­szerelésben csak a Deme- cseri Élelmiszeripari Kft. gyártja. Más területről azonban történik beszál­lítás a megyébe. A már hivatkozott írás és kép igen felborzolt bennün­ket, hisz még gratulációs telefonhívást is kaptunk — és utánajártunk az üdítőital eredetének. így sikerült ki­derítenünk, hogy a képen látható italt a Nyíregyházi Sztár nagykereskedésben vásárolták, aki tőlünk ilyen italt nem vásárol. A nagy- kereskedés vezetője beval­lotta, hogy ő Miskolcról szerzi be ezen italokat. Úgy gondolom, hogy a hiányos információ csorbíthatja hír­nevünket, ezért kérem és joggal elvárhatom, hogy ezt a szerkesztőség helyre­tegye. Nem eldugott hely­reigazítást várok, hanem a hivatkozott rovat helyén és hasonló fellelhetőséggel kérem közzétenni akár ezen levelemet, vagy közölni az olvasókkal megfelelő írás­ban, hogy nem a Demecseri Élelmiszeripari Kft. ter­mékéről van szó. A hírné­ven esett csorba talán így helyrehozható. Hasonló esetben indokoltnak tartom az eredet kiderítését, hogy vétlenek becsületén ne es­hessen véletlenül sem csor­ba. Tisztelettel Papp János kereskedelmi igazgatóh. ................................... ... A szerkesztőség fenntart* ja magának azt a jogot, hogy a beküldött levele­ket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a kö­zölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet. A laktanyánál sebesült Török János, aki visszaadta a gránátokat a tiszteknek Török János, a Városgazdálkodási Vál­lalat munkástanácsának tagja volt Fazekas Árpád Az 1956 óta tartó titkolódzást és hallgatást megyénkben csak 1991-ben törték meg a nyír­egyházi kórház sebészeti osz­tályának „mesélő kórlapjai”. A súlyos sebesültek kórtörté­netei igazolták, hogy a Damja­nich laktanyánál október 26- án (pénteken) 19 órakor vezé­nyeltek sortüzet. Még 1991-ben csupán egyetlen súlyos sebesültnek (Gadnai József) és a Kossuth téri mártír leányának (Melich Jánosné szül. Gabulya Erzsé­bet) volt bátorsága megerősí­teni e tényeket, azóta egyre több sebesült Fignámé Hercz- ku Mária volt ápolónő, Török János nyug. tűzoltó stb.) mondta el visszaemlékezését. Utóbbival 1994. február 17-én beszélgettem, miután megmu­tatta kézigránát okozta hét kisebb sebesülésének hegeit. Büszkén mondta Török Já­nos, hogy tirpák származású. Az Újtelekibokorban született 1925. november 3-án. Szülei szegényparasztok voltak, akik egymás között sokszor még tirpákul beszéltek, ő is tud szlovákul, sőt az I. világhábo­rúban hadifogságba esett nagyapjától sok orosz kifeje­zést is megtanult. Hat elemi osztály és 3 ismétlő elvégzése után részben szüleinek segí­tett, részben Palicz Mihály 60 holdas gazdánál dolgozott. A visszavonuló honvédek 19 éves korában elvitték ma­gukkal, s lövész kiképzést ka­pott. Prága környékén esett szovjet fogságba, s 9 hónapot húzott le a Rajec falu melletti fogolytáborban. Ezután tért haza gyalog Nyíregyházára. Három éven át újból régi gazdájánál dolgozott, majd a tűzoltósághoz jelentkezett, ahol öt évig szolgált (Nyíregy­háza, Salgótarján, Nyírbog- dány, Újfehértó, Tiszavasvá- ri). Minthogy ismételt bizta­tásra sem lépett be a pártba, 1953 április 10-én leszerelték. Ezután négy évig a Városgaz­dálkodási Vállalatnál volt lóhajtó. Itt érte 1956 is, amikor az üzemi munkástanács tagjá­vá választották, barátjával He­tei Józseffel együtt. Együtt voltak a Damjanich laktanyá­nál október 26-án (pénteken) 19 órakor a sortűzkor is. A be­zárt főkapu előtt fegyveres ka­tonák és tisztek (kb. 20-30 fő) álltak, s a kapu mögött egy tank mozgott előre-hátra a civilek megfélemlítése céljá­ból. A bejárat előtt a járdán, továbbá az úttesten kb. 400 tüntető kiabált és követelték, hogy a katonák is álljanak a forradalom mellé. Két társával együtt Török János megbon­totta a főkapu bal oldalánál a drótkerítést. Hetei József nem­zeti zászlót tartva a kezében e nyíláson át beugrott a laktanya udvarára, s parancsnoki épület sarkánál már világító villany alá lépve elkiáltotta magát: ,,Ne lőjj a zászlóra, ha magyar vagy!” Ebben a pillanatban dördültek el a katonák fegyve­rei. A sortűz kb. 2 percig tar­tott. A katonák Hetei Józsefet „elvitték” és három napig az ávónál fogva tar­tották (később ezen eseményről nem is mert be­szélni). A sortűz után feltűnt Török Já­nosnak, hogy a fűben, illetve az úttesten „csil­log” valami. Fel­szedett 5-6 fel nem robbant ké­zigránátot, s át­adta a főkapu előtti tiszteknek, ekként: „Szé­gyeljék magu­kat, hogy csu­pasz kezű mun­kásemberek kö­zé lőnek!” Török János ezután részt vett a kb. 20 súlyosabban sebesült tüntető mentésében, a közeli kórházba 3 mentőautó szállí­totta őket folyamatosan. Nem látott egyetlen részeget sem az igazán közelről megfigyelt sebesültek között. O maga gyalog ment a sebészeti osz­tályra tetanusz védőoltás vé­gett, de nyomban el is enged­ték: az adatait sem tudták be­írni, mert olyan sok ember várt sürgős ellátásra. Enyhe sérülé­sei nem akadályozták Török Jánost abban, hogy másnap délelőtt részt vegyen a Kos­suth téri tüntetésen. Az ÁVÓ hosszasan fi­gyelemmel kísérte és veszé­lyesnek tartotta Török János magatartását. Éppen szolgálat­ba ment 1958. május 13-án hajnalban, amikor megállt mellette az ÁVÓ gépkocsija és elvitték. A Sóstói u. 4. szám alatt 2 hónapig vallatták, vizs­gálták ügyét. Pánczél Károly áv. őrnagy egyre csak azt kérdezte: „Ho­gyan keveredett ezen 1956-os csőcselék közé?” Török János ma is szíwel- lélekkel híve a forradalomnak. Fészekrakók figyelmébe Tetőtér-beépítés, előnyös rekonstrukció elérhető áron Az építéstechnika egy időben előnyben részesítette a lapos­tetős műszaki megoldásokat. Összefüggésbe hozható ez a tömeges lakásépítési program időszakával. Indokolását nem ritkán anyagtakarékossággal, illetve a helyszíni élőmunka­igény csökkentésével magya­rázták. Az adott időpontban rendelkezésre álló hazai építő­anyaggyártó bázis sem volt felkészülve a magasietős szer­kezetkonstrukció termékkíná­latával. Az építés területén kialakult egy újra fogalmazott igény, mely emberibb léptékű építési módot fogalmazott meg. Az új tervezésű családi és társasházak már majdnem kizárólag magastetős kivitelű­ek. Az épített magastetős szer­kezet akkor igazán értékes, ha beépítésével a tetőtérben he­lyiségek, helyiségcsoportok, vagy önálló rendeltetésű egy­ség építésével építményszint is létrehozható. A tetőtér-beépítés hasznos­ságának felismerésével egy időben a fejlesztést végző szakmai kör is elkezdte a mun­kát. Csakhamar megfogalma­zódott az óvatos intés, misze­rint a szakmán belül ez is egy önálló műfaj. Kiderült, hogy a hagyományos hő-, hangszige­telő és épülethatároló szerke­zetek optimálisan nem felel­nek meg a tetőtér-beépítés anyagának. Új követelmény- rendszert állított fel az utóla­gos tetőtér-beépítés igénye, ahol a súlycsökkenés iránya a legtöbb esetben indokolt kö­vetelmény. A hőszigetelő anyag választéka sem az opti­mális műszaki tulajdonsággal állt rendelkezésre (nikecell, porán, aminocell, salakgya­pot). Az optimális szervetlen szálas hőszigetelő anyagok (Therwoolin, Toplan) forgal­mazásával megteremtődtek a feltételei a jó hőszigetelő anyagválaszték beépíthetősé­gének. Figyelemre méltóan mutatható be a szerkezet­konstrukció teljes termékvá­lasztásában a fejlesztés. A be­ton anyagú Bramac tetőfedő termékek mellett, mind a fém és hagyományos égetett agyagtermékek (cserép) vá­lasztéka is bővült. Kiemelést érdemel az alumínium réteg­gel kasírozott fólia, melynek nagy előnye, hogy a sugárzott és elnyelt hő nagy részét nem közvetíti a hőszigetelő réteg felé. Azért, hogy a belső légtér felől a páratelítés ellen védve legyen a hőszigetelő réteg, tar­tós élettartamú PE fóliát épí­tünk be. (Ez nem azonos a fóliasátor anyagával!) A végső belső felületi réteg készülhet deszkázatra rögzített nádszö- vet-vakolással, deszka fafor­gácslap, vagy gipszkarton bur­kolattal. A tetőszerkezetnél kisebb mozgással kell számol­ni, ezért a duzzadásra, zsugo­rodásra hajlamos termékek csatlakozása mentén (fafor­gácslap, durynip) repedésfe­lülettel kell számolni. Jó ter­mékválaszték még a Heraklit tábla beépítés is, melynek vég­ső felületét vakolt kivitelben javasolhatjuk betervezni. Bár szlogennek tűnik, de talán hangsúlyozandó, hogy a hőszigeteléssel nem érdemes spórolni. A jó hőszigetelés többszörösen megtérül és igen kedvező üzemeltetési költ­séget alapoz meg. Egyszer kell jót és jól csinálni, melyet azért érdemes megfogadni, mert a konstrukcióban elkövetett hi­ba gyakorlatilag nem javítha­tó, csak igen drága áron cserél­hető. Várhatóan az új építések mellett megnő a jelentősége a tömegszerű blokkos és pane­los lakások utólagos tetőtér­beépítésének. Elérkezett az ideje a lapostetős épületek víz­hőszigetelés felújításának. A tetőtér-beépítés minden eset­ben bosszúsággal jár a bent­lakók részére. Érdemes mégis mérlegelni a rekonstrukcióval tartósan megteremthető elő­nyöket. (Számtalan intézmény bővíthetősége is adott a tetőtér beépítésével.) Ennek költsége ma olyan nagyságrendű, hogy minden lakóközösség meg­fontolja a tetőtér-beépítést, ahol költségmegtakarítással élhet. Názon Gyula Nyíregyháza, Toldi u. 69. 3/30. Jótett helyébe jót ne várj! Tisztelt szerkesztőség! Tisztelt Olvasó! Bizonyára emlékeznek még Önök a Kelet-Magyaror- szág 1994. szeptember 7-én a FÓRUM OLVASÓINK LEVELEIBŐL című rova­tában megjelent „SE TA­LAJ, SE TETŐ!” című új­ságcikkre. Most engedjék meg nekem, hogy hosszú töprengés után észrevéte­lemet megtegyem és gon­dolataimat leírjam. Nem a rossz szándék nem a rossz indulat vezérelt, hogy reagálásom megtegyem. Ugyanis sem az N. család sem jó magam nem enged­hetem meg, hogy a tisztelt levélíró tiszteletben és be­csületben álló családot a szájára vegyen és pellen­gérre tegyen. Tisztelt levél­író! Azok az események, történetek amiről Ön írt levelében illetve cikkében egy bizonyos részben va­lóban a valóságot tükrözik. Egy valamiről azonban el­feledkezett. Hogy miről? Mégpedig arról, hogy az események, történetek hát­terét bölcsen elhallgatta! Mivel egész közelről is­mertem a család gondjait, problémáit, nem szemre­hányásképpen írom, de úgy érzem, ha egy szikrányi emberi felelősséget is érzett volna akár Önmagával akár családjával szemben, akkor talán most nem kellene má­sokban keresni a hibát és talán az újságcikk megírá­sára sem került volna sor és az igazságot se kellene ke­resni. Méltánytalannak ta­lálom viselkedését akár az N. család, akár Önmagam részéről is. Hisz Ön ahe­lyett, hogy köszönettel tar­tozna azért a sok-sok fá­radtságért és mindennemű segítségért, amit Önnek és kedves családjának nyújtot­tam (nyújtottunk) azokban a nehéz napokban, most fe­nyeget és aljas rágalommal illet, amit a leghatározot­tabban és a legmesszebb­menőkig visszautasítok (utasítunk). Tehát tisztelt olvasó! ,Jótett helyébe jót ne várj.” Tisztelt T. B. Ur! Most engedje meg, hogy szavaival éljek. Éppen az Ön „ÚRI” kedve és ki­számíthatatlan magatartása miatt kérte az N. család a láthatás megállapítását. Amit Ön sajnos a mai napig nem tart tiszteletben. Talán a sok-sok éve ismert barát (hölgy), akivel együtt neve­lik a picit, tudna tenni, ha akarna annak érdekében, hogy a békétlenség meg­szűnjön. Én most az Ön helyé­ben inkább arra törekednék és vigyáznék, hogy az a je­lenlegi biztos talaj a lába alatt és a tető a feje felett hosszú időkre megmarad­jon. B-né Keresztury Dezső Nyíregyházán A Kelet-Magyarország szeptember 15-i számában N. Szabó József elismerés­sel írt dr. Keresztury Dezső egykori parasztpárti kul­tuszminiszter tevékenysé­géről. A most 90. évét be­töltő akadémikus 1946-ban Nyíregyházán járt. Dr. Keresztury Dezső a zalaegerszegi polgármester fia nem éppen paraszti kör­nyezetből indult az életbe. Gimnáziumi tanulmányai alatt az a Péhm József plé­bános volt a latin tanára, akit az ország-világ Mind- szenty József esztergomi ér­sek, Magyarország herceg- prímásaként ismert. Ma­gyar-német szakon közép­iskolai tanári oklevelet szerzett. 1929-1936 között a berlini egyetemen taní­tott. Láthatta a weimari köztársaság végnapjait, a jobboldal hatalomra jutását és megerősödését. 1936-tól Budapesten a baloldali szellemiségű Eötvös Kol­légium tanára lett. Kapcso­latba került a harmincas években fellépő népi írók­kal, akik a Nemzeti Paraszt­párt alapítói lettek. Az 1945-ös választá­soknál a kisgazdák nyertek, de koalíciós kormányt ala­kítottak. A parasztpártnak a vallás és közoktatásügyi minisztérium jutott, amely­nek vezetését Keresztury Dezsőre bízták. így adódott dolga 1946-ban Nyíregy­házán. A Parasztpárt nyír­egyházi szervezetének te­kintélyes tagja volt Kiss La­jos múzeumigazgató, aki maga is szegényparaszti származású volt. Á népraj­zosok Vesztora a háború után a Károlyi téren lakott a Pénzügyi Igazgatóság mel­letti Görömbey házban. A Károlyi tér, ma Benczúr tér, a Pénzügyi palota ma Jósa András Múzeum és a Gö­römbey házban ma óvoda működik. Kiss Lajos itt la­kott leányaival és családja­ikkal. Kisebbik lányának félje Boross Géza festőmű­vész volt, aki a Kálvineum Leány-Tanítóképző Inté­zetben tanított. Házukban gyakorta fordultak meg írók, művészek. Amikor 1946-ban Keresztury De­zső kultuszminiszter Nyír­egyházán járt, Kiss La­jos múzeumigazgatóéknál szállt meg. A miniszter sze­retett volna találkozni Dr. Gacsályi Sándor egykori Kossuth gimnáziumi tanár­ral. Én rendszeresen bejá­ratos voltam Kiss Lajosék- hoz. így az volt a legegy­szerűbb, hogy engem kér­tek meg keressem fel Ga­csályi tanár urat, jöjjön el a Kiss Lajoséknál megszálló, Keresztury kultuszminisz­terhez. A meghívásra Ga­csályi tanár úr elgondolko­dott. Keresztury miniszter Gacsályi tanár úrnak fel­ajánlotta a debreceni tanke­rületi főigazgatói tisztet. Gacsályi tanár úr a debrece­ni tankerületi főigazgatósá­got elfogadta. Keresztury Dezső az 1947-es választá­sok után többé nem volt kultuszminiszter. Gacsályi tanár úr a hatalomváltás és a közigazgatás átszervezése után különböző debreceni iskolákban tanított. Tíz év­vel ezelőtt még élt. Dr. Reményi Mihály x

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents