Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-06 / 236. szám
1994. október 6., csütörtök HATTER Jégbe hűtött vasszerkezetek Az Euro Zolcsák Kft. két éve működik • Az árbevétel eléri a 100 millió forintot Nyíregyháza (KM-MCS) — Pénteken ízletes disznótoros és jégbe hűtött sör szerepelt az EURO ZOLCSÁK Ipari Berendezéseket Tervező, Gyártó és Szerelő Kft. étlapján, ezzel köszöntötte a második születésnapját ünneplő egykori HAFE-gyár dolgozóit a tulajdonos Zolcsák István, aki Brazíliából küldött levelében üdvözölte a munkaközösséget. Ugyanaznap jelentették be, október elsejétől a cég átlagosan 5 százalékos béremelést hajt végre. Az ebéd előtt Abaffy Attila ügyvezető igazgatót és dr. Szabó László gyárigazgatót az elmúlt két év eredményeiről és a cég terveiről kérdeztük. □ Másodszori ajánlat után a felszámolótól vásárolhatta meg az egykori HAFE-gyár- egységet a Zolcsák Csoport, a magyar származású, de Brazíliában élő Zolcsák István cége, amikorra már se dolgozók, se megrendelés, se piac nem maradt. Hogy próbálták feléleszteni a céget? A. A: — Egy ügyvezető igazgatóval és négy portással kezdtük meg a gyár működtetését. Zolcsák úr elképzelésében, akár csak az első ajánlattételnél, az szerepelt, hogy mind belföldi, mind külföldi megrendelések alapján az egykori gyáregységi létszámot tudja foglalkoztami. Elsősorban a FÁK országaitól reméltünk jelentős megrendelést, Szentpátervárott és Lemberg- ben is próbáltunk üzletet kötni, sikertelenül, mert a termékre igényt tartottak, de nem tudtak fizetni. Az eladási késlekedés miatt egy 10 millió fontos ang<?l megrendelést sem a mi cégünk kapta, a szigetországi cég ugyanis nem tudott várni. A legnagyobb-erőfeszítések árán szerzünk munkát a gyárnak, és próbáljuk a létszámot annyira növelni, ameny- nyire a megrendelések megengedik, hiszen területünk, eszközeink adottak az igen jelentős munkákhoz is. Tavaly 40, idén már 80 főt foglalkoztatunk, főleg egykori HAFE- sokat. Szerelik a berendezéseket □ Mennyire tartották meg a korábbi profilt, továbbra is vasszerkezeteket gyártanak? Sz. L.: — Továbbra is ez a profilunk, vasszerkezetből a megrendelő igénye alapján tervezünk, gyártunk és szerelünk, ilyen volt például a nyírbátori Unileverben a szállítószalag felszerelése. Az elmúlt két évben számunkra az volt a legnagyobb siker, hogy ezen a piacon egyáltalán labdába tudtunk rúgni, ugyanis az árak rendkívül nyomottak, mivel ebben az iparágban idehaza jelentős a túlkínálat. Ráadásul napjainkban is olyan cégekkel konkurálunk, amelyek felszámolás illetve csődeljárás alatt állnak. Ok olyan árakat adnak meg, amivel képtelenek vagyunk versenyezni, hiszen ezeknél a cégeknél már nem igazán a profitorientáltság érződik. Mindez azt jelenti számunkra, hogy hiába dupláztuk meg a tavalyihoz képest az árbevételünket, amely idén várhatóan eléri a 100 millió forintot, a nyomott árak és a kölcsön visszafizetések miatt nem tudunk nyereséget felmutatni. □ Budapesten egy irodát is működtetnek, amely gondolom az ebben a profilban megjeElek Emil felvétele lenő ajánlatkérésekre azonnal megteszi a cég javaslatát. A. A: — Állandóan különböző versenytárgyalásokon veszünk részt, ahol már az ajánlattételnél hátrányban vagyunk a külföldi cégekkel, illetve azokkal a cégekkel szemben, amelynek egyik tulajdonosa külföldi. A legtöbb ajánlatkérésnél ugyanis kikötik, hogy a pályázat beadásánál az ajánlati összeg 5 százalékára vagy bankgaranciát kell adni, vagy bánatpénzt kell fizetni. A külföldi cégek Bécsben, Berlinben vagy Londonban szinte ingyen kapnak bankgaranciát, mert tudják, amit leírnak, azt betartják. A kft.-nek hiába külföldi a cég- tulajdonosa, magyar vállalatként vagyunk bejegyezve, emiatt nekünk a magyar bankok nem adnak bankgaranciát, bármennyire adott az óriási gyár és a hozzá tartozó terület. Helyette készpénzt kémek, de szerintem nincs az a magyar vállalat, amelyik mondják mindennap le tudna fizetni 5 milliót csak azért, hogy valamennyi ajánlatkérésnél ott legyen a pályázata. □ Megmaradnak-e a hagyományos HAFE-termékek vagy próbálnak olyan profilt kialakítani, amellyel újabb piacokat szerezhetnek? Sz. A.: —A korábbi HAFE- termékekre nincs az a kereslet, amire számítottunk, emiatt próbálunk új termékeket megismertetni a piaccal, illetve olyan termék licenzét megvenni, amelyet tovább lehetne fejleszteni. Az előbbihez tartozik például egy autóemelő is. □ A hatalmas gyárterület egy részét használják. Kényszerből tervezik-e, hogy a többi részt kiadják bérbe vagy esetleg egy más céggel közös gyártásba kezdenek? Sz. A.: — Az egyik csarnok egy részét az irodahelyiségekkel együtt hosszabb távra venné bérbe a Pepsi-Cola, erről jelenleg is tárgyalunk. A külső területeinket is meghirdettük bérbeadásra illetve rengeteg kiadó irodánk is van, ezekre már kisebb volt az érdeklődés. □ Zolcsák úr levelében megemlíti: szégyelli azt, hogy az aratás és a betakarítások idején eléri a húsz százalékot azoknak az alkalmazottaknak a száma, akik az állam és a vállalat által fizetett betegpénzt jogtalanul felveszik, ugyanakkor saját földjeiken vagy másodállásban dolgoznak. Valóban így tapasztalják? A. A: — A nyári és az őszi betakarítások idején jelentősen megnő a táppénzesek száma, emiatt kényszerűségből valamilyen drasztikus intézkedést kell tennünk. Az igaz, hogy nehéz azt kiszűrni, ki a beteg és ki az, aki kijátssza a törvény adta lehetőségeket, de a dolgozóknak el kell dönteni, ez a munkahely a fontos vagy a krumpliföldjük illetve az almásterületük. □ Zolcsák úr mennyire szól bele az üzletmenetbe, meghatározta-e, hogy meghatározott időn belül mekkora bevételt és nyereséget kell elérni a gyárnak? Sz. A.: — Zolcsák úr teljesen szabad kezet adott nekünk, ő azt szeretné, ha minél több dolgozót foglalkoztatna a gyár. A bő beszédű, régi ismerősöm kopog a szerkesztőségi szoba fehér ajtaján. Fülig ér a szája és lapunkat lobogtatja a kezében. A lap a hirdetések oldalon van kinyitva és ismerősöm mindjárt a zsúfolt asztalomra teríti, majdnem az orrom alá. S minden bevezető nélkül egy apróhirdetésre bök, katonás rövidséggel, parancsolóan rám szól: „Olvasd!" A hirdetés arról szól, hogy egy megyénkbelipolgár háztartási alkalmazottat keres. Na és, akkor mi van? — kérdezem. Ismerősöm csodálkozik, hogy nem veszem a lapot, vagy nem esett le nálam a tantusz. Valóban nem veszem és valóban nem esett le. Erre kissé ingerülten kioktat, a „Hát nem érted? kezdetű mondatfüzérével. Sorolja, hogy szerinte cselédlányt keres az illető, mert a hirdetés megfogalmazásánál a követelményeket nem taglalta hosszasan, ám az életkort kikötötte. S az életkor természetesen negyven éven aluli. Naná, hogy annyi! S az illető hölgynek függetlennek kell lenni. Nem politikailag, hanem családi szempontból. Naná, hogy függetlennek! Fizetés megegyezés szerint. Naná, hogy megegyezés szerint! Ha csinos és odaadó, több pénzt kap, ha kevésbé csinos és kevésbé odaadó, akkor kevesebb a fizu. Tálkán nem is az a fő szempont, hogy tud- e főzni és takarítani. A hirdetés szövegéből legalábbis ez derül ki. Ismerősöm a hirdetés szövegétől indíttatva átcsap a politikára. S felemlíti, hogy x filmen és y regényben látta, illetve olvasta, hogy egyes földesurak kikezdték a cselédlánnyal. Megaláztak, megbecstelenítettek sok-sok cselédlányt. A háború előtt az egyik beregi településen is hallani lehetett zabigyérékekről. Furcsa mód a gazdag úr a beregi zabikat taníttatta. Ismerősöm tovább megy és megkérdezi: „Ezek után nem csak cselédlányok, cselédek is lesznek a földeken?!” — A, dehogy — mondom, nem nagy meggyőződéssel. # # # A napi munkatempó úgy diktálta, hogy éppen a műszakváltás után érek az egyik vállalat portájára. Szinte libasorban jönnek kifelé a s délelőttös műszak f dolgozói. Látszik j az arcukon, hogy í kissé fáradtak. ! Nem csoda, hi- | szén van köztük ...............ä olyan, aki a nyírségi falujában már hajnali négykor kelt, hogy a 6-os műszak előtt átöltözzön, elfoglalja helyét és felvegye a munkát. A legtöbb sorban álló gépiesen, ha lehet mondani, méla undorral tartja nyitott táskáját, vagy kosarát- a portás és a rendész elé. Szemmel látható, hogy a portás és a rendész szintén gépiesen és méla undorral vet egy-egy pillantást a táskákra, kosarakra. Hiába, ez az élet rendje. A szabály az szabály. Bele kell kukkantani a táskákba, szatyorokba. Nehogy szét hordják a gyárat. Mert a többség becsületes és gyanún felül áll. Am az ujjunk sem egyforma. (Egyéb testrészünkről ne is beszéljünk.) Szóval az emberek nem egyformák, s a biztos ami biztos elve alapján mindenkit megnéznek kimenetkor. A két közeg egyfolytában bólogat, hogy rendben, mehet. Most egy csinos lány következik, s mutatja kosarát, ami szinte üres. A lány mögött téemkás karbantartó kinézetű fiú áll, mosolyog, rákacsint a rendészre és ezt mondja: — Nézzék meg, hogy nem rejtett-e egy Túró Rudit a szoknyája alá! # # # Munkanélküli ismerősöm szinte belém botlik az utcán. Örömmel újságolja, hogy majdnem egy hónapig van melója: almát szed, majd válogat és csomagol. Egy ma- szeknek. Napi ezerért. Ennél a maszeknél nyolcszázat kap az, aki kora reggel^egy felest és reggelit kér. ( O nem kéri ezt a „szolgáltatást”.) A romániai magyarok viszont csak hat százat kapnak. Feles és reggeli nélkül. Ismerősöm így fejezi be mondandóját: — Sikta után hol egyik, hol másik romániai magyart meghívom a közeli sörözőbe. Hogy lelket öntsek beléjük, meg egy kis sört. Rozsegyujtok Szőke Judit / , y—j rtem is meg nem is a i-j kormányt, amiért el- 1—J halasztotta az energiaár-emelést. Kétfelülvizsgálandó dologra hivatkoztak: a fogyasztói kompenzációra és a termelők költségei csökkentésére. Talán a tettet helyénvalóbb lenne elodázásnak titulálni, ugyanis nem látok sok reményt egyik probléma megnyugtató megoldására sem. Az egyik oldalon nincs elég pénz, a másikon elég eszköz. A legfőbb baj abban rejlik, még ha naivnak is tűnik a felvetés, hogy az energia- szolgáltatók monopolhelyzetben vannak. Nincs választási lehetőség gáz és gáz, áram és áram, távfűtés és távfűtés között. Talán a színpompás töltőállomások ez alól kivételek, legalábbis az eltérő szolgáltatási kínálat tekintetében. Mert ha verseny lenne, lehetne, rögtön megindulna az árverseny, s minden fél megpróbálna minden tőle telhetőt megtenni, hogy a költségeit csökkentse. Igen irritáló különben, hogy a grafikonokon, melyet segítségül hívnak a szakemberek, bizonyítandó az árszínvonal nem piaci, s főként nem nyugat-európai voltát, mindig csak az árakat hasonlítják össze, a béreket nemigen. Pedig menynyivel érdekesebb és tanulságosabb lenne... Valahol olvastam, hogy az energiaár tulajdonképpen egy adónem, amit ki kell fizetnünk, ha tetszik, ha nem. Kötelező. A baj csak az, hogy ugyanakkor természetéből fakadóan kötelező következményei is vannak, lesznek. Kevesen fognak például energiatartalmú termék gyártására vállalkozni, és persze általában a vállalkozók lesznek még — stílusosan szólva — feszültebbek. Ha van, még tovább csökken majd a családok szabadon elkölthető jövedelemhányada, szűkülni fog a kereslet. Arat emelünk, ahelyett, hogy a lakosságot, de főleg az energiafaló nagyipart ösztönöznénk takarékosságra. Persze, a rőzsegyűjtés is egyfajta spórolás. Még jó az idő... Elek Emil felvétele Igazolatlanul Balogh Géza A z USA magyarországi nagykövetsége alig burkolt formában figyelmeztette a magyar kormányt, hogy kifogásolja azt a bánásmódot, amelyben a nemrég megtartott idegenrendészeti razzia során amerikai állampolgárokat részesítettek. A nagykövetség két konkrét esetet is említ: Budapesten a hajnali órákban egy fiatalasszony ajtaján dörömböltek, Debrecenben pedig két amerikai diákot vittek be a rendőrségre, miután azok nem tudták — más verzió szerint nem akarták — magukat igazolni. A nagykövetségek nem szoktak csak úgy, mindenféle — már elnézést a szó- használatért — piszlicsáré ügyben tiltakozó leveleket fogalmazgatni, hiszen mindegyik vigyáz arra, nehogy az adott ország belügyeibe való beavatkozással vádolják meg őket, így aztán az eset nagy visszhangot váltott ki a magyar sajtóban is. A kormánypártiak többsége igyekszik eljelentéktelení- teni az ügyet, az ellenzéki viszont a Kuncze-féle bel- ügy botrányos melléfogásáról harsog Azt, hogy a diplomáciai életben milyen következményei lehetnek egy ilyen figyelmeztetésnek, azt én nem tudom, mint ahogy azt sem, az amerikai nagykövetség vajon akkor is ilyen keményen kiáll-e állampolgáraiért, ha mondjuk egy londoni, vagy párizsi razzián kísérik be őket a legközelebbi őrsre? Azt viszont tudom — kár, hogy nem a személyes tapasztalataim alapján — éppenséggel Amerikában sem bánnak túl finoman azokkal az idegen ajkúakkal, akiknél nincs semmiféle papír. Igaz, emberi jogaikban nemigen bántják meg őket, de ha nem politikai menekültek, nem sokáig élvezhetik a szabad életet. Arra viszont valóban ügyelni kellene rendőreinknek, csak indokolt esetben zörgessék az ajtót Mert különben joggal mondhatják ránk, hogy idegengyűlölők vagyunk Két esetből viszont erre következtetni legalább akkora baklövés, mint az indokolatlanul kattanó bilincs. ' I ; • / -I1 * - <* ' § | Nábrádi Lajos Életképek
