Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-31 / 257. szám
1994. október 31., hétfő HATTER Ne ártson, és legyen márkás Az élelmiszerek minőségellenőrzése fogyasztói és termelői érdek is Teszákné Luca Ágnes vegyésztechnikus a konzerv savtartalmát határozza meg Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - GB) — Az élelmiszerekkel szemben támasztott minőségi követelmények szigorodása világ- tendencia. Ezt a „kesztyűt”, mint minden agrár exportőr országnak, nekünk is „fel kell vennünk”, ha elfogadható áron akarjuk értékesíteni (adott esetben hogy egyáltalán el tudjuk adni) termékeinket a külpiacokon. Az olyan, kedélyeket borzoló hazai esetek pedig, mint a pap- rikaólmozási botrány, a felfelbukkanó borhamisítások, vagy a KGST-piacokon márkás név alatt nem egyszer ártalmas anyagot is tartalmazó anyagok — égetett szeszek, élelmiszerek és mezőgazdasági vegyszerek — feketekereskedelme, erőteljesen ráirányítják a közvélemény figyelmét arra: milyen táplálékban, miket is eszünk mi meg? Országos hálózat tagjaként, megyénkben is az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás őrködik a táplálékaink minősége fölött. Dr. Hajdú Bertalan igazgatóval az élelmiszer-ellenőrzési tevékenységükről beszélgettünk. — Az élő állatok és az állati termékek ellenőrzése a legtökéletesebb, hiszen mint nevünk első feléből is következik, a termék útját az állat tenyésztésétől a tartásáig, a fel- használásra kerülő takarmány minőségétől az állat felhizlalásáig, végigkövetjük szigorú állategészségügyi szempontok alapján. Ezzel együtt az első komoly szigorításokkal éppen az állatexportban találta magát szemben a szakma, amikor bevezették az Európai Unió (EU) országai, hogy hasított körmű állatot csak két hetes karantént követően lehet hozzájuk szállítani. A száj- és körömfájás volt a kiváltó ok, de ma már valamennyi járványos betegség tovahurcolásá- nak a megakadályozásával és a nem oda (a húsba) való maradék anyagok kiürülésével indokolja az EU a karantén szükségességét. Azután jött a sertés, amikor is a román határ mentén lokazilált pestis okán megyénket kizárták az EU sertésforgalmából. □ Az állati termékekkel hasonló a helyzet? — Tőkehúst, húskészítményeket is csak a saját normáinak megfelelő vágóhídról, feldolgozóüzemekből fogad az EU, de az USA és újabban már Oroszország is. Ezeket az exportüzemeket igen alaposan, részletekre kiterjedően ellenőrzik is, tisztaságra, felhasznált anyagok minőségére, származására (csak hazai alapanyagot vághatnak, dolgozhatnak fel), s amelyik nem felel meg a szigorú követelményeknek, azt kizárják a szállításból. □ A növényi eredetű élelmiszerek régóta átesnek export növényegészségügyi vizsgálaton. Milyen új minőségi követelményekre kell felkészülniük a kereskedőinknek, majd termelőinknek?. — A növényi termékek — tételesen felsorolt, friss fogyasztásra kerülő zöldségek és gyümölcsök — is csak minősítés után mehetnek ki ettől az évtől kezdve Németországba, amelyet az általuk elismert 10 laboratórium valamelyike végez el és tanúsít. Oroszország ugyancsak bevezette, hogy csak az állami szabványügyi hivataluk által elismert intézetek vizsgálatát követően, azok tanúsítványával mehet be hozzájuk növényi termék. Szlovákia ugyanezt kívánja meg újabban a hozzájuk bevitt almával kapcsolatban. A magyar kereskedők tehát most már nap, mint nap szembekerülnek azokkal a régen egyáltalán nem ismert követelményekkel, amelyek az élelmiszer-kereskedelemben egyre szélesebb körben terjednek. □ Mi az oka ennek az erősödő szigorúságnak? — Minden állam az élelmiszerek ártalmatlanságát kéri számon a termelőitől és forgalmazóitól. Mégpedig azért, hogy az főképpen ne legyen emberre ártalmas, másodsorban pedig ne jelentsen veszélyt a saját növény-, és állatállománya számára. □ Az itthon gyártott élelmiszereink minősége távol áll az EU normáitól? — A feldolgozott élelmiszereink minőségtanúsítási gyakorlatáról elmondható: elvileg eddig is közel áll(t) a magyar élelmiszer-előírás a volt Közös Piacéhoz, csak a gyakorlatban nem mindig sikerül ennek megfelelni. Gondolok itt a sokszor emlegetett csomagolóanyagra, kiszerelésnagyságra, a feliratozásra illetve a felirattal teljesen megegyező bel- tartalmi mutatókra. — A beltartalmi szigorítások egyébként a növényi eredetű élelmiszertermékek esetében, most érik utol az állati termékekre már régóta vonatkozó hasonló megkötéseket. Tulajdonképpen egy szűkebb termékkörben már régóta ismert márkavédelmet kell kiszélesíteni a mezőgazdasági, élelmiszeripari termelésre. Be kell a termelőnél vezetni itt is a másutt már márkás terméket eredményező a saját minőség- biztosítási módszereket, technológiát és a minőségtanúsí- tást. □ Önök ellenőrzik a megye élelmiszertermelését. Milyenek a tapasztalataik, többek között a fűszerpaprikával? — Tavalyi vizsgálataink szerint a kifogásolt termékek aránya tavaly meghaladta megyénkben az országos átlagot. Itt gyakoribbak az ízhibák, még inkább az egyéb érzékszervi problémák, de többször fordul elő nálunk összetételi probléma is a termékeknél. Kiemelkedően rosszabbak vagyunk a mikrobiológiailag kifogás alá eső termékek arányában. A termékcsoportok közül a száraztésztákkal volt a legtöbb probléma, de a technológiánk elavultságát mutatják a hús- és tejkészítményeknél talált mikrobiológiai kifogások is. Idén azért már jobb eredményeket várunk. Ä paprikatételek ellenőrzését állomásunk az élemiszeripari feldolgozóüzemekben végezte. A megyében mi nem találtunk ólmozott paprikát. Persze a élelmiszeripari üzemekben azért szerencsére jobb a helyzet, mivel ezek hivatalos szállítóktól vásárolnak alapanyagokat. □ Milyen képet mutat a megye élelmiszeripara? — Az intézetünk által ellenőrzött üzemek száma a megyében most közel 300, amelyek között a kukoricapattogatótói az EKO konzervgyáráig minden benne foglaltatik. Végigfutva a megyét, néhány biztató dolog azért már látszik. Például, hogy a kisvárdai baromfiipar Hajdú Bét Rt.-ként komoly technológiai felújításon ment keresztül. A konzerviparban is van néhány nagyon eredményes vállalkozás (Papp Kér, EKO, Vajai Zöldség- Gyümölcs Kft-k). A sütőiparban egészséges versenyhelyzet teremtődött a számos új pékséggel. Viszont a húsiparunkban jelentős, legalább kétharmados kapacitáscsökkenés állt be. Az ősszel már csak két közepes és néhány kisüzem működött a megyében. A nyíregyházi üzem most talán már beindul új tulajdonosával, de a korszerű, közös piaci szabvány szerinti marhavágóhíd Mátészalkán már alapanyagot sem kap. A szesziparral nincs gond, de még a szeszfőzdékkel sem. Növényolajiparunk Nyírbátorban már megszűnőben, Nyíregyházán viszont az Agros Kft. olajüzemének jóvoltából, igaz kisebb méretekben, de feljövőben. A tejiparunknál alapanyaggondok vannak, mivel kevés a kiváló minőségű „extra” termelői tejhányad. Összességében elmondható: az utóbbi két esztendőben kiváltképp látszik, hogy nem kedvezett a minőségi árutermelésnek az elhúzódó struktúraváltás. Ahol a tulajdonosok stabilizálódtak, ott figyelhetjük meg, hogy javulni kezd a termékminőség. Tárca Ő sz van ismét, be ködösülnek a fagyokra készülő hajnalok, lassan elhagy bennünket az október, és sajogni kezdenek a lélek tupírozott őszirózsái. Járjuk a temetőket, ideje van, volt, lesz, örökre távozott szeretteink nyughely-felkeresésének. A. B. F. R. A. — böngészgetem a fejfák, sírkövek betűszavát, immár a jelbe foglalt mögöttes tartalmakat pontosan értve: fekszünk, pihenünk, álmodunk — a boldog feltámadás reménysége alatt. Amikor nemrég egy hivatalnokká szigorodott temetés-rendező azt tudakolta: kérek-e a számomra feledhetetlen halott koporsójára „dübörgésgátló" takarót, először, bevallom, alig értettem, mit kínál a „kegyelet” árusa. Aztán felfogtam: a gyászoló közönséget óhajtván felmenteni a lezuhogó föld-homok-tömeg robajától, ajánlotta a plédszerű, hangtompító textíliát. Jóindulatból, üzleti késztetéstől inspirálva, ma sem tudom. Dönteni kellett. — Nem, nem kérem, mondtam némi bizonytalankodás után —, azt hiszem, enélkül is „megy”... Ment. Óvni, menteni, segíteni, szeretni valakit amúgy sem a pusztulása után, hanem élete kegyetlenségei, kínzatásai közepette kell; ha mással nem, a visszatérés, az új életre támadás boldogboldogtalan reménységének hitető (nem ámító, nem ká- bító-elterelő) igéivel. Mert lenni kell valamiféle kozmikus távlatú ébredésnek, midőn az ég és föld megfognak indulni, s ránküt az ítélkezés órájának harangkondulása elevenek és holtak fölött. Bizony por és hamu vagyunk — forgatom a számban Halotti Beszédünk mondatrögeit. A gyarló test agyagba szelídül, és csak a lassabban szétmálló csontok tanúsága, a még hónapokig továbbnö- vekvő haj- lábés ujj körmök opálból sárgába hajló színei közvetítik a múló időn át az egykor voltak hozzánk kapcsolódott, hajdani valóságát. Bevallom: félek az elhamvasztástól, a pernyévé zsugorított corpus szétszór áfásától, vízbe vettetésétől. Tudom, naivitás, atavisztikus irtózatok visszfénye ez csupán, hiszen a feltámadás úgysem — vélhetően, elképzelhetően, kitaláltatottan nem — „testesült” alakban fog celebráltatni. Hogy miként? Ki tudja! Talán azok sem, akik mégis pontos „válaszokkal” próbálnak a segítségünkre sietni. Siessenek, hallgassuk meg őket, hátha könnyebbülünk. És, ha már a földbe helyezés mifelénk ősi „gyakorlata” szerint adjuk meg a holtak végtisztességét (kérjük majdan a magunkét is), ne riasszon a pácolt diódeszkára hullajtott göröngykopogás, a tátongó veremszáj, a halomba hordott koszorúk letargikus pompája. Mert a belénk- merevülő hangok, képek a figyelmeztetésnek — a zajok drasztikumával együtt is — a leghumánusabb „ eszközei”. t zek terelik lépteinket a halottak napján az 1—J avarban szendergő temetőkbe, ezek lobbantják lángra gyertyáink libegő füzeit, bennük keresendő a meg- váltódás ígéretének a garanciája. A már alant levő emlékeztetők örök megmaradásának bizodalma. fürtök, A csoda lehetősége Balogh József / ó lenne tudni, vajon mikor kezdődött el a rendszerváltoztatás után a sajtó- vagy média- törvény formálgatása. Már csak azért is jó lenne, mert az ember kerek évfordulókat is találhatna lassan, mennyi idő telik el azzal, hogy hol egyik, hol másik párt áll elő újabb ötletekkel, vet fel újabb igényeket, a végeredmény azonban mindig ugyanaz, a törvény megszületése elmarad. Az előző parlamenti ciklusban már egyszer úgy tűnt, lesz belőle valami, hiszen sikerült — ha hosszú viták, kemény csatározások árán is—közös álláspontot kialakítani, ám másnap virradóra Haraszti Miklós, az SZDSZ médiaszakértője rosszat álmodott, és reggel újabb sokpontos módosító indítvánnyal állt elő. Pedig a javaslat már nem is a kormányzó pártoké, hanem a Szocialista Párté volt. Kosa Ferenc nevéhez köthető az az ötlet, amely arra talált jó megoldást, hogy a médiák fölött ne uralkodhasson a kormány sem, de ne kerülhessen valaki kezébe se csak azért, mert annak sok pénze van. Közalapítványnak hívta ezt akkor a javaslattevő, s annak nevezik ma is azt a lehetséges gazdát, akire a közszolgálati rádió és televízió ráruházható, s aki nem tenne egyebet vele, mint arra késztetné, hogy valóban közszolgálati legyen. Most azonban megint rosszat álmodik valaki Úgy tűnik, hiába sikerült már az ellenzéki pártokkal is egyeztetve kialakítani a javaslattevő szocialistáknak egy közös platformot, a törvény megalkotása még mindig várat magára. Mert az SZDSZ egészen mást akar. A koalíciós megállapodás pedig arra kötelezi a Szocialista Pártot, hogy partnere egyetértésének híján ne vihessen a parlament elé törvényjavaslatot Igaz, a legutóbbi Horn-Pető találkozó után elhangzott, hogy közelednek egymáshoz az álláspontok, hogy két héten belül beterjeszthető lesz a közös javaslat, ám azóta is úgy tűnik, hogy nem két hét, még két hónap sem lesz elég ahhoz, hogy az egyetértésig közeledjenek egymáshoz az álláspontok. Ennek ellenére lehet, hogy nem is kellene ezt a két, vagy ki tudja hány hónapot kivárni, születhetne egy közbülső megoldás Mégpedig az, ha egy ellenzéki párt vagy ellenzéki képviselő nyújtana be egy törvényjavaslatot, ami történetesen a megszólalásig hasonlítana arra, amiben öt párt már megállapodott. s akkor megtörténik hetne a csoda: a Szo- 1—J cialista Párt 54 százalékával megszavazhatná a többi párt által is támogatott ellenzéki javaslatot, legfeljebb az SZDSZ nem értene egyet vele. így nem rúgnák fel a koalíciós megállapodást sem. Kommentár Savanyú csoki Nyéki Zsolt A középszintű szakiskolák tananyagában is elemzik a gyümölcs termesztésének és tárolásának összefüggéseit, szoros kapcsolatrendszerét. Ebben a tárolás céljaként a különböző gyümölcsök fogyasztási idényének meghosszabbítását, valamint az ipari feldolgozáshoz szükséges alapanyag szolgáltatását jelölik meg a következő termés leszedéséig. Gyümölcstermesztéséről híres megyénkben külön programok készültek a korszerű hűtőtárolók megépítésére, hiszen akinek tároló van a kezében, az ebben az ágazatban bizonyos hatalommal is bír. Egyfajta mini tőzsde ez, annak minden előnyével és kockázatával együtt. A termés értékesítésében nem az időjárás viszontagsága, a pillanatnyi piaci helyzet dönt, a gazda alkupozícióval rendelkezik. Nem kell eladnia gyümölcsét a szezon kínálati, éppen ezért nyomott áras piacán, azzal együtt, hogy a jövőbe senki sem lát. Megyénkben a hűtőtárolók kapacitása meghaladja a százezer tonnát, amelynek elsődleges rendeltetése az alma fogadása. Ezzel szemben a betárolt alma meny- nyisége ez év őszén a lehetőségek alig negyedét érte el. Ez az elgondolkodtató adat több tényezőre vezethető vissza. 'Az idei termés mennyisége valóban mesz- sze elmaradt a várakozástól, a kevés gyümölcsöt folyamatosan szállíthatták az exportőrök, dolgozták fel az üzemek. A másik nagy problémát a tárolók eltérő profilú hasznosítása adja. A gyümölcstárolás igénye szezonálisan jelentkezik, az üzemeltetők pedig szívesen választják az állandó bevételt eredményező bértárolást, így kerül a raklapokra gyümölcs helyett optikai berendezés, bútor, csokoládé Na és persze a rendszerváltás sem tett igazán jót a tárolók állapotának, a karbantartás, a tulajdonos hiánya sok helyen vezetett az egyébként korszerű és viszonylag új hűtőházak lepusztulásához. A tulajdonjogi viszonyok lassú rendezése, a helyi feldolgozó iparfejlődése, a hazai gyümölcs hitelének visszaállítása talán megoldja majd a termelés szerves részét képező tárolás gondjait is. KSeMfegyaiQisxi^ll Ili r 3 j íTí j x I iiii
