Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-29 / 256. szám

1994- OKTÓBER 29„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Nagy az isten mínese Pikáns részletek egy a parasztság szerelmi életét feldolgozó kötetből «SSSSSSSSBäMSMSSSSSSSSSSSSSSSSSBSSMSSS^SSSSSSSgSSS^SSSSSSSSS^Si888S Szőke Judit A magyar néprajztudomány hosszú időn keresztül alig fordított figyelmet a paraszt­ság szerelmi életének kutatására. Az ide vo­natkozó megfigyelések többnyire esetlege­sek, véletlenek voltak. Általánosan hatott az a nézet, hogy a „komolytalan” és „pi­káns” témakör tudományos vizsgálata me­rőben felesleges, vagy éppen az igazi tu­dóshoz méltatlan időtöltés, „ízetlen csám- csogás” — ezeket a szavakat Vajda Mária Hol a világ közepe? (alcím: Parasztval­lomások a szerelemről) című rendkívül érdekes, szórakoztató könyvének bevezetőjében olvas­hatjuk. A kötet Balmazújváros és környékének népi kultúrájáról ad képet. Egyik fejezetében tal­lóztunk. Balmazújvárosban a lányokat általában 15-16 éves kortól tar­tották nagylánynak, eladólány­nak. Szebben, divatosabban öl­töztették, mint a kislányokat, be­iratkozhatott tánciskolába, jár­hatott a bálba, udvarolhattak neki. A fiúk 17-18 éves kortól számítottak legénynek a faluban. Ekkortól udvarolhattak, szeretőt tarthattak, kocsmába, bálba jár­hattak, kalapjuk mellett virágot hordhattak. A lányokhoz hason­lóan ők is csapatokba, bandák­ba szerveződtek. Tavasztól őszig vasárnap délutánonként a libamezőre jártak a fiatalok beszélgetni, játszani. Ebéd után indultak, négy-öt óráig maradtak. Fejés idejére haza kellett men­niük, még azoknak is, akiknek egyébként nem volt tehenük. A libamezőn eltöltött közös vasárnap délutánokon sok ismeret­ség, szerelem szövődött. Több olyan játék­ra is sor került ilyenkor, amelyben a fiúk­nak lehetőségük nyílt a lányok megérin­tésére, megölelésére, sőt a csókra isi Igen népszerű volt a Húzd meg, ereszd meg!. Aki tévesztett, annak meg kellett csókol­nia a vele szemben álló leányt, illetőleg a legényt. Ezért aztán főként a legények igye­keztek minél gyakrabban téveszteni... Va­sárnap délutánonként, karácsony, húsvét, pünkösd másnapján leány- és legénycsapa­tok sétálgattak a korzónak nevezett főut­cán, a városháza, templom és a vasútállo­más környékén. A legények ilyenkor jól megnézték a lányokat, kiszemelték, hogy kit fognak majd a bálban táncoltatni. A lá­nyok a korzón mutatták be új ruhájukat. A lányok férjhezmenetelükig, a legények katonaságig jártak a korzóra. Az uradalmi birtokon dolgozó cseléd fi­atalok fő szórakozása a ricsaj vagy cuháré volt. Ezek nem voltak naphoz, alkalomhoz kötve. Különösen télen hetente többször is sor került a táncra az esti órákban. A cu- hárék szűk körűbbek, zártabbak voltak, mint a falusi bálok. Ezeken nem volt kísérő anya vagy rokon, így ezekre a mulatságok­ra a nagyobbfokú szabadság, szabadosság is jellemző volt. A legények is merészebbek voltak, jobban megszorongatták, megtapo­gatták a lányokat, s azok is engedéke­nyebbnek bizonyultak. A házasságkötéshez szükséges párválasz­tásnál a hagyományos megkötöttségek egész sorával kellett szembe nézniük a fi­ataloknak és ennek következtében gyakran nem azt választhatták, akikhez a szívük húzta őket. Fontos szerepet játszottak a há­zasságok közvetítésében a tudatók, tuda­tóasszonyok. A tudató lehetett rokon, szomszéd vagy egyszerűen ismerős idősebb asszony. Ha a legény házasodni kívánt, s már volt választottja, akkor hozzájuk for­dult, hogy tudakozódják meg a házasság- kötés esélyeit. Legfontosabb tevékenységük mégis az ajánlás, kommendálás volt. De „kommendáltak” a tudatók megesett lá­nyoknak, vénlányoknak is, akik „kintma­radtak, mint kutyasz... a hóbul” — vagyis nem kellettek senkinek. A régi párválasztási szokásokra inkább a társadalmi, gazdasági célszerűség volt a jellemző, mint az érzelmek fehér izzása. Ez alól a legszegényebbek sem men­tesültek, annak ellenére, hogy körükben érvényesült legjobban a szabad párválasztás. A párvá­lasztásban az esztétikai tényezők is közrejátszottak, bár ritkán volt kizárólagos meghatározó szerepük. Arra vonatkozóan, hogy milyen a „szép” lány, meg­oszlanak a vélemények. Egyesek szerint takaros, „sugár” (sudár) legyen, mások szerint legyen tes­tes, hogy bírja a munkát, meg „legyen rajta mit fogni”. Szerették a takaros, jó mozgá­sú, dalolni, táncolni tudó lányo­kat. A szépségideál összekapcso­lódott a munkára, az életre való alkalmassággal. „Á csecses-faros jányokat szerettük, akin van mit fogni, nem csak azír, mer az ágy­ban ez többet jelentett, mint egy vasalódeszka, vagy piszkafa, hanem azér is, mer az tudott dógozni, mer bírta, mer erős, mink nem a tükör alá vettük az asz- szonyt.”A század elején a lányok 22-23 éves kortól számítottak vénlánynak, a fiúk 30 éves kortól öreglegénynek. A házasság előtti viselkedésnek a magyar parasztságnál nem voltak minden vidékre egyformán jellemző erkölcsi normái. Egyes közösségek elnézték, sőt elismerték a há­zasság előtti nemi kapcsolatok bizonyos formáit. A nemi erkölcs így tulajdonkép­pen csak női erkölcs volt. Ahol a legények házasság előtti önmegtartóztatását elvárta a közösség, betartását nem tudta ellenőriz­ni, mint a lányok esetében. Elek Emil felvétele Mister Grimasz Mátészalkáról Réti János A régi slágerben azt tanácsolja apa a fiá­nak, tanuljon a rosszhoz is jó képet vág­ni. Áz intelem örökzöld, üzenete igaz volt tegnap, igaz ma és lesz holnapután: szeren­csés ember, akinek pillanatnyi érzései nem jelennek meg az arcán. A szenvtelen, kifeje­zéstelen arc, a „póker arc” bizonyos hely­zetekben, ha nem a helyzetek többségében, kimondottan előnyös! Ennek ellenkezője, ha valaki szinte min­dent láttatni tud az arcával, bár a tapaszta­lat az, hogy az ilyen képességekkel megál­dott személy többnyire negatív benyomása­it szokta beszédes arckifejezéssel illusztrál­ni. Feléjük dörög időnként emígyen az atyai szigor: „ne grimaszolj, édes fiam (vagy lányom) mert nyakon váglak!” Egyáltalán nem mindennapi tehát, ha egy ifjú ember nem dorgálásban részesül a gri­maszaiért, hanem elismerésben, méghozzá országos elismerésben. Czakó Sándor Má­tészalkáról még a nyár végén a televízió nyilvánossága elé jutott a grimaszaival, ahol a „Leg... leg... leg” című produk­cióban és a közönség szavazatai alapján harmadik helyezést ért el. A szimpatikus, mondhatni kifogástalan fellépésű és modorú fiatalember most ab­szolút rendezett arcvonásokkal néz a kér­dezőre, miközben a fotón, amit felé nyújt, enyhén fogalmazva is rettenetes! — Otthon a testvéremnek szoktam ilyen grimaszokat csinálni úgy, hogy először a tükörben kipróbálom, aztán mehet „éles­ben”. Jól szórakozik rajta. Annyira, hogy a fényképet is ő csinálta. Hát mondhatom, sikere lett a családban. Aztán a nagyapám mondta, hogy a tv-ben hirdettek egy ilyen vetélkedőt Rózsa György műsorában. Je­lentkeztem. □ A grimaszversenynek vannak szabá­lyai? — Segédeszközt lehet használni — mint például a fényképen látható kendő — de festéket, sminket vagy maszkot nem. □ Hogy zajlott le a verseny? — Előzsűrizés alapján választották ki a képernyőre került 12 „versenyzőt”, akik­nek, egy vidám és egy ijesztő grimaszt kel­lett bemutatniuk. Abból a jobbiknak ítélt került a képernyőre. Az adásban már zsűri nem volt, hanem a közönség szavazata döntött. Harmadik lettem. Egyúttal meg is köszönném mindenkinek, aki vette a fá­radtságot és segített a szavazatával. □ Mihez vág mostanában jó képet? — Két évet végeztem eddig Szegeden a jogi karon, de egyelőre felfüggesztettem a tanulmányaimat. Addig Budapesten veszek részt levelező szakgrafológus-képzésben. Érdekes dolognak tartom az íráselemzést, a jövőben szerintem egyre több helyen fog­ják grafológusok közreműködését igénybe venni különböző álláspontok kialakításá­nál, jelentősebb döntések meghozatala előtt, a gazdasági és társadalmi élet leg­különbözőbb területein. □ És mit illusztrálna ijesztő grimasszal? — A televízió arra sem méltatott, hogy értesítsen a harmadik helyezésemről. Nem a tükröt hiányolom, amit az első és má­sodik kapott, hanem az eljárás esik rosszul egy kicsit. De vágok hozzá egy „jópofa pofát” és ha a húgomnak tetszik, már nem is bosszankodom annyira. 15 RITMU S Sikerlista Sipos F. Tamás vezeti a mostani sikerlistát Az eladott nagylemezek, kazetták és CD-lemezek alapján állította össze az alábbi sikerlistát a Magyar Hangle­mezkiadók Szövetsége. 1. Sipos F. Tamás: Nincs baj, baby 2. Horváth Charlie: Charlie 3. The 3 Tenors: The 3 Tenors in Concert 1994. 4. Filmzene: The Flinstones 5. Carpe Diem: Élj a mának 6. Diego Modena-]. Ph. Audin: Ocarina II. 7. Body Count: Born Dead 8. Zámbó Jimmy: IV. 9. The Prodigy: Music for the Jilt­ed Generation 10. Manhattan: Várj, te hosszú for­ró nyár 11. Pa-Dö-Dő: Szép az élet, és én is szép vagyok 12. Hobo Blues band: Csintalan lányok, rossz fiúk 13. Joe Cocker: Have a Little Faith 14. Fenyő Miklós: A Fenyő 15. Wet Wet Wet: End of Part One KONCERT A Tankcsapda Nyíregyházán Molnár Levente, a Tankcsapda gi­tárosa Szilágyi Lenke felvétele A debreceni trió, a Tankcsapda együt­tes 1989. október 14-én alakult meg. Az elmúlt öt év alatt több száz kon­cert és három nagylemez fémjelzi a fiúk eddigi munkásságát. Az együttes őszi koncertturnéra indult, a nyíregy­házi rajongók november 5-én 21 órától láthatják és hallhatják a zené­szeket az Open Doors zenei klub­ban. A „....tele a TANKOT” címet viselő turné vendégeként a Marlboro Rock In tehetségkutató-verseny győztese, a Necropsia lép a színpadra.

Next

/
Thumbnails
Contents