Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-28 / 255. szám
1994. október 28., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag 3 Az „iskolafaragás" veszélyei Két tűz között az igazgatók Nyíregyházán (is) • Igazságosabb pénzelosztást AHtÁ M # raezoponi Széllel szemben Sánta János Nyíregyháza — Megyeszékhelyünkön vannak iskolák, melyek mindig hiánnyal küszködnek, kevés a költségvetési fedezetük. Ilyenek az 5-ös, 6-os, 9-es, 12-es, 16- os. A jelenlegi pénzelosztás gyakorlata veszélyezteti a működőképességüket. — Igazságosabb lenne a pénzelosztás — mondja Toldi Gyula, a Báthory István Általános Iskola (6-os) igazgatója, — ha azt vennék figyelembe, mennyi az egy tanulóra jutó összes költség egy évre. — Mint az érdekegyeztető fórum tagja is javasolja: jöjjön össze egy csoport, dolgozzanak ki közösen olyan norma- rendszert, amelyik az iskolák sokféleségét is figyelembe véve alapot ad az igazságosabb pénzelosztáshoz. Kin csattan...? Nyíregyháza költségvetéséből a legnagyobb falat az oktatásügyé. Nagy tehát a fenntartói felelősség. A ’90-es rendszerváltást követően mégis sokáig úgy érezték az intézményvezetők, hogy magukra hagyták őket a város vezetői. Toldi Gyula így fogalmaz: — Két évig alig volt munkakapcsolat a vezetők és az igazgatók között. Mindenki várta, hogy jön majd a közalkalmazotti törvény, s az mindent megold. A törvény valóban jött, de végrehajtása bizony vihart kavart. Elkészültek a besorolások, majd egy városházi intézkedésre a visszasorolások. Sztrájkolni akartak a pedagógusok. Az intézményvezetők pedig azzal nyugtatgatták kollégáikat, hogy az önkormányzat keresi a megoldást. Takács Ferenc, a város álNyit a Barbizon Nyíregyháza (KM) — Siratni szokás mostanában Nyíregyháza gyöngyszemét, a Sóstót. S bár kétségtelen, a Krúdy Szálló és környéke nem éppen szívet melengető látvány, új tulajdonosa pedig semmi jelét nem mutatja abbéli szándékának, hogy a közeljövőben bármiféle felújítási munkákba kezdene, azért vannak törekvések a fejlesztésre is. Novemberben megnyitja kapuit a teljesen felújított és átalakított volt ÉPSZER-üdülő, új nevén a Hotel Barbizon. Másfél évvel ezelőtt „vágott bele” a vállalkozásba Körtvély- fáy Barna, akinek a névadásban az ötletet dr. Mar- gócsy József egyik Sóstóról szóló írása adta, amelyből kiderült: a harmincas évek végén, a hidegstrand megnyitásakor a Sóstót, mint a Nyírség Barbizonját reklámozták. A családias jellegű hotel az igényes belföldi turizmust kívánja szolgálni, a későbbiekben gyógyszállóvá, üdülővé szeretné alakítani tulajdonosa. Alsó szintjén újra nyit a korábban nagy népszerűségnek örvendő Beatles Klub, ahová a nosztalgiára vágyókat várják. talános iskolai igazgatóinak munkaközösség-vezetője így beszél az akkor történtekről: — A város vezetői már ismerhették a többletkiadás felméréséhez később (1993. december 7-én) kiadott útmutató lényegét. Ebben az áll, hogy „... a korábbi, illetve a kiemelt, vagy felső közalkalmazotti osztályba sorolásnak megfelelő kulcsszámmal kell szerepeltetni — ezáltal a bérigényt ennek megfelelően megállapítani — azt a közalkalmazottat, akit a munkáltató a Kjt. 63. paragrafusa (5) bekezdése alapján sorolt át, vagy be az ,JF” fizetési osztályba.” Ekkor válhatott világossá, hogy ezekre az F-es pluszbérekre semmilyen fedezetet nem kapnak az önkormányzatok. Ahelyett, hogy az önkormányzat a megoldási lehetőségeket kereste volna (mint másutt a megyében), úgy próbálták „megoldani a helyzetet”, hogy elkészíttették velünk a pedagógusok vissza- sorolását. Ezt követték a tömeges munkaügyi perek, amelyeket közalkalmazottaink rendre megnyertek, megnyernek másodfokon is. Torz adatok láttak napvilágot az F-esek arányáról a városban. A kimutatás szerint középfokon csak 50 százalék, az általános iskolákban pedig 80 százalék körüli volt az F- esek aránya. (Középfokon olyan statisztika készült, melyben a teljes foglalkozta- totti létszámhoz viszonyították az F-esek arányát, az általános iskoláknál pedig csak a pedagógusokhoz. Ezért volt eleve nagyobb az arány az általános iskolák esetében.) Toldi Gyula mondja: — Amikor átszámoltuk a középiskolák adatait, kiderült, hogy a 80-85 százalékos arány náluk sem volt ritka. Hogy kinek volt érdeke torzítani? Volt-e ebben összeug- ratási szándék? Fura fórum Volt még egy furcsaság. A tavaly decemberben megjelent Kjt. módosítása és a kormány- rendelet csak az oktatási intézményekre vonatkozott. Más közalkalmazotti szférában tehát nem voltak visszasorolások. Toldi Gyula erről így vélekedik: — Nyert ügyük volt a művelődési otthonoknak, könyvtáraknak, közgyűjteményeknek, de az egészségügyben sem volt visszasorolás. Mégis, amikor februárban arról a 124 millióról döntött — oly villámgyorsan — a nyíregyházi közgyűlés, minden ágazatot bértömege arányában részesítettek ebből az összegből. így tehát egyes intézmények a korábbi besorolásokhoz még pluszként újabb lehetőségeket kaptak az átsorolásokra. Erre csak később jöttünk rá! Amikor megismerhettük a részleteket is. — Furán működött, működik az érdekegyeztető tanács. Itt egy-egy szavazata van a művelődési otthonoknak, a könyvtáraknak, az egészségügyi alapellátásnak, valamint az óvodáknak, az általános iskoláknak és a középiskoláknak. A létszámarányok igazából messze nem így alakulnak. Ha az intézményekben az összes létszámot 4000-nek vesszük, ebből 6-700 esik az egyéb ágazatokra, a többi az oktatásé. A képviselet nem tükrözi ezt, hisz a szavazati arány intézményfajtánként azonos. Torz kép A hangsúlyok tehát eltolódtak. Torz kép alakul ki. Takács Ferenc, az általános iskolai munkaközösség vezetője így összegez: — Ha az önkormányzat az intézményhálózat keretein belül akar pénzeket lefaragni csupán, ez csak töredéke a kívánt összegnek. Ráadásul azért is veszélyes, hisz több intézmény az erőteljes elszegényedés felé halad. További pénzek elvonása már megbéníthatja az iskolai munkát. Lehetne más városi forrásból, netán a országos költségvetésből előteremteni a perek nyertesei számára járó elmaradt illetményt, annak kamataival együtt. Ha kizárólag az intézményhálózat költségvetéséből akaiják leemelni a hiányzó pénzt, akkor az iskolák bizony működésképtelenné válnak. Balogh József « ajnos megszoktuk V már, hogy bíráló írá- kJ saink túlnyomó többségére nem érkezik válasz, az érintett a föle botját sem mozdítja. Közéjük tartozik a nyíregyházi önkormányzat is, talán ha kétszer vették a fáradságot, hogy írásunkra reagáljanak. Lehet ezt azzal is magyarázni, hogy úgy gondolják: a glosszaírónak szíve joga olyan véleményt formálni, de lehet azzal is, hogy nincs elfogadható magyarázat, nincs józan érv megcáfolására. Nyilván most is ez történt a Kossuth tér körbekerítésével. A város lakossága dühöng, az önkormányzat pedig mélyen hallgat. Igaz, nehéz lenne beismerni, hogy a műszaki iroda engedélye nélkül hogyan zárhatták le a város egyik legforgalmasabb csomópontjában az úttest felét, miképp rendezkedhetnek be hosszú távú útfoglalásra, amikor eredetileg csupán arra kért engedélyt a kivitelező, a Metropol Kft, hogy az alapozás idejére engedélyezzék az útszűkítést — most meg még csak bontanak—> nehogy a nagy forgalom miatt beomoljon a pincének kiásott gödör. A hírek szerint a megyeszékhely jegyzője járult hozzá szóban a sávlezáráshoz. Azt is hallottuk: csak azzal a kikötéssel, hogy a lehető legrövidebb ideig érvényes az engedély, bár várhatóan így is 7-8 hónapig eltarthat ez az áldatlan állapot. Reméljük nem tart. Mert Kováts Dénes A kormány, valamint a vám- és pénzügyőrség dolgozói a hibásak abban, hogy a (hamis) paprika bejutott hazánkba —fakadtak ki a múltkoriban Pátrohán, hozzátéve: ők jóhiszeműen adták tovább egy kis haszonért. Természetesen a vámparancsnoknem ígylátjaadol- got, s a helyzetképet felvázolva érthető az álláspontja. Minden bizonnyal van alapja annak a kijelentésének is: ilyen kis létszámmal, mint amilyennel rendelkeznek, ettől hatékonyabb munka el sem várható. Valóban, minden járművet képtelenség alaposan átvizsgálni, ha ezt tennék, akkor azért morgolódnának az utazók, mert órákig kellene várakozni a határátkelőhelyeken. Egyes vélemények szerint még ha diktatúra lenne a határokon, szögesdróttal és géppisztolyokkal, akkor se számolhatnának be teljes körű eredményről. Hisz tudunk távolabbi országokról, ahol nagy a szigor, mégis — akár életüket kockáztatva — próbálkoznak csempészéssel egyesek. A magyar vám- és pénzügyőrök igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt, mondjuk visszavonják az engedélyt. Például abból a megfontolásból, amit épp a jegyző mondott, amikor az expo miatt lezárták a fél várost, hogy parkolót alakítsanak ki. Azt mondta—s közben lebontatta a kordonokat —, hogy vannak ennek játékszabályai, például jóval előtte tájékoztatni kell a lakosságot, a rendőrségtől is kell engedély, meg közterület-foglalásért díjat kell fizetni a városnak. Hétfőn délután végignézhette a város lakossága, milyen szépnek értékelte a képviselő-testület az elmúlt négy év munkáját, s senkinek nem jutott eszébe, hogy becsempésszen egy közfelháborodást kiváltó intézkedést napirend előtt; hogy megfogják a hivatal kezét, ne engedélyezhessen ilyen döntést. Már csak azért is megérte volna megtenni, mert fura kép alakulhat ki a közvéleményben olyan önkormányzatról, amelyik a szakosztály akarata ellenére keresztbe intézkedik, amelyik szóban engedélyez, amelyik nem tud érvényt szerezni akaratának, amelyik lenyeli, hogy egyik dolgozója — mint az építkezést végző cég gazdája — két munkájából a másikat tekintse előbbre- valónak, vállalva ezzel a szabályok megsértését is. y y a másért nem, talán Í—J azért is nagyobb fi- J. A. gyeimet kellene ilyen ügyekrefordítani, mert közeleg a választás. Meg azért, mert törvénytelen egy önkormányzat szeme láttára építkezéshez kezdeni építési engedély nélkül. a csempészek újabb és újabb trükkökkel próbálkoznak a haszonszerzés reményében. Ebből a csatából hol ez, hol az a fél kerül ki győztesen. Hiszen annak ellenére, hogy számos jogsértő cselekményt fednek fel, rengeteg árut foglalnak le a vámosok, mégis bőven jut be hazánkba csempészáru. Ezt — bizonyos termékek forgalmának visszaesése ellenére — a KGST-piacokat járók maguk is tapasztalják. Szögesdrót és határliberalizáció: egymással ellentétes fogalmak. Hogy melyik a jobb, az nézőpont kérdése is lehet — igaz, a diktatúrát nem sokan szeretik. Legfeljebb a hatalom gyakorlói. Persze az sem kellemes, ha ólmozott paprikát, metilalkoholos pálinkát, netán sugárszennyezett cigarettát vásárol valaki. A nnyi azonban bizonyos: indokolt mértékű szigor szükséges a határátkelőhelyeken. Még akkor is, ha az állami bevétel növekedése, mely a vám- és pénzügyőrök munkájának köszönhető, nem igazán érződik sem az ő anyagi megbecsülésükben, sem a lakosság terheinek enyhülésében. De talán eljön majd ez az idő is... EBS G-nek valamikor nagy tudományos karri- • ért jósoltak, és ő mindent meg is tett, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Miután első tudományos publikációjában önmagának is bebizonyította, hogy a szocialista gazdaság humánusabb és hatékonyabb minden másnál, úgy érezte, életének legfőbb célja, hogy erről mindenkit meggyőzzön. Kisvártatva betéve fújta Marx, Engels és Lenin műveit, újabb és újabb érvekkel támasztotta alá állításaik igazát. Igaz, az élet ennek az ellenkezőjét igazolta, a dolgok egyáltalán nem úgy mentek, ahogy menniük kellett volna, de ő ezt az emberek butaságával, tájékozatlanságával magyarázta. így aztán éppen kapóra jött, hogy nagyszabású kampány kezdődött, melynek során a falvak lakosságát kellett felvilágosítani a társadalom fejlődésének törvényei felől. Maga is lelkesen járta a vidéket, előadásokat tartott. Elégedetten szemlélte a szépszámú hallgatóságot, bár jól tudta, hogy szinte erővel terelik be ilyenkor a lakosságot a terembe. Egy napon kis faluban tartott előadást, melyet kultúrműsor követett, de ezt ő már nem várta meg. Ahogy kilépett a művelődési házzá előléptetett egykori istállóépületből, a szomszédos kertben idős parasztembert pillantott meg, aki egykedvűen tette a dolgát, fákat ültetett. — Hát magát nem érdekli az előadás, bátyám? — kérdezte tőle G. kissé ingerülten. Orémus Kálmán Vakvágány —Nincs nekem arra időm —felelte mogorván az öreg. — Inkább ezzel foglalkozna az elvtárs is. Persze, beszélni könynyebb... G.-t éktelen harag fogta el. Most már csak azért is meg akarta mutatni, hogy ő nem csupán a beszédhez ért. Táskáját lerakta a kerítés tövébe, fogta az ásót és beállt a meglepett parasztember mellé. Ahogy egymás után földbe kerültek a csemeték, valami megmagyarázhatatlan öröm fogta el, bár ezt magának is félt bevallani. Alkonyodon mire befejezték a munkát, jól el is fáradt, mégis elégedetten nézett végig az almafák katonás során. Teltek az évek és egyre feljebb hágott a ranglétrán. Egyetemi katedrát kapott, tudományos fokozatot szerzett, tanszékvezető lett. Továbbra is a nagy klasszikusok tanait hirdette, nem akart tudomást venni a körülötte zajló változásokról. A rendszerváltást úgy élte meg, mint valami rossz álmot, amikor pedig kiderült, hogy nyugdíjazzák, csaknem belebetegedett. Aznap este hazament, leült egy csöndes sarokba, végiggondolta pályáját. Lázasan próbált felidézni valami olyan tettet, eseményt, mely értelmet adhat életének, amire büszke lehet, ami miatt elmondhatná, nem volt hiába. Am minden fáradozás fölöslegesnek bizonyult. Hirtelen fáradtság tört rá, börtönnek érezte a szép lakást, kalodának az ízléssel berendezett szobát. Beült a kocsijába, elindult csak úgy valahová, cél nélkül. K iért a városból, zöld mezők, gondozott kertek maradtak el mögötte. Kis faluba ért, ismerősnek tűntek az utcák, mintha már járt volna erre egyszer, valamikor. Megállt az iskola mellett. A szomszédban gyönyörű almáskert virágzott. G. végignézetta katonás rendben sorakozó fákon és megértette, hogy minden hiába. A nyíregyházi 6-os Számú Általános Iskola folyosótárlatán Harasztosi Pál (archív) felvétele IMk O US 811 © 8S Szögesdrót nélkül
