Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-27 / 254. szám

1994. október 27., csütörtök irMaHmrnm« SZÍNLAP Művészkörprogram Nyíregyháza (M. J.) — Egy színvonalas, rangos műsor, egy emlékezetes hét végi előadás még sokáig beszédtéma lehet az embe­rek körében. Bizonyára az október 30-át követő hétfőn is lesz mit megvitatni a munkahelyeken, hiszen a hónapzáró, vasárnap esti Művészkör ismét sokat sej­tető címmel invitálja kö­zönségét. ízlés, igényesség — stí­lus — foglalja össze tömö­ren a szlogen mindazt, amit majd látni fogunk a Móricz Zsigmond Színházban, a nagy érdeklődésre számot tartó, 18 órakor kezdődő műsoros esten. A címsza­vak hallatán sejthető: újból a művészetek, a szakérte­lem s a szépség világába válthatunk belépőt, s bizo­nyára nem véletlen, hogy különböző szakterületek és művészeti ágak képviselői vallanak majd a házigaz­da, Verebes István mikro­fonja előtt arról, mit jelent számukra az igényesség, a stílusosság, miként teremt­het a kifinomult ízlés em­bert formáló, értékes vilá­got. Az est díszvendége, a te­levíziózás tapasztalt és köz­kedvelt személyisége: Vit- ray Tamás. Beszélgető partnerek lesznek továbbá Beregi Kovács Péter belső- építész, Bürget Lajos újság­író, Kiss Tibor nyelvtanár, Kulcsár Attila építész, vala­mint Koroknál Gyula mű­vészettörténész. Áz elme és a fül kényeztetése mellett — természetesen — szemet gyönyörködtető produkció is helyet kapott a program­ban: csinos manökenek mu­tatják be a Nyírcentrum Kft., az S-Modell, valamint a Fenox Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. legújabb kollekcióit a jelenlévőknek. S mivel nem képzelhető el Művészkör muzsika nélkül, a műsorban fellép a Dongó együttes. A műsor szer­kesztője: Pankotay Éva. Hírcsokor Tévéfelvétel... ...lesz október 29-én a Mó­ricz Zsigmond Színházban. A Mumus című gyermek­darabot rögzíti a nyíregyhá­zi Városi Televízió, ame­lyet várhatóan Mikuláskor vetítenek le a gyerekeknek. (KM) Krétarajzok... ...képzelt riport egy ameri­kai popfesztiválról című ze­nés darabot láthatják a szín­házbarátok a kisvárdai mű­vészetek házában novem­ber 7-9-ig. A zenés produk­ciót a Mandala Dalszínház viszi színpadra. (KM) Könnyed... ...csevegő műsort készítet­tek a Magyar Rádió munka­társai a nyíregyházi színház művészeivel. A kellemes szórakozást ígérő összeál­lítást október 27-én 21.10 perces kezdettel hallhatjuk a Petőfi adón. (KM) Kassára... ...látogat a Móricz Zsig­mond Színház társulata. A nyíregyházi színészek no­vember elején a Kicsenge­tés és a Sári bíró című dara­bokat mutatják be. (KM) A Klapka... ...Sztárszínház tájol novem­ber végén Mátészalkán. A társulat a Francia szobalány című színművet mutatja be. (KM) % A Vörös... ...és fekete című színművet mutatják be a Madách Ka­mara Színház pénteki pre­mierjén. Stendhal regényét Pozsgay Zsolt állította szín­padra. Az előadást Szirtes Tamás rendezte. A cím­szerepet Cvetko Sándor ala­kítja. De Renalnét Piros Ildikó, Mathildét Vasvári Emese, illetőleg Varga Klári felváltva játssza. (MTI) Talán biológus lennék szívesen Nagykálló (Ferenczi Ágo­ta) — Moór Marianna eltűnt a színről. No nem ar­ról van szó, hogy feladta színészi pályáját, csupán innen nem tudjuk a szere­peit nyomon követni. Az egyik vidéki vendégszerep­lés alkalmából beszélget­tünk vele. □ Művésznő elég elcsé­pelt lesz az első kérdésem, de talán sokan nem tudják, hogy lett önből színésznő. — Bármilyen furcsa vé­letlen volt, megkaptam egy filmszerepet és annyira megtetszett az egésznek a légköre, hogy nem is keres­gettem tovább a mestersé­gek között. □ Szülei hogyan fogadták ezt a döntését? — Elfogadták az akara­tomat és egyáltalán nem próbáltak meg befolyásol­ni. Igaz nem is a bátorítot­tak. □ Volt a családban más is, aki ezt a hivatást válasz­totta? — Igen. Nagyon régen a dédanyái ágon, de ez nálam nem jelentett semmit. Ha ismerek valakit, aki szí­nész, elképzelhető, hogy nagyívben elkerülöm a színpadot. De szerencsére senki nem volt. □ Tényleg megfordult már a fejében, hogy mi vá­lik önből, ha akkor nem kapja meg azt a bizonyos filmszerepet? — Talán biológus vagy állatorvos. Esetleg a fran­ciával kezdtem volna va­lamit. □ Miért éppen a franciá­val? — Gimnáziumban ezt a nyelvet nagyon szerettem, s ezen kívül imádom a fran­cia irodalmat, képzőművé­szetet és a konyhát is. □ A sok szerepe mellett azért jut idő gondolom a kikapcsolódásra is. — Persze, ha nem is sok. Nyáron voltam Floridában és kisebb kirándulásokat is beiktattunk, habár ezek tényleg rövidek voltak, mert túl sok a kutya és nem lehet őket hosszabb időre otthon hagyni. Magányos nők szamovárral A megformált alakok mindegyike önálló egyéniség • Impressziók, töredékek Nyíregyháza (KM — Matya­sovszki József) — Mint ami­kor szülőszobáról szülőszobá­ra jár az ember. Izgalom és boldogság, tipródás és emel­kedettség, önelemzés és ön­igazolás az arcokon. Valamit hordoznak magukban, vala­mit, ami egyszerre szenvedés és öröm védtelen élet és kö­vetelődző magatartás, megfel­lebbezhetetlen sors és terem­tett illúzió. Tudjuk, amikor vi­lágra jön, maga a véres, ma- szatos valóság, mégis csupa titok és talány, csupa meglepe­tés, megannyi váratlan fordu­lat. Csehov Három nővér című műve van éppen születőben. Valószínűleg nem lesz min­dennapi teremtmény. Már csak azért sem, mert egészen ránk hasonlít, emberekre. Színészek vallanak a szere­peikről. Illetve inkább vias­kodnak vele, porolnék, vitáz­nak, egyezkednek, de a belé­jük oltódott másik élet nem adja egykönnyen magát. A megformált alakok mindegyi­ke önálló egyéniség, nem kö­tik őket alá-fölérendeltségi vi­szonyok, párhuzamos pályá­kon mozognak, egyszemélyes szereplői a mindennapok való­ságának, főalakjai egy nagyon is szigorú szabályrendszerek szerint működő játéknak, amit egyszerűen csak úgy neve­zünk: élet. Nincsen bennük semmi kitalált, semmi kimó­dolt, sem elrajzolt, sem hang­súlyozott, sem figyelemfelkel­tő. Élnek, mozognak, gondol­kodnak, álmodoznak, csak úgy vannak. Élik a másiktól látszólag független életüket Holott láthatatlan szálak fűzik össze őket, amelyek néha megcsillannak közöttük, mint a rejtőzködő pókfonál. S ekkor valami derengeni kezd, törté­netek látszanak körvonalazód­ni, titkok és takargatott pilla­natok tűnnek elő, egyszeriben logikus rendben szerveződik múlt, jelen, jövendő. Pedig egészen hétköznapi dolgokról beszélnek, s nem is egymás­hoz szólnak, inkább csak han­gosan gondolkodnak. S valaki mégis mindig mond rá vala­mit, mintha válaszolna... Impressziók ezek. Gondola­tok Csehov hőseiről, miköz­ben hallgatom a művészek szerepelemzéseit. Még nincse­nek igazán készen a figurák, még egy-két dolgot meg kell idézni belőlük a bemutatóig, szembe kell nézni azzal, ami­lyenek. S éppen ez a legnehe­zebb az egészben. (Peremar- toni Krisztina (Natasa): Még próbálgatjuk a bőrünket, néha nagy ez a bőr, néha kicsi, néha fickándozunk benne.) Négy különálló freskón, négy pilla­natfelvételben mutatják meg magukat. Egyszer egy névna­pon, máskor éppen farsangkor látjuk őket. Aztán egy éjszakai tűzvész, végül pedig a dandár áthelyezése, s egy szerencsét­lenül végződő párbaj borzolja a kedélyeket. Közben pedig hol valami testetlen szomorú­ság (Szigeti András (Cserbu- tikin): az egész sok-sok titok­tól terhes, van egy belső trou­vaille, amitől különösen izgal­mas a dolog.), hol pedig vala­mi homályos és megfoghatat­lan csodavárás érződik a hang­jukban. Kik ők? (Pregitzer Fruzsina (Olga): Lényegtelen, hogy itt oroszokat látunk, s hogy a századelőn éltek. Ezek hús-vér emberek, az életük te­le van titokkal, amiket ha megneveznék, azonnal tönkre­menne a varázslat.) Jók vagy rosszak, élhetetlenek vagy sorsüldözöttek, megváltásra érdemes vagy elveszett embe­rek? (Varjú Olga (Mása): Itt mindenki másról beszél, mint amit csinál, vannak ideoló­giáik a boldogságról, csak ép­pen soha a közelébe sem jut­nak. Amikor az ember elkövet egy pici hibát, s azt görgeti to­vább, mint egy hólabdát — anélkül, hogy még a csírájá­ban korrigálna — egy idő után már hiába keresné, hol kez­dődött, akkor az már nem lát­szik.) Vajon símivalóan baná­lis vagy nevetségesen kicsi­nyes a sorsuk? (Felhőfi-Kiss László (Kuligin): A véres drá­ma összetalálkozik a legna­gyobb bohóctréfával. Nem tud­ni, nevetés ez vagy sírás, mert a rázkódásból — amit látunk — akár mindkettőre követ­keztethetnénk. Gazsó György (Andrej): Csak szép gondola­taik vannak és semmi más, el­vágyódnak, de nincs hová. Nem nevetséges? Kerekes László (Versinyin): Vannak emberek, akiknél szinte már képesség a változni tudás hiánya.) Hősökké válhatnak valaha is, vagy megmaradnak hétköznapi embereknek? Fel­hőfi-Kiss László (Kuligin): A hétköznapi emberek lehetnek a legnagyobb hősök, én még­sem nevezném őket annak. Azért sem, mert nem tudom igazán, mit jelent ma hősnek lenni. Impressziók: gondolattöre­dékek szerepről, szerzőről és darabról. A Három nővérről, amit Tolsztoj képtelen volt vé­gigolvasni, s amellyel kapcso­latban Gorkij nem értette, mi feletti bánatot is áraszt volta­képpen. A műről, mint feladat­ról, ami attól nehéz, mert szembesítenünk kell saját mindennapjainkkal. Az izgal­mas kihívásról, ami egyszerre lehet groteszk és expresszív, realista és lírai, naturalista és elidegenítő, tragikomédia és vaudeville. S hogy mégis mi­lyen lesz ez az előadás való­jában? Javaslom, ezúttal is kö­vessük Csehov utasításait: A szerző feladata, hogy helyesen tegye fel a kérdéseket, a dön­tés már legyen az esküdtszék, vagyis a nézők dolga. Felvételünk az egyik próbán készült Harasztosi Pál felvétele Kasszára kacsintó komédia A testre szabott szerepekben lubickolnak a színészek Minya Károly Nyíregyháza — Hajói körül­nézünk, fiókban porosodó Bicsinszki-ügyek garmadájá­val találkozhatunk az ország­ban, amelyek olyanok, mint a mesében: vannak is meg nin­csenek is. Ha jól megnézzük lépten-nyomon olyan embe­rekkel találkozunk, akik közül egy sem meri kimondani, hogy meztelen a király. Ehe­lyett gazsulálunk, hajbóko­lunk, a mindig igazmondó sze­repét senki sem vállalja fel szívesen a mai világban, hisz kompromisszumok sorával kell mindenkinek fenntartania egzisztenciáját. Ha jól odafi­gyelünk, ma egyre gyakrabban halljuk azt a képtelen szószer­kezetet, hogy pályakezdő munkanélküli. Olyan ez, mint a fából vaskarika, hiszen vala­ki vagy elkezd valamit, vagy helyben marad — munka nélkül. Mese és valóság, álom és aktualitás alapanyagából gyúrt zenés komédiát Fodor László, Lakatos László és Fekete Má­ria Kasszasiker avagy kapom a bankot címmel, amely lehe­tővé teszi azt, hogy mai közál­lapotunkon sírva vigadjunk és kacagva búsuljunk. Az alapötlet eredeti: egy munkanélküli ifjú betörő mód­jára önkényesen hivatali asz­talt foglal egy bankban, majd egy mondvacsinált ügyből szelet vet és viharos sikert arat. Elnyeri a bankelnök lá­nya kezét és fele bankárságát. Megkapja a bankot és a ban­kót. Ja, hogy értékzavarodott világban élünk, és ügyes­kedéssel maradhatunk fenn a víz színén, ez senkit se zavar­jon, egy színháznak semmi­képpen nem lehet feladata az, hogy ezt megszüntesse. De ez igen, hogy megmutassa ennek a visszáját vérbő humorral, ki­tűnően elkarikírozott szere­pekkel, geg- és replikaszipor­kákkal. Igazi komédiaparádét láthat­tunk helyzet- és jellemkomi­kumokkal, bohózati elemek­kel végigszőve, melynek talán csúcsjelenete a „mi mennyi” vagy „hány az óra kakukk úr” címet viselhetné. Ugyanakkor a darab mindenféle direkt ha­tás nélkül mindannyiónkból megmutat kisebb-nagyobb szeletet. Ki mennyire tud el­lenállni a hízelkedő dicséret, a hamis köntösbe bújtatott rangkórság szirén hangjának. Ha a műben egy valaki vissza­utasítaná ezt, menten megbuk­na. Ő is és az előadás is. A testre szabott szerepekben lubickolnak a színészek, s a viszonylag gyengécske fél­órás felvezetés után beindul a gépezet. Először csak a Me- gyeri-Horváth párosjelenetek ellenpontozott karakterei vált­ják ki a jóízű nevetést, amikor is szemtanúi lehetünk annak, hogy a számító, vagány, mun­kaszerzésre elszánt lézengő (Megyeri Zoltán) találkozik volt osztálytársával, aki most a bankban precíz, könyökvédős, ceruzahegyező kishivatalnok (Horváth László Attila). Nem­csak azért nevezhető ez nagy találkozásnak, mert tőlük in­dul ki a bonyodalom, hanem azért is, mert ritkán tartja ke­zében ilyen jól két szereplő egyenrangúan az egész elő­adást. S társuk is akad, nem is akármilyen. Bárány Frigyes káprázatosán formázza meg a hiú, látszatra mindent tudó, de valójában feledékeny s csak munkatársaira támaszkodó bankelnököt. Ismerős vezető­típus! Zubor Agnes törtma­gyarul beszélő svájci bankasz- szonya kitűnően eltalált dáma, aki a „válámi ván, de nem áz igázi” szóértelmezéseivel ke­veri a szorulást a bennszoru- lással. Hetey László az enyhe fuvallatra változni tudó közép­káder hivatalnokként, Kob- licska Antal pedig a nagy hi­vatali emberek küszöbéig sem felérő, audenciáért esedező ügyfélként találkozott testre szabott szereppel. Perjési Hil­da mint a bankelnök lánya csempészett be a darabba csi­petnyi lírát és igazi érzést. Réti Szilvia ágyravágyó titkárnője, Tóth Károly egyszerű, józan paraszt eszű altisztje kere­kítette ki a tablót. A látványos nagyjeleneteket, táncos-zenés betéteket színvonalasan egé­szítették ki a stúdiósok, s a lányok sora igazi szemlege­lőnek számított. Lift, emeleti körgang, forgóajtó tette rep­rezentatívvá az üvegtetős bankház-díszletet. Kalmár Péter rendező a tavalyi Pippinhez hasonlóan a nézők kegyeit kereste, s szó­rakoztatásukra szolgált egy színvonalas, ötletgazdag elő­adással. Évente egy-két ilyen darab elkel. Sőt kell. Az opera világából (MTI-Panoráma) — Fi­atal karmester, a 28 éves Sebastian Lang-Lessing bravúros beugrása men­tette meg vasárnap este Verdi Rigoletto című ope­rája új betanulással szín­padra állított változatának első előadását a hamburgi Állami Operaházban. Ti­zenkét nappal az előadás előtt ugyanis Roberto Ab- bado váratlanul megszakí­totta a próbákat és eluta­zott a városból. Lang- Lessing jelenleg a berlini Deutsche Oper karnagya. Érdekessége volt még a hamburgi előadásnak, hogy a Gildát éneklő kore­ai koloratúrszoprán, Hel­len Kwon ezúttal első íz­ben énekelt Verdi operát és azon nyomban belopta magát a közönség szívébe. Richard Wagner tetraló­giájának nagy sikerű elő­adásával kiválóan rajtolt az idei évadban a frankfurti operaház. A közönség a négy estén át lelkesen ün­nepelte a zenekart és az énekeseket egyaránt. Mű­vészeti vezető az opera in­tendánsa, Sylvain Camber- ling volt, az operákat ren­dezte és a díszleteket ter­vezte Herbert Wernicke. A tetralógia cselekménye mindvégig egy lebujszerű filmstúdióban játszódik, amelynek ablakai mögött fölsejlik az Alpokat jelké­pező hegyoldal lábánál fekvő fenyőerdő, istenek görög légkört árasztó templomával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents