Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-27 / 254. szám
J994. október 27., csütörtök HATTER Megyénkben ősszel az egyik legfontosabb mezőgazdasági munka a burgonya felszedése. Nagykálló határában hét hektárról takarítják be a termést Balázs Attila felvétele A menedzser nem születik Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — A Nyíregyházi Vállalkozókért Vállalkozásfejlesztési Alapítvány volt a kezdeményező vendéglátó, a megye fejlesztésében érdekelt, a térségfejlesztésben, az oktatásban jártas szakemberek vettek részt azon az eszmecserén, melynek meghívottja volt Alan Clarke. Magyarország a legkeletibb pont Európában, ahová eddig személyesen eljutott az Egyesült Királyságból érkezett vendég, az Open University igazgatóhelyettese, akit Dóri Tibor a magyarországi vezérképviselet, az Euro-Cöntact Business School ügyvezető igazgatója kísért el az elmúlt héten Nyíregyházára. Nyitott egyetem A látogatás célja a feltételekkel, igényekkel ismerkedés, a tapogatózás volt, ugyanis felmerült egy kétoldalú szándék arra, hogy megyénkben is megalakuljon egy Open Business School iskolaközpont. Mielőtt azonban erről fag- gatóztunk volna, arra kértük Clarke urat, röviden mutassa be az általa képviselt intézményt. Ami talán — mint majd kiderül — több is ennél... — Az Open University (Nyitott Egyetem) 25 éve működik, nemcsak Angliában számít egyedülállónak. A megalakulást sok bizonytalanság vette körül, de végül is még a kormányunk is szárnyai alá vette, s mára már a legnagyobb brit egyetem vagyunk. Lehetőséget kívánunk biztosítani azoknak, akik fiatal korukban nem tudtak egyetemre beiratkozni. Sokan a Második Esély Egyetemének neveztek bennünket, de ezt mi módosítottuk — s elismerten be is bizonyítottuk az elnevezés jogosságát —Egyetlen Esély-re. Tudtuk és el is fogadtuk azt a nehézséget, mely az előképzettség nélküliek oktatását tűzi ki célul. A távoktatást igen magas színvonalúra sikerült fejlesztenünk. Hallgatóink önállóan, otthon, de a társakkal, oktatókkal rendszeres kontaktusban szabad idejükben készülnek fel. Ez a tananyag, a könyvek, segédeszközök ösz- szeállítása szempontjából igen speciális feladat. Az Open Business School része a Nyitott Egyetemnek. Az ötlet kimunkálása 12-13 éve kezdődött el, s mára már kinőtte magát Európa legnagyobb üzleti iskolájává. Privát és állami cégeknél alkalmazásban lévők és munkanélküliek ezrei (eddig pontosan összesen 200 ezren) szereztek különböző szintű végzettséget. Mára már több menedzsert oktatunk, mint bárki más Európában. Magyar adaptáció □ Amint hallhattuk előadásában, az Euro-Contact öt éve dolgozik Önökkel együtt. Mi a véleménye eredményeikről? — Ötéves kapcsolatunk magyar partnerünkkel a legrégebbinek számít a néhai keleti blokk országaiban. Évente 800 hallgatót képeznek, jelentősen hozzájárultak a magyar menedzserkultúra alakításához. Kizárólagos jogot kaptak 1992-ben tananyagaink oktatására. A megszerzett végzettséget a világ 18 országában értékelik és elfogadják. A magyar diákok az Open University regisztrált hallgatói, akik ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint külhoni évfolyamtársaik. A képzési rendszer első két szintjének teljes magyar nyelvű adaptációjával jelentős mértékben hozzájárult az ECBS a nemzetközi elvárásoknak és igényeknek megfelelő menedzsment formálódásához. □ Tulajdonképpen holt tőkét képviselnek a munkanélküli diplomások, hiszen részvételük a felsőoktatásban nagyon sok pénzbe került. Ez megyénkben komoly gond. Egy ilyen típusú képzés révén viszonylag rövid idő alatt újra visszajuttathatók lennének a gazdaságba. A mi országrészünkben nem is igen van más lehetőség. — Nyilván nagy lehetőség van az oktatásban a konfliktus feloldására. Az Euro-Contact hallgatóinak 10-15 százaléka diplomára vagy másoddiplomára váró munkanélküli. Az első lépcsőn, a Certificate-on sikeresen túljutottak 70 százaléka azonnal el tudott helyezkedni, de a többiek is fokozatosan sikerrel indulhatnak újra a munkaerőpiaci versenyben. A regionális iskolaközpont létrejöttéhez egyébként kell 1-2 év, hiszen igen bonyolult feladat. Torz menedzserkép □ Holland szakértők éppen dolgoznak a megye gazdasági szerkezetének átvilágításán, s részt vesznek egy gazdaságfejlesztési projektben. Szerencsés lenne, hogy mire a térségfejlesztés megindul, addigra a menedzserek—nem lenne baj, ha az önkormányzati vonalon is—v megfelelő korszerű ismeretekkel rendelkeznének, hatékony szervezeteket működtethetnének. De mintha nálunk egy kicsit torz lenne a menedzserkép, lejáratódott volna a fogalom, minden második névjegykártya-tulajdonos menedzsernek titulálja magát. — Nekem is vannak olyan tapasztalataim, hogy félreértelmezik a szakmát. Valóban felmerülhet a kérdés: a menedzser tulajdonképpen üzletember? Vállalkozó? Ügyeskedő? Két tényező nélkül nem beszélhetünk menedzserről: felelősség és szervezet nélkül. A menedzseri szaktudás olyan kiegészítő elméleti és gyakorlati ismerethalmazt feltételez, melynek birtokában a saját szakma egy másik dimenzióban, komplexebb módon látható el. Tárca r egnap leszüreteltünk, ma pedig préselünk. Amúgy párás, ködös, borongás vasárnap reggel van, s olyan hideg, mintha nem is mustot, hanem valami édes, olvasztott jeget szopogatna az ember. Egy öblös vedérrel kedvetlenül ingázok a prés meg a pince között, amikor átballag hozzánk a szomszéd, s ugratva rám szól: — Megyek kacsázni. Nem jössz? Nézem a dézsákat, s morcosán legyintek a hívó szóra. Tele van még vagy öt, ha itt hagyom apámat, nagybátyámat, tán délre se végeznek. Apám azonban váratlanul megkönyörül rajtam. — Eridj csak, eridj! Úgysem sok hasznodat vesszük, mérgedben még mellé öntenéd a mustot. Mint akit puskából lőttek ki, loholok a vadász Gabi után, épp jókor érkezem. Kisfia már a Trabantban, vizslája pedig a csomagtartóban..., aztán irány a Kraszna. A terv egyszerű. A híd alatt hagyjuk az autót, felmászunk a gátra, felballagunk a folyással szembe vagy négy kilométert, majd letérve a gátról átvágunk az ártéren, s a folyó mellett visszaindulunk. Gabi megy elöl jó Balogh Géza Vadkacsázás messze a víztől, hogy legyen ideje felkészülni a lövésre, én pedig vagy ötven méterrel hátrébb, s benézek minden lyukba, minden csapásba. Ha kacsát látok a vízen, visz- szakapaszkodom, óvatosan jelzek, majd felzavarom a récét. Gabi meg lelövi. Milyen szép, egyszerű terv! Csak éppen a köddel nem számoltunk. Igaz, jó negyed- százada barangoltam utoljára erre, amikor gyermekfejjel szarkafészkek, s padmaly- ban leső harcsákölykök után kutattunk, de hát az mégsem igazságos, hogy ennyire ismeretlen előttem minden. Mintha csak egy tökéletesen idegen tájon járnánk! Vagy csak a köd, a mind erősebben gomolygó pára teszi ilyfelis- merhetetlenné az egykor oly kedves-ismerős fákat, bokrokat? Majd egy órája ballagunk már a gáton, s ekkor Gabi hirtelen lekanyarodik, mire észbekapok, el is mms tűnik a ködben. Már csak a Kraszna mellett érem utol, ujját a szája elé téve figyelmeztet, hogy csend, kezdődik. Ahhoz képest, hogy először vagyok hajtó kacsavadászaton, egészen jól elboldogulunk. Csak kacsát nem látni. Jobb híján a már erősen őszülő kőrisekben, rezgőnyá- rakban gyönyörködöm, meg persze a folyóban. Meglepően tiszta a vize, s lépten-nyo- mon horgászállások. Már bánom, hogy nem hoztam magammal botot, szívesen megvallatnám a bedűlt fák környékét, mert az hírlik, rengeteg benne a kis harcsa, mikor lentről, a folyással szembe apró hullámok sietnek felém..., aztán egy óriási robajlás. Vagy tíz kacsa rebbent fel a vízről, méltatlankodva hápognak ránk. Lövésről persze szó sem lehet, mert Gabi túlment már rajtuk, én meg legfeljebb a karomat foghatnám rájuk. Lóg az orrom a kudarc miatt, de Gabi csak legyint. S biztat is egyben, lesz még itt a réce, csak figyeljek, jelezzek. Jelzésre azonban nincsen szükség, mert nem hogy kacsát, de még csak varjút sem látok..., ám ekkor két gyors dörrenés, s a túlsó oldalt már látom is, hogy két szép gácsér pörög a levegőben. Mire átérünk, kisüt a nap is, s feltűnik a dombon a református templom fehér tornya. Y y arangoznak... Szép, l—l fényes, szikrázó ősz A A van, de bennem már karácsony. Akkor, szenteste sütöm majd meg a kacsát, szalonnával tűzdelve, fehér borban párolva. Persze otthoni, pályi rizlingben. mm a MX M’mt Nézőpont MAK-unk van! Máthé Csaba M ondhatnám úgyis: MAK-unk van, vagyis november elsejétől még érdemesebb lesz szervezni a pécsi kezdeményezésű Magyar Aruk Klubját. A következő hónap elejétől ugyanis 280 mező- gazdasági és élelmiszeri- pari termék importvámja növekszik, amely jelentősen növelheti a hazai gyártású, magyar munkaerő segítségével előállított termék ázsióját, eladhatóságát. Végre, lélegezhetnek fel egy kicsit a hazai termelők, hiszen az importvámemelést már évek óta meg kellett volna lépni, és az új kormánynak sem kellett volna több mint 100 napot várni erre az intézkedésre. Valahogy annyira egyszerű és kézenfekvő, hogy egy kormány elsősorban a saját vállalkozóit, vállalkozásait védi az országhatáron kívülről és sokszor dömping- ben érkező áruktól. Ezzel a belső gazdaság erősödését és a munkanélküliség csökkentését támogatja, ugyanakkor nem szab gátat az importáruknak sem. Persze akkor nem, ha a kiszabott kvótát kifizeti az importáló cég. Hányszor dühöngtünk, amikor a friss meggyel megrakott kamionokat visz- szafordították a határról, mert pont akkor jelentették be az exportstoppot a nyugatiak, miközben mi bólogatva és megnyugvással fogadtuk a töménytelen mennyiségben, a hazainál exkluzívabb csomagolásban érkező nyugati, vagy a sokszor silány távol-keleti termékeket, holmikat. A magyar termelő joggal mondta: ha ez kell a gazdaságunknak, akkor felesleges a hazai termelés, engedjünk mindenkit munkanélküli-segélyre, fizessen az állam, emellett mindenki úgy maszekot és fusizik ahogy tud. Ebből aztán szépen felvirágzott a feketekereskedelem, az APEH elől eltitkolt jövedelmekről csak óvatos becslések hangzanak, eközben az égig nyitott vámsorompók alatt nyakunkba zúdítottak mindent. Mindezt még fokozta a korábban exportképes és a nyugati piacokon jól eladható magyar áruk dotációjának megvonását, ami szintén nem kedvezett a hazai termelés növelésének. Mindezek után már senki nem csodálkozott, ha a boltokban varázsszemüveggel kellett keresni a magyar árukat, és néhány helyen külön kis sarkot alakítottak ki, ahol jól láthatóan írták ki: ezek itt magyar áruk. A mostani importvám várhatóan nem fogja emelni az importtermékek árát, hiszen az egyfajta piacvesztést eredményezne az ilyen termékek forgalmazóinak, viszont jelentősen csökkentheti profitjukat. Az egyik oldalról tehát megadta a lökést a kormány, most a hazai termelés felfuttatására sem ártana hasonlót kitalálni. iiommemar Magyaros virtus Kovács Éva r alálékonyság és képzelőerő. Ez, csakis ez lehet a kiemelkedő eredményesség oka—mondotta a sajtónak nyilatkozva és szinte önmagát is győzködve nemrég aNATO egyik nálunk járt magas rangú fő- paranacsnoka, aki, mint kiderült, alig akart hinni a szemének. A főtiszt csodálkozását és elismerését az váltotta ki, hogy a magyar katonák az elavult technikával, a nemzetközi színvonaltól ugyancsak lemaradófegyverekkel, egyéb eszközökkel rendelkeznek, s mégis, mondhatni mindezek ellenére kiváló eredményeket produkálnak. A főtiszt bizonyára titokban irigykedett is kicsit, s csendben arra gondolt, a NATO fegyvereivel, meg a magyarok eszével micsoda eredményeket tudna produkálni... Találékonyság és képzelőerő. Igaz ami igaz, e két jelzőt a magyarokkal, a magyar viszonyokkal és teljesítményekkel kapcsolatban a világot járva és idehaza is elég gyakran hallani. E két tulajdonságunknak köszönhetőek világraszóló eredményeink, régi és egészen új Nobel-díjasaink, azok a találmányok és felfedezések, amelyeknek segítségével ma már a földkerekség szinte minden országában megtanulták s tanulják ma is a magyarok nevét. Találékonyság és képzelőerő. Hatalmas adományok, felbecsülhetetlen tulajdonságok — már amikor pozitív értelemben kamatoztatják őket. Csakhogy sokak szerint a magyarok nem csak eszesek, nem csak fantáziadúsak és találékonyak, olykor túlontúl érzelmesek, talán érzelgősek is. Igaz, nem helyes az általánosítás, de a népek karakteréről szólva bizony sokan vallják a fentieket. A találékonyság és képzelőerő gyakran a politikában, a politizálásban is megmutatkozik, csak éppen negatív értelemben kamatozik. Az ember olykor csak néz és csodálkozik, s alig akar hinni a fölének, szemének, amikor azt tapasztalja, a másik lejáratásában, a pocskondiázásban, a széthúzásban, a kisebb vagy nagyobb méretű ármánykodásban szinte művészi szinten dolgoztatják a fantáziájukat némelyek. P edig használhatnák az energiákat szerencsésebb ügyek megoldására is. Merthogy van itt tennivaló, azt a legádázabb ellenségünk sem tagadja le. Nincs az a képzelőerő, s nem létezik annyi fantázia, amely az ügyek jobbrafordításához elegendő lenne. Gondoljuk hát át, és lóduljunk neki... I Kelet-Magyar.,szag
