Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-26 / 253. szám

1994. október 26., szerda CSUPA ÉRDEKES Kelet-Magyaiország is Születésnapi ajándék A képen én vagyok, apa kisleánya, illetve ahogy ő szokta mon­dogatni a „legkedvesebb szü­letésnapi ajándéka”. Olyan bohókás ez az apa, olyanokat mond, hogy engem majd tíz esztendeig hozott a gólya megállás nélkül. Meg olyan kicsike voltam, hogy mikor a kezébe adtak a debreceni kli­nikán, iránytűvel kellett be­tájolnia a tényleges normális helyzetem. Ugyanis a fejem irányából egy szimfonikus ze­nekart is megszégyenítő hangerővel, bölcsődalokat sugároztak. Ha magához ölelt, illetve akart, akkor a pólya fenekén akartam kiesni, ha megfordított, az elején. Mit tehetett egyebet, kerített egy vízmértéket, a hasamra tette és úgy lavíroztunk hazáig. Látjátok mellettem azt az öt szál piros tulipánt? Az azt jelenti, hogy pont ötéves vagyok. Szép ajándékokat kaptam apától is, anyától is, mégsem vagyok egészen boldog, apa rövidesen el­megy tőlünk. Igaz azt mond­ta: ne szomorkodj drágasá­gom, a félszívem nálad ma­rad, meg azt is, hogy te még mindent kérhetsz tőlem. Oda­bújtam apához és megcsó­koltuk egymást, majd sokáig Nagy Éva Réka 1987 néztünk egymás szemébe. Apa, fázol talán, vagy beteg vagy? O csak simogatta a fe­jem, s remegett mint a nyár­falevél. Emlékszel apa, súg­tam a fölébe, mikor még a nyakadba ültettél, s úgy vittél az oviba, mennyit bohóckod­tunk az úton. Ne félj kis gyöngyvirágom, súgta vissza, én mindig veled leszek, minden szülinapod kettős ünnep is egyben, — érkezéseddel szeretet köl­tözött szívembe —, de most már menj, s anyut is csókold meg helyettem... ...Hét év telt el, az egykori kislányból lassan nagylány lesz, de barátságunk egymás iránti szeretetünk azóta is tart MINDHALÁLIG! Sze­rencsés ember vagyok, kishi­tű vádaskodásotok elől van hova menekülnöm. Egy kis­lány, illetve már lassan nagylány mindig ölelő ka­rokkal és szerető szívvel fo­Archív felvétel gad. Kedves apa „már úgy várlak"...! Ezt a kis történetet a válás előtt állóknak ajánlom, igaz történet, velem esett meg. Ha szereted a gyerekeket — ők nem tehetnek semmiről—ne törd össze a szívüket, hisz a magadé is rámegy. BOL­DOGTALAN LESZEL EGY ÉLETEN ÁT! Tisztelettel: E. Nagy István Nábrád Eskü helyett granateso Ötven éve történt • Egy hegyivadász üteg megpróbáltatásai • Napló részlet Nagy Miklós Nyíregyháza — 1944. szep­tember havában a magyar har­coló csapatok végképp el­hagyták az ukrajnai területet és a régi magyar határ mögé vonultak vissza. Csapattes­tünk a 13. hegyivadász tüzér­üteg a máramarosi havasok­ban lévő Rahó és Havasalja közötti területen rendezkedett be tüzelő állásba. Két hét múl­va átcsoportosították ütegün­ket Ökörmezőre. Majd hadve­zetőségünk parancsára Huszt- ra vezényelték ütegünket, ahol az üteg bevagonérozott és út­nak indították az Ungvár fölöt­ti Uzsoki szoros felé. Én ekkor Eördögh Lajos ütegparancs­nokomtól 10 napi jutalomsza­badságot kaptam. Leírhatatlan boldogsággal utaztam haza Kántorjánosiba, hogy több mint másfél év után megláto­gathassam özvegy édesanyá­mat és két kisebb testvéremet. Hírt vittem a velem együtt har­coló öt kántorjánosi (Simon Laci, Tóth Sanyi, Asztalos Gyula, Kupái Feri és Kiss Ká­roly) bajtársaim szüleinek. Szabadságom letelte után visszaindultam a frontra. Há­rom napos ide-oda irányítga- tás után megtaláltam ütegün­ket az Uzsoki szoros előtti Ró­na havasok 1479 méteres ma­gaslatán. Meglepetésemre a 75 milliméteres hegyiágyunk he­lyett német 105 milliméteres messzehordó hegyi ágyukkal volt felszerelve ütegünk. Alig­hogy megérkeztem, jött a pa­rancs a IV. hegyi tüzérosztály harcálláspontjáról, hogy ké­szüljön fel az üteg egy tiszti küldöttség fogadására. Fél óra múlva megérkezett egy főhad­nagy, egy zászlós és egy had­apród őrmester, karjukon ár- pádsávos-nyilaskeresztes kar­szalaggal. A tűzlépcső felso­rakozott. Dr. Bóth István had­nagy első tisztünk a jelentést beadta. Ezután a főhadnagy elénk állt és vigyázzállásban jobb karját felemelve így szólt: Kitartás! Mi csak áll­tunk, nem tudtuk mit jelent ez. Ezután dühösen ránk szólt: Én a IV. hegyi tüzérosztály poli­tikai tisztje vagyok! Ha nem tudnák, akkor közlöm Önökkel, hogy Horthy Miklós kormányzó átadta a hatalmat Szálasi Ferenc nemzetvezető testvérnek. Küldetésem célja az, hogy most önök előttem letegyék az esküt Szálasi Fe- rencre, mint a hadsereg leg­főbb parancsnokára. A Horthy féle tisztelgés megszűnt. Éhelyett a német katonai tisztelgési mód lépett életbe. Jobb kar felemelése közben ezt kell mondani: ki­tartás! A válasz: éljen Szálasi! Közlöm Önökkel, hogy küszö­bön áll a németek és egyben a mi győzelmünk is. A német új fegyverek készen állnak a bevetésre és győzni fogunk! A szökésre, vagy az ellen­séghez való átállásra senki ne gondoljon és ne tegye. Aki erre akár kísérletet is tesz, az azonnal felkoncolandó! Most pedig én mondom az eskü szö­vegét és Önök mondják utá­nam! Ekkor mint derült égből vil­lámcsapás, hátunk mögül ak­navetőgránát kilövésének a hangját hallottuk. Pár másod­perc múlva a közelünkben robbant is. Ekkor Bóth had­nagy úr elkiáltotta magát: fe­dezékbe! Ezután még négy gránát csapódott közvetlen mellénk. A gránátok robbanó fekete füstjének elszállása után jöttünk elő a fedezékből. A három tisztet sehol se láttuk. Eltűntek, mint a kámfor. Az osztály parancsnokságra se tértek vissza. Minden bizony­nyal a közelünkben tartózkodó partizánok foghatták el őket. Egyébként az aknavetőtüzet is ők zúdították ránk. így aztán ütegünk elkerülte a nyilasve­zérre történő esküt. Rónahavason éjjel szakadó esőben rendelték el állásaink elhagyását. Rónafüred, Pere- cseny, valamint az Ung folyón keresztül, majd hegyi utakon át érkeztünk meg Nagymi- hályba. Itt több mint egy hétig voltunk állásban. Minden erőnkkel igyekeztünk az elő­retörő hatalmas orosz csapa­tokat feltartóztatni. Ütegünk éjjel, nappal tüzelt. Volt olyan napunk, hogy ütegünk négy lövegéből 240 repeszgránátot lőttek ki kezelőink. Ebben az időben Nyíregyhá­za már kétszer cserélt gazdát, az orosz csaptok pedig a tiszai átkelést kezdték meg. Észak­ról Kassa környékén voltak az orosz csapatok — és mi még ekkor is a keleti határrészen voltunk. Egyszer aztán elren­delték a visszavonulást. Há­rom nap, három éjjel szakadó esőben, bőrig ázva a hegyeken át érkeztünk meg Abaujszán- tóra. Félnapos pihenő után be­vetés következett. Majd Mo­nok és Megyasszó községek közötti Kaptártanyán létesítet­tünk tüzelőállást. Igyekeztünk feltartóztatni a Tiszán átkelő orosz csapatokat. Ez sokáig sikerült is. Nagy Miklós hegyi tüzér Rahón, 1943-ban, Csóka nevű lován Archív felvétel Falramaszos Mit ne kérdezzenek a nők a férfiaktól München-Bécs (MTI-Pa- noráma) — „Mit vegyek fel?” — nincs még egy olyan, a nők által nagy gya­korisággal feltett kérdés, amely jobban idgesítené a férfiakat, mint éppen ez. Legalábbis ez derül ki a Playboy magazin legutóbbi felméréséből. A megkérdezettek több mint egyharmada (35 szá­zaléka) ugyanis azt vála­szolta, hogy nem akarja hallani ezt a kérdést a part­nerétől. Az idegtépő női kérdések sorában a második helyen (21 százalékkal) a „Hol voltál?” áll. A Playboy „an- tikérdés katalógusában” a további sorrend: „Szeretsz- e még engem?” (13 száza­lék nem bírja hallani); „Ajándékozol nekem egy...?” — tetszés szerint töltendő ki — (12 száza­lék); „Mikor jössz haza?” (11 százalék); „Mikor láto­gatjuk meg megint egyszer az anyámat?” (hat százalék) és végül: „Tetszem neked?” (2 százalék). A felmérés során 1092 férfit kérdeztek meg és az eredményeket a Playboy novemberi száma közli. Mint a felmérésről beszá­moló APA osztrák hírügy­nökség megjegyezte, annak egyetlen hiányossága, hogy minden megkérdezett férfi csak egyetlen női kérdést jelölhetett meg, amelytől a legszívesebben a falra mászna... Szervátültetés ígéretes állatkísérletek Amerikában (MTI-Panoráma) — Négy pávián disznószívet kapott az Egyesült Államokban azzal a céllal folytatott elő­készítő kísérletek során, hogy emberekbe tudják majd átültetni a disznó szerveit. A páviánokba át­ültetett disznószívek em­beri géneket tartalmaztak, s így elejét vették a külön­böző állatfajták közötti szervátültetéskor fellépő hiperakut kivetési folya­matnak. A kísérlet sikeres volt a genetikai felépítési módszerek tekintetében — nyilatkozta a UPI-nak ár. Jeffery Platt, aki az észak- karolinai Durhamben a Duke Egyetem xenotransz- plantációs programját irá­nyítja. Az átültetést meg­előző kutatást az amerikai Országos Egészségügyi In­tézet és a princetoni DNX Corporation támogatta. Ez utóbbi fejlesztette ki az em­beri gének állatokba való átvitelének eljárását. Harminc óráig éltek az újszíves páviánok, s ez az időtartam hosszabb lett vol­na, ha páviángénekkel ké­szítik fel az átültetésre ke­rülő szerveket, de nem ez volt a kutatók célja, hanem arról akartak meggyőződni, hogy beválik-e az emberi gének alkalmazása. Bevált, és ezzel a fajták közötti szervátültetés legnehezebb problémájának a megol­dása vált lehetővé. A leg­több állati sejt tartalmaz egy olyan, az immunrend­szerhez tartozó fehérjét, amely kiegészítő szabályo­zást végez, s amikor idegen testet észlel, aktiválódik és gyulladást okoz. Ennek megakadályozására látták el emberi génnel az átül­tetésre kerülő disznószívet, ugyanis az ennek nyomán keletkező kiegészítő szabá­lyozást végző fehérjét a pávián szervezetével sok­kal nagyobb mértékben fér­nek össze. Genetikailag a pávián jóval közelebbi ro­konságban áll az emberrel mint a disznóval. A xenotranszplantáció, a különböző fajok közötti szervátültetés most már va­lósággá válhat. Az idézett kutatóorvos szerint két éven belül elvégezhetik az első olyan kísérletet, amelynek során emberbe ültetik át a disznó valame­lyik szervét, feltéve, ha az előkészítés további fel­adatait sikeresen megold­ják. Disznóvesével már egy hétig életben tartottak egy beteget, hogy kivárhassa az emberi vesét. Az újfatja átültetés olcsóbb lesz mint az elöregedett szervek élet­fogytiglan tartó kezelése, és nem jár olyan etikai, orvosi és technikai problémákkal, mint az emberrel rokonabb állatok, a pávián és a csim­pánz szerveinek a felhasz­nálása. A disznó szervei nagy­jából akkorák, mint az em­beri szervek, és nem hor­doznak az emberre veszé­lyes betegségeket. Hiány sincs disznókban, mondják a kutatók. Az Egyesült Államokban 30-40 ezer ember vár új szívre, 40 ezernek jól működő májra és vesére van szüksége, és több mint 200 ezer embernek rossz a tüdeje. Házi feladat nélkül Half Moon Bay (AP/MTI- Panoráma) — A házi fel­adat igazságtalan, elkészí­tése túl sokáig tart és elviselhetetlen megerőlte­tést jelent a családi életre nézve — ezt a kissé túlzó, ámbár a diákok részéről valószínűleg buzgó helyes­léssel találkozó megálla­pítást nem egy elégedet­lenkedő nebuló, hanem egy kaliforniai iskola tisztség- viselője tette. Garrett Redmond arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy minden borzalmak okozóját, a házi feladatot el kell törölni, s rögtön javas­latot is tett erre: a San Fran- ciscó-i partvidék 3500 di­ákját képviselő öttagú isko­lai tanács elé terjesztette az ügyet. Á körzet iskoláinak fő­felügyelője azonban nem ért egyet vele: szerinte a házi feladat elengedhetet­len az oktatásban, s az elké­szítésével kapcsolatban adódó „igazságtalanságok” nem speciális jellegűek. A főfelügyelő szavai szerint csupán abból fakadnak, hogy maga az élet is igaz­ságtalan. X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents