Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-24 / 251. szám

1994. október 24., hétfő Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Az országban elsőként szervez­ték meg az aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátást osztály keretek között Nyír­egyházán harmincegy évvel ezelőtt. Dr. Makláry Elek se­bészként látott hozzá az új osztály kialakításához, s az eltelt évtizedek alatt az aneszteziológia és az intenzív terápia országosan elismert szakorvosa lett és még ma is ő vezeti ezt az osztályt. A szakorvostársaság észak­magyarországi szekciójának elnöke, Kiváló Orvos kitünte­téssel ismerték el átlagon felü­li szakmai munkáját pár évvel ezelőtt. Tudományos ülésen összegezték a közelmúltban a tapasztalatokat. S mint arra a népjóléti miniszter nemrégi­ben megjelent rendelete is rá­mutatott: igen fontos területe az az egészségügynek, noha sem a szakma, sem a betegek nemigazán tudják, mennyi minden múlik az altatáson és a kritikus állapotba került em­berek intenzív ellátásán. Makláry Elekkel pörgetjük vissza az aneszteziológia tör­ténelemkönyvének lapjait. Rendhagyó ez az összegzés, hiszen nem a dokumentumo­kat gyűjtögették menet közben az orvosok, hanem az átlagos­nál nagyobb teher, — ügyele­tek, a más területre elmenők helyettesítése, az alacsony fi­zetés — mellett inkább a szak­ma csínyját-bínyját igyekeztek elsajátítani. A főorvos például kétszer dolgozott hosszabb ideig az akkori NDK-ban, majd pedig itthon kamatoztat­ta megszerzett tudását. A bécsi Kiszolgáltatottan egyetemen nyolcszor vett részt az egyhetes továbbkép­zéseken. Az ötvenes évek végén Nyíregyházán már szívműtétet végzett dr. Eisert Árpád, s Makláry főorvos ma is sze­retettel említi a nagyhírű pro­fesszort: a sebész és az al­tatóorvos munkájának össze­hangolását ekkor tanulta meg. Két altatógépet, a szükséges tartozékokkal szereztek angol kollegáktól, s ez fellendítette nálunk a szívsebészetet. Valamennyi műtétes osz­tálynak ők adják az altatóor­vost, illetve a kritikus állapot­ba került betegek intenzív el­látása történik ezen az osztá­lyon. Tény, hogy igen nagy a halálozási arány (harminc szá­zalék), viszont negyedszázada még mind elment volna. Szent Péter előszobájában már élet és halál mezsgyéjére ér a be­teg. sonlítani a béreket, de még az orvostársadalmon belül is nagy a jövedelemben a kü­lönbség. Ide ugyanis nem ké­szül a beteg, hanem hozzák. S a műtőben — noha operációs team gondoskodik róla — rendszerint a sebészt kéri fel a beteg a műtét előtt. Nem vé­letlen, hogy a szakmát elhagy­ja a háromgyermekes család­anya, aki nem tud egy hónap­ban nyolc ügyeletet vállalni és fizetni ennyi pénzből a lakás­rezsit. Mint arra az osztály orvosai utaltak: közelebbi kapcsolatba kerülnek itt a betegekkel, mint az más osztályokon szokás. Talán azért is, mert minden baj összefügg a másikkal valami­képp és itt a betegek igen kiszolgáltatott állapotban, éle­tük válságos pillanataiban va­lóban őszintén remélnek segít­séget a fölébük hajló orvosok­tól. Noha a legnagyobb fizikai, szellemi és nem utolsósorban lelki megterhelést ró ez az osz­tály az orvosaira, mégsem Dr. Makláry Elek Harasztosi Pál felvételei becsülik meg anyagilag az itt dolgozókat. Nemhogy a nyu­gati kollegákhoz nem lehet ha­Élet és halál mezsgyéjén Sem a szakma, sem a betegek nem igazán tudják, mi múlik az altatáson Nover ezentúl nem altathat Legelőször a nyíregyházi megyei kórházban önállósodott a szakma Horváth Magdolna KcmemcoMeoMMeóMMeeeMeoMMacoxeeeűMemeeiK-KMxmieeeeeeöeeeeeeeeeae Budapest (ISB) — Az anesz- teziológiát, vagyis az érzéste­lenítéssel (köznyelv szerint al­tatással) foglalkozó tudo­mányágat rossznyelvek a ki­szolgáló szakmák közé szok­ták sorolni csakúgy, mint a röntgenest, vagy a laborost. Pedig az aneszteziológia egyike a legösszetettebb, leg­nagyobb felkészültséget kívá­nó orvosi munkáknak — véle­kedik Károvics János, a Haj­nal Imre Egészségtudományi Egyetem tanszékvezetője, aki bevallása szerint éppen azért választotta élethivatásának az aneszteziológiát, mert a gya­korlat során a többi szakorvos­sal intenzív együttműködést igényel, és mert így nap mint nap élesben alkalmazhatja mindazt, amit e szakmáról valaha is megtanult. A szakma helyzetéről, tár­sadalmi megítéléséről váltot­tunk szót az Országos Anesz­teziológiai és Intenzív Terá­piás Intézet professzorával. □ Az orvostársadalmon be­lül miért nincs meg az a presz­tízse egy aneszteziológusnak, mint amennyi tudása szerint megilletné? — Az emberek általában az­zal törődnek, hogy ki operálja meg őket, melyik belgyó­gyásszal vizsgáltatják ki ma­gukat, de hogy ki az, aki elő­segíti az operáció előtt a nar­kózist, ki őrzi őket az altatás alatt, azzal már a legritkábban foglalkoznak. De az orvosi szakmán belül sincs meg az al- A~. tatóorvos presztízse, ezért az­tán nagyon sokan elhagyják, feladják ezt a szakmát. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy az egyes orvosi szakmák között nagyon nagy jövede­lemkülönbségek alakultak ki, s ugye nem kell hangsúlyoz­nom, hogy nem az anesztezi­ológia javára. A presztízsveszteséghez nem kis mértékben az a hazai gyakorlat is hozzájárul, hogy még mindig van olyan egye­tem az országban, ahol nincs az érzéstelenítéssel foglalkozó tudományágnak tanszéke. A fejlett világban erre talán sehol máshol nincs példa! □ Mióta létezik önálló tudo­mányágként ez a szerteágazó orvosi tevékenységi — Magyarországon az 50- es években kezdődött meg a szakma fejlődése, mint aho­gyan a világon máshol is, a se­bésztársaság szekciójaként. Rövidesen azonban önállóvá vált. Erősítette ezt a folyama­tot az egyre-másra szaporodó önálló aneszteziológiai osztá­lyok is. Legelőször, mintegy 31 évvel ezelőtt a nyíregyházi megyei kórházban önállóso­dott a szakma. Mondhatom, hogy az aneszteziológia az egyik pillére annak a fejlődés­nek, amelyet az operatív szak­mák az utóbbi években elér­tek. Éppen az aneszteziológus­hiány miatt az egyes részterü­letek a már korábban önálló­sodott osztályok szétrobban- tását szeretnék elérni. Ezt a szakmailag alig indokolható lépést azzal szorgalmazzák, hogy egy-egy részterület ala­posabb ismerete csak a beteg javára válhat. Én pedig azt mondom, hogy ebben az eset­ben az aneszteziológus nem fejlődne, pedig ez az a szak­ma, ahol nagyon sokféle isme­ret szükséges a tökéletes mun­kához. □ A Népjóléti Miniszter pár hete érvényben lévő rendelete szerint ezentúl csak orvos érzésteleníthet, orvos altathat. Ez a rendelkezés megszűnteti azt az eddigi gyakorlatot, hogy felkészült nővérre bízzák ezt a beavatkozást. Hogyan lesznek képesek ezentúl ellátni a lét­számgondokkal küzdő aneszte­ziológiai osztályok a műté­teket? Tartanuk kell-e attól hogy műtétek emiatt elmarad­nak ? — Ez a rendelet végre negy­ven valahány év múlva ki­mondja azt, hogy ez a tevé­kenység orvosi munka. Azt gondolom, hogy ez a rendel­kezés egyértelműen a betegek érdekét szolgálja. A probléma abból adódik, hogy ez egy hiányszakma. Jelenleg 1100 körül van az aneszteziológiai állásbán lévők száma, s ennek csupán 55-60 százaléka a szakorvos, a többiek még ta­nulják a szakmát. Magyaror­szágon a műtéti beavatkozá­sok, az érzéstelenítések száma körülbelül félmillió, ehhez pe­dig legalább 1500 anesztezio­lógus szakorvosra lenne szük­ség. Tehát az arány elég rossz. De nem arról volt eddig sem szó, hogy többnyire nem szak­orvos végezte az altatást, bár el kell ismerni, a sanyarú helyzetet néhol úgy oldották fel, hogy orvos felügyelete mellett megengedték, hogy asszisztens altasson. □ A műtétek hány százalé­kát végezték eddig „nővéres narkózisban”? — Évente körülbelül 6 szá­zalék volt az ilyen műtét, ha jól ismerem a legfrissebb sta­tisztikát. □ Felmérhető-e, hogy a ren­delet hatására hány műtétet kell majd elhagyni, vagy elha­lasztani? — Világtendencia, hogy a nem életmentő műtétekre néha két-három évet is várni kell. Ezentúl lehet, hogy nálunk sem azonnal látnak hozzá a kisebb, nem életmentő beavat­kozásokhoz. A kórházakat rá­szorítja a rendelet arra, hogy alkalmazzanak több anesztezi­ológust, és ha másként nem sikerül, akkor úgy, hogy az ed­digieknél jobban megfizetik őket. Erre egyébként rá lesz­nek szorítva a kórházigazga­tók, amennyiben nem akaiják drasztikusan csökkenteni mű- téteik számát. De a változás nem lesz olyan drasztikus, mint ahogy azt máris sokan felfújják. Az­zal viszont mindenkinek szá­molnia kell, hogy nem akkor, nem abban az időben történ­nek majd a műtétek, mint ed­dig. Nem biztos, hogy az a helyes, ha reggel 8 órától délig folynak a beavatkozások. Majd operálnak az orvosok reggeltől délután háromig, és akkor talán egyet sem kell majd elhalasztani. Intenzív ellátás Mátészalka (KM - Sz. E.) — Az elmúlt héten tudo­mányos ülést szervezett a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Therápiás Tár­saság Észak-Magyarorszá­gi Szekciója, melynek a mátészalkai városi területi kórház adott otthont. Ekkor mutatták be a résztvevők­nek a kórház új anesztezio­lógiai és intenzív therápiás osztályát is. Dr. Nemes Gyula osztályvezető főor­vost kérdeztük az új osztály terveiről és szakmai jelen­tőségéről. — Remélem, ez az osz­tály egy újabb lépés ahhoz, hogy a társszakmák is elfo­gadjanak bennünket. Az aneszteziológiai és intenzív therápiás osztályok felsze­reltségükből adódóan sokat tudnak segíteni a betegel­látás színvonalának növelé­se érdekében. Ehhez azon­ban el kell fogadni azt a tényt, hogy az intenzív the- rápia nem alárendelt, ha­nem mellérendelt szereppel bír az egészségügyben. — A megyei hálózatban is jelentős szerepet játszhat ez az osztály, hiszen sok feladatot át tudunk vállalni a nyíregyházi intenzív osz­tálytól, s akár a környező kórházak intenzív betegel­látását is megoldhatjuk a jövőben. Az egészségügyi szervezésnek lesz ez a fela­data. Az új osztály nyolc ággyal dolgozik, ami a kör­nyék ellátásához elegendő. Egy intenzív osztály felsze­reltségében, műszerezettsé­gének színvonalában, ki­szolgáló személyzetében, az elektronika, a gépi be­tegellenőrzés, az elektroni­kus adattárolás a technikai felszerelések színvonalá­ban is jelentősen különbö­zik más kórházi osztályok­tól. — Csak nálunk vannak olyan berendezések, me­lyek képesek a szívműkö­dés kiesésének pótlására, a légzési és veseelégtelensé­gek javítására. Természete­sen a működési költségek is magasabbak, s ez a finan­szírozásból is kitűnik, bár a fekvőbeteg-ellátás finanszí­rozásával kapcsolatban még vannak vitáink a tár­sadalombiztosítással. — A betegek nagyon keveset tudnak erről a szak­máról, az operáló orvost is­merik, ám az altatóorvost csak nagyon ritkán. Ezért szeretnénk előttük is e szakma presztízsét elfogad­tatni azzal, hogy színvona­las ellátást nyújtunk. Tud­niuk kell, hogy az intenzív terápiás osztály biztonságot jelent számukra, s az ott dolgozó szakszemélyzet az ő egészségük helyreállítá­sáért dolgozik. Röviden Sokkal több... ...idős beteget kezelnek az osztályon, mint régeb­ben. Ma már operálnak 90 éves embert is, hiszen a ko­rszerű altatás és a műtéti technika lehetővé teszi a magas életkorban is sikerrel kecsegtető beavatkozást. (KM) Kuvaiti, örmény,... ...kárpátaljai, erdélyi orvo­sok is gyógyítanak az osz­tályon: a kelet-európai nyelvek majdnem mind­egyikét, összesen tíz idegen nyelvet beszélnek az itt dol­gozók és az angolt még nem is számítottuk. (KM) Egyedül... ...volt orvos Makláry Elek az indulásnál, ma 22 orvos, 23 aneszteziológiai asszisz­tens és 30 nővér látja el a feladatokat, legalábbis pa­píron. (KM) A stressz... ...és a folyamatos készenlét ellenére kevés az idő az or­vosok regenerálódásához, még a törvényben biztosí­tott szabad időt sem tudják mindig kiadni. Tíz lélegeztetőgép... ...és egy 1,6 millió forintba kerülő monitorra nagy szükség lenne az anesztezi­ológiai osztályon. (KM) Csapatmunka Nyíregyháza (KM) — Nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a tudomá­nyos ülésen dr. Daruka Irén csoportvezető főor­vos, aki élete első munka­helyén, 14 éve látja el itt a betegeket. A finanszírozás és a most már életbevágóan fontos gazdálkodás összefüggé­seiről gyűjtötte ki az osztá­lyon kezelt betegek adatait. Dr. Daruka Irén Harasztosi Pál felvétele Mint a főorvosnő el­mondta: esetfinanszíroro­zás történik, a nagy átlag alapján kiszámítják, hogy például egy vakbélműtét mennyibe kerül? De a különböző kórhá­zakban más-más költségek­kel dolgoznak, így termé­szetes, hogy másfajta ada­tot kapnak az említett ope­rációra. Mivel a megyebeli kór­házainkban igen alacsony a bér az országos és főként a fővárosi kórházakhoz vi­szonyítva, így jön ki az a torz arány, hogy nálunk jó­val olcsóbb egy műtét. Most az jár jól, aki koráb­ban drágábban dolgozott. Az intenzív osztályon 13- 15-ször többe kerül egy beteg, különösen az első napokban, amikor az élet­mentő gyógyszerek és ké­szítmények döntő hányadát adják neki. Az osztályuk pedig nem egy esetre jutó költség sze­rint kapják a finanszírozást. Távoli céljuk az, ha plusz nyereséget hoznának, akkor oda is forgatnák vissza a pénzt.- HAZAI HOL-MI _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents