Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-19 / 247. szám
1994. október 19., szerda CSUPA ÉRDEKES Hőseink példájára emlékezünk Királytelki csata: 1944. október 27-28. • Emlékmű az áldozatoknak rancsait figyelmen kívül hagyta, saját hatáskörben elrendelte a Kárpátok keleti részében még kitartó 8. német hadsereg Tiszához való visszavételét. Ugyanakkor ellentámadást hajtott végre Debrecentől nyugatra. A német páncéloshadosztályok offenzivája kellemetlen meglepetés volt az oroszok számára. Malinovszkij előrenyomulása Nyíregyháza felé megtorpant. Október 10-e és 22-e között Debrecen előtt több szakaszban hatalmas páncéloscsata bontakozott ki, amelyben mindkét fél részéről több száz harckocsi, illetve rohamlöveg vett részt. A debreceni csata következményeként a németeknek sikerült Malinovszkij csapatait távol tartani a Felső- Tiszától. Amint azt már írtam, Friessner vezérezredes, a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka elrendelte az Erdélyben harcoló Wöhler-se- regcsoport visszavonulását. Ide tartozott a 2. magyar hadsereg és a 8. német hadsereg is. A német-magyar erők visz- szavonulásával párhuzamosan a szovjet 40., 27. és a román 4. hadsereg megkezdte az előnyomulást. A 6. német hadsereg Debrecentől északra szorult csapatai heves ellenállással magukra vonták és lekötötték az orosz lovas-gépesített seregtestek egy részét, azt azonban nem tudták megakadályozrii, hogy főerői 21-én éjszaka birtokba vegyék Nyíregyházát. A súlyos helyzet miatt a debreceni 16. felderítő osztályt kivonták a 16. hadosztály kötelékéből és Vásárosnamé- nyon keresztül Kisvárda térségébe irányították. Itt vettük fel a harci érintkezést az orosz élekkel, egyben az Erdélyből visszavonuló magyar egységekkel. Október 23-28. között kemény küzdelem folyt Nyíregyháza térségében. Ennek során az oroszok 26-án éjszaka feladták Nyíregyházát és igyekeztek kitömi a bekerítésből. Október 27-én reggel szakaszommal én vettem fel az első érintkezést a Királytelek- Felsősóskút területén beásott orosz erőkkel, mely lövegek- kel, nehézfegyverekkel igen meg volt erősítve. A csatába később bekapcsolódott az egész felderítő osztály. Kemény küzdelem után csak másnap reggelre sikerült felszámolni, illetve visszavonulásra kényszeríteni az orosz erőket. Azonban komoly veszteségeink voltak: 10 hősi halottunk, igen sok sebesültünk volt. Árkászaink halottainkat — a helybeli katolikus pap közreműködésével — a királytelki központi temetőben temették el. Felderítő osztályunk minden egysége a legnagyobb bátorsággal, elszántsággal harcolt. Akkor még úgy hittük, hogy sikerülni fog egészen Debrecenig előretörünk és az oroszokat visszavetni. Felderítő osztályunk ma is meglévő — a Hadtörténeti Levéltárban elhelyezett — iratanyaga révén meg lehet állapítani, hogy az ellenség előtt tanúsított hősi és bátor magatartásért négy főt Arany Vitéz- ségi Eremre, öt főt a Magyar érdemrend Lovagkeresztjére, három főt Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Eremre, tizenhárom főt Magyar Kis Ezüst Vitézségi Éremre és 16 főt Magyar Bronz Vitézségi Éremre terjesztették fel. Királytéleknél folytatott harcokkal és Nyíregyháza visz- szafoglalásával sikerült mintegy 150 000 embert visszavonni a Tisza mögé. Az oroszok bekerítő akcióját sikerült megakadályozni. Nyírteleken — mert most már így hívják Királyteleket — hőseink részére 1984. október 27-re hősi emlékmű készült, mind a tíz hősi halott sírját kereszt és márványtábla jelöli, nevük és rendfokozatuk feltüntetésével. Korábban is, most is minden évforduló alkalmával a még élő bajtársainkkal a sírnál összejövünk és hőseinkről megemlékezünk. A sírok gondozásában 1992 óta a Magyar Honvédség nyírtelki egységei is részt vesznek. 1992. október 30-án került vissza nyugatról csapatzászlónk és kürtünk. Ekkor tartott ünnepségen — katonai tiszteletadás mellett — még egyszer megszólaltattuk a kürtöt és díszsortűzzel köszöntöttük hőseinket. Ezt követően a kürtöt a zászlóval együtt a nyíregyházi Jósa András Múzeumban helyeztük el. Most — az 50. évforduló alkalmával — ismét ünnepséget, megemlékezést tartunk. Hőseink példája buzdítson bennünket — ha kell — az önfeláldozásig menő hazaszeretetre. A moszkvai vezérkarban 1944 nyarán még azt gondolták, hogy Magyarországot a 4. Ukrán Front hadseregei fogják megszállni. Ez a hadseregcsoport Ivan Petrov hadsereg- tábornok irányítása alatt, az első világháború stratégiájához hasonlóan, a Kárpátokon keresztül akart utat tömi Budapest irányába. A magyar-német csapatok — közöttük az 1. magyar hadsereg VI. hadtest 16. hadosztályához tartozó 16. honvéd felderítő osztály — az északkeleti Kárpátokban kifejtett szilárd ellenállásuk folytán súlyos veszteségeket okoztak a 4. Ukrán Front csapatainak, amelyek egy időre be is szüntették támadásaikat. Románia kiválása a német szövetségből és a 2. Ukrán Front csapatainak megjelenése Erdélyben egyszerre megváltoztatta a Duna-medencei helyzetet. A szovjet vezérkar ezért úgy döntött, hogy nem Petrovra, hanem az időközben marsallá előléptetett Malinovszkijra bízza a magyarországi hadműveletek vezetését. E célból a 2. Ukrán Front csapatait még 1944. szeptemberében feltöltötték harci eszA csata színhelye ba. Csapatai hamar áttörték a 3. magyar hadsereg arcvonalát. A nagy tömegben bevetett T-34-es páncélosok nyomására a gyenge magyar és német erők, ahol csak tudtak, visszavonultak. Október 9-én Malinovszkij A múzeumban lévő csapatzászló és kürt Balázs Attila felvétele közökkel és katonákkal (40 lövészhadosztály, 3 harckocsi-, 2 gépesített és 2 lovashadtest állományában 750 páncélost, valamint 10 ezer löveget és aknavetőt számlált). Ehhez jött még 17 román hadosztály is. E seregtestek az 1944. szeptember 12-i szovjet-román fegyverszüneti szerződés értelmében kötelesek voltak Erdély elfoglalása után is tovább harcolni — a Vörös Hadsereg alárendeltségében — a német és magyar hadsereg ellen. Október 6-án Malinovszkij Arad és Temesvár térségéből megindította döntő támadást Kelet-Magyarország ellen. A szovjet marsall — ereje tudatában — gyors sikerre számított. Kezdetben nem is hiáfőerői Nagyváradtól nyugatra széles fronton Debrecen irányába törtek előre. A marsall Nyíregyháza, illetve Csap felé igyekezett. Szándéka az volt, hogy gyorsan mozgó seregtesteivel, a páncélos és lovashadosztályokkal a Keleti-Kárpátokban meg mindig kitartó német és magyar csapatok előtt elvágja a Tiszához való visz- szavonulás lehetőségét. Ha ez sikerül, akkor a 2. Ukrán Front a 4. Ukrán Fronttal közösen a Kárpátokban új Sztálingrádot teremthet: egy német és két magyar hadsereg — a 8. német, a 2. magyar és részlegesen az 1. magyar — kerülne így egyetlen óriási katlanba. Felismerve a veszélyt, Friessner vezérezredes, Hitler paTortatorony az esküvőn Tisztelt Szerkesztőség! Az újság felhívása alapján mertem venni a bátorságot, hogy írjak önöknek, mivel nem telik úgy napom el, hogy ne olvasnám el a Kelet-Magyar országot. Ahogy olvastam a sorokat, megláttam a két pályázatot, amit hirdetnek. Nekem — ha így ki lehet fejezni valamit — szinte őrült szenvedélyem a fotózás. Nagyon szeretem a természetet és van olyan nap, amikor beleülök az autóba, szétnézek néhány helyen, kirándulok egész nap, hét-nyolc tekercs filmet is el szoktam fényképezni. Van egy kis fekete terepjáróm, egy Suzuki Samuraj és ezzel szoktam járni az országot. Ez az a szenvedélyem, ami miatt most írok. Számomra óriási dolgot sikerült lencsevégre kapni. Egy nagyon kedves bará- tomék, név szerint Mester Zsolt és Várföldi Éva eljöttek hozzám, hogy az esküvőjükön vállaljam el a menyasszonyi csokor készír lését. El is vállaltam és csak úgy a véletlenből jutott az eszembe, hogy rákérdeztem, milyen lesz a tortájuk, de még akkor nem tudták. Úgy gondolták, hogy egy hagyományos, négy emeletes. Ekkor jutott eszembe egy olyan ötlet, ami csak gondolatban volt megvalósítva, de a gyakorlatban még nem. Ahogy elmentek, ugrottam az autóba és elmentem a híres Marcipán cukrászdába, ahol a tulajdonosnőt Ivánné Károlyi Gabriellát kerestem. Elmondtam neki az ötletemet, hogy egy olyan magas tortát szeretnék vele készíttetni, mint amekkora a menyasszony. Akkor szegény a meglepetéstől megkérdezte, hogy milyen magas az a hölgy. Végül úgy oldotta meg, hogy egy olyan magas állványt készített mint amekkora volt a menyasszony, és arra rakták rá a tortákat. A torta vanília ízű volt, hófehér marcipánnal bevonva, 100 szál gyertyával, 10 emelet magas és piros rózsákkal díszítve. A szállítást is csak úgy tudtuk megoldani, hogy az esküvő előtti napon, május 20-án te- hertaxival vittük ki a kertvárosból Sóstóhegyre a Paradise Hotelbe, éjszaka 11 órakor. Még a vőlegény is ott volt. Másnap az esküvőn volt igazi nagy szám, amikor éppen éjfélkor lekapcsolták a villanyokat és betoltuk — a 100 szál gyertya meggyújtásával — a terembe ezt a tornyot. Az esküvő közel 150 fős volt, de szinte minden ember ujjongva fogadta. A vőfély nem tudta elmondani a beszédét a csodálkozástól és azt mondta, hogy volt ő már nagyon sok esküvőn, de még ő sem látott ilyet. Ennyi volt az én kis sztorim, igaz kicsit hosszúra sikeredett, amiért elnézést kérek. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy leírhattam egy olyan dolgot, ami igazi sztori volt és megoszthattam ezt az érzést önökkel. Tisztelettel: Timkó Zsuzsanna Nyíregyháza A menyasszony és tortája Szemüveget az autónak MTI-Press — Lehetséges olyan autó, amelyben akkor is kellemes marad a hőmérséklet, ha órákig áll a tűző napon? Talán nemsokára: a Daimler-Benz kutatói olyan anyagot fejlesztettek ki, amely egész vékony rétegben az ablaküvegre kenhető és ha erre a rétegre elektromos feszültséget kapcsolnak, visszatartja a nap hősugarait. A kutatók egyre újabb ilyen elektrokróm rétegeket próbálnak ki, s ezek már nem csak a nap hősugarait szűrik ki, hanem szükség esetén a látható fényt is. Hogy a kereskedelemben mikor lesznek majd kaphatók, az a további kísérletek eredményétől függ.
