Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-19 / 247. szám

1994. október 19., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Megmaradt a termesztői kedv Almatermesztéssel itt a legtöbb ember csupán másodállásban foglalkozik Rokonok, napszámosok dr. Puskás Béla szamosszegi almáskertjében A szerző felvétele Nyéki Zsolt Szamosszeg (KM) — A kis­kertekben lassan végéhez közeledik a betakarítás, az egész évi munka képletes és valóságos gyümölcsét me­gyénk legtöbb pontján az al­ma jelenti. Bár az átlagosnál kevesebb termés idén vi­szonylag megkönnyítette a gazdák dolgát, a szétszórt termesztés miatt az értékesí­tés napjainkban is alkalmi jellegű maradt. Nincs ez másképp Szamossze- gen sem, ahol ezekben a na­pokban teherautók járják a te­lepülés útjait, egy-egy kapu­aljban leállított pótkocsin gyűjtik össze időnként a léal­mát. Az esetek túlnyomó több­ségében a szervezés ezzel ki is merült, hiszen almatermesz­téssel itt a legtöbb ember csu­pán másodállásban foglalko­zik. A kistermelők minden­napi gondjaival birkózik évről évre Dr. Puskás Béla, aki or­vosi hivatása mellett ápolja a családi birtokot. A törpe nem bírja — A 3200 négyszögöles gyü­mölcsösben az első, s mind­máig legnagyobb gépesítést az a T-4K kistraktor jelentette, amelyet közel 20 évvel ez­előtt, még az egyetemi végzés után szereztem be — árulja el a mátészalkai kórház sebésze, hogy a diploma akkoriban sem volt záloga a biztos megél­hetésnek. A kertet a 30-40 éves jonatán és starking fajták széles, hagyományos koronája uralja, de az elöregedő fák fo­lyamatos pótlásának köszön­hetően már megmutatta piaco- sabb termését az idared, gloster és jonagold is. Ezeket 6-8 éve telepítette a gazda, aki az új fajtákkal kapcsolatban vegyes tapasztalatokat szer­zett. A törpe alany nem bírja a tartós szárazságot, a termés ezen apró marad — említi „szakmabeli” kifogását, s ez­zel rá is tér a kistermelés min­dennapi gondjaira. A gyümölcsös növényvéde­lemnél egy permetezéshez mintegy 2400 liter permetszert használ fel, amelynek költsége géphasználattal együtt eléri a tízezer forintot. Az egyéb munkákkal együtt csak magá­ra számíthat, ha szorít az idő, alkalmi munkást kell megfi­zetnie. Hajnalban fagyveszély A munkát a szabadság terhére kell megszervezni, a család, rokonság segítsége mellett sú­lyos forintokat visz el a nap­számosok bére. A legnagyobb problémát azonban mégis a göngyöleg hiánya okozza. Egy láda ára jelenleg 80-100 forint között mozog, egy évi 4-500 mázsa almát leszedő kistermelő nem fektet 80-100 ezer forintot göngyölegbe. A dunántúlról bejelentkező vásárlók vagy az alma árából faragják le a láda ellenértékét, vagy „becs szó­ra” vinnék el a göngyöleget, de így ma már senki nem adja oda. Átmenetileg segítséget jelentenek az évek alatt felhal­mozott, szabad órákban meg­szegek rekeszek, de az almát Puskás gazda mindenképpen el akarja adni még ősszel. A kert végében felhalmozott ter­mésre minden hajnal a fagy ve­szélyt hozza, s bár a terméskő­ből rakott biztonságos pincéjé­ben 100 mázsa alma férne el, nem bízik a tavaszi értékesí­tésben. Sok a déligyümölcs, szegénység ide vagy oda, in­kább azt veszik az emberek — panaszolják Szamosszegen. A helyi gazdák egyhangú vé­leménye szerint a megoldás­hoz olyan felvásárlókra lenne szükség, akik a szállító eszköz mellett göngyöleggel és pénz­zel is rendelkeznek, mert ez az igazi kereskedelem. Ugyan­akkor elgondolkodtató, hogy az Almatermesztők Szövetsé­géről, törekvéseiről errefelé nem igazán hallottak. A termelők hite □ Ön Mátészalkán sebész, ugyanakkor tekintélyes nagy­ságú gyümölcsöst tart rend­ben. Miért foglalkozik alma­termesztéssel, ha a jövedelem nem tükrözi a befektetett ener­giát, időt, pénzt? — Ez hit, elszántság kérdé­se. Nekem sokat jelent, hogy ugyanazt a földet művelem, amelyet apám, nagyapám. Jól belátható négysávos útelágazást építenek a 41-es főúton. Képünkön: a nyírbátor-kisvárdai elágazás Harasztosi Pál felvétele Tárca arcelláznak az egyik E-J szatmári falu hatá- X. rában, kőhajításnyi- ra a Tiszától. Ideális környe­zetben olcsó a telek. A kris­tálytiszta hűsítő vízért, az idegnyugtató csendért, a jó levegőért nem is kell fizetni. Ezt adta hírül az egyik nyír­egyházi úr a másiknak, a vén­asszonyok nyarának vége felé. Mindketten a szilvafák, a somfák és a diófák árnyéká­ban cseperedtek fel, a Szat­mári Síkságról léptek át isko­láik elvégeztével az egyre za­josabb megyeszékhelyre. Az említett úr most szervezkedik: azt akarja, hogy valamennyi Szatmárból elszármazott is­mert ember telket vegyen a Tiszánál. A szóban forgó úr elfogad­hatóan érvel a telekvásárlás előnyei mellett. Szenvedél­lyel adja elő érveit, tekinte­téből, beszédéből sugárzik a lokálpatriotizmus, a táj sze- retete. Már halántékon csap­ta a dér, annak idején Pesten végezte az egyetemet, bejárta fél Európát, mégis, most is szatmáriasan beszél. A szíve és az esze összhangban van, tisztán cseng minden szava. Néha buzogva, hevesen tör Véletlen, hogy pont száz km-re vannak a Tisza-parti parcellák, oda-vissza két­száz, így a benzin egy hét­végén ezerhatszáz forint. E számításra derék barátunk­Nábrádi Lajos Szekér muskátlival fel belőle az indulat, mint forrásból a víz. Am ez a for­rásvíz ahogy megy tovább, lassan keskeny patakká szelídül... Szóval ez az érdekes ember sok földijét megkereste az elmúlt arasznyi időben. S agitált a telekvásárlás mel­lett. A francia filozófusra is hivatkozva hirdeti földijei körében: Vissza a természet­hez! Jól hangzik ez a mon­dás, kecsegtető az ajánlat, de egyik-másik földi megemlíti, hogy a benzinár jövő tavasz­ra elérheti a százat. nak ellenérvei vannak. Hogy egy olasz, vagy görög turis­taút busszal igen strapás és drága. Elég, ha az életben kétszer-háromszor megy vi­lágot látni az ember, de nyaralni mindig kell. A Tisza-partjának háborí­tatlan csendjében hétvégeken felüdülhet, újjá születhet, a köznapi munkához erőt gyűjthet a városi ember. Csónakon szelheti a folyó — itt még szinte iható — vizét, s ha horgára akad va­lami, már húsra nem kell ki­adni pénzt. Mondogatja: ő a kis víkendházát vályogból építi, s e házikóra nádsapkát tesz. A tunyogmatolcsi Szé­kely fogadó közelében nem rég látott dísznek kiállítva egy lőcsös szekeret, muskátli virított a szekéraljában. Ilyen szekér, ilyen szemet kápráztató muskátli lesz majd az ő telkén is. Ültet néhány hasznos szil­vafát, hogy legyen egy-két szilke „öreg”, fekete lekvár. A somfáról sem feledkezik meg, lesz majd egy terebé­lyes somfája, amelynek vér­piros bogyóiból fanyar vita­mint merít. A telek sarkában lesz egy kökénybokor, amelyet min­dig kékre ver a novemberi szél. V égül, de nem utolsó­sorban ültet egy mi- lotai fajtájú diófát. Krisztus után kétezer vala­hányban e fán termett dióval sülhet majd a népes családjá­nak a karácsonyi kalács. Lehallgatott asszonyok Balogh Géza gy utólag bevallva, ki nem állhattam katoná­nak lenni. Be is csuk­tak jó párszor, mégsem elöljáróimtól féltem első időszakosként, hanem a „váposoktól", a fehér sisa­kos, fehér derékszíjas kato­nai rendészektől. Annyi rosszat hallottunk róluk ele­inte, hogy ha az utcán meg­láttuk, nagy ívben elkerültük őket, pedig hát szegények a légynek se ártottak, ugyan­olyan örömkatonák voltak, mint mi. így aztán, ahogy telt az idő, úgy foszlott a rette­gett mítoszuk, váltak mind komolytalanabbakká. Ok, a fehér sisakos vápo- sok jutnak eszembe mind­untalan, ha a hadseregben kirobbant legutóbbi bot­rányról, a katonai belső el­hárítás ügyködéséről hal­lok. Talán emlékeznek még rá, az új honvédelmi mi­niszter azt találta mondani, hogy az elődje idején tör­vénytelen megfigyeléseket is folytatott az elhárítás, kü­lönös módon szerette a ne­ves politikusfeleségek tit­kait fürkészgetni. Lett is belőle nagy ribil- lió, heteken át vizsgálódtak a parlament illetékes bizott­ságai, s végül megszületett a döntés, a régi honvédelmi minisztert a megfigyelések miatt politikai felelősség terheli, jogilag viszont sem­mi. El nem tudom képzelni, mi került ilyen hosszú időbe ehhez, hiszen a honatyák eleve tudták, ha meg is bot­lott a régi miniszter, jogilag semmiképpen sem vonható felelősségre, hiszen a meg­figyelés elrendelésének jog­köre máig tisztázatlan, amit pedig nem tiltanak, az úgy is értelmezhető, hogy sza­bad. A jogi hercehurca az iga­zat megvallva nem is na­gyon érdekelt, sokkal in­kább az, hogy vajon milyen információkhoz juthatnak az elszólások révén a ná­lunk ügyködő titkosszolgá­latok. Mert afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy nyitva tartották a fülüket, tudván, hogy az efféle par­lamenti vizsgálódások, meghallgatások részletei ilyen vagy olyan módon de kiszivároghatnak a lehall­gatásbiztosnak mondott fa­lak közül is, s ennek már nem csupán egyik-másik párt láthatja a kárát, ha­nem az ország. Régi idők emléke Elek Emil felvétele ■ff I T| ‘Ili I i..S i.-j . . Japán szemmel Galambos Béla-m j em állhat messze a napokban me- J. v gyénkben látoga­tást tett japán nagykövettől a mezőgazdaság. Nyíregy­házi programjának második napján, amikor a mezőgaz­dasági főiskolán térségünk agrár gondjaival, az alma­termesztés helyzetével vala­mint a szakoktatás jelenével és jövőre vonatkozó elképze­léseivel ismerkedett, érdek­lődőnek és bizonyos vonat­kozásban segítőkésznek mu­tatkozott problémáink iránt. A tájékoztatókat figyel­mesen hallgató Tsutsumi Koichi úr sorban reagált a neki fölvázolt képekre. Kel­lemes meglepetés volt szá­mára az itteni felsőfokú képzés, s benne az agrár felsőoktatás bemutatott mi­nősége. Az „emgé” térség- fejlesztéssel összekapcsolt oktatás-fejlesztési koncep­cióját igen figyelemre méltónak találta. Tetszettek az olyan, már megvalósult előremutató kezdeményezé­sek, mint a nyíregyházi fő­iskolák egyesülete, vagy a megye különböző szintű mezőgazdasági szakokta­tási intézményeit összefogó Agrár-College. Különös érdeklődést mu­tatott a térség egyik legfon­tosabb kultúrájával, az al­matermesztéssel kapcsolat­ban. Kézenfekvőnek tartot­ta azt, hogy itt helyben kel­lene megoldani a megyében megtermelt alma végter­mékké történő feldolgozá­sát. Miért balatonboglári almalével kínálják Sza­bolcsban, az alma hazájá­ban az ide érkezőt? — me­rült fel a legtermészetesebb kérdés a vendégben is. A japán nagykövet, aki mint mondta ilyen minősé­gében is feladatának tekin­ti, hogy az elmaradott tér­ségek felzárkóztatásában segítséget nyújtson — kije­lentette: akár a további fel­dolgozó üzemek létesítésé­hez szükséges tőke közvetí­tésében, akár a feldolgo­zottjó minőségű gyümölcs- termékek piacának a meg­keresésében hajlandó köz­reműködni. Jó szándék, Ígéret tehát már van, lépni viszont most nekünk kell. Nézőpont

Next

/
Thumbnails
Contents