Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-18 / 246. szám
1994. október 18., kedd HAZAI HOL MI Keiet-Magyarország 5 A „bekerült" leletmentő Szívügye Nyírtass múltjának felderítése • Bejárta Erdélyt és Kárpátalját Nyírtass (KM — D. M.) — Nyírtass nem tartozik az óriás települések közzé. Mégsem könnyű megtalálni egy címet, ha Tass vezérről utcát is és közt is elneveztek. Csak akkor ragyog fel útbaigazítónk szeme is, amikor megtudja név szerint kit keresünk: Ja, az Eliz férjét, jöjjenek, elkísérem magukat! — Borsodból kerültem Nyír- tassra körülbelül húsz éve — fogad mosolyogva Farkas Tibor otthonában, amikor elmeséljük kálváriánkat.—Első munkahelyem az ajaki tanácson volt, s az ajaki emberek neveztek el „bekerültnek”. Ők még ma is pontosan elvezetnék az idegent a lakásomra. Viszont sok helybeli nem ismer személy szerint, s csak a feleségem Szirmai Eliz után tudnak azonosítani, aki tősgyökeres tassi. Életút Az ajaki helyettesítés után az újonnan átadott kisvárdai kórház anyaggazdálkodási csoportvezetője lett, majd a ber- keszi gyermekotthon mindenki „gondnok bácsija”. Sok ismerőst és barátot szerzett mindkét helyen. Közben megszületett lánya és két fia, így a nagyobb fizetés reményében először az Állami Biztosítónál, majd a válás után, a Hungáriánál töltött be körzetfelügyelői állást. Sajnos 1991-ben autóbalesetet szenvedett. Hosz- szas táppénzt követően ötven százalékos munkacsökkenést állapított meg a bizottság. — Járadékom 7304 forint — szomorodik el kissé, amint e témára terelődik a szó. — Az egy személyre jutó jövedelmünk magasan alatta van az átlagnak. De nem panaszkodom, beosztással élünk. Kárpótol mindenért a családom — immár egy vővel kibővülve, és reméljük, október 20-ika után egy unokával is — melynek minden tagjára büszke vagyok. Dióhéjban ennyi egy ember életútja, de mennyi minden van még ezen kívül, ami az évek során fontossá válik. Elviselhetővé teszi, vagy értelmet ad a létnek. Feladatok — Szabad időmben szívesen kertészkedem — folytatja a bemutatkozást. — Nekem nem hét, de 100 szilvafám és kb. negyven meggyfám van. Már fiatal koromban is készítettem rézdomborításokat, intarziákat. Sokat jelent számomra a gazdag könyv és régi használati tárgyakból álló gyűjteményem. Korábban gyakran utaztunk, bejártuk Erdélyt, Kárpátalját. Viszont, míg régebben a manuális munkát szerettem, most inkább az elvont, szellemi, lélektani, gondolkodtatásra késztető feladatok kihívása és megoldása okoznak örömet, teljességet. Rengeteget költők borítékra és levélpapírra. Szívesen nézem a televízió politikai műsorait. Kedvelem még Vágó István vetélkedőit is. A „Mindent vagy semmit”-re többször küldtem már be kérdéseket. Megoldok minden keresztrejtvényt, emellett a számítógéppel való sakkozás is a szenvedélyeim közé tartozik. Mindezek a tulajdonságok és tevékenységek elegendők, hogy valaki eltérjen az átlagtól. Farkas Tibor mégis a leletmentő és múltat kutató szenvedélyére a legbüszkébb. — Szaplonczay György pa- róchus adta az indíttatást, amikor a Görögkatolikus Szemle Kalendáriumával ajándékozott meg — emlékszik vissza. — Ebben olvastam Nyírtass történetéről. Megtudtam, már Anonymus megemlíti Tassvá- sárát, mely később mezővárosi jogot kapott. 1361-ben a Bol- dogságos Szűz tiszteletére templomot építenek a falu közepén lévő dombon. 1607-ben pedig még vármegyei közgyűlést is tartottak itt. A XVm. század elején a település csaknem teljesen elnéptelenedett, s elvesztette kiváltságait. Ekkor a birtokos Várdai család lengyeleket telepített be. Lelkesedéssel beszél a könyvekből megismert múltról, a legnagyobb öröm mégis akkor érte, amikor a hallottakat sikerült a tárgyi emlékekkel is alátámasztani. — A nyáron a lakásunk és a református templom között a telefon gerincvezeték földmunkáit végezték. Az ott dolgozók a kánikulai hőségben vizet kértek. Én műanyag flakonokban hűtöttem nekik. Egyik nap egy emberi csont került elő az árokból. Megmutatták. Megéreztem, itt az „értékeket felfedező” alkalom ideje. — Kértem szedjenek össze minden darabot, amit ők a biztos hideg víz reményében meg is tettek. Kötelességemnek tartottam a leleteket bevinni a múzeumba. Néhány nap múlva dr. Istvánovics Eszter régész személyesen is megkeresett, és felvételt készített a munkagödörről. Arra kért, ha találnak még valamit, azt őrizzem meg. Önkéntes régész A többi már ment mint a karikacsapás. Az emberek kiástak egy teljesen ép koponyát, ami szintén bekerült a múzeumba. Ő önkéntes régészként szinte megszállottja lett a gyűjtögetésnek. Bár a muzeológusok elfoglaltsága miatt a kutatás majd csak később kezdődik, igyekezett mindent megjegyezni, hogy pontosan tudják majd hol kell az ásatásokat folytatni. — Valószínű egy Árpád-kori temetőre bukkantunk, amit a feltárás igazolhat majd. Bevallom nagyon jólesett, amikor Dr Németh Péter múzeumigazgató levélben tolmácsolta, a maga és munkatársai köszönetét a leletek bejelentéséért, azok beszállításáért. Én és az újság • Pályázatunkra érkezett Tudósító és terjesztő egy személyben / elentős eseményre készül ez év novemberében napilapunk, a Kelet- Magyarország. Egy újság életében bizony, nem mindennapi az 50 éves megjelenés. Ha visszatekintünk az elmúlt fél évszázadra, nyugodtan mondhatjuk: kész történelem. Ennek az időszaknak volt hű krónikása a Kelet-Magyarország. Az én ismeretségem a lappal 1951-ben kezdődött, amikor kezdő pedagógusként teljesen ismeretlenül kerültem erre a vidékre. Kezdetben a lap segített megismerni a megyét, a megye népét, gazdasági és társadalmi struktúráját. Ez az ismeretség később — nyugodtan mondhatom — bizalmas barátsággá fejlődött. Kezdődött azzal, hogy 1952-ben teljesen véletlenül a „Megyénk egy napja" című cikknek egyik riportalanya lettem azáltal, hogy az újságíró meglátogatta az ófehértói iskolában az újonnan bevezetett alkotmánytanórámat a Vili. osztályban. Folytatódott a kapcsolat azzal, hogy az újság 1953 szeptemberében leközölte azt a levelemet, melyben a párt és a kormány „születésnapi ajándék”-ként adott béremelés vagy árleszállítás (pontosan már nem emlékszem, melyik volt a kettő közül) feletti örömömről írtam. Arra viszont határozottan emlékszem, megemlítettem, hogy az ajándékozást illetően a három hónapos fiam megelőzött, mivel ő a születésekor „kedvezményes" babakelengyét kapott. Az ezt követő években szinte észrevétlenül „levelezője” lettem a lapnak, és az időközben megváltozott lakó- és munkahelyem (Nyírmada, Baktalórántháza) eseményeiről „tudósítottam” az újságot rövid hírekben. A leghosszabbat1959januárjában közölte a lap, amikor „ifjúságmozgalmi” tanul- mányutam élményeiről számoltam be. A lap tudósítása mellett aktívan kapcsolódtam be az újság népszerűsítésébe és terjesztésébe is. Ennek eredményességét a kiadóhivatal 1968-ban a Kelet-Magyarország kiváló terjesztője címmel és oklevéllel ismerte el. Idő közben személyesen is megismerkedtem a szerkesztőség több tagjával (Angyal Sándor, Dragos Gyula, Seres Ernő, Farkas Kálmán, Kopka János stb). A későbbiek folyamán a falum és a munkahelyem életével kapcsolatos hírközléseken túl (önkéntes tűzoltók, dolgozók iskolája, nyugdíjas-találkozó stb.) ugyancsak aktívan kapcsolódtam be a lap hasábjain kialakult vitákba is. Mint pl. a tanulóifjúság és a társadalmi munka, a kereskedelmi ellátottság vagy az erkölcs témakörökben. Legutóbb a pörbölyi vasúti karambollal kapcsolatos vitában vettem részt 1992 novemberében. Idő közben azonban a lap sem feledkezett meg rólam. Számomra még ma is emlékezetes „arcképet” közölt az újság Nábrádi Lajos tollából 1982. szeptember28- án „A díjnyertes" címmel abból az alkalomból, hogy elnyertem a SZOT munkásművelődés témában kiírt országos pályázatának első díját. Még el nem felejtem, egy időben rendszeresen megfejtettem az újságban megjelent keresztrejtvényeket, több esetben nyertem is. Ezen túlmenően nagy előszeretettel tettem és teszem még ma is félre az újságnak az „Ismerd meg hazádat!" témában, valamint az irodalmi és történelmi megemlékezésekkel kapcsolatban megjelent cikkeket. Ez utóbbiakat nem csak oktatói munkámban, hanem három gyermekem tanulmányi korrepetálásában is hasznosítottam. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ez által ők is a KM hűséges olvasóivá váltak. Ma már mindhárman kirepültek a szülői házból, de a „Kelet" szeretete továbbra is megmaradt náluk, sőt a legkisebb, mint riportalany talán még az apján is túl fog tenni, hisz már addig is, mint „uni- cum” (vagy inkább „csodabogár") többször szerepelt a lap hasábjain: 1979 júniusában Óvóbácsi fehér köpenyben címmel, illetve az utóbbi 2 évben már két alkalommal, mint „stomaterápiás ápoló”. Legutóbb abból az alkalomból, hogy országos pályázaton első helyezést elérve egy angliai tanulmányutat nyert. (Micsoda véletlen hasonlóság!) így a mi esetünkben a pályázat címe akként módosulhatna, hogy „ Családunkés a Kelet-Magyarország." Befejezésül a lapnak kívánunk legalább még 50 évet, szerkesztőinek és munkatársainak további jó és sikeres munkát, hogy most már a hat unokám is tartósan tudjon majd tájékozódni, kulturálódni és szórakozni az újság révén. Pintér Árpád nyugdíjas PyídSljflm'ty nfáPüyhíst IMI ■ V M Vfl ml ml Mr ml WÉf wä M ■ Egészségesebb... ...közösségek díj elnyerésére pályázhatnak október 30- áig regionális, városi vagy kisebb közösségek, amelyek új modellekkel, akció- programokkal kívánják az élet minőségét, a lakosság egészségi állapotát javítani. A győztesek részt vehetnek az 1995-ben San Diegoban megrendezésre kerülő világkonferencián. További információkért a megyei tisztiorvosi szolgálat egészségvédelmi osztályához fordulhatnak az érdeklődők. A Nemzeti... ...és Ifjúsági Szabaidősport az Egészséges Életmódért Alapítvány költségére felújítottak négy vasúti pogy- gyászkocsit. Ézzel az új szerelvényekkel 10-re emelkedett a MÁV belföldi és ugyancsak 10-re a nemzetközi forgalomban is közlekedtethető kerékpárszállításra alkalmas vagonjainak a száma. (MTI) Hűvösvölgyi... ...Istvánná, a baktalóránthá- zi Gamesz munkatársa lett a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Gamesz Országos Szövetségének elnöke. (KM) A nyíregyházi... ...United Way-Pro Humana alapítványhoz látogatott el egy müncheni delegáció, melynek tagjai tanulmányozták megyénk szociálpolitikai helyzetét. (KM) Közéleti esték... ...címmel új sorozatot indít a Szamos Közéleti és Kulturális Egyesület. Az első rendezvényt október 17-én a választójogi törvény változásairól tartották Fehér- gyarmaton. (KM) Asszony lesz a lányból Nagyecsed (M. K.) — Ha két ember szereti egymást, igyekszik az akadályokat leküzdeni. Mi most egy, a riport elkészültekor még menyasszony, de a megjelenéskor már asszony — nagyecsedi lánnyal beszélgetünk. A pénzszempontból végeztünk egy kis számvetést: Nagyecseden ma is szokás, hogy a leányt „kikérik”. S amíg a jövendőbeli megérkezik, addig illik jó szóval s némi ennivalóval- itallal csillapítani a násznép türelmét. Az ehhez valót a rokonság — hidegsült formájában — előre elkészíti, az aprósüteménnyel együtt. Akit meghívnak, az aprósüteményt nem visz, de tortát; no meg csirkét, fiatal tyúkot; lisztet és cukrot igen. A menyasszony elmondta, hogy a lakodalmat megelőzően személyesen keresnek fel minden kedves meghívandót. Ekkor illik elmondania, hogy lesz-e „menyasszonyi tánc”, s arra is választ kap a jegyespár, hogy honnan hányán jönnek a lakodalomba. Praktikusabbnak tűnik, hogy a tánc ürügyén adja oda ki-ki az ajándék árát. Arra illik ügyeim, hogy ahová a családot annak idején meghívták, azokat vissza kell hívni... A következő nagy kérdés: hol legyen a lakodalom? Szülője válogatja; de azért ma már az az általánosabb, hogy ne sátorban; s ne is otthon a szűk szobákban. Ezek után kezdődik a helykeresés. Sok iskola, kollégium, művelődési ház, kft., szövetkezet kínál alkalmatosságokat a lakodalomhoz. Úgy tűnik, azok a legkedveltebbek, ahol tágas, ugyanakkor otthonos; konyhával, evőeszközökkel ellátott helyre találhat a megrendelő. Ezt követi — sokaknak megelőzi — melyik zenekar játszón? Nagyon nehéz megfelelő termet találni, s olyan időpontban — amikor a kívánt zenekar is rendelkezésre áll. Van olyan zenekar, mely a szereplést csak egy meghatározott étteremmel illetve szolgáltatásaival együtt vállalja. A zenekarok is szívesebben mennek épületbe, mint sátorba — gondolva az időjárási és egyéb körülményekre. Egy 120-150 személy befogadására alkalmas sátor — padokkal, asztalokkal, evőeszközökkel együtt — konyha nélkül 30-40 ezer forint. Ezt például egy iskola biztosítja. Általában 10 ezer forint 120 vendégig a bérleti díj, s minden további vendég plusz 50 forint. Azonban mire az egyéb szükséges holmi is előkerül, s a szakácsnőket is kifizeti az ember — nem fogadnak el „civil” segítséget a konyhán — itt is összejön a 30-40 ezer forint. A video illetve a fényképfelvétel is megér minden pénzt! El is kérik az árát. A videózás kezdődik 6 ezernél, s elmegy 20 ezer forintig. A színes fénykép- felvételek illetve az album újabb 5-10 ezer forint... Fontos „személyiség” a vőfély. Különösen ha a családban nincs erre alkalmas személy. Fogadni kell. Volt, aki vállalja úgy, hogy négytagú családja is ott lehet vendégként — ajándékhozatal nélkül természetesen. — Az ismertebbek 3-6 ezer forintot is elkérnek. Természetesen ezek „baráti szívességek”; számláról szó sincs, legfeljebb előlegről. A vőfélyen nagyon sok múlik; a menyasszonyi tánc sikere, s a lakodalom hangulata. Mindenki jó lagzit szeretne. A szép menyasszonyon szép ruha legyen. Ennek érdekében komoly piackutatást érdemes végezni. A legtöbb helyen hajlandók szerényebb igazításra. Akadt azonban olyan hely is, ahol ötezer forintot kell letenni próbára. Egy méter távolságról lehet nézni. Hozzáérni nem lehet. A ruhát csak a templomi és polgári szertartásra lehet felvenni, a lakodalomhoz ad egy pótruhát, ebben lehet 20 órától 24 óráig az ifjú asszony. Ezt azonban csak ő adja, s csak akkor mutatja meg, ha már a mennyasszonyi ruhát kiválasztottam. Kólából két liter, sörből négy üveg, öt vendégre egy tyúk; házilag csiga; saját pálinka plusz bor sajátos elv alapján kerül az asztalra. A megmaradt étkekből csomagolás a hazainduló vendégnek. Mindösszesen általában 120-140 ezer forintos kiadással lehet számolni. A táncnál ez az ösz- szeg általában összejön. Büszkeségem ez a cserépkályha! M. Magyar László felvétele
