Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-18 / 246. szám
1994. október 18., kedd HATTER Négy év mérlege Bátorban Szellemiekben és anyagiakban egyaránt gyarapodott az utóbbi időben a város Kovács Éva Nyírbátor (KM) — A törvény értelmében december 11. az önkormányzati választások napja. Illő tehát, hogy a mostaniak mérleget készítsenek, számvetésbe fogjanak. Egyrészt azért, hogy elszámoljanak választóiknak, másrészt azért, hogy kiderüljön, milyen mó- ringgal indulhatnak útnak majd az újak. Petróczki Ferencnek, Nyírbátor polgármesterének és az általa vezetett testületnek nemigen van miért szégyenkeznie. A statisztika szerint ugyanis a hivatal összes ügyiratforgalma 1991. és 94. között harminckét százalékkal, a kiadott határozatok száma pedig száz százalékkal nőtt. Pályázatok útján — Nem ez az elsődleges persze, de ahhoz, hogy a város elért eredményeiről beszélni tudjunk, a fenti tényekre is szükség lehet. — mondja Petróczki Ferenc polgármester. — Lényeges pontnak a vagyongazdálkodást, a költség- vetési helyzetet tartom, mert mint egy családban, úgy egy városban is fontos az, mire jutottunk, mire futotta. Nehezítette a helyzetünket, hogy bár a törvények vagyonhoz juttatták az önkormányzatot, ezzel párhuzamosan csökkentették az állami költségvetés nagyságát is. Amíg 1990-ben az összbevételhez képest közel 60 százalék, ’94-ben már csak alig 48 százalék volt ez az arány. A központi költségvetési irányelvek ösztönöztek bennünket a helyi bevételek feltárására, növelésére is. A hatékony vagyongazdálkodás formájának kialakítása sokat segített nekünk, s jelent reményeink szerint az utánunk jövőknek is. 1992 januárjában vezettük be az iparűzési és telekadót, valamint a gépjárműadót, melynek bevételéből ötven százalék az önkormányzatot illeti meg. Nyírbátorban, akárcsak az ország valamennyi településén pályázatok útján jutottak pénzhez. Mint a statisztikai adatokból kiderül, 1991-ben az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatására kértek pénzt, melyet az intézményeink tetőjavítására fordítottak. 91-ben ezenkívül még nyolc pályázatot fogalmaztak, melyek közül hatot elfogadtak az illetékesek. Nagy fájdalma a nyírbátoriaknak, hogy mivel a várost nem sikerült a hátrányosan elmaradott települések körébe soroltatni, kevesebb pénzhez is jutottak. A pályázatok mellett a másik pénzszerzési lehetőséget a különféle-alapok jelentik. A vízügyi-, környezetvédelmi-, idegenforgalmi- és erdőtelepítési alapból jelentős összeghez jutott az önkormányzat. Lényeges segítséget hozott, hogy a Szociális Válságkezelő és Programiroda több alkalommal jelentős anyagi segítséget adott. — Önkormányzatunk bevételi forrásainak kiegészítéséhez a környező települések önkormányzataival társultunk. A térségi gázberuházás kapcsán például Nyírcsászári, Nyírbéltek és térsége, valamint Nyírkáta vezetőivel szövetkeztünk azért, hogy közösen többre mehessünk. Három cél A gazdálkodás lényeges eleme a hitelfelvétel lehetősége. Nyírbátorban három cél megvalósításához kértek kölcsön az államtól. A közvilágítás korszerűsítése, az egyes intézmények fűtésének modernizálása, valamint a térségi gázberuházás valósulhatott meg ilyen módon. A költségvetési kiadások végösszege 1993- ban meghaladta a 800 millió forintot, ez az 1990-es év kiadási főöszszegének csaknem a dupláját teszi ki. A pénzek jelentős részét az intézmények működési, fenntartási kiadásai emésztették fel, de igen „sokba került” a közalkalmazotti intézményrendszer bevezetése, illetve a fokozódó infláció is. — Kiemelt feladatot fordítottunk az elmúlt négy esztendőben a szociális gondok megoldására, s ez az önkormányzati kiadások közel 12 és fél százalékára rúg. 1991-től a közhasznú foglalkoztatás fokozatosan bővült, s a felügyeletünk alatt működő intézmények is élnek ma már e lehetőséggel. A zenei rendezvények fontos részei a város kulturális életének, s az erre fordított költségek is folyamatosan nőnek. Igaz, ma már különféle pályázatokból és számos szponzortól is szereztünk e célra pénzeket. A sportkiadá- soknál lényeges változásként az élsport finanszírozása beszélhetünk. Új útburkolatok Látványosan javult Nyírbátor úthálózatának kiépítettsége, hiszen az önkormányzati tulajdonú utak esetében ez az arány a korábbi 37-ről 50,5 százalékra nőtt. A négy év folyamán összesen húsz utcát láttunk el szilárd burkolattal, s ezzel közel 400 család számára könnyítettük meg a közlekedést. A négy év eredményeinek és gondjainak leltárát ezzel közel sem tekinthetjük befejezettnek. A számos eredmény mellett számos megoldásra váró feladat is felsorolható. Én mégis abban reménykedem, hogy az utánunk jövők, az új önkormányzati testület elégedett lesz az elmúlt négy év eredményeivel, s a város érdekében legalább ilyen sikerrel dolgozik majd. Tárca T» j agyon kezdtem iri- l\l gyelni magam. ElvégJ. Y re minden okom megvolt rá, mert szerénység ide, szerénység oda, kevés ember dicsekedhet azzal, hogy tetszés szerint bejárhatná a földet. S mindezért alig kellene tenni valamit. Először azt gondoltam, nem osztom meg a titkom senkivel. Aztán mégis legyőztem az önzésem. Lelki szemeim előtt fe íré mlett a tíz és fél millió honfitársam, akiket én most megcsalni készülök azzal, hogy fogom magam és bejárom a világot. Ok pedig gürcöljenek továbbra is itthon, küzdjenek az árral, a munkanélküliséggel, az inflációval, hallgassák a parlamenti csatározásokat. Szörnyű. Miután én is megújítottam a saját, egyszemélyes házszabályomat, szót adtam a bennem lakozó másik énemnek és nagy szótöbbséggel megszavaztam: mégis közreadom, hogyan környékezett meg a ritka szerencse. ügy kezdődött a történet, mint egy mai mese. Sétáltam az utcán, és egyszeresük megszólított a Szerencse. Igaz nagyon is emberformája volt egy fiatal nő személyében. Udvariasan arra kért, válaszoljak néhány kérdésére, mert közvéleménykutatást végez az egyik utazási kft. számára. Hadd boldoguljon, gondoltam, mert ha mindenki lerázza, üres kérdőívvel térhet haza. Szép sorjában elmondtam, hol jártam az utóbbi években, mennyit apg Páll Géza Nyeremény tartási cikket nyertem, melyet legyek szíves vegyek át Budapesten a Hotel Krisztina termében. Az első gyanúm, hogy a szerencse rám mosolygott, akkor kezdett fészket rakni az agyamban, amikor felhívtam a megadott telefonszámot. Az illetékes hölgy azt mondta, személyesen adják át a nyereményt, feltétlenül legyek költöttem külföldi utakra, mi lenne életem nagy utazási álma. Megköszönte a válaszokat, majd mellékesen megkérdezte, megadnám-e a lakáscímem, vagy a telefonszámom. Csodálkozásomat látva megnyugtatott, csupán arról van szó, hogy a kedves és közlékeny válaszolóknak szeretnék megköszönni a közreműködésüket, ezért egy sorsolást rendeznek, amin külföldi utat és értékes ajándékokat nyerhetnek. De mint a szerencseszakértők ezt bizonyára tudják, Fortunának sok arca van. Eleinte a szerényebb arcát mutatja felénk, nehogy elhízzuk magunkat. így történt ez velem is. Kaptam egy értesítést, hogy műszaki házott a Krisztina teremben. Egy spanyol utat is kisorsolnak a jelenlévők között, csillantott fel egy újabb reményt, ami tovább erősítette a gyanúm, ezek szerint csak nem tágít mellőlem a szerencse. A többi már mint egy gyorsított film, úgy pergett tovább. Először valóban kisorsolták a spanyol utat. A meghívott nyertesek, lehettünk vagy nyolcvan százan, azután egy csodálatos videofilmei nézhettek meg egy újszerű üdülési formáról, amely klubszerűén működik. Ismert személyiségek, sztárok biztatták a jelenlévőket, ne hagyják ki a lehetőséget, lépjenek be a világot behálózó klubba, töltsék a szabadságukat a világ legszebb tájain. Miért ne, ha már enynyire akarják, gondoltam. Csak azt nem akarták elárulni az asztaloknál ülő ügynökök, menedzserek, mennyibe kerülne ez nekünk, ha úgy döntünk. Ez valami varázslat, ekkor kezdtem irigyelni magam először, mint leendő világutazót. Aztán már nem is annyira irigyeltem magam, amikor hosszas faggatózás után az egyik menedzser kibökte: akár száz-százhúszezer forint körül is jogot szerezhetek a klubtagságra. Ezért mit kaphatok, ez mire jogosít, nem derült ki, viszont azonnal, ott helyben kellett volna dönteni és aláírni a szerződést. gy száll el a szerencsém. Nem tudtam dönteni. Viszont eljövet a kezembe nyomták az említett nyereményt, a műszaki háztartási cikket. Egy elemes burgo- nyahámozót. Otthon derült ki, hogy az elemet kispórolták belőle. Már csak azt nem tudom, a világ melyik tájára küldjem el magam a világjáró burgonyahámozóval, ahol melegen gondolkodnék a kedves ajándékozókra. Mind a tíz és fél millió balekjelölt nevében is. Vonzások és választások Kováts Dénes t gyre többjei mutatja: megkezdődött a fel- 1—J készülés az önkormányzati választásokra, mind több párt illetve szervezet határoz arról: kit jelöl polgármesternek. A települések vezetői készítik számvetésüket, dönteniük kell: akarják-e, vállalják-e a megmérettetést. Az eddigi hírek szerint a túlnyomó többség indul a választásokon, folytatni akarja a megkezdett munkát. A számvetések alkalmasak arra, hogy ki-ki tükröt tartson maga elé, összevesse: mire jutott vezetésével az adott település az elmúlt négy év során. A történteket persze lehet így is és úgy is magyarázni, az érdemeken lehet osztozni: bár a tények többnyire önmagukért beszélnek. A támogatóknak lehetőségük nyílik a hozsannázásra, de az ellenvéleményt alkotóknak is a hibák feltárására. Egy kampány persze mindig magával hozza a hordalékokat is — tapasztaltuk már — időnként nem az a jellemző, hogy a jelöltek (vagy támogatóik) érvei a realitásokon nyugszanak az illető erényeit számba véve, hanem az ellenfél (ellenfelek) lejáratása a fő cél. Ilyenkor aztán előkerülnek tényként beállított rágalmak, teret nyernek a vádaskodások, mert sokak szemében mindig könnyebb a másik vélt vagy valós hibáit felnagyítani, mint saját programot összeállítani, vállalni és főként megvalósítani. A parlamenti választásoknak nemcsak eredménye ismert, de a kormány tevékenysége is mérhető bizonyos mértékben — még ha túl sok] idő nem is telt el működése óta. Az akkori erőviszonyok egyesek szerint meghatározzák az ön- kormányzati választások eredményét is, bár mémileg módosulva. Hiszen talán — bár erre is vannak ellenpéldák — a helyi választásokon a szavazók jobban megnézik a jelölt személyét, mint azt: melyik párt vagy szervezet támogatja. A szőkébb pátriában a személyes bizalomnak is nagy jelentősége van, illetve kellene hogy legyen, talán kevésbé fontos — igaz, nem elhanyagolható — kik támogatják a jelöltet. Úgy gondolom, megszívlelendő az óhaj: ne durvuljon el senki kampánya sem. Mert bár az emberek (természetüktől fogva) éhesek a pletykákra, szenzációkra, a mocskolódókat nem kedvelik. A tisztesség, az emberség kell vezesse a választási hadjáratot, ez adhat tartást ahhoz, hogy bizalmat kapjon aki egy település vezetője akar lenni. Kaisimentár „Maszekoló" átképzés Kállai János M ár a regionális átképző központok (RÁK) születésének hajnalán megoszlottak a vélemények azt illetően: vajon szükség van-e a szakmai képzés újabb hídfőállásainak kiépítésére, vagy a rájuk testálandó funkciókat 'a meglevő, állami fenntartású — iskolahálózat is el tudja látni. Fontos kérdésről volt I van szó, nevezetesen a munkaerőpiac gyorsan változó igényeire érzékenyen reagáló oktatási szisztéma működtetéséről, kompénzálóandó a munka- nélküliség közeljövőben sem csökkenő — sőt: drámaian növekedhető — mértékét. A munkaadói és a munkavállalói oldal / ellentétesen ítéli meg a RAK-hálózat szükségességét. Ez derült ki az Országos Képzési Tanács (OKI) közelmúltbeli ülésén elhangzott állásfoglalásokból. A munkavállalók szerint a központok fenntartása, újabbak létesítése állami feladat, ezt nem lehet a magánszférára bízni. A munkaadói oldal viszont úgy véli: a költségvetés nem fogja győzni pénzzel az ilyen funkciójú oktató-bázisok fenntartását. Ezért a magánszféra szerepvállalása — szerintük — nélkülözhetetlen. Eddig, ha úgy tetszik, rendben lennénk. Mondhatnánk: a mérkőzés állása döntetlen. Csakhogy, az átképzési feladatokat ellátó magánszféra szaktanfolyamai, speciális kurzusai, oktató programjai többségükben a semmiből „pattantak ki", ennélfogva a központi támogatású állami iskolák vitathatatlan előnnyel rendelkeznek az alakulgató átképzési versenyben. Miért? Mert jobbára megvannak a személyi feltételeik, többségükben jól felszereltek, rendelkeznek saját — nem akárhogyan „begépe- sített" — tanműhelyekkel. Szellemi és „dologi" kapacitásuk van, mi több: épp felszabadulóban bizonyos erőforrásaik (gondoljunk a középiskolás korosztályok csökkenő létszámára!). Szinte természetes, hogy ezeket a „fór"-okát igyekeznek kihasználni. Erre kényszerítik őket saját érdekeik A szakképző iskolákban indított átképző tanfolyamok—elsődlegesen a szakmai oktatással szembeni társadalmi-gazdasági elvárásoknak eleget téve—már napjainkban is az oktatók egzisztenciális szükségleteinek egyensúlyban tartását szolgálják. De, hogy ez szimpla „maszekolásnak" minősíttessen, ami az alapfeladatok rovására történik —mert ez így hangzott el az említett OKT-vitanapon —, hát, ez enyhén szólva a munkaadói oldal rosszhiszemű feltételezésére enged következtetni. Persze, ha lenne kidolgozott követelményrendszer és pontos vizsgaszabályzat, akkor ugyan kit sértene a ,fusizás” vádja. i r^f t*T*ji iHl Elek Emil felvétele Nyírbátori városkép
