Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-15 / 244. szám

Napkelet • A KM hét végi melléklete 1994. OKTOBER IS-, SZOMBAT BUDAPESTI ŐSZ Események a Néprajzi Múzeumban. Október 21-én A építész és a néprajz- kutató Vargha László címmel nyílik kiállítás a Kossuth tér 12. alatt lévő épületben. Már most érdemes felje­gyezni, hogy december 10-én olyan karácsonyi vásárra kerül sor a Nép­rajzi Múzeumban, ahol a népi ipar­művészet leghitelesebb alkotásait árulják. Addig is az Élő népművészet kiállításhoz kapcsolódva táncház, kézműves és mesterségbemutatók lesznek több alkalommal. A zenés va­sárnap délelőttök sorozatban október 16-án a hajdúszováti Kodály Ének­kar, november 27-én pedig a Nyíra- csádi Általános Iskola kórusa lép fel. Az esti Mátyás-templom Nagy Gábor (ISB ) felvétele A Mátyás-templomban a Mátyás templomért. A júliusi robbantást kö­vetően megrongálódott templom hely­rehozatalához járulhatnak hozzá, akik október 15-ére jegyet váltanak a Mátyás-templomban sorra kerülő koncertre. A gazdag orgonahangver- seny-választékból emeljük még ki a Mátyás-templom október 21-i esemé­nyét, amikor Karasszon Dezső lép fel Zádori Mária (ének) közreműködésé­vel. Gavazzoni, Palestrina, Grandi, Frescobaldi, Bach és Mendelssohn művek szerepelnek a programban. □ 00 Mozi és opera. Október 14-én indult és november 4-én zárul a Francia In­tézet nyolc estén át tartó sorozata. A Duna-parti épületben a Őszi fesztivál­hoz kapcsolódva a filmvásznon lát­hatók olyan mozidarabok, amelyeket az utóbbi húsz év legkiemelkedőbb operafilmjeiként tartanak számon. Losey: Don Giovanni, Zeffirelli: Tra- viata, Bergman: Varázsfuvola, Rosi: Carmen szerepel például a program­ban, de levetítik Szabó István Talál­kozás Vénusszal című — szintén az operához kapcsolódó filmjét is. □ □□ Rajzok a Praun-gyűjteményből. Októ­ber 21-től december 31-ig a Szépmű­vészeti Múzeumban látható az a ki­állítás, amelyet a XVI. századi nürn­bergi kereskedő, Paulus Praun gyűj­teményéből válogattak. A Szépmű­vészeti Múzeum tulajdonában lévő rajzanyag többszáz lapból áll. A raj­zok jórészt XVI. századi német, olasz mesterek művei. A kollekció értéke, hogy nem szóródott szét, s így olyan alkotók művei láthatók együtt, mint Dürer, Grien, Altdorfer, Huber, Cranach, Burgkmair, Hirschvogel, Lautensack, Breu, Leu vagy Stimmer. □ OO Ünnepi hangverseny. Nemzeti ünne­pünk előestéjén s egyben Liszt Ferenc születésének 183. évfordulóján Cziff- ra Gvörgv emlékére tart koncertet a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Október 22-én a Zeneakadémián Liszt-művek mellett előadják Brahms- Cziffra 5. magyar táncát. A Nemzeti Filharmónia másik programjára októ­ber 26-án ugyancsak a Zeneakadémi­án kerül sor. A Miskolci Szimfonikus Zenekar a koreai Park Young Ja köz­reműködésével ad koncertet. A mű­soron két Beethoven-mű is szerepel: a G-dúr zongoraverseny és az Eroica szimfónia. ■■ fa i mr w ■ ■ is i a * * Egy bensőségesebb Kultúra Népművészet és modernség Hofer Tamás, a Néprajzi Múzeum főigaz­gatója: — A szó szoros értelmében élő, tehát ki­alakított és művelt népművészet ma Ma­gyarországon legfeljebb elszigetelt terüle­teken létezik. A hagyományos paraszti vi­lág elsüllyedése miatt tudatosan — akár magas képzettséggel — kell megőriznünk a technikát, a formakincset, a színvilágot. S meg kell tanulnunk a hagyományok szel­lemében saját örömünkre, környezetünk gazdagodására alkotni. Bánszky Pál, a Népművészeti Egyesület el­nöke: — Hagyomány és korszerűség, népmű­vészet és modern művészet nem feltétlenül ellentétpár, feltételezheti és jól kiegészítheti egymást. Meg kell találnunk a módot, hogy elfelejtett ősi, vagy a már nagyon ke­vesek által ismert technikai és mesterség­beli tudásunk, a népi kultúra szemlélete és az erre épülő érzékelési képességünk egyre több tevékeny alkotóember részvételével, a mai környezetünkben éljen tovább. Halász Péter, a Magyar Művelődési Inté­zet igazgatója: — A népművészet évszázadok alatt csi­szolódott. Az a közösségi erő, mely éltette, napjainkra mindinkább háttérbe szorult. A mi kötelességünk, hogy átvegyük a szak­mai csiszolás feladatát. Minden amatőr tevékenység fölött ott lebeg a dilettantiz­mus veszélye. Ettől kell megóvnunk ezt a mozgalmat. Hálásak lehetünk Nyíregyhá­zának azért, hogy 1973-ban, s azt követő­en majd húsz éven át lehetőséget teremtett az e mozgalom keretében született legjobb alkotások bemutatására. □ Él e a szó klasszikus értelmében a magyar nép­művészet? — Kalotaszegen, erdélyi magyar népcsoportoknál végül is él a népművészet. Ennek megvannak a poli­tikai, identitástudat-törté­neti okai, hiszen ez náluk egy önvédelem. Ezzel erő­sítik magukat. O A kalotaszegi asszo­nyok a budapesti Váci ut­cában mégsem azt árulják. — Nem. Annak a hígí­tott változatát. Aminek pi­aca van. (ISB) felvételei ő Mitől értékes a hiteles népművészet? — Nem esztétikai szempontból közelí­tenék. Az az értékesebb, amit saját szük­ségletre készítettek, s a hagyományos igé­nyeket szolgálja ki. □ A Néprajzi Múzeumban most kiállí­tott tárgyaknak mi az értéke? Mit lát Ön ezekben a tárgyakban? ■— Az egyént, az alkotó embert látom. Miközben arról szól az életünk, hogy el­dobható tárgyaink vannak, mindig változik a divat. A ember és tárgy közötti kapcso­lat egyre lazábbá, esetlegesebbé válik. Egy ilyen fajta kultúra egy bensőségesebb, em­berszabásúbb világot rejt magában. Más­részt kompozíciók, motívumok, formák mélyebb megismerésével hitelesebb ada­tokat, érveket kap valahol az ember arra vonatkozóan, hogy a magyar kultúra meny­nyire európai. A művelődéstörténeti szálak Európához vezetnek. Ez a kicsi nép kere­si a helyét Európában. Keresi magát: mi az, hogy magyar. Ennek a helyretételében is igen sok fogódzót ad a népművészetünk. dóm. Tény, hogy néprajzosként is so­kat foglalkoztam a népművészettel. Szak­mai érdeklődésemet is kiegészítette ez a te­vékenység. Az évek során így ismerked­hettem meg a külön­féle anyagokkal, ma­nuális dolgokkal: szö­véssel, hímzéssel, csip­ketechnikával... Ren­geteg tehetséges em­berrel találkoztam, akik azóta barátaim is lettek, így már ér­zelmi szálak is körnek ehhez a munkához. Szőttesek Nyíregyházáról Kiállításrészlet E hét végén nyílik Budapes­ten a Néprajzi Múzeumban az Élő népművészet 1994 kiállítás. A sokéves gyűjtő­munka után az autentikus tárgyalkotó népművészet tárgyait feldolgozó, tovább­éltető tevékenység során 1973-ra halmozódott fel olyan mennyiségű és minő­ségű anyag, amelyet már országos kiállításra alkal­masnak találtak. Akkor — s még utána nyolc alka­lommal — Nyíregyháza adott otthont ennek a kiállí­tásnak. Budapesten most másodszor mu­tatják be az országos népművészeti kiál­lítás teljes anyagát, a tárgyformáló, kéz­műves mozgalom eredményeit, szándéka­it. * * * Fügedi Márta 1973-ban a debreceni egyete­men magyar-német-néprajz szakon vég­zett, s ma a miskolci Hermann Ottó Mú­zeumban dolgozik. A népművészet illetve a nemzeti kultúra és a nemzeti tudat kapcso­lata a tudományos szakterülete. Húsz éve ő rendezi az Élő népművészet kiállításokat. □ Hogyan csöppent ebbe a munkába kérdeztük tőle először. — Hogy annak idején miért éppen en­gem kértek fel a rendezésre, már nem tu­Nyíregyházi fazekasok munkája Nagy Gábor Sokat tanultam emberségből, hagyomány- tiszteletből, tartalmas, szép életviteleket lát­va sok olyan dologhoz kerülhettem közel, ami egy muzeológus munkájában nem adódik. □ Létezik ma élő népművészet? — Arra a kéműves tevékenységre, nép- művészeti mozgalomra, ami itt folyik, iga­zán találó kifejezést nehéz lenne találni. Népi iparművészet, kézművesség — ezek vannak használatban, s egy ideje van szó az élő népművészetről. Igazában egyik ki­fejezés sem jó, s ez mutatja is, hogy ez a kézművesség annyira nem tudta szervesen megtalálni a helyét ebben a kultúrában és társadalomban, mint például a skandináv kézművesség vagy design. □ S miért nem találja? — Azért rögtön hozzátenném, hogy ez egy olyan mozgalom, ami mögött ma már százezrek is vannak. De sajnos látni kell, hogy ugyanakkor az a lélektelen, külsődleges, látványos, tehát ide­genforgalmi, kereskedelmi célból jól eladható souvenir népművé­szet mennyivel inkább az előtérbe tolakszik s talán erősebb is ma­radt. Sajnos a nagyvilágban a magyarság-képünket jószerivel mindig ezzel azonosítják. Tavaly az Egyesült Államokban jártam, s az ÉNSZ-székházban, ahol a különböző nemzetek souvenir­boltjait is megnéztem, nagyon fájt a szívem, mert „orrvérzés­ig” azokkal a vérszegény és lélek­telen tárgyakkal találkoztam. Díjazottak Több mint tízezer pályázati mű ké­szült el, s az országos kiállítás zsűri­je elé 3605 pályamű került. Ebből 2365 érte el azt a szintet, hogy be­mutatásra kerülhetett. Az északkelet-magyarországi térség díjazottak Bútor. Aranyplakett díj: Császi Fe­renc (Hajdúszoboszló). Történeti hímzések. Gránátalma: Déri Lászlóné (Miskolc) — ter­vezésért. Arany. Radácsi Piroska (Hajdúszo­boszló). Vászonhímzés. Gránátalma: Gub- csóné Papp Katalin (Debrecen) — ter­vezésért. Kölcsey Ferenc Művelődési Köz­pont Díszítő-művészeti szakköre (Bu­dai Józsefné, Csegezi Béláné, Gub- csóné Papp Katalin, Nagy Imréné, Lelesz Pálné, Pásztor Lászlóné — kivitelezésért. Vászonszőttes. Gránátalma: Oláh Mihályné (Pocsaj). Arany. Papp Lászlóné (Debrecen). Iparművészet jellegű textilek. Gránátalma: Galánfiné Schmidt Te­réz (Hajdúszoboszló). Ifjúsági szőttes. Gránátalma: Sző­nyegszövő szaktanfolyam (Nyíregy­háza) Szaktanár: Papp Lászlóné. Ter­vező-kivitelező: Fábián Judit, Márton Anikó, Ilkovics Katalin, Szabó Csilla. Arany. Népi Kismesterségek Szak­iskolája. Tervező-szaktanár: Galán­finé Schmidt Teréz (Nádudvar) Ki­vitelező: Balogh Ildikó, Deák Csilla, Kujbus Anikó, Szűcs Lajos. Fazekasság. Bronz: Terdik Angéla (Debrecen). Ifjúsági fazekasság. Bronz: Nép- művészeti Speciális Szakiskola (Nyír­egyháza) Szaktanár-tervező: Dorogi Józsefné. Kivitelező: Beleznai Zita, Csatióz Tímea, Gerliczki Józsefné. Bőrművesség. Ezüst: Balogh Ágo­ta (Hajdúszoboszló). Vessző, szalma, gyékény, csuhé. Arany: Máté Sándorné (Biharnagy- bajom). Egyéb. Bronz: Kovács Béláné (Nyír­egyháza) — grillás. Dombrovszky Ádam

Next

/
Thumbnails
Contents