Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-03 / 233. szám
1994. október 3.. hétfő r HÁTTÉR Kúszva-mászva az olvasásig Az agy „anyanyelvi területének" a problémája terápiás tornával kezelhető Kállai János Nyíregyháza (KM) — Örökösföld. Kora délelőtt. A főbejáraton hatolunk be a 28. Számú Óvodába, de azután mintha elvágták volna az utat. Bármerre is kutakodunk, nem találjuk az udvarra vezető kaput, pedig az ablakon keresztül látható: a gyerekek, az óvónők, a dajkák kint tartózkodnak, élvezik a kora őszi napocskát Persze, akit keresünk, — ez már így dukál a jó Murphy törvénye szerint — éppen foglalkozást tart a csoportjának a tornaszobában. Baloghné Simon Edit óvodapedagógus, amikor arra biztatjuk, hogy függessze fel a kedvünkért néhány percre a kicsik „mozgatását”, udvariasan visszautasít. I — Csak nem képzelik, hogy ' magukra hagyom a csöppségeket. Várakozzanak a nevelőiben, öt perc múlva a rendelkezésükre állok. ‘ A munkarend fegyelmének sérthetetlenségéről biztosít kedves határozottsággal Szálka Gézáné óvodavezető is, amikor tájékoztatjuk: interjút szeretnénk készítenei a beosztottjával. Mégpedig azért, mert híre kelt: Edit óvó néni valami új módszerrel próbál segíteni a dyslexiával küszkö- dő gyerekek „iskolába illeszkedésén”. Egészséges életmód — A terápiás torna mint speciális foglalkoztatás helyet kapott az óvodánk pedagógiai programjában — mondja a magát konduktornak tituláló óvónő, amikor nekilódulunk a beszélgetésnek. 1986-ban érettségiztem a nagykállói óvónői szakközépiskolában, 1992-ben pedig diplomát szereztem a hajdúböszörményi — immár hároméves időtartamú — felsőfokú óvónőképző főiskolán. Mondhatnám: folyamatosan tanulok azóta is. 1993-ban a budapesti Test- nevelési Egyetemen indítottak egy két hónapos terápiás torna szaktanfolyamot; sikeresen elvégeztem. — Most pedig a második diplomámért hajtok, gyer- mektoma szakon, szintén Hajdúböszörményben. Három félév befejeztével rövidesen államvizsgázni fogok. Kezdetben nem egészen „tiszta” előttem: mitől ez a nagy vonzalom a testnevelés, a torna iránt ebben az ifjú pedagógusban, de azután, lassacskán megvilágosodik minden, kirajzolódnak a motívumok. — A huszonnyolcas óvodában — folytatja Edit — az egészséges életmódra nevelés áll a mindennyapos tevékenység középpontjában. Félreértés ne essék: nem valamiféle speciális sport-óvoda vagyunk. Csupán a megszokottnál nagyobb figyelmet fordítunk az egészséges életvitelbeli automatizmusok kialakítására. / □ Es hogy jön mindehhez a dyslexia terápiája — kérdezem kissé tanácstalanul, ismét belegabalyodva az összefüggések hálójába. — A dyslexia mint másság, mint fejlődési gondokat okozó, hátráltató tényező — saj-, nos — mind több gyereket érint. Egészen egyszerűen fogalmazva: az agy „anyanyelvi területének” a problémája. Akit sújt ez a hátrány, sokkal lassabban, vagy alig tanul meg olvasni, lemarad a társaitól az iskolában. A figyelmeztető jelek észlelhetők az óvodás korban; tesztekkel pedig bemérhető a baj. Kezelni pedig kell ezt a fogyatékosságot, megfelelő módszerekkel, sok-sok mozgásssal. Baloghné Simon Edit konduktor, terapeuta^ óvodapedagógus Harasztosi Pál felvétele □ Mozgással...? Hogy érti ezt? — A terápiás tomafog- lalkozásokon a problémás gyerekekkel azokat az úgynevezett „nagymozgásokat” vagy alapmozgásokat sajátíttatjuk el, melyeket nem ta- nul(hatjtak meg, amikor ideje lett volna: a csúszás, a kúszás, a mászás fortélyait. Mozgástanítás S ha lefogadjuk, hogy a beszéd (majd ennek az írásbeli és szóbeli leképezése, vagyis az olvasás) a legbonyolultabb mozgási forma, akkkor beláthatjuk: nem a logopédusnak kell kezdeznie a kezelést. Ők csak bizonyos kereteken belül foglalkoznak a problémákkal, mi — terapeuták — a speciális tornával az ő munkájukhoz „alapozunk”. □ Ha jól értesültem, önök megpróbáltak ennek a kísérleti módszernek, illetve a terápiára szoruló gyerekek támogatásának bizonyos anyagi hátteret létrehozni. — Megpróbálkoztunk egyesület létrehozásával, alapítványi formával; eléggé döcögősen megy a dolog... A Megyei Pedagógiai Intézet egy kiadvány megjelentetésével segítette a törekvéseinket. Ezt jómagam írtam, szerkesztet- . tem. A címe: Néhány gyakorlati tanács a dyslexia kezeléséhez. De még többet mond az alcíme — Idegrendszerfejlesztő terápia az anyanyelvi készségükben hiányos, olvasásban gyenge, vagy mozgásukban ügyetlenebb, fejlesztésre szoruló gyermekek részére. Kicsit hosszadalmas megfogalmazás, de erről van szó, erről beszélgettünk eddig is. □ Az ön óvodájában jelenleg kialakítottak dyslexiás csoportot? Egyáltalán: hogy zajlik a „kiszűrés”? — Felmérést végeztem. A kétszázötven körüli gyerekseregünknek mintegy 10-15%- ánál észlelhetőek a dyslexia tünetei; ezzel nem azt állítom, hogy valamennyien kezelen- dőek lesznek a jövőben, de fokozottabban figyelni kell a fejlődésükre. DPT-elemzések Az ügyetlenebb gyerekekkel szintén körültekintőbben kell bánni, mert mint mondottam: a visszamaradt, kialakulatlan, redukált mozgásrendszer; erre vezethetők vissza—mint ahogyan az amerikai Delcato- módszerrel kezeltek példája bizonyítja — a későbbi kifejezésbeli, olvasási zavarok. A DPT teszt (Dyslexia Prevenciós Teszt) azt szolgálja, hogy minél hamarabb hozzákezdhessünk a hátrányok felszámolásához, vagyis: a megelőzésre helyezzük a „nyoma- tékot”. Tavaly csoportkeretben próbálhattam ki mindazt, amit a fent említett fejlesztő füzetben összegeztem. Az idén munkaközösségi szinten foglalkozunk a problémákkal; ki-ki a saját csoportjában végzi el a szükséges tennivalókat. Számlálóbiztosok járnak házról hazra Nyíregyháza (Barabás Ivánná, KSH) — A következő hetek valamelyik napján (október 21-éig) a KSH megbízásából számlálóbiztos kopogtat a megyében is csaknem valamennyi család ajtaján. ( A Központi Statisztikai Hi- ' vatal (KSH) a Földművelés- ügyi Minisztériummal közösen teljes körű mezőgazdasági gazdaságszerkezet összeírást hajt végre. Az összeírás kiterjed az ország valamennyi községére és a városok azon övezeteire, ahol a haszonállattartás megengedett. Ezeken a területeken a számlálóbiztosok házról-házra járva töltik ki a kérdőíveket. A megye 228 településén a KSH Megyei Igazgatósága mintegy 960 körzetet alakított ki, ahol előreláthatóan 140 ezer gazdaság összeírása várható. A munkában közel 1200- an vesznek részt, akiket a KSH igazolvánnyal látott el. Az összeírás célja többirányú. A magyar mezőgazdaságban az elmúlt években bekövetkezett mélyreható változások (kárpótlás, privatizáció) mára feltétlenül szükségessé teszik a mezőgazdasági statisztika megújítását Ezt sürgeti az Európai Közösség agrárstatisztikájával való harmonizáció is. Az átalakítás lényege, hogy a megfigyelés nem a gazdasági szereplők jogi státusához, hanem termelő kapacitásuk (földterületük, állatállományuk) nagyságához fog igazodni. Az új rendszert 1995-től szándékozik a KSH bevezetni. aÜMÉF W Tárca j /szakították őket egy- Lf mástól kíméletlen ér- L-J dekek. Megintcsak az érdek, a pénz. Csaknem tíz évig álltak egymás mellett, jóban, rosszban. Szótlanul tűrték az élet változásait, amelyek őket sem hagyták érintetlenül. Egy népszerű, belvárosi üzletben volt a helyük. Alig akadt ember, sétáló, jövő-menő vásárló, aki ne ismerte volna a szimpatikus párt. Némelyek viccesen oda-odaintettek nekik, köszönésképpen, de ők némán álltak, nem viszonozták az üdvözlést... Nehéz éveket is megéltek. Előfordult, hogy a szűkös anyagi viszonyok alakulása miatt egy fészerszerű, raktárnak mondott helyiségben kellett meghúzódniuk. Távol a világ zajától. Szükséglakásnak is nevezhetnénk az aprócska zugot, ha ez illő és elfogadható lenne az ő esetükben. De nem találták megalázónak a kényszerű fekhelyet, az öltözetükre sem volt egyetlen panaszos szavuk sem, pedig ugyancsak megfogyatkozott ez időben a ruhatáruk... Később mégis Páll Géza Aztán bekövetkezett a baj. A köznyelvben így vonult be a jelenség, amely sok mindent átalakít, megbolygat, hogy privatizáció. Az új üzlettulajdonos kereken kijeijMagányra ítéltek jobbra fordult a sorsuk. Az új helyre való költöztetéskor ugyan történt egy kis baleset, eltört a férfi egyik karja, de hamar rendbejött minden. Vicceltek is a szállítók, azt mondták, amíg kéznél a pillanatragasztó, nagy baj nem lehet. A szimpatikus pár újra elfoglalta helyét, megint egymás mellett voltak, mint már évek óta. A hölgy haja talán egy árnyalattal világosabb lett, de így is jól állt neki. Aki látta őket, irigykedve jegyezte meg: kortalanok. lentette, nem érdekli a múlt, nincs tekintettel az eddigi érdemekre, új arcokat akar. Ekkor pecsételődött meg a sorsuk. Mindketten lapátra kerültek, ahogy manapság mondják, a helyükről kirúgottakat. Kertelés nélkül fogalmazta meg az újgazda, hogy nem tetszik a képük. A nő arca, tartása mesterkélt, túl sokat mosolyog, a férfi pedig nem elég rugalmas, egész megjelenése szürke, jellegtelen. Ahogy fogalmazott, a figurának nincs légköre. Márpedig a vásárlók nem rajonganak az ilyen stílusért. Hiába szóltak az érvelők mellettük, hogy megszokták őket az emberek, az érdeklődők, a vásárlók, hogy hozzátartoznak az üzlet arculatához. Hiába. Az új tulajdonos nem sokat teketóriázott. O bizony modernizálni akar, s ebben senki emberfia nem akadályozhatja meg. Sietősen fel is adta hát a hirdetést „férfi és női próbababa eladó".-j» t apókig senki nem je- l\/ lentkezett a hirde- 1 V tésre, aztán egy butikos kopogott az ajtón, de neki csak a férfi kellett. A nőt később vette meg egy másik kereskedő. Olcsón elkeltek. Azóta külön-külön élik a próbababák életét, meglehetősen kiszolgáltatva. S talán nagyon hiányoznak egymásnak... Nézőpont a szemnek... Galambos Béla üszkeséggel vegyes öröm töltött el mint l~ß a megye mezőgazdaságának afjéle elkötelezettjét, amikor a szerdai megnyitóra érkezvén, a múzeumfalu bejárata felől megpillantottam az Agro Food kiállítóinak színes forgatagát. Lám, nem volt érdemes érdektelenségtől tartani. Csak sikerült annyira felkelteni az érdeklődést (mintegy 130 kiállító jöttél), s úgy megszervezni az egészet mindjárt az első alkalommal, hogy nem kell szégyenkezni az ország távolabbi részéből érkezők előtt. Régről ismert, s nem az első hasonló rendezvényen megfordult budapesti kollégámmal összefutva nem is bírtam megállni, hogy ne provokáljam ki elismerését: „na ugye, hogy klassz ez az egész". „Valóban ”, hangzott a válasz, „ilyen nincs még egy az országban”. Egyértelmű, hogy nagy ötlet volt a múzeumfalu sajátos hangulatába illeszteni a korszerű mezőgazdaságot bemutató kiállítást. Az is tény, hogy már most az elsőnél sem vallottunk szégyent az összhatással és volt bőven látnivaló is. Ám elbeszélgetve a magas bérleti tarifákon kissé, a termelői vásárlások, üzletkötések hiánya miatt viszont már sokkal jobban, bosz- szankodó kiállítókkal, némileg lehervad a látvány fakasztotta mosoly. A forgalmazó cégek tapasztalatai ugyanis valami nagyon nagy problémát jeleznek a megye agrártermelésében. Egyenesen riasztó például, a még a tavaly ilyenkorit is alulmúló megyei műtrágyavásárlás, de messze nem úgy fogy a minőségi vetőmag, és a termésbiztonság minimumát jelentő csávázószer sem, mint szakmailag indokolt lenne. Nálunk csökkennek a termelői befektetések, miközben a Dunántúlon, vagy Békésben, szövetkezetek, magángazdák például tonnaszám veszik a növényi tápanyagot. Nemcsak a szükséges gépek utáni „ácsingózásról" van tehát ezen az őszön szó, hanem már azokról az alapvető anyagokról való lemondásról is, amelyek nélkül nem lehet biztonságosan jövedelmező termelést folytatni! Oda kellene, lehetőleg már a következő őszre eljutni, hogy az Ágro Food ne csupán kiállítás, látnivaló legyen a szabolcs-szatmár- beregi termelők számára. Ne csak A komp lassan megérkezik Harasztosi Pál felvétele Kommentár Határtalan mohóság Balogh Géza A ddig van jó dolgunk, míg tart a téesz- világ, mondta úgy nyolcvannyolc, nyolcvankilenc táján egyik, az emberi lélek rejtelmeit nálunk jobban ismerő barátunk, s mint később kiderült, tökéletesen igaza volt akkor. Nem politikai állásfoglalás akart ez a mondat lenni, csupán arra figyelmeztetett bennünket, megrögzött horgászokat, gombászókat, természetjárókat, addig kószálhatunk szabadon a vízpartokon, legelőkön, ligetekben, amíg azok az állam, vagy a szövetkezetek puha kezén vannak. Mert ha átmennek magántulajdonba, a gazdák úgy elzavarnakmajdminket, hogy porzanifog a por futásunktól. Kacagtunk persze a „naív” jóslaton, el sem tudtuk képzelni, hogy mára így elburjánzik az emberi mohóság. Nem azon képed el persze az ember, hogy a gazda méregbe gurul, ha valamelyik lusta horgász, vadász autóval kél át az éppen csak sorjázó kukoricáson; ha az esti tábortüzét a szénaboglyával táplálja; ha ágastól tépi le a szilvafa termését. A felháborodás természetesen ekkor jogos. De nem jogos-e annak a tirpákbokori szülőnek is a felháborodása, akinek gyermekét vasvillával kergeti el arról a legelőről az új tulajdonos, ahol ember- emlékezet óta szabadon gombászhatott mindenki!? Vajon nincs-e igazuk azoknak a tiszabecsieknek, akik azt látják, hogy jó néhány falubelijük háborítatlanul garázdálkodik az ártér diósaiban, s éjszakánként csempészik ki a községből az értékes rönköket, még azt sem várva meg, hogy legalább a termést leszedjék a fákról!? S nem há- boroghat-e jogosan minden jó érzésű ember, ha azt látja, hogy az újonnan földhöz jutottak közül rengetegen legelőször is a fasoroknak esnek, láthatólag a föld megművelése náluk tényleg csak a legutolsó szempont? Lehetne sorolni a példákat Érpataktól Nagycserkeszig, Tunyogmatolcstól Nyírparasznyáig, mert azok száma sajnos végtelen. Akárcsak az emberek kapzsisága.
