Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-08 / 238. szám

1994• OKTÓBER 8., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete 15 Korkép középiskolás ecsettel Egyikőjük sem akar olyan jövőt, melyben az emberre a lustálkodás vár Cézanne: Vörös mellényes fiú (Bührle-gyűjtemény, Zürich) Szűcs Róbert reprodukciója írásom ötletét a Bereményi Gé­za—Cseh Tamás szerzőpáros­nak köszönhetem. Az ő sajátos hangulatú, melankolikus, elvá­gyódással teli dalaik indítottak arra, hogy utánajárjak: nosztal­giáznak-e a mai középiskolások. Mit gondolnak a korról, amiben élnek? Vállalják-e a kihívásait, vagy inkább elbújni szeretnének a jövő formálásának felelőssége alól? Létezik-e számukra arany­kor, és ha igen, melyik az? Minden iskolatípusban meg­fordultam, és — hála a tanárok segítőkészségének — száznál is több kamasznak tettem fel azt a kérdést: a történelemnek melyik szakaszában élnél szívesen, és miért? Nincsen mód arra, hogy min­degyikük véleményét ismertes­sem. Csak a legérdekesebb állás- foglalások megfogalmazóit eme­lem ki, a többiek mondatait pe­dig megpróbálom egyfajta tema­tikus rendben bemutatni. Követ­kezzen hát négy nyíregyházi kö­zépiskola öt közösségének együtt megalkotott korrajza. A beszélgetések résztvevői: a 110. Számú Széchenyi István Ipa­ri Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet harmadikos autószerelő, valamint víz- és gázvezetékszerelő tanulói, a Zay Anna Egészségügyi Középiskola diákönkormányzatának szakkö­zépiskolás tagjai, a művészeti szakközépiskola képzőművészeti tagozatának elsős fotóillusztrátor növen­dékei és a Zrínyi Ilona Gimnázium egyik harmadikos osztálya. Mint azt várni lehetett, ez a generáció is a szegénység, az elidegenedés és az öko­lógiai katasztrófa rémét tartja a legriasz­tóbbnak. A Magyarországon tapasztalható elszegényedési folyamat megítélésében nagy különbségeket lehet megfigyelni. Főleg a leendő szakmunkások hangoztatták, hogy a társadalmi különbségek folyamatos fo­kozódása jellemzi az emberi históriákat. S mivel minden társadalomban a pénz és vele összefonódott hatalom biztosít domináns szerepet, a vezető politikusoknak nem áll érdekükben, hogy igazságosságra töreked­jenek. így aztán szinte magától értetődő, hogy a köznapi életben az irigység és az egymás mellett való elrohanás motiválja az emberi kapcsolatokat. Az ózonlyuk kiala­kulása, az őserdők kiirtása is a kapzsiság­ból és az összetartozás hiányából fa­kad. A majdani iparosok a többieknél rea­listábbnak bizonyultak. Közülük vágytak el a legkevesebben más érába. A többség azt mondta: az embernek csak egy élete van. Nem jut idő belőle képzelődésre. Abban nem sikerült megállapodniuk, hogy bele­szólhatnak-e majd a saját jövőjükbe, mert nem tudták eldönteni, hogy jóakarattal, er­kölcsi tartással, szakértelemmel megyünk-e valamire a fennálló és megrögzülni látszó sokrétű válság ellen. A szakközépiskolások és a gimnazisták kevesebbet beszéltek a vagyoni viszonyok­ról. Ami e témában elhangzott, az inkább a női egyenjogúsággal, a szülők feladata­ival, a vállalt gyermekek számával és a fo­gamzásgátlással kapcsolatban került szó­ba. Talán azért alakult így, mert ezekben a csoportokban a lányok voltak többség­ben. Ellentétben az előbb reflektorfénybe állított, tisztán fiúkból álló körrel. Ez a réteg felmérésem szerint optimistább, de ellentmondásosabb is. Az önbizalom nem sérült még. Heringh Zsanett gimnazista például úgy fogalmazott: csak rajtunk mú­lik, mi lesz a világgal és a Földdel. Ő ép­pen orvosbiológusként szeretne dolgozni, mert így érezné a leghasznosabbnak magát. Ugyanakkor éppen a szakközépiskolások és a gimnazisták körében volt erős a múlt­ba való visszatérés óhaja. Meglepett, mennyien választották arany­kornak az őskor végét. A Zay- ba járó 17 éves Petró Leonárd fejtette ki, hogy akkor még har­mónia uralkodott a természet és fajunk között, ezért azt az időt nem tartja olyan vadnak, mint a mostanit. Ellenvetésként a mamutokra hivatkoztam, erre azt válaszolta: egy mamut ve­szélye kisebb, mint mondjuk az erózióé. Egyébként is: a férfi homo sapiens vadászat köz­ben számíthatott a másikra. Is­merte lehetőségeinek határait, mert sok tapasztalattal rendelke­zett. Népszerűnek mutatkozott a középkor, ahol egyes interjúala­nyaim szerint a szokások me­revebbek, de jobban el lehetett igazodni köztük. Az erkölcsök egyértelműbben érvényesültek és betarthatóbbak voltak. A szülők még tudtak parancsolni a gyer­mekeiknek, így a mainál köny- nyebb helyzetet konstatálnának, ha feltámadnának. Akadt, aki a feudalizmust át meg átjáró képmutatásra hívta fel a többiek figyelmét, de véleménye nem kavart komolyabb hullámo­kat. Rokonszenvet ébresztett még a felvilágosodás és nyelvújítás szellemi pezsgése, a reneszánsz humanizmusa, sokszínűsége, művészetpártolása. Hadd említ­sek meg egy érdekességet: hár­man is visszaindulnának a hú­szas évekbe, de mindhárman más okból: a művészetis Bar- nóczki Ulrike az iparosodott Angliában gyűjtené össze a munkásgye­rekeket. Tanítaná őket, hogy esélyegyen­lőséghez jussanak. A zrínyis B. B. (ő kérte, hogy így írjam a nevét) létbizonytalanság nélkül élő polgárasszony lenne itthon, és mindig elolvasná a Nyugatot. A határon túlról áttelepült, 110-esbe járó Korpos Károly az I. világháborút lezáró bé­keszerződések idején szeretne a tárgya­lóküldöttségekben a hazánk sorsát meghatározó trianoni döntés ellen érvel­ni. Végül néhány szó arról a XXI. századról, amelynek legelejére ennek a generációnak el kell döntenie, hogy a női egyenjogúság kiteljesedjen-e a családban és a családon kívül, s hány utód érkezzen közénk! A jövő mesteremberei általában büszkék lennének, ha népes famíliákat tartanának el. Hangsú­lyozták, hogy a nő elsősorban feleség és anyaszerepre hivatott. A többiek a minden téren megvalósuló emancipáció, minden­fajta munkamegosztás és a kis létszámú családok mellett voksoltak. Ami fontos még (és biztató): senki sem akar olyan jövőt, amiben az emberre csak a lustálko­dás vár. Gyű re Ágnes Rajzok Szulejmán Szultán korából Erhard Schön (1491-1541/42): Nagy Szulejmán mellképe (XVI. század első fele) Szulejmán Szultán tugrája (aláírása) (1540-1550 körül) Niccolo Nelli (1530 körül) Nagy Szulejmán lovas portréja (XVI. század második fele) RITMUS Slágerlista Hosszú szünet után ismét a slágerlis­tán az Azok A Fiúk. Hazaiak 1 .Pa-Dö-Dő: Szabó János (2.) 2. Hevesi Tamás-. Ezt egy életen át kell játszani (1.) 3. The New Times: Ősidők (3.) 4. Géniusz: Úgy érzem (5.) 5. Fenyő Miklós: Fiatal a nyár (7.) 6.Szörényi Őrs: Ez az életem (8.) 7. Sipos F. Tamás: Nincs baj, baby (10.) 8. O. K.: Hol van? (4.) 9. Ámokfutók: Bad Man (-) 10. Azok A Fiúk: Az angyalok a föld­re vágynak (-) Külföldiek 1 .East 17: Around the World (3.) 2. Ace of Base: Don”t turn around (6.) 3 .Capella: Move on Baby (1.) A.Doop: Doop (2.) 5. Big Mountain: Baby, I love your Way (4.) 6. Wet Wet Wet: Love is all around (8.) 7. All-4-One: I swear (9.) 8. Janet Jackson: Any Time, any Place (10.) 9. D. /. Bobo: Everybody (-) 10. Mariah Carey: Without you (5.) Magnókazettát nyert Román János Nyíregyháza; Rá ez István, Sóstóhegy; Tári Ákos, Nyíregyháza. Turcsán And­rás, a Pepe hanglemezbolt vezetője (Nyíregyháza, Európa üzletház) Dem- jén Ferenc kazettáját ajánlotta fel, ezt Keller Erzsébet szabolcsi olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: október 15. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. KONCERT Hoffer Péter és Mentes Norbert (Mo­by Dick) is az Open Doors vendége lesz hamarosan M. Magyar László felvétele Sok jó koncertet kínál októberben is az Open Doors zenei klub a rajon­góknak. Október 12-én a Moby Dick, október 19-én a Hobo Blues Band, október 26-án pedig a Kispál és a Borz együttes ad koncertet. Ók- tóber 8-án D. Nagy Lajos, egy hét múlva, október 15-én Sipos F. Tamás lesz az Open Doors szombati diszkó­jának éjféli sztárvendége.

Next

/
Thumbnails
Contents