Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-05 / 209. szám
1994. szeptember 5., hétfő HAZAI HOL-MI Luxus a félanalfabéta-gyártás Mi lesz, ha visszakéri majd azt a bizonyos tanulópénzt? Harasztosi Pál felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A nemrégiben tartott megyei tanév-előkészítő értekezlet egyik meghívott előadója volt Gazsó Ferenc szociológus, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, aki nemcsak többévtizedes kutatói múlttal, hanem jó pár év közigazgatási gyakorlattal, az oktatásügy terén szerzett sokoldalú tapasztalattal rendelkezik. Előadása és a vele készített interjú során számos olyan témát érintett, melyek nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők számára is támpontot adhatnak. Nem beszélve a gyerekekről, akik mit sem sejtve a felnőttek, a politikusok gondjairól, nem tudva, mi miért van, mi miért nincs, boldogok, hogy tanulhatnak — vagy épp sínylődnek — az iskolák falai között. Talán kezdjük a témát e gondolatmenettel, meg egy Karinthy-idézettel, mely azóta jutott eszembe. így hangzik: „Tessék nekem visszaadni a tanulópénzt, mert én nem tudok semmit”... Az előadás ugyan nem erről szólt, bár talán — kimondatlanul — erről is. Nehogy leértékelődjön Az előadás egyik részében azt elemezte, mi várható attól, ha évről évre, tömegével jönnek ki a gyerekek az iskolából, és rájönnek, hogy az ott szerzett tudást az égvilágon semmire sem lehet használni. Mi a fenének jártam oda — fogalmazzák meg ezt a maguk nyelvén. Ez a szocializáció révén könnyedén közszellemmé váló felfogás visszasugárzik, hatással lesz az iskola és a társadalom kapcsolatára, oly módon, hogy devalválódik az iskola, a pedagógus presztízse pedig még tovább romlik... A nem érvényes tudás közvetítéséből sokféle, óriási baj származik. Ennek máris vannak jelei. Az egyik például, hogy a gyerekek átlagteljesítménye csökken. Ezek a pesszimizmusra okot adó tendenciák ellentétesek a gyerek érdekeivel. (Azért azt tegyük hozzá: is.) Láthatóan a résztvevők egyetértésével találkozott az a véleménye, mely szerint meg kell változtatni a pedagógiai ciklusokat. A mostani kulturális tagolódás mellett a négy év — legalábbis a többség számára — nem elegendő az alapkészségek megfelelő, biztonságos kifejlesztésére. Egy- egy korosztály egyharmada a készségképzésre fordított idő rövidsége miatt lemarad. A magyar iskolarendszer egyébként nem működik nemzetközi összehasonlításban rosszul — mondotta —, sőt ahhoz képest — tette hozzá —, ahogy el van látva, kifejezetten jók vagyunk. De sajnos, az iskola az alsóbb rétegekhez, a kulturálisan hátrányos csoportokhoz tartozó gyerekeket nem tudja eljuttatni azokhoz a nélkülözhetetlen készségekhez, melyek a magasabb szintű követelményrendszerben elégségesek lennének — legalább a szakma meg-szerzéséhez. Ez az államszocializmusban nem volt nagy baj — utalt a professzor a múltra —, hiszen garantált volt a foglalkoztatás, de most olyan világ felé megyünk, sőt ebben benne is vagyunk, ahol nem kell a segédmunkás. Majd a képzetlen munkaerő eltartottságának következményeit vázolta: Felsőfokú középfokot — Ezért nem engedheti meg magának a közoktatás azt a luxust, hogy változatlanul megtermeli ezt a képzetlen, félanalfabéta utánpótlást. El kell érni, hogy arányuk jelentősen csökkenjen. Ennek a célnak pedagógiai konzekvenciája, egyik eszköze a pedagógiai ciklus megváltoztatása. Véleménye szerint a szakmatanulás 16 éves korban kezdhető meg — de ennek nem feltétlenül kell hagyományos iskolarendszerben zajlania. Új szellemű, sokfunkciós, nagy befogadóképességű szakképzési szisztémának kell kiépülnie, mely beékelődik a középiskola és a felsőoktatás közé. Ezek a minták nyugaton nagyon fejlődőképesnek mutatkoztak, nálunk jóformán nem is hallottak róla. E probléma- felvetésekből az is kiviláglik, hogy az oktatás soha sem önmagáért való. Ugyanis a magyar gazdaságnak is a nyugateurópai utat kell követnie, azaz egy állampolgárnak kereső foglalkozása ideje alatt általában háromszor-négyszer kell szakmát váltania. Ott az erre vonatkozó átlag most 3,8. Nálunk 1,1. Ez azt mutatja, hogy a magyar munkaerő nem mozdult el a konvertálhatóság irányába. Ám a szükségszerűen bekövetkező új szakma megtanulása csak akkor lehetséges, ha olyan általános képességekre, műveltségre tesznek szert már a gyerekek, melynek révén folyamatosan, rugalmasan és magas szinten képesek új ismeretek befogadására. Ezt a tanulási, készségfejlesztő szakaszt kell megnyújtani, akár 16 éves korig. Ez nemcsak egyéni, hanem nemzetgazdasági érdek. A középfokú szakképzésnek el kellene mozdulni egy differenciált posztgraduális szakképzés felé. Több funkció Az már a munkaügyi kormányzat nagy tévedése volt — ütött meg kritikus hangot Gazsó Ferenc —, hogy számításon kívül hagyva azt a hatalmas infrastruktúrát, mely a középfokon megvan, kiépítette a képzési központokat. Ezt értelmetlen pénzkidobásnak titulálta, mondván, hogy hiszen az átképzés, továbbképzés intézményi bázisa adott, csak fel kellene szabadítani ezt a rendszert a merev kötöttségek alól, s ki kellene mondani, hogy a középfokú szakképzés sokfunkciós (multifunkcionális), s a legkülönbözőbb feladatokra vállalkozhat. A középfokú intézményeknek be kellene kapcsolódniuk a gazdaság munkaerő-szükségletének kiegészítő képzésébe. A jövőt, benne az országét — ahogy szavaiból, az okfejtés logikájából kiérződött — ebben a szemléletben látja boldogítónak. Tegnap avatták a nyírkércsi iskolát, ahol ingyenfüzetek várták a gyerekeket Tóth Kornélia felvétele Továbbtanulás az alma materben Nyíregyháza (KM) — Mintha Gazsó Ferenc személyesen lenne a nyíregyházi Sipkái Barna Kereskedelmi Szak- középiskola konzulense, vagy mintha naponta jelen lenne az intézményben, úgy váltja valóra, igazolja szinte szóról- szóra a „Kéri” a kutató elméletét. Pedig...semmi különös, csak figyelik a piacot, a társadalmi és munkaerőmozgásokat, nyitott füllel-szemmel járnak a világban, igénylik akár még az általánosban végző gyerekek (potenciális diákjaik) szülőinek reagálását. Ennek részei a kérdések. Ugyanis, abból a beszélgetésből, melyet Váradi Istvánná igazgatóhelyettessel, Szabó Edit és Ökrösné Képes Ilona tanárnővel folytattam, kirajzolódott a korszerű, nyitott iskola képe. Sorolják a szülők dilemmáit: tessék mondani, számítástechnikát, nyelvet fognak tanulni? Hát, igen a kereskedelmi ismeretek sem árthatnak... Egyetértünk abban, hogy a szülő maga a két lábon járó munkapiaci mérőműszer, aki (ami) személyesen éli meg a kereslet-kínálat változásait. S orientálja, megpróbálja befolyásolni a gyereket. Az iskola már lépett is, belevágtak a gazdasági üzletági képzésbe. Az első két évben a diákok közismereti tárgyakat tanulnak, s csak harmadik-negyedikben kezdik a szakmára készülést, de akkor annál komolyabban. Ahogy haladnak előre a szaktárgyakkal való ismerkedésben, úgy egyre több specializációval találkoznak. Megyénk jellegéből, természetéből következően nagy figyelmet fordítanak például az idegenforgalmi ismeretekre. A Világbank-program keretében zajló oktatásban egyre bővülő a marketing tantárgyblokkban az információ és a készségképzés aránya. Mivel látható volt, hogy a most érettségizettek közül igen sokan munka- nélküliként kezdik felnőtt életüket, pályáztak a munkaügyi központhoz egy tíz hónapos, 960 órás kereskedelmi menedzser képzésre. Megkapták az anyagi támogatást, s a napokban indul a harmincfős csoportban a továbbtanulás — az alma materben. Heti 8 órában nyelvet, számvitelt, pénzügyeket, no meg marketinget tanulnak majd a fiatal felnőttek. Ezen utóbbi tárgyak az ő évfolyamukon időhiány miatt kis óraszámot kaptak. Azt remélik, hogy az iskolapadban eltöltött újabb egy évet nem kényszerként fogják fel a diákok, hanem úgy, mint a vállalkozásra, az üzleti viszonyokra való felkészítést. Elébe kell menni a folyamatoknak — ez az iskola egyik ars poeticája. A szakember-háttér, az infrastruktúra biztosított, a lelkesedés, a lelkiismeretes felkészülésben sincs hiány. A tanárok is kénytelenek felfrissíteni, korszerűsíteni információikat, hiszen mindenképp bizonyítani szeretnének. Ä színvonalas oktatáshoz tehát minden feltétel adott. A recept tehát: figyelj, légy kezdeményezőkész, találj ötletet és társakat, szerezz pénzt, s minden megoldódik. A világbanki program keretéből rendezték és gépesítették be az iskola egyik „főhadiszállását" Harasztosi Pál felvétele Vigyázz, kész, tűz... Szőke Judit M ár végre mi is elértünk arra a pontra, hogy az oktatásban is kialakult a verseny helyzet. Ezt valószínűleg sokan sokáig nem akarták elhinni, sőt még ma is akadnak—pont az intézményeken belül —, akik (jobb esetben) csak ámul- nak-bámulnak, (rosszabb esetben) rá sem hederítenek a visszafordíthatatlan, a humán szférában megjelenő piaci folyamatokra. A fejlődőképesség záloga a közoktatásban a verseny. Ezért az iskolaalapítást is bizonyos óvatos korlátok és szigorú felügyelet mellett, de szabadjára kellene engedni. Persze, a versenynek az a természete, hogy vannak benne vesztesek és nyertesek. Főleg a vesztesjelöltek az ellenlábasai a szemléletváltozásnak. A nyertesek meg ebben az ágazatban azok, akik megfelelő teljesítményt tudnak felmutatni, színes szolgáltatási kínálattal állnak elő. Ha a szülőnek vagy a gyereknek nem tetszik az egyik iskola, bátran át tudja vinni egy másikba. Am ezzel együtt változik a szakmai logika is. Az iskoláknak a használókhoz kell igazodniuk, alkalmazkodniuk, nem a fenntartóhoz... Csak akkor lesz elég tanuló, ha az iskola hírnevet szerez, olyat tud adni, mely az adott körzetben (használjuk csak bátran a szak- kifejezést, a lokális piacon) a lakosság igényeit, szükségleteit kielégíti. A folyamat, ha akarnánk sem lassulhatna le, sőt demográfiai okok miatt fel fog pörögni: 2-3 év múlva tartósan 30 százalékkal kevesebb tanuló lesz az iskolákban a jelenleginél. Az innovatív iskola hívei szerint szakmai nyüzsgésre van szükség. És ahogy jósolják „minden olyan igazgató, aki nem ezen töpreng, az halálra ítéli a saját iskoláját és önmagát". Az optimális állapot eléréséhez, a valódi versenyhelyzethez még néhány feltételre szükség van. Az iskolákat olyan állapotba kell hozni, hogy rugalmasan reagálhassanak, lazább szabályrendszer és megfelelő autonómia, valamint szemléletváltás kell. / •y—y s meg egy: ez az a terület, ahol a poli- 1—J tika nem illetékes. Az oktatásban csak a szakma szava uralkodhat. mm m m Röviden Munkaerőforrásnak... ...tekinthető az adott társadalmi-gazdasági munkakövetelményeknek megfelelő fizikai és szellemi képességgel rendelkező népesség. (KM) Munkaerőkínálat... ...a gazdaságban rendszeres jövedelemszerző munkát végző vagy az ilyen munka vállalására törekvő munkaképes népesség. (KM) A gazdaságilag... ...inaktív népesség körébe az inaktív keresőket, a munkaképes korú tanulókat és a háztartásbeli eltartottak összességét sorolják. (KM) A szakképzési... ...törvényt az országgyűlés többek között abból a felismerésből kiindulva alkotta meg, hogy a munkában való részvétel érdekében biztosított legyen az első szak- képesítés, valamint a foglalkoztatáshoz szükséges esélyegyenlőségen alapuló szakmai ismeretek megszerzésének lehetősége. (KM) Gyakorlati... ...képzésre a tanuló és a gazdálkodó szervezet közötti gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján is sor kerülhet. (1993. évi LXXVI. tv) Megnyújtott szakképzést Debrecen (MTI) — A jelenlegi kormányprogram minden korábbinál nagyobb teret szentel a szakképzésnek abból a felismerésből kiindulva, hogy szakképzettség nélkül a fiatalok ma esélytelenül kezdhetik ö.nálló életüket — mondta Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára Debrecenben, a kelet-magyarországi régió szakképző intézményei vezetőinek tanévnyitó értekezletén. A korábbi években a szakképzés csupán „az oktatás hátsó udvara” volt. Ma viszont, amikor a piacgazdasággal egy időben kialakul a munkaerőpiac, a hazai szakképzésnek nemcsak kiegészítő, hanem meghatározó szerepe kell hogy legyen. Benedek András elmondta: a hosszú távra szóló kormányprogram aló éves kor utáni szakképzést helyezi előtérbe. Ez annyit jelent, hogy a képzési folyamat megnyúlik, a szakközépiskolai oktatás 20 éves korig is kiterjeszthető. Legfontosabb törekvésük, hogy minden fiatalnak piacképes szakképzettsége legyen, s ehhez a kormányzat minden segítséget megad. A helyettes államtitkár példaként említette, hogy az 1991-ben mintegy félszáz iskolában elindult világbanki szakközépiskolai program ma már száz iskolát érint. E program keretében korszerű, világszínvonalú berendezéseket, számítógépeket kaptak az iskolák. Benedek András a szakképzés tartalmi fejlesztésének eredményessége érdekében stabil jogszabályi hátteret ígért. Mint mondta: a szakképzési törvény csupán két korrekcióra szorul, amit tavasszal fognak elvégezni. ....................................... • • SSSSl ívfcwK&.Á
