Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-03 / 208. szám

1994• SZEPTEMBER 3„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete 15 Jó tanácsok ki- és belépőknek Ha kelendők akarunk lenni, fontos a príma önéletrajz és a jó benyomás Szőke Judit A gazdaság erőteljes átalakulása munkahe­lyek, munkakörök viharos megszűnését hozta magával, leépítések, átalakulások vették kezdetüket. Nem nehéz a tenden­cia jellegét kitapintani, s nem nehéz meg­jósolni, hogy a folyamatnak korántsincs vége. Az átszervezések sem csak az íróasztalok tologatását jelentik, hanem a különféle szinteken dolgozók, sőt akár a szakértők egy részének „kioperálását” is a munka- szervezetből. A viharos időszakban felér­tékelődnek azok a munkatársak, akik képesek önálló döntéshozatalra, képesek a változásokhoz, a helyzethez rugalmasan alkalmazkodni, nem ragadnak be a rutin „iszapjába”. Ma már mindenki belátja, él­jen a világ, az ország keleti vagy nyugati felén, hogy korántsem elég megszerezni a képesítést, s ülni a babérokon az elmozdít- hatatlanság biztos tudatában. Saját képességeinket jól menedzselni, a továbbképzési lehetőségeket kihasználni ma már a munkahely megtartásának szinte egyetlen záloga, olyan értékes képesség, melynek révén komoly előnyökre lehet szert tenni a munkaerőpiacon. Érdekes, hogy az adatok és a kutatások tanúsága szerint, ha elbocsátásra kerül a sor, a nők az elsők között vannak. Mi nők, állítólag hajlamosak vagyunk lekicsinyleni saját ké­pességeinket. Általános, hogy a gyengébb nem képviselői keveset beszélnek teljesítmé­nyeikről, s hajlamosak arra, hogy a férfi­ak könnyen rájuk sózzanak mindenféle ru­tin és piszlicsáré munkát, miközben bezzeg ők háborítatlanul csillogtathatják szelle­mi kincseiket. De nem akarok itt most feminista propagandát kifejteni, meg nem is akarom a férfiak haragvását kiváltani, úgyhogy hadd folytassam a gondo­latmenetet tovább... Az önmenedzselés tehát több ok folytán különösen a nőkre fér rá, sőt számukra egyenesen ajánlott. Azt, hogy a nők ala­posabbak, erős oldaluk a kapcsolatte­remtés, nem árt néha saját magukkal és a férfiakkal is tisztázni. A gyengébb nem képviselőinek egy része azonban kiegyezik a rutinmunkával, átengedi a kezdeménye­zést, nem fordít sok gondot saját tovább­képzésére. Ha a munkahely veszélybe ke­rülni látszik, érdemes aktív érdeklődést ta­núsítani az új feladatok iránt. A tapaszta­latok szerint időtálló tulajdonságok a kö­vetkezők: a jő problémaérzékenység és problémamegoldó képesség, az alapos álta­lános és szakmai tájékozottság, önállóság, a számítógépes ismeret, a nyelvtudása, együttműködési- és tárgyalókészség, von­zalom a csapatmunkához. Ám ha valaki további sorsáról már nyílttá válik a latol­gatás, akkor már késő a buzgalom. Az élénk érdeklődésre esetleg az mondhatják, hogy az stréberség... De ha ez a jellemző ellentétes is a személyiséggel, akkor is le kell győzni az állás védelme érdekében. Aki nyitott a különböző jellegű feladatokra, hajlandó élen járni mindenfajta kezdemé­nyezésben, annak nagyobb az esélye munkája folytatására ugyanott. Vagy ha nem ott, akkor meg ez máshol is jó in­dításnak számít. A feleslegessé válás, a bi­zonytalan szituáció mindig stressz az érin­tettek számára. A pszichológusok szerint a munkahely elvesztése a válás és egy közeli családtag halála után következik a sokk­rangsorban. Ez fokozottan igaz, ha valakinek a szemé­lyisége sikerorientált. So­kan életükben először ke­rülnek szembe azzal az ér­zéssel, hogy elkezdik félteni egzisztenciájukat. Nem biztos, hogy aki la­pátra kerül, az tehetségte­len, utolsó, tuskó vagy épp fajankó... Aki lapátra ke­rül, nemcsak igazságtalan­ságként éli meg a helyzetet, hanem énképe is megsérül­het. Az első fontos feladat a pszichés görcsök feloldá­sa — de ha az nem sikerül, hamarosan akár súlyos tes­ti tünetek is jelentkezhet­nek. A kibeszélés, a feldol­gozás után kezdődhet a helyzet objektív felmérése, Legyünk magabiztosak, de ne túl lezserek Szűcs Róbert felvétele majd a tevékeny időszak. Állítólag az ese­tek többségében a cégelhagyás, a váltási kényszer új belső erőket szabadít fel. Ha munkahelyet keresünk, minden te­kintetben készüljünk fel a feladatra, óhatat­lan például, hogy ne merüljön fel az önélet­rajzírás teendője. Sokan most bizonyára legyintenek, hogy, ugyanmár, az a legke­vesebb...De amikor leül az ember egy pa­pír elé, kezében egy szál tollal, kiderül: nem is olyan egyszerű munka magunkat írás­ban „eladni”, hiszen erről van szó. Kü­lönösen, ha tudjuk, hogy egy külföldi ön­életrajz-specialista szerint ezen dokumen­tum egyenértékű egy a fogpasztareklám­mal: a személyzeti munkával foglalkozók, a vevők, annyi időt szánnak rá — mint­egy harminc másodpercet — mint ameny- nyi egy fogkrémreklám időtartama. És mégis kelendőségünk egyik eszköze épp ez. Ha önéletrajzunk felkeltette az érdeklő­dést s sor kerül személyes beszélgetésre, ak­kor erre kínosan pontosan érkezzünk. Az öltözet legyen konzervatív, némi egyé­niséggel fűszerezve. Optimista, az élettel elégedett, megbízható, nagy munkabírású ember kedvező benyomását kell kelteni. Nézzen a beszélgetőpartner szemébe! Üljön nyugodtan, lábait ne tegye keresztbe, de kerülni kell a túlzottan oldott viselkedést is. Minden olyan dokumentum legyen kéz­nél, mely a szakmai felkészültséget, elkö­telezettséget, rátermettséget illusztrálhatja. Nem árthat, ha óvatosan megemlítünk egy­két referencia-nevet. Mindenkinek magát kell eladnia a munkaerőpiacon Palackposta az Eurowoodstock '94-ről Szelíd motorosok, keleti tanok, AIDS-tandcsok • Moralizálás a szigeten Kovács Elemér „Legyen ez a legelfoglaltabb heted, tankolj fel télre!” — ajánlja a sziget bejáratánál kezünkbe nyomott tájékoztató. Megfogad­nánk tanácsát, de valljuk be, ezen a vasár­nap délutánon kevés a diákszigeten az igazi látnivaló. Legalábbis egyelőre. Az egyik nagyszínpad felől keményrock hangjait hozza felénk a szél, ám ez nem zavarja a sátrak lakóit, hogy a ponyva hűvösében — bent és kint — ne pihenjék ki az éjszakai koncertek fáradalmait. Látványosság persze most is akad, hisz, ha csendesebben is, de azért zajlik az élet. Az önkéntes véradók sátoránál kisebb tö­meg gyűlt össze — gondolom nem a vérért felajánlott szendvics fejében —, mellette az AIDS-tanácsadó: huszonéves orvostanhall­gató lányok ülnek a fehér asztalnál — ez is szintén több tucat fiatalt vonz. Csak a vak nem látja, mindkét fél, a medikák és alkalmi védenceik egyaránt élvezik a témát. Arrább a szivárványt szimbolizáló szín­padon az egyik Krisna-követő magyaráz­za a keleti tanokat, a moralizálásba hajló párbeszéd reggeltől késő estig tart. A mint­egy háromszáz fős hallgatóságból csak nagy néha mozdul valaki, hogy kér­dése nyomán újabb részletek válljanak is­mertté. — Ha bűn bármiféle ál­lati élőlény elpusztítása, akkor bizonyára bűnt követünk el a táplálékul szolgáló növények fel- használásával is... — Igen — így a válasz — ha az ételt élvezeti cikként fogyasztjuk el, s nem a Krisnának felajánlott áldo­zatként... A keskeny erdei ösvé­nyen szelíd motorosok húz­nak el: vagyont érő feketére festett, sűrűn nikkelezett járműveik bizonyára hama­rosan muzeális kellékekké válnak, a nyergükben he­lyet foglalókat pedig máris „védetté” nyilvánították. A tömeg en­gedelmesen utat nyit nekik. Aki ilyen rek- kenő hőségben is bőrruhát és bokszcsizmát hord, legyen akár sörpocakja, kiérdemli a megbecsülést. Barátommal ott kötünk ki, ahol egyikünk sem gondolta volna: az in­formációs sátornál, „a szalmakalapom ret­tenetesen hiányzik, nem élhetek nélküle” — írja Kálmán Lajos... „Itt járt Mátyás ki­rály, ez egyszer mindent rendben talált”... „Kanál!” vártunk rád teljes két órát. A csapat. „Winettou, A Fekete Párduc és Só­lyomszem nevében is hagyott valaki üzenetet. Mosolygunk a jópofaságokon. Aztán egyszer csak ledöbbenünk. „Eszter!” Minden órában eljövök és hosszú percekig itt várok rád”. Úristen, hisz ez egy huszon­öt éves üzenet. Lám, József mégiscsak volt olyan hig­gadt, hogy ily módon is megpróbálta felku­tatni az eltűnt kedvest... De nem, mégsem. Betűzöm a nehezen ol­vasható aláírást: Tibor!. Szóval ez egy má­sik történet... Hosszú lap, finom kézírás. (Kár, hogy nem tanultam grafológiát.) Rilke: A párduc „A vonuló rácsoktól pillantása olyan fáradt, hogy már semmit sem fog át... Úgy látja, ez az ezer rács világa Kábultan áll egy roppant akarat”. Végig a közel húszsoros vers. S a köl­temény legalján: „Ugye szép? B. B.” Életkép a diákszigetről * A szerző felvételei RITMU S Heavy Metal-lista Beküldte Kovács Norbert nyíregyházi olvasónk: 1. Bruce Dickinson: Balls To Picas­so 2. Vicious Rumors: Word Of Mouth 3. Varga: Prototype 4. (Sex) Action: Demo ’94 5. Tankcsapda: Jönnek A Férgek 6. Entombed: Wolverine Blues 7. Helmet: Betty 8. Machine Head: Burn My Eyes 9. Motherland: Peace For Me 10. Sircle Of Silence: S. O. S. A Tankcsapda együttes is helyet ka­pott olvasónk listáján Stúdiófelvétel TECHNIKA Az első siklórepülőgép Nyíregyháza (K. A.) — A világ első siklórepülését 103 évvel ezelőtt, 1891- ben a Berlin melletti Lichterfelde-i dombokon Otto Lilienthal (1848— 1896) német mérnök hajtotta végre a saját szerkesztésű sikló-szerkezettel, amikor is 100 métert repült, illetve lebegett a levegőben. Lilienthal egyike volt a repülés le­gendás ponírjainak, még életében híressé váltak repüíőszerkezetei, ame­lyeket a Prométheus című könyvében írt le. Lebegő repüléssel kezdte, és mozgó szárnyakkal való kísérletezés­sel folytatta a széllel és a szél nélküli, sőt már a légcsavarral ellátott szer­kezettel való repülést.' Az egyik kísérlete közben, 1896. augusztus 9-én zuhant le és lelte halálát a Stöllni-hegyek között. Az emlékére alakult Lilienthal Légifor­galmi Kutató Társaság 1936-tól 1945-ig fogta össze a repülésben érdekelt német tudósokat és ku­tatókat. Lilienthal siklórepülőgép szerkezete GONDOLKODÓ Hány éves az indián? Bizony nagyon öreg, de meg sem látszik raj­ta, milyen sok évet megélt már. Megtudhat­játok, hogy mennyi idős, ha a számokat, amelyekből a feje összeállt, pontosan ösz- szeadjátok.

Next

/
Thumbnails
Contents