Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-01 / 206. szám
1994. szeptember 1., csütörtök Éjfélkor indul útjára a... Pulóverút át a határon • Egy csöndes kisváros bizniszes hajnala Beregszász; (Kovács Elemér) — Éjfélkor indul útjára... a gyönyör — vágja rá a cím olvastán az erotikus filmekhez immár hozzászokott olvasó. Tegyük hozzá gyorsan: meg a pulóver. Legalábbis Beregszászon. Az áru a magyarországi bolhapiacokról érkezik és az itteni Hajnal Stadionban (lám a névadók mennyire előrelátó- ak voltak!) értékesítődik újból. Hogy miért nem napvilágnál bonyolódik az üzlet, hanem jórészt a sötétség leple alatt? A krimikbe illő jeleneteket, sajnos nem csupán a tévéből ismerő olvasó most valami rosszat sejthet. Valljuk meg férfiasán: az újságíró is. Olyannyira, hogy a szokásos munkaeszközeit, a vastag jegyzettömböt meg a súlyos fényképezőgépet otthon hagyja. Mert ki tudja, miféle alvilági alakokkal fut ösz- sze, akik esetleg nem kedvelik a nyilvánosságot... Az első negyedóra a csalódásé. Amikor úgy éjjel fél tizenegykor az itt törzsvendégnek számító Sándor, a saslik- sütő kocsijából kiszáll, nyugodt, mondhatni unalmas látvány fogadja. A reflektorfényekkel többé-kevésbé jól megvilágított téren körkörösen elhelyezkedve vagy százan ácsorognak. Előttük a felpúpozott táskákban a holmi: pulóverek, magnók, órák. Kissé hátrébb az autókból összeállított szekértábor: a motor- háztetőn az imént már említett cuccok garmadája. Vevő egyelőre alig akad, így hát az árusok egymással beszélgetnek csendesen. Az arcokat fürkészem: ismerőst közöttük egyelőre nem találok. (Pedig mint előzetesen elmondták, itt árusít az egykori városi kom- szomoltitkártól, a valaha jó hírű vállalat szakszervezeti elnökéig mindenki. Meg az alig negyedkapacitással működő helyi üzemek éppen kényszer- szabadságon lévő munkásnépe. És a két-három éve leérettségizett, munkát nem találó fiatalok jelentős része.) A sülő rablóhús illata belengi a teret. A terepszemle után visszaindulok a bejárathoz. Útközben az egyik jegyszedővel, Jatával váltok szót. — Csöndes helynek tűnik. Bevallom, másra számítottam... — Valutázókra meg rekető- rökre, ugye? Nem, pénzváltás itt nem folyik, az utcai zsarolókat, útonállókat pedig a milícia gyakran feltűnő járőrei tartják vissza. Persze néha megtörténik, hogy a tizenkét- tizenöt fős csoportba verődött fiatalok elkezdik zaklatni a nagy válltáskákkal érkező „bentieket”. (Ez utóbbi elnevezéssel a hágón túli nagyvárosok ide látogató viszonteladóit illeti.) — A múltkor engem is körbevett vagy nyolc suhanc. Pénzt követeltek — szólal meg az eddig mellettünk csöndben cigarettázó köpcös férfi. — Nekem otthon pontosan két ilyen nagyétvágyú kölyköt kell eltartanom, ezt mondtam nekik, úgyhogy el kellett sodornom az előttem hadonászó öklöket. Azóta nem is kísérleteztek. A félhomályban felparázsló tűz nemcsak engem vonz. Az időközben kirakott asztaloknál néhányan forró kávét isznak. Sándor felesége, Margó engem is megkínál. Majd bemutat a közelben álló két fiatalembernek, akik ukránul beszélnek. Mint megtudom, övék a bejáratnál álló mikrobusz. — Hogy mi az oka az éjszakai biznisznek? — fontolgatja a választ egyikük, aki lógó bajuszt visel. — A lényeg: a köztársaság belsejéből a közeli Munkácsra éjszaka futnak be a vonatok. Mivel a szállás nem olcsó mulatság, a felvásárlók korábban csak átlézengték az éjszakát és már hajnalban, jóval nyitás előtt itt várakoztak. A pulóveresek, órások hamar észrevették, hogy bármilyen korán is jöjjenek, a vevők már itt vannak... Az egészben pedig mi az ő szerepük? Hát az, hogy a munkácsi és a beregszászi állomásra hozzák-viszik az utasokat. Legalábbis a legutóbbi hetekig. Mert augusztus elején olyan utasítást kaptak, hogy a beregszásziak csak Munkács irányába szállíthatnak utasokat, onnan vissza már nem, üresen kell megtenniük a 25 kilométeres utat. A munkácsi taxisokra fordítva ez nem vonatkozik. — Hát igen, jelenleg ilyenek az erőviszonyok — vonja meg a vállát a lógó bajuszú, s elindul, jelezve, hogy a társalgást egyelőre befejezettnek tekinti. A bejárati terelőrácsra támaszkodva a jegyszedőkkel figyeljük a piac mozgását. — Most futottak be azok, akik a harkovi vonattal érkeztek —jegyzi meg Jata órájára nézve. Motorzaj, ajtócsapkodás, s a bejáratnál megjelennek az első kisebb csoportok. A „bentről” érkezők közös ismertetőjele: mindnyájan hatalmas válltáskával vannak felszerelve. Béla, a másik jegyszedő engedi be őket, mi Jatával kissé oldalra húzódva tovább beszélgetünk. Feltűnően szép, elegánsan öltözött hölgy csatlakozik hozzánk. Az előbb mintha a pulóveresek között láttam volna. — Nem megy a bót — fújja közénk cigarettájából a füstöt. — Már annak is örülnöm kell, ha ötven forintot fogok egy pulóveren. Annyiért meg nem érdemes itt rostokolni. — Neked nem is, mikor ágyba bújhatnál. Akár jó pénzért is — morfondírozik a jegyszedő. A fiatal nő nem válaszol. Továbbra is elgondolkozva szívja a cigarettáját. Meglehet, hogy most éppen hasonló gondolatok foglalkoztatják. Órámra nézek. Lassan negyedik órája áll a vásár. Fényesen süt a hold, igazi augusztusi éjszaka van. Elfogy az utolsó adag rablóhús is, mehetünk haza, csak előbb összepakolunk. A tömeg csak nem akar széjjelszéledni. Zötyög velünk hazafelé az ócska Moszkvics. Közben azokra gondolok, akik szerte Ukrajnából rendszeresen hozzánk érkeznek, akik közöl sokakat most röpít a vonat hazafelé. Viszik a hatalmas táskákba tucatszám gyömöszölt pulóvereket. És viszik ezek az emberek a hírünket is. Hogy van a magyar határ közelében egy kisváros, ahol éjfélkor indul útjára a... Templomok: 1. Piricse 2. Rak amaz 3. Komlódtótfalu 4. Beszterec Györke László felvételei IIP X 111 x gá&B ■. • I 8$ ' ; Hordógörgetés «awcwawowwoowwwwwwwwoowMww« Györke László ~W~\ izonyára még sokan r~\ emlékeznek Hofinak egy régi jelenetére— úgy a hetvenes évek elejéről —, amelyben a söröshordót görgetik le a teherautóról, s a görgető fentről csak any- nyit mond az alant téblábo- lóknak: „Uraim, a hordó nem áll meg.” Lehet, hogy az idézet nem teljesen pontos, már ami a megszólítást illeti. A lényeget tekintve azonban biztosan az. Tudniillik ugyanis, hogy a hordó nem áll meg. Pedig sokan azt hitték — ó, mi hiszékenyek! —, hogy ha majd magunk görgetjük azokat a hordókat, akkor állítjuk meg, amikor csak akarjuk. Sőt, már-már látni vélték, hogy a hordó mintha lassulna egy kicsit. Talán, ha így folytatódik, előbb- utóbb megállítható lesz az a fránya hordó... Hanem aztán hordógörgetésben is eljött a váltás. A nagyérdemű úgy vélte, na majd az új csapat! Az majd megállítja! Igaz, annak idején sem tudta megállítani hellyel-közzel ugyanaz a csapat, de hát ez az apróság nem smafu. Nos, a hordó ma sem áll meg. Sőt, a jelekből és mérésekből ítélve soha ilyen sebességgel nem görgőit. Akik fentről görgetik, még hatalmasokat rúgnak is rajta, figyelmen kívül hagyván a sebességkorlátozó táblákat. Úgy, hogy akik alant téblábolnak, nem biztos, hogy félre tudnak majd alkalmasint ugrani. A zért valami—nem is teljesen lényegtelen — különbség van a Hofi-féle és a jelenkori hordógörgetők között. Amazok legalább szóltak a lentieknek, hogy ugye — az inerció törvénye szerint—a hordó nem áll meg. Az eredetileg... ...tervezettnél kétezerrel kevesebb, mintegy 21 ezer sorköteles fiatal vonult be katonai szolgálatának teljesítésére, közülük 2700-an a Határőrségnél kezdenek. (MTI) A fogyatékkal... ...élő emberek és barátaik II. nemzetközi kulturális fesztiválját rendezik meg Budapesten szeptember 4-e és 8-a között. (MTI) Fogyasztóvédelmi... ...felügyelőségek tapasztalatai szerint a vásárlók a polgári peres eljárás helyett, annak elhúzódása és költséges volta miatt egyre inkább kérik az ő intézkedésüket. (KM) A magyar... ...szakszervezetek összefoglaló tájékoztatót készítenek a multinacionális cégek magyarországi működéséről. (MTI) 25 millió... ...dollárral nagyobb aktívumot mutat az idei első fél évben az idegenforgalmi dolláregyenleg, mint 1993 első hat hónapja után — jelentette be az MNB. (MTI) Nyitottabb szociálpolitikát Eger (MTI) — A jó szociálpolitika nem következménye, hanem feltétele a modem gazdaságpolitikának, ezért a kettőt együttesen kell fejleszteni — hangoztatta Csehák Judit, az Országgyűlés Szociális Bizottságának elnöke, azon az országos koferencián, amelyet Társadalmi problémák és a segítés lehetőségei címmel tartottak a napokban Egerben, mintegy 200 szociális szakember részvételével. Az Egri Családsegítő Intézet által szervezett, háromnapos tanácskozásnak az volt a célja, hogy közkinccsé tegye azokat az eredményeket, amelyeket az ország önkormányzatainál, akár a hajléktalanellátás, az önkormányzati segélyezés, a munkanélküliség kezelése, az idős emberek segítése, vagy az iskolákban végzett szociális munka területén elértek. Ennek fontosságát mutatja, hogy az önkormányzati ellátó- rendszerekkel a lakosság 28-32 százaléka találkozik, vagyis ekkora hányada hátrányos helyzetű. Csehák Judit elmondta: alapvetően új szociálpolitikára nincs szükség, ám korrigálni kell egyes jogszabályokat, bizonyos törvényeket pedig meg kell változtatni. Olyan, az alanyi jogon járó juttatások rendszerét előtérbe állító, nyitottabb szociálpolitikát kell kialakítani, amely nem a segélyezésre helyezi a fő hangsúlyt, hanem integrálja a hátrányos helyzetű állampolgárt a társadalomba. Ehhez mindenképpen állami támogatásra van szüksége az ‘ önkormányzatoknak. Ennek keretébe tartozna az úgynevezett központi gyakornoki rendszer bevezetése, ami azt jelentené, hogy az állam előfinanszírozza az önkormányzatoknál folyó szociális szakemberképzést. Új törvényben kell szabályozni a társadalombiztosítási vagyonkezelést és gazdálkodást, valamint az egészségügyi alapellátások körét, korrigálni kell a tb-önkormányzatok jogairól, a kormány és a tb viszonyáról szóló törvényeket és — hangsúlyozta a szociális bizottság elnöke — a jövő évben hozzá kell kezdeni egy átfogó nyugdíjtörvény megalkotásához is. ;;232iiQ . HAZAI HOL-MI __
