Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-03 / 208. szám

1994• SZEPTEMBER 3„ SZOMBAT Munkássága éppoly forradalmi tett volt, mint Picassóé a képzőművészetben Király és királynő (1952-53) Korunk szobrászatinak átütő erejű vezér­alakja a csaknem egy évtizede halott Hen­ry Moore, akinek egész életművét felölelő kiállítása látható a Szépművészeti Múze­umban. A művész 1967-ben a Műcsar­nokban bemutatott kiállítása új irányba terelte a magyar szobrászatot, kaput nyi­tott a modern Európára, az élettelen ter­mészet és az új mítoszok összefonódását hirdetve az emberi figurában. Moore munkássága éppoly forradalmi tett volt, mint Picassóé a képzőművészet­ben: rombolt és épített egyszerre. Monu­mentális szobrai, a Király és a Királynő (1952-53) a különféle fekvő figurák egész sora stílusa változásait tükrözik. A Glenkil- ni kereszt (1955-56) a Háromrészes fekvő alak( 1961-62), a Család és a különféle­képpen modellált fejek, az absztrakt és ter­mészetelvű formák új meg új módon meg­valósított formarendszerekben más és más tartalmakat sugallnak. Mint maga mond­tad „Ma már nem kell a szobrászatot az egyes statikus alapformákra visszavezetni és beszűkíteni. Mi már felnyithatunk, összekapcsolhatunk és összekombinál­hatunk több különféle nagyságú, metszetű és irányú formát, hogy szerves egésszé- alakítsuk.” Több főművében a természeti környezet, szűkebb szülőföldje, a yorkshire-i kopár szénmedence sziklaképződményei térnek vissza erőteljes művészi átírásban. (Három­részes fekvő alak). Az emberi figurát az erózió által formált sziklához hasonlóan faragta ki. „Vannak olyan egyetemes for­mák, alakzatok, amelyek tudat alatt be­folyásolnak mindenkit, és reakciókat váltanak ki belőlünk... Habár engem legmélyebben az emberi alak érdekel, mindig erő­sen foglalkoztattak más természeti formák is, ka­vicsok, kagylók, stb. Gyakran előfordult, hogy évekig ugyanarra a zugára kószáltam a ten­gerpartnak — mégis minden évben új formájú kavicsok ötlöttek a sze­membe, olyanok, ame­lyeket sohasem vettem észre az előző évben, pedig százával hevertek ott... mindig azokat vá­lasztottam ki nagy izga­lommal, amelyek legin­kább megfeleltek pilla­natnyi formai fogékony­ságomnak.” Ezek a kije­lentések bepillantást nyújtanak művészi mun­kamódszerébe is. Picassóhoz hasonlóan meglehetősen különböző kultúrák ihlették fejlő­dése első szakaszában, de érett korszakában már csak saját törvényei vezérelték, a dinamiz­mus, a művekben rejlő feszültség és vitalitás, az érzékfölötti erő, mely egyaránt áthatja a szerves és a szer­vetlen természeti for­mákat. Szobrait ezért leginkább a tájban szerette elhelyezni, így érvényesültek a legjobban, mint a párizsi Unesco-szék- ház Fekvő figurája. A Szépművészeti Múzeum május vé­géig nyitva tartó kiállítása bepillantást nyújt pályája kezde­teibe is. Kereső idő­szakában a század­előn a prekolumbián művészet éppen annyira ihlette, mint az olasz reneszánsz nagymesterei, de a kubizmus sem volt számára idegen, mint ahogy Picasso for­manyelve is ma­radandó hatást gya­korolt rá, a román Brancusiéval együtt. Sokszor felködlenek — főleg drapériás figuráiban — a gö­rög archaikus szob­rok emlékképei is, de mindezek a forma­elemek annyira szer­vesen összeolvadtak Lakat-forma vázlata (1962) stílusában, hogy létrehozzák az élet isme­retlen tájaira kalauzoló, mélyen elgon­dolkodtató, megrázó erejű alkotásait. A kiállításon ott vannak rajzai, vázlatai, melyek éppoly kimagasló színvonalúak, mint kőből, bronzból készült szobrai. Fe­lejthetetlenek London bombázása alatt készült toll és lavírozott tusvázlatai az óvóhelyen szorongó, fekvő figurákról, előtérben az Anya gyermekével kompozí­ció egyik vázlatával. Életpályája szülőföldjéhez kötődik. 1898-ban az angliai Castlefordban született sokgyermekes bányászcsaládból. Tanító­nak készült, de az I. világháború után már a művészi pálya felé fordult. Először Leeds- ben, majd a londoni College of Art-ban tanult. Ezt követően Chelsea-ben művészeti oktatóként működött. Első kiállítása 1928- ban volt Londonban, amely első megbíza­tását eredményezte a londoni metró szá­mára. A háború után nagy utazásokat tett az USA-ba, Olaszországba, Görögországba, Nyugat-Európába. Nemzetközi hírneve 1945-től egyre nőtt, kiállításai a művészet nagy ünnepei voltak Európa nagyváro­saiban. Az 1948-as Velencei Biennálé nagy­díja, a Sao Paolo-i Biennálé nagydíja fém­jelzik egyre növekvő sikerét. Haláláig min­den nagy nemzetközi kiállításon részt vett és számtalan retrospektív tárlata szerzett új híveket a modern szobrászatnak. Moore művészete egy új, a jövő század­ba készülő Európába kalauzol, amelyben Európa kitekint magából, és befogadja a környező világot. A Henry Moore-mítosz őket. A Mester kékjét szürkébbre, a vörö- győződése, és hitének ereje segítette éveken sét barnábbra árnyalta. Mély erkölcsi meg- át fáradságos munkájában. Tudta, lesznek majd, akik „nadrágcsinálónak” fogják gúnyolni, de hitte, hogy helyesen járt el: a jelent szolgálta. Több száz év telt el, amikor a Vatikán szerződést kötött az egyik legjobb restau­rátorral, a freskó helyreállítására. A Mester iránti legmélyebb alázattal látott munká­hoz. Először a falak állapotát, és a repe­dések okát mérte fel. Majd vegyelemezte a festék és az alapozó anyagát, ez alapján döntött a felhasználandó vegyszerekről. A port és a piszok felső rétegét pauszpapír­ra kent gyanta alapú anyaggal távolította el. A többit ecsettel megnedvesítette és amikor felázott, puha ronggyal törölte le. Utána oldószerekkel azt a festékréteget marta le, mely nem a Mestertől szárma­zott. Négyzetcentiméterről négyzetcentimé­terre haladt. Hetente egy tenyérnyivel készült el. Tizennégy évig dolgozott. Tud­ta, most is vannak akik nem értenek egyet a meztelen test ily naturális ábrázolásával a templomokban, mégis biztos volt benne, hogy így helyes: a múltnak áldozott. A Mester pedig egy bodor felhőre könyö­kölve, kaján mosollyal figyelte, vajon mi vár még művére? 13 MÚZSA Kondor Béla illusztrációvázlatai Er­nest Hemingway: Az öreg halász és a tenger című művéhez Birtalan Ferenc: HOVÁf — Hová, hováf — Világgá! Fává lenni, virággá! Tükrös holdból napos ággá, ködharmatból szivárvánnyá! Éjfeketéből májusi rétté, télhideg éjből újra reménnyé! Sárándi József: KIVONULÁS-KEZDET Szerelmünk emlékét is széthordják hangyaszorgalmú másodpercek Űr keletkezik Csupán arra utalhatok múlt (papíron — mindig jelen időben) jövő hogy átvészeltél mellettem évtizednyi rémtörténetet elfogadva olyannak milyenné naponta másultam: szörnyetegből öngyehennán „tisztuló” személynek kihez hasonlíthatsz úgy hasonlíttok mint pohárból fogat mosó a csapból pazarlóhoz reménykedőn szeretve másikukban a könyörirgalmas Díjbeszedőt- A*.

Next

/
Thumbnails
Contents