Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-21 / 223. szám

1994. szeptember 21szerda HÁTTÉR Vagyonvédők a teherkapuban A szövetkezeti életben kuriózumként két igazgatóságot jegyeznek Mándokon Mándok (KM - MCS) — Két igazgatósággal kevés szövet­kezet büszkélkedhet, hiszen mindenhol azt mondják, elég az egy is. A mándoki FAVAS Szövetkezetnél vasárnap a tagok többsége új igazgató­ságot választott, ugyanakkor a kisebbség a régit fogadja el és szabálytalannak ítéli meg a hét végére összehívott köz­gyűlést. Augusztus közepén a mán- dokiak egy vételi ajánlat esé­lyeit elemezgették, mely sze­rint a Transit-Speed Kft. meg­vásárolná a szövetkezet tele­pét, gépeit, és a befolyt vétel­árból a tagok valamint a kívül­álló üzletrész-tulajdonosok megkaphatnák vagyoni része­sedésüket. Ugyanalckor a kft. garantálta az ott dolgozók to­vábbfoglalkoztatását. Vihart kavart Az ajánlat óriási vihart kavart, igencsak megosztotta a tagsá­got, akik közül a többség a szövetkezeti dolgozók tovább­foglalkoztatásához, a biztos megélhetéshez a garanciát a kft.-ben látták, a kisebbség szerint a jelenlegi helyzettel senki nem lehet elégedetlen. Augusztus 18-án zsúfolásig megtelt a szövetkezet ebédlő­je, ahol rövid szócsata, majd hosszas szavazás után a több­ségi akarat érvényesült: nem fogadták el az igazgatóság be­számolóját az első féléves gazdálkodásról, amely rózsás képet festett a jelenről, ugyan­akkor a jelenlévők szerint csak vegetálás folyik a szövetke­zetnél. Emellett döntöttek ar­ról, hogy eladják az ingó és in­gatlant a kft.-nek, a vételár meghatározására egy bizottság hoztak létre, ugyanakkor a szövetkezet végelszámolással történő megszűnéséhez már nem volt meg a kellő szavazat, ebben nem határoztak. Azt viszont megszavazták, hogy szeptember 18-ra rendkívüli közgyűlést hívnak össze, ahol a napirendi pontok között a következők szerepelnek: a va­A szövetkezetben esőcsatorna is készült gyón értékesítése, az igazga­tóság felmentése és a végel­számolás. Vasárnap a szövetkezet mind a 30 tagja megjelent, il­letve valamennyi kívülálló üz­letrész-tulajdonos nyilatkozott arról, hogy a közgyűlés meg­tartásához hozzájárul. Mind- annyiuk meglepetésére az igazgatóság bejelentette: a közgyűlést nem hívták össze szabályszerűen, indokként azt hozták fel, hogy nem küldték ki a meghívókat, illetve a má­jusi közgyűlésen elfogadott módosított alapszabály szerint a sajtóban nem jelent meg az erről szóló hirdetmény. Félbeszakadt Ellenérvként a tagok többsége, 17-én elmonda, a közgyűlés a legmagasabb fóruma a szövet­kezetnek, ahhoz, hogy a tagok összegyűljenek saját elhatáro­zásukból, nem kell meghívó. Pólyán József felügyelőbiztos hozzátette, a cégbíróságon megtekintette a májusi köz­gyűlés iratait és felháborodot­tan közölte: nem is volt május­ban közgyűlés, az egy munka­helyi tanácskozás volt, meg­hamisították az iratokat. A vitát a háromfős igazgatóság és 10 tag úgy zárta le, hogy felállt és eltávozott a teremből, valamint az igazgatóság tagjai lezárták az összes irodát, hogy a megmaradt tagok semmilyen irathoz és technikai eszközhöz ne tudjanak hozzájutni. Emiatt a közgyűlési határozatokat, a jegyzőkönyvet kézzel írták meg, ami kicsit hosszadalmas volt. Mivel a közgyűlés megtartá­sához szükséges 50 százalék plusz 1 fő jelen volt, a tagok többsége megtartotta a köz­gyűlést. Meghallgatták a va­gyonértékelésről szóló bizott­sági előterjesztést, megkapták a szerződéstervezet, amelyet szombaton valamennyi tag írásban megkapott. Ebben ki­derült, az ingatlan eladási ára megegyezik a független szak­értői értékbecsléssel, ugyan­akkor az ár a könyv szerinti értéknél 15 százalékkal maga­sabb. A jelenlévő tagok elfo­gadták az adásvételi szerződés tervezetet, amelyet a közgyű­lés után juttattak el a vevőnek, a Transit Speed Kft.-nek. Ez­után titkos szavazással egy­hangúlag felmentették a szö­vetkezet háromtagú igazgató­ságát. Ugyanakkor új igazga­tóságot is válaszottak. Pólyán József lemondott felügyelő­biztosi megbízatásáról, így ő lett az igazgatóság elnöke, mellette az igazgatóság két tagjává Dolezsál Mihályt és Papp Zoltánnét, felügyelőbiz­Elek Emil archív felvétele tosnak Czap Ferencet válasz­tották. Ajegyzőkönyvben rög­zített szavazás eredményét a leváltott igazgatóság tagjainak eljuttatták. Bizonytalan jelen Egy ötfős vagyonvédelmi bi­zottságot is összeállítottak a tagok, amelyben a három igaz­gatósági tag mellett Bodor András és Jámbrik László sze­repel. A bizottság feladata a teherkapu lezárása, a be- és ki­menő anyagok, félkész és késztermékek ellenőrzése, a vagyon elfolyásának megaka­dályozása. Mivel a szövetke­zet végelszámolással történő megszűnéséhez a tagok két­harmadának a szavazatára van szükség, ebben nem határoz­tak. A hét elején a jegyző­könyveket eljuttatták a cég­bírósághoz illetve a számlát vezető pénzintézetnél is beje­lentették a változásokat. Az adásvételi szerződés alapján már szeptemberben átveheti a telepet, a berendezéseket, a gépeket az új tulajdonos. Kérdés, hogy a tagok több­sége és a velük szimpatizáló dolgozók mennyire tudják a közgyűlésen elfogadtott hatá­rozatokat véghezvinni és eb­ben mennyire lesz partner il­letve mennyire fog keresztbe tenni a kisebbség. A gyümölcsérésre em­lékszik leginkább. A magvaváló ősziba­rackra, s a körtére, melynek elcsurranó levéből áldásként részesül az is, ahonnan vé- tetett. Es akkor még nincs meg a korona. Mert nála a szőlő kapja a koronát. A szőlő, amellyel a legtöbbet bíbe­lődik, számos napfényes órát elcsal a többitől a metszéstől a szüretig, s ami aztán jön. Most még a munka, a babus- gatás, de ő már látja benne a szőlőt, a fehér, rózsaszín, sár­ga, bordó és fekete bogyókat is előre. Mennyi színárnyalat és mégsem akad közte fakó. Mindegyiket egyformán sze­reti. Az őszinte színvallásu­kért. A benne rejtőzködő illá­tokért és ízekért. A muskotá- lyostól a fűszeresen át a , csípős kékszőlőig. A bogyó húsáért, amelyet áldással telítve harap meg és érzéssel közelít hozzájuk, mint a lá­nyokhoz szokás, a törékeny asszonyokhoz. Tudja, a szőlő legalább annyira elvárja a gondoskodást, törődést, mint Sára, aki ott kapirgál a kert másik végében felgyürkőzve jó, húsos karjaival. Éppen zsörtölődik a talajlakókkal, melyek állandóan rágják, pusztítják a veteményeit. Leginkább a vakondok, mely összeszabdalja a mértani pontossággal és a kezei kö­zött kiformálódó ágyásokat. Hívná is Lőrincet. Látja, hogy a szőlőt ajnározza. Ilyenkor jobb, ha nem hábor­gatja. 0 úgyis a vakondok pártján van, mert az védi meg a szőlőit. Legalábbis így — Szabadítsd ki, kapáld szét, gereblyézd el! Az asszony visszamegy. Lőrinc szeme sarkából fi­gyeli, ahogy gereblyéz. Szel­lő suhan át a gyenge levele­ken, felborzolja őket. Megfé­süli a frissen kötött gyümöl­csöt. Gyerekkora jut eszébe. Törő István A vakond magyarázza, , vagy elhiteti vele. Mondaná, hogy dobjuk át a szomszédba. Minek? Úgyis visszajön. Itt puha a föld, ott műveletlen, itt trá­gyázott, ott nem. Azért mégis kísérletet tesz., —Apjuk! Csinálj már vele valamit! Lőrinc elnéz a szemüvege fölött az asszonyra, majd a sámlin ülve becélozza az ágyásokat. Összeráncolja a szemöldökét. —Hagyd, draga eleiem! O tudja, mit csinál — s nevetni kezd. — Menti az irháját a rusnya lótetű, meg a pajor. Az asszony durcás lesz. Nem azért, hogy ilyen választ kapott, hanem mert kineve­tik. — Felturkálta a vetemé- nyeket! Az apja ugyanúgy babus­gatta a szőlőket, és hogy ha­ragudott a vakondokra. Nem is hívta másként, csak undok­nak, mert akkor a dinnye­táblát turkálta fel. Az apja mindennel próbált védekez­ni. Nádszálakat szurkolt le a földbe, üres sörösüveget ásott le. De a vakondokat ez nem zavarta. Végül elővette az ásót, és türelmesen kivár­ta, amíg mozgatja a földet. Gyorsan kiásta. Ött kapálód- zott a védtelen bundás kis ál­lat, esetlenül keresve valami védelmet, bújva el a fúró­lyukba, mint valamikor a harctéri bakák, ha vinnyo­gott az aknalövedék. Apjá­nak már lendült az ásója, hogy kitölti a sok-sok bosszú­ságot, amikor hirtelen elvi- gyorodott a képe: — Dobjuk át Bernát szom­szédhoz! Ma is jókat kuncog rajta, ahogy Bernát szomszéd mér­gelődött a vakondok miatt. És ő most sem tud rá hara­gudni. Az is isten teremt­ménye, mint a szőlő. Végül mégis csak feláll. Illő az asz- szonyon segíteni, ha már ilyen nagy bajban van. Pedig tudná a módját, hogyan ri­assza el. Annyit fejlődött már a tu­domány, füstpatronoktól kezdve a vegyszerekig, mér­gekig széles a skála. Főleg a pusztításra. De ő a szelíd kényszerítés híve. Komóto­san odaballag az asszony­hoz. Átöleli a vállát. Sára nem húzódik el. —Akkor varázsoljam el? Az asszony nevet. — Csak ne lenne olyan alattomos. — A nagybajszú Tóninál csak nem alattomosabb?! — Az már egyszer igaz. Inkább őt varázsold el! — és eldobja a gereblyét. Majd felállítja a sufni falához, ne­hogy Lőrincet orrba vágja, ha véletlenül rálép. Ment, hogy előkészítse a bort, meg magát a varázslathoz. Most már azon imádkozott, ne­hogy vakondokká váljon az ő élete párja a bor varázsló hatalma alatt. Veszélyben a Balaton Balogh Géza-y -j égveszély fenyegeti 1 / a Balatont, beteg a V halállomány, pusz­tulnak a pontyok, az angol­nák, jövőre akár korlátozni is kell a fürdőzést... —, az elmúlt napokban a magyar sajtó egyik leggyakoribb témája volt mindez, az igazi sztár azonban mégis a kék alga volt. Senki sem tudja, hogy honnan jött, s főleg nem azt, hogy miképp száll­ta meg szinte napok alatt a Balaton hatalmas víztö­megét. En persze nem ismerhe­tem a kék algák természet­rajzát, de kizártűak tartom, hogy csak úgy a semmiből bukkantak elő, mintegy va­rázsütésre. Ezt azonban csak mi, a laikusok gondol­juk úgy, hogy valami előz­ménynek csak kellett lennie, a tó megmentésére alakult seregnyi szervezet értet­lenül áll a burjánzó algák láttán. Fogalma sincs se a Balatoni Intéző Bizottság­nak, se a Balatoni Regio­nális Tanácsnak, se a Bala- ton-parti Önkormányzatok Szövetségének, se a halku­tató intézetnek arról, hogy mi is történt, történik. Siránkozva tárják szét karjukat a Balatont övező községek, városok önkor­mányzatai, s a tóparti villák tulajdonosai is, s nemcsak panaszkodnak persze, de rögtön kérnek is. Mit kér­nek...!? Követelőznek. Hogy a Balaton nemzeti kincs, annak megmentése országos feladat! Arról ugyan még nem született döntés, hogy mennyit fordít az állam a tó megtisztítására, de abban biztosak lehetünk, hogy mé­lyen a zsebébe nyúl majd. Sokkal, de sokkal mélyeb­ben, mint azok, akik hatal­mas pénzeket keresnek a parton, kihasználva az ide­genforgalom előnyeit, s ki­használva azt, hogy a fe­ketén űzött vendéglátás megadóztatásával a kutya sem törődött, törődik. Hogy miért lehetünk eb­ben ilyen biztosak? A Bala­ton ugye nem a Velencei-tó, ez utóbbinak gondját aligha szabadna országos problé­mává duzzasztani. Mégis azt tették. A lecsökkent vízszintet mesterséges úton pótolták, pótolják óriási költségek­kel, s nem ám az érintett települések önkormányza­tainak, lakás-, illetve nya­ralótulajdonosainak a köz­reműködésével. Nem ám, hanem a mi kontónkra, a központi kasszából. Y y át akkor hogyne i—i tennék majd ezt a A A Balatonesetében!? Hiszen aki majd megszavaz­za a forintokat, azok közül is soknak ott a parton a villá­ja. ma _ ________________m. Cilii IlICflfc «fr Komfortérzés településeinken Nábrádi Lajos-» -r em minden az anya­iul gijavakon, a kom- JL V munális ellátás színvonalán múlik. Egy település lakóinak közérze­tét nagy mértékben javítja a szép, tiszta, vonzó környezet, így még inkább érthető, hogy Gávavencsellő és a környékén lévő kilenc te­lepülés komplex fejlesztési tervében (igaz, csak a hátsó oldalakon) településszépí- tési terv is szerepel. E rész­terv elkészítésénél a szakér­tők hangsúlyozták: Javítani kell az itt lakók komfort- érzetét. Bizony bizony, sok sza- bolcs-szatmár-beregi tele­pülés lakói hiányolják a komfortérzést. Mi minden kell ahhoz, hogy egy közös­ségnek, egy családnak, vagy egy egyénnek teljes le­gyen a komfortérzete! Min­den relatív. Ez az érzés — mint az összes többi — függ az igényektől, a szokások­tól, egyebektől. Hallani, ol­vasni lehetett már arról, hogy a Riviérán, a Bécs környéki erdő szélén, vagy a Balaton partján élő em­berek is panaszkodtak a komfortérzetük hiányára. Vagyis néhány témában hi­ányérzetük volt. Mifelénk azonban még mindig sok minden hiányzik... Azonban tényként állapít­hatjuk meg, hogy a rend­szerváltás előtt sok me­gyénkben településen épült iskola, kultúrház, egyéb középület, valamint vezeté­kes vízhálózat, amely javí­totta az ott élők közérzetét. A rendszerváltás után pedig gázvezetéket, távhívásos te­lefont kapott sok települé­sünk. Van mire visszatekin­tenünk. A szóban forgó te­lepülések lakói becsüljék, értékeljék azt, amilyük van. Hogy mindaz kevés? Hát persze: a dunántúli közsé­gek fejlettségi szintjéhez kevés, a régi önmagunkhoz képest nem semmi. Az is igaz, hogy a régebbi köz­épületek felújításához és fenntartásához kevés a pénz. A múltból eredő le­maradások pótlása miatt sürgetni kell a mindenkori illetékeseket. Am nem árt emlékeztetni arra, hogy társadalmi mun­ka is létezett mifelénk több évtizedig. Társadalmi mun­kában — ha megvan az építőanyag—felújítható az iskola, a kultúrház. A parkosítás, virágo- sítás szintén társa­dalmi munkában vé­gezhető, sőt végzendő. A szép környezet kialakításá­hoz alig kell pénz, s a szép környezet valóban javítja a komfortérzést. Nésopogit jj^eteSgyafofszä^a^ 1 Tárca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents