Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-19 / 221. szám
1994. szeptember 19., hétfő HAZAI HOL-MI Tanévkezdés a tetőtérben Tervezik a levelező tagozat bővítését • Térségfejlesztőket is képeznek már Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Festékillat a levegőben, friss termek, szobák, oktatásra kész helyiségek fogadják a látogatót, s főleg nagy várakozással a nyári szünet után a hallgatókat a szinte majdnem vadonatúj nyíregyházi Egészségügyi Főiskolán. Az elmúlt év eredményeiről, az idei tervekről kérdeztük a még mindig legfiatalabb felsőoktatási intézményünk épp egy évvel ezelőtt kinevezett főigazgató-helyettesét, dr. Marsi Editet. □ Milyen szakembereket képeznek jelenleg, s milyen változások várhatók? — Négy szakon folyik most a négyéves képzés. Képezünk általános szociális munkásokat, egészségügyi ügyvitelszervezőket, védőnőket, és diplomás ápolókat, ez utóbbiakat levelező képzés keretében. Van egy Gyulán működő tagozat is, ahol már második éve zajlik levelező és nappali védőnőképzés. Az ügyvitel- szervező szakunknak országos felvételi körzete van, ez még most is unikum. A védőnő szak eredetileg háromévesnek indult, de megtoldottuk még egy évvel. Túljutottunk a bűvös számon, 502 hallgatónk van. Egy-egy évfolyamon 20-30, legfeljebb 40 hallgató tanul. Állásesély □ Mik a tervek, gondolok itt a levelező képzés tovább bővítésével kapcsolatban felmerült igényekre. — Vannak elképzelések, sőt tervek új szakok indítására is, ilyen például az orvosdiagnosztikai laboratóriumi analitikus. De valóban vannak egészen konkrét szándékok a levelező tagozat szélesítésére. Minden, a környezetben felmerülő igényre igyekszünk azonnal reagálni, figyeljük a jelzéseket, elemezzük az információkat. A jelentkezők száma és a végzősök elhelyezkedési aránya például fontos üzenet. Nagyon örülünk annak, hogy az elsőként végzett szociális munkások megtalálták a helyüket, el tudtak helyezkedni, két volt hallgatónk főiskolai gyakornokként az intézményben maradt. Voltak a diákok között olyanok, akik már az utolsó évben egyéni Dr. Marsi Edit tanrend szerint tanultak, ugyanis volt jó állásesélyük, kár lett volna az elhelyezkedésüket késleltetni. □ A védőnő szak kivételével valamennyi szak tartalma is vadonatúj, nyilván idő kell, míg az idegenkedést leveti az egészségügy, illetve a szociálpolitikai szféra be-elfogadja szakmának. S még könnyebb a formai elfogadtatás, mint az, hogy a valódi, főleg a széles értelemben vett társadalmi közeg természetesnek vegye mondjuk a szociális munkások jelenlétét az élet számos területén* — Az a felismerés, hogy szükség van rájuk, lassan, de arra vezet: keresik, várják az itt végzetteket. A szociális törvény és a közalkalmazotti törvény képzettségre vonatkozó előírásai is inspirálnak bennünket arra, hogy továbblépjünk, képzéssel, képzésbővítéssel válaszoljunk a megfogalmazott szükségletekre. Valóban sok. még fiatal, ám tapasztalt munkatárs dolgozik a szakmában középfokú végzettséggel, nekik is szeretnénk segíteni a lehetőségekkel. Bár sok minden nem a szándékon és az ötleteken múlik, hanem a feltételeken. — Ezek közül a tárgyiak, térbeli jellegűek sokat javultak, bár a felújításnak nincs vége. Ennek „ára”, hogy az órák, előadások egy részét bérelt termekben tartjuk. Ha az építkezés, átalakítás második üteme is lezajlik, „belakjuk” az egész területet, kerítéstől kerítésig. A munkálatok ellenére a tanévet gördülékenyen kezdtük, az oktatás zavartalan. Főállású, mellékfoglalkozású és óraadó tanárokkal dolgozunk, s a DOTE oktatói, valamint a társintézmények szakemberei részt vesznek az ismeretek átadásában és a készségek kialakításában, fejlesztésében. Hallgatócserék □ Mindig is nyitott volt a főiskola egyrészt minden új kezdeményezésre, másrészt egyéb intézmények felé, sőt a szakma, a szakmák külföldi képviselői irányába is. E tekintetben miről számolhat be? — Ezeket a kapcsolatokat tovább ápoljuk, frissen tartjuk. Az eredmények egy része — gondolok itt oktatóink részvételére például a közös tudományos kutatásokban — nem azonnal látványos, de nagyon jelentős. Rendszeresek és hosszú távra szólnak a konzultációk, főként a müncheni főiskolával és a kasseli reformegyetemmel. Már ebben a tanévben lesznek „áttanítások”, szülte mindennapos vendég lesz nálunk néhány külföldi professzor. A hollandok és a németek a megszokottól eltérően intenzíven és őszintén érdeklődnek bizonyos témák iránt, s szívesen tanulmányozzák a kísérleteinket is. Ennek eredményeképpen lesznek a stúdiumhoz kötődő hallgatócserék is. De nem kell ilyen távolra sem pillantanunk, ha további pozitív példákat keresünk, hiszen nagyon fontosnak tartjuk a nyíregyházi főiskolai egyesület tevékenységét, gyümölcsözőnek a helyi intézmények közötti együttműködést. Problémamegoldás □ Épp e jó barátságok és a kollegális partneri viszony konkrét eredménye az élőszakosodás, illetve az, hogy a jelenlegi végzős szociális munkások két irányultság közül választhatnak, ebből az egyik a térségfejlesztő szociális munka. Mi ennek a lényege? — Nem csak a mi régiónkban, de itt fokozottan jellemző, hogy az üzemelő intézményi háttér a problémákhoz képest már szűkös, illetve tartalmilag nem elégséges, vannak olyan társadalmi gondok, melyek kiesnek a hagyományos rendszer hatóköréből, és ez baj. Olyan keretek, formák kialakítását tanulhatják meg e kurzus alatt azok, akiknek közel áll az érdeklődéséhez a téma, melyek a problémákat nemcsak „felveszik”, hanem meg is oldják. Mindkét külföldi partnernek erőssége a problémamegoldás technikája, nagyon leegyszerűsítve a .kitalálás”. Persze, nálunk más jellegűek a megoldandó feladatok, de a helyi kis szervezetek, önsegélyező csoportok a mi lehetőségeinkbe is beleférnek. A megoldási módok jó és hasznos példáit fogják tanulmányozni. Reméljük, hogy ennek folytán szorosabb lesz a kapcsolat a leendő szociális munkások és a terepgazdák, az önkormányzatok között is. Terepgyakorlaton Münchenben A szociális munkás lobbizzon, legyen jól tárgyaló üzletember és menedzser A három hallgató megtanulta, milyen nem csak a kliensek ügyeit intézni, hanem velük együttélni Szűcs Róbert felvételei Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Izgalmas három hetet tölthetett júliusban három negyedéves szociális munkás hallgató Münchenben, az egészségügyi főiskola főiskola élénk külkapcsolata révén. Kende Judit, Tótik Emese és Soós Zsolt tulajdonképpen abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a harmadév végén kötelező terepgyakorlatot német környezetben tölthették. Amint elmondták, nemcsak- hogy nagyon sok élménnyel tértek haza, hanem rengeteg információt, tapasztalatot is „felcsipegettek”, melyek a szakmára készüléshez is jó adalékul szolgálnak. Egy olyan, a mi viszonyaink között nehezen megfogalmazható szervezet vendégei voltak, mely tulajdonképpen kft., tehát üzleti vállalkozás, ám abban az értelemben mégis nonprofit, hogy a vállalkozás folytán képződött nyereséget visszaforgatja az eredeti cél megvalósulásába, ennélfogva közhasznú is. Az ő példájuk azt mutatja, hogy e két tevékenység jól megfér egymással, semmiképp nem összeférhetetlen. Ez az eredeti cél, vagy talán inkább célrendszer szociálpolitikai jellegű. Ha az elnevezést lefordítjuk, máris sokkal okosabbak lettünk, s rájövünk, miért szokatlan, sőt forradalmian új szervezeti forma ez még az ottani körülmények között is. A névben szerepel a szociálpolitika mellett a képzés és az innováció fogalom is. A hallgatók családi házban, úgynevezett „lakóházban” laktak, együttéltek olyan kallódó fiatalokkal, bevándorlókkal és németekkel, akik valamilyen ok miatt idegen fedélre, segítségre szorultak. Addig lakhatnak ott, némi fizetség és az együttélés szigorú szabályainak megtartása mellett, de teljes szabadságban, amíg nem találnak jobb megoldást. A forma nagyon működőképesnek bizonyult. A szervezet tartós munkanélküliek számára műhelyt alakított ki, ahol hosszabb ideig lehet dolgozni. Teljesén más ott a szociális munkások és klienseik viszonya, sokkal kötetlenebb, közvetlenebb (hovatovább baráti), mint nálunk. Nincs ügyfélfogadás, sem íróasztal. Láthatóan tetszett nekik, hogy a szociális munka felfogása, s magának az ezen tevékenységet végző személyek körül kialakult szemlélet más. Rájöttek a lényeges eltérésekre, a talán annak lettek a hívei, azaz a szociális munkás tudjon lobbizni, legyen, ha kell, üzletember, menedzser. Következésképpen rendelkezzen tárgyalástechnikai ismeretekkel és ilyen irányú készségekkel is. Felfigyeltek a szociálpolitikai társintézmények munkatársai közötti beszélőviszonyra, a rendszeres találkozásokra, információ- és vélemény- cserére, melyeknek a célja annak kiderítése, ki miben tud részt venni. Persze, mások a gazdasági feltételek, mások a lehetőségek, más jellegűek a problémák, no meg a kultúra, ám az elesettek mindenhol egyformán segítségre szorulnak. Csak a szemlélet, a cselekvés aktivitása és hatékonysága más. Ezek pedig nem pénzkérdések. Segítők és segítettek Réti János izony aligha gondoltűk volna régebben, U amikor a kapitalizmus áldásai után áhítoztunk, hogy eljön az ideje amikor kisvárosainkban, nagyvárosainkban elszaporodnak a koldusok és a valamikori guberálás, kukázás néven üzletággá „növi” ki magát. Szabályosan felosztott „piaccal" , érdekcsoportokkal, „ mesterségbeli” tudással és tapasztalattal. Azt sem igazán gondoltuk volna, hogy lesz kor, amelyben már nemcsak a körzeti orvos — nem elírás, hanem közelmúlt, történelem — és a zöldkeresztes nővér, a védőnő látogatja majd a családokat, hanem családsegítők, majd újabban szociális munkások járnak némely helyeken házról házra, hogy az ott élőkért megtehessék, ami megtehető. Pedig óva intettek bennünket hajdanán a Nyugat, a kapitalizmus árnyoldalaitól, lásd elszegényedés, lecsúszás, bűnözés, kábítószer-, prostitúció, de ki figyelt oda, amikor a fények, lásd kocsicsoda, luxuslakás, sí- paradicsom, pálmaliget és a mikroelektronika számtalan vívmánya valósággal elvakította tisztánlátásunkat. Azóta közelről látjuk, amit akkor nem, de most meg mintha késő lenne egy kicsit. Az amerikaiak azt tartják, hogy minden ember felelős a saját sorsáért. Ez így nekünk európaiaknak kicsit ridegen hangzik, de ha hozzátesszük, hogy bizonyos szinten, arányban, vagy mértékig, akkor mindjárt árnyaltabban hangzik a dolog és még mindig nem csorbul igazságtartalma. Tisztelem azokat, akik szinte az életüket teszik fel rá, hogy segítsenek a rászorulókon, de soha nem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon a rászorulók — elnézést kérek a kivételektől —, vajon a maguk módján, a maguk szűkös lehetőségein belül megtesznek-e mindent azért, hogy minél kevesebbre szoruljanak rá? M ert szép dolog, ha vannak segítők, de akkor legalább a segítettek, az élet peremére szorultak is próbáljanak meg segíteni magukon. Mert segíteni — micsoda elcsépelt közhely ez ma már— csak azokon lehet, akik hagyják, de nem elhagyják, magukat. Rá sem lehet ismerni a régi Sóstói úti épületre 5x5 kérdés 50 évről Közeleg a nap, amikor 50 éve lesz, hogy megjelent a Kelet-Magyar ország elődje, a Magyar Nép. Ebből az alkalomból szerkesztőségünk közös visz- szapillantásra invitálja az olvasókat: öt alkalommal közlünk öt kérdést az ötven évről. Kérjük, hogy a jó választ aláhúzva a szelvényeket vágják ki és együtt az ötöt október 3-ig küldjék be szerkesztőségünk címére. (Kelet-Magyarország Szerkesztősége, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. 4400.) A borítékra kérjük ráírni: „5x5 kérdés 50 évről”. A jó megfejtést beküldők között — közjegyző jelenlétében — értékes díjakat sorsolunk ki. Az első díj: 20 ezer forint, a második díj: 10 ezer forint, a harmadik díj: 5 ezer forint. Ezenkívül éves és féléves előfizetési díjakat, értékes könyveket is kisorsolunk a megfejtők között. A sorsolás időpontjáról és helyéről később értesítjük Olvasóinkat. A jubileumi totója I. O Mikor jelent meg a Kelet-Magyarország elődjének első száma? a 1944. október 22-én b 1944. november 8-án c 1945. január 1-jén © Mi volt a neve az első újságnak? a Magyar Nép b Nyírvidék c Szabolcsi Kis Újság © Hány példányban jelent meg először a lap? a 5000 b 1000 c 500 0 Hány oldalas volt a legelső lapszám? a 4 b 8 c 2 © Ki volt az első példányok szerkesztője és felelős kiadója? a Farkas Pál b Murczkó Károly c Orosz Károly A beküldő neve:------- . . , : --“--—TlJáám KeletMagyaroiszag 51 címe: ....
