Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-17 / 220. szám
1994. szeptember 17., szombat HATTER Tanévnyitás a határon Balogh József Nyíregyháza (KM) — Nem gyakran fordul elő, ami ma Beregszászon történik: a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola ünnepélyes tanévnyitót tart a kárpátaljai városban, ahol elkezdődik közel félszáz magyar anyanyelvű ukrán állampolgár főiskolai képzése, s négy év múlva magyar diplomával nevelhetik, oktathatják anyanyelvükön a határainkon túl magyarnak, onnan nézve nemzetiséginek született gyerekeket. Hogyan is kerülhetett erre sor, milyen előzményei voltak a szokatlan évnyitónak? — erről beszélgettünk dr. Székely Gáborra, a Besenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatójával és dr. Szabó Gézával, a Hungarológiai Intézet igazgatójával. Sürgős segítség — Körülbelül egy éve vetődött fel a gondolat a mezőgazdasági főiskolán, hogy valamilyen segítséget kellene nyújtani a Kárpátalján élő magyaroknak mezőgazdasági szakemberképzésben. Elkezdődtek a tárgyalások, s közben kiderült, hogy ennél is sürgősebb volna a segítség a magyar anyanyelvű tanárképzés megszervezésében. így került bele az akkori szerződésbe, hogy a mezőgazdasági főiskolával együtt magyar-angol szakos tanárképzést indítunk — eleveníti fel a legkorábbi előzményeket a főigazgató. — A kárpátaljai magyarok képviselői később mégis azzal a kéréssel fordultak a minisztériumhoz, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolához, illetve a nyíregyházi Főiskolai Egyesülethez, hogy számukra a legfontosabb a magyar nyelvű óvodapedagógus-képzés, a tanítóképzés és a tanárképzés lenne időben, mert egyre többen költöznek el Kárpátaljáról a magyar nyelvet beszélő értelmiségiek, tehát egyre csökken a magyar nyelven tanítani tudó óvoda- pedagógusok, tanítók, tanárok száma. A főiskola eddig is nyújtott segítséget a külföldön, a hazánk határai közelében élő magyar nemzetiségű fiatalok képzéséhez, ám akik magyar intézményekben végeznek, sok esetben nem térnek vissza hazájukba, sokan Magyarországon telepednek le. Magyar nyelvű képzés — Ezért vetődött fel az a gondolat a kárpátaljai magyarok képviselőiben, hogy az igazi segítség az lenne, ha Kárpátalján, Beregszászon — ahol egy tömegben a legtöbb magyar anyanyelvű ukrán állampolgár él —, egy magyar nyelven képzést végző főiskolát kellene létrehozni — folytatja a közvetlen kiváltó okok sorolását Székely Gábor, majd az eredményt mondja: — ennek a főiskolának az első számú feladata most az óvoda- pedagógusok, tanítók és tanárok képzése lesz. Külön hangsúlyozta a főigazgató, hogy a főiskola örömmel vállalta ezt a nem is kis feladatot, de semmilyen ajánlatot, semmilyen javaslatot nem kívánnak ráerőltetni sem a Kárpátalján élő ukránokra, sem a magyarokra, nekik kell eldönteni, mire van szükségük és a főiskola lehetőségei szerint segítséget nyújt. — Amikor a kárpátaljai képzés jellegét megpróbáltuk meghatározni, már kiderült, hogy nappali képzés nem valósítható meg, mert többnyire már munkában álló, valamilyen egyéb feladatot ellátó emberek beiskolázásáról lesz itt szó — folytatja a képzés legfontosabb tudnivalóit Szabó Géza, a Hungarológiai Intézet vezetője. — A hagyományos levelező képzési struktúra sem kínálkozott jónak, tehát a kettő közötti, vagy valami harmadik típusú képzési formát kellett keresnünk. Ennek jobb híján a speciális beregszászi képzés elnevezést adtuk, ami azt jelenti, hogy az órák hétvégén: A volt törvényház épülete lesz a magyar nyelvű főiskola otthona Archiv felvétel pénteken, szombaton és vasárnap lennének, s a mi tanáraink tartják azokat. Abban egyeztünk meg, hogy a beregszászi kollégák is javasolhatnak ottani szakembereket, de ebben a döntést az itteni tanszékek kapják meg, ők felelnek az oktatás színvonaláért. Szakmai irányítás — A Hungarológiai Intézet a képzés szakmai irányítását kapta feladatul, de természetes dolog, hogy mi csak a kereteket próbáltuk megteremteni. A kinti oktatáshoz az általános és középiskolai oktatási anyagokat, tanmeneteket, tankönyveket megpróbáltuk a beregszászi kollégák segítségével összegyűjteni, hogy ennek alapján határozzuk meg a felvételik tematikáját, a felvételik tartalmát, majd a képzés egészét is. Olyan speciális témák is lesznek a képzésben, amelyek a magyarországi tanárképzésben nem szerepelnek. Itt azonban még további finomításokra lesz szükség, hisz ez az idő kevés volt ahhoz, hogy a teljes ukrán oktatási struktúrát át tudjuk tekinteni. A technikai kérdések tisztázása, a finanszírozási gondok tisztázása mellett megállapodtak abban, hogy lehetőleg Kárpátalján folyjon a képzés, Magyarországon lesz viszont a gyakorlati képzés egy része, illetve a Kárpátalján szakmai gyakorlatot vezető általános és középiskolás tanárok szakmai tapasztalatcseréje. A vizsgák természetesen kint lesznek az itteni követelményrendszer szerint, hogy azonos legyen a diploma értéke az itteni diplomákéval. — Ötven hallgató — 15-15 tanító és óvodapedagógus, és 10-10 angol-földrajz és angol-történelem szakos beiskolázását terveztük, s augusztus 29-30-án volt a felvételi — mondja Szabó Géza —, majd újabb számokkal folytatja. A felvételik eredményeként 104 jelentkezőből 42-en kerültek be az ötven helyre, a diplomát — a jelenlegi ismeretek szerint — a Bessenyei György Tanárképző Főiskola adja. Reméljük, hogy az akkreditációs eljárás sikeres lesz. Székely Gábor mintegy zárszóként jegyzi meg: A kárpátaljai képzésnek van egy általánosabb célja is, nevezetesen az Ukrajna és Magyarország közötti együttműködés segítése.-» j ézem a mozdulatlan, J\l itt-ottfűlencsés vizet. JL V Csak néha vijjog a szárcsa, s búgja el magát a vadgalamb. A fényözön alászállni látszik, a part aljnövényzete kisülve, a gaz felmagzott, termése pottyan szerteszét, hogy jövőre újra teremhessen. Apró csobogások, ahogy a víz élőlényei frissítik önmagukat. Észrevétlen haldoklik a nyár, mint ez a holtág. Régóta nem kap utánpótlást, nincs aki tisztogassa medrét és környékét. Csak van, makacsul és keményen tartja magát. Bezzeg, amikor még élt, messze földön jegyezték rakoncátlankodását. Most könyörögne alamizsnáért, hogy valaki megnyissa a zsilipeket, s kapna egy kis éltető vizet. De a folyóban sincs, nem tud adni a folyó egy cseppet sem. A horgászok szótlanul ülnek a parton. Füstölnek, mert a szúnyog itt olyan házi rovar, mint városainkban a csótány: hesse- getni kell, mégsem vész ki sohasem. És milyen hivalkodóan támadó! A horgászok várnak valamit. A víztől várnak, mely ellátta őket. Mesélik, hogy a nemesebb halaknak egészen széles tárháza úszkált itt valamikor és akadt őseink kezdetleges, maguk készítette hálójába, varsájába. Parti horgászok többségében. Csónakja alig van vanem volt szerencsés beleavatkozni a folyók életébe, a kialakított rendet felborítani. Akkor ez látszott jobbnak. Felszámolni a mocsárt, termővé tenni azokat a földeket. Törő István A holtág partján lakinek, de hosszú botja annál többnek. Ráérősek, sokuknak ez a munkája. Kapálni már nem kell. Szinte beérett minden. Az esőden nyár elrendezte a növényeket. A gyümölcsök meg hullnak, sok közte a kukacos, drága a permetezőszer, különben is hadd hulljon a férgese! Valamikor gombászni lehetett a parton. Csiperke, őzláb, szegfűgomba. Es persze az óriási pöfetegek. Szinte emberfej nagyságúra növekedtek. Tele volt a fasor, zsákszámra lehetett szedni. Most magvascsalán és szederinda. Milyen jól megvannak együtt. Mint az ember és a víz. Nem véletlen, hogy mindig a folyók mellé telepedtek. A folyók szabták meg életüket, mozgásterüket. Ma egyre többször hallani, hogy amelyeken csak nád, káka és gyékény termett, vele együtt a mocsár összes kórokozói. Most látjuk mi volt az ára. A folyók gyorsan elszállítják az éltető, a boldogulást segítő vizet. Mennyit tudunk e folyók vízéből hasznosítani? Keveset. Az öntözés olyan drága lett, hogy a leszegényedett gazdaságok alig tudják igénybe venni. Pedig van öntözési szakembergárdánk és kultúránk. Csak hát nincs beruházásra pénz, s a meglévő eszközök egy része is áll, s nagyon nehezen „vészelték" át a téeszek átalakulását... A part csak hallgat pos- hadó vizével, benne pipálnak a halak, vergődik az élővilág, s némely szakasza a halott víz látványát nyújtja. Nincs ami táplálja, s az ember anyagilag erőtlen, hogy alányúljon, felkarolja, mint egy elesettet. A horgászok türelmesek. Felcsillan a szemük ,a röpködő vadkacsák láttán, akik szépen kigömbölyödtek a nyár végére. Lesz majd mire vadászni, ha hullik a levél, megérnek a diók a parton, mert az bőségesen terem, akár a varjak, amelyek jönni fognak. szrevétlenül oldalgok B-f el,mint ez a nyár. Nem t J terem a víz most semmit. Tudják ezt a horgászok is. Mégis reménykednek, mégis kiülnek ide injekcióztatni magukat a szúnyogokkal, s füstölve védekeznek. Maguk ellen is védekeznek. Keresnek valami elfogadható magyarázatot arra, hogy miért ragaszkodnak e türelmes várakozáshoz. Nincs ilyen magyarázat. Hacsak a víz, mint az egyik őselem utáni vágyakozás, melyet lassan megöl egy másik őselem, a tűz, örök ellentétként egymás körül keringve, egymásba belemarva, hogyan tudná egyik a másikat elpusztítani. S nekünk, kiszolgáltatott, törékeny lelkeknek jó lenne velük békében élni. Domino-baratok «MW»momeWWHHemMO«MOHM«««Oe«4MOMOHMC4HM4CCmK«3«H Máthé Csaba-m- y °l vagytok régi barn—M rátok? Az ismert A A sláger dallamait a megye legtöbb városában lehetne dúdolni, ahol gépgyártással foglalkozó kis-, közép- vagy esetleg nagy- vállalatot keresnénk, ugyanis csak széttárt karokkal találkozunk. Megszűnt, felszámolták, átalakult, privatizálták és másra használják, ezeket a válaszokat kapjuk. Azt sose tagadtuk, hogy elsősorban mezőgazdaságból élő megye vagyunk, külön kiemelve az almaültetvényeket és a dohányföldeket. Az ipart elsősorban az élelmiszeripari feldolgozó cégek jelentik, de azért megelégedéssel tettük hozzá, jócskán akad a megyében gépgyártással foglalkozó cég. Ezt az utóbbi megállapítást már régen nem fűzhetjük az elemzések után. A régi barátok, vasasok, műszaki fejlesztők, mérnökök, szakemberek talán csak egy-egy véletlen baráti beszélgetés során taglalhatják a szép idők emlékét. Akár a felsorakoztatott dominók, úgy dőltek össze egymás után a megyei gépgyártó cégek és maradtak is abban a helyzetben. Azokból a régi barátokból egy-kettő kis- és közép- vállalkozás szinten újra- kezdte néhány termék gyártását, de már nincs kooperáció, nincs összedolgozás, a piaci harcot náluk sokkal inkább torzsalkodásként lehet jellemezni. Nem mernek egymással bérmunka szerződést kötni, mert félnek, a másik elveszi tőlük a terméket vagy olyan irtózatos árat kér a munkáért, amit nem lehet kigazdálkodni. Mindez még azokat is padlóra vágja, akik elkapva a fonalat, aprócska forintokból próbálnak a piacon keresett terméket gyártani. Mert arra már sokan rájöttek: az olcsó, de gyenge minőségű, minimális garanciával és pocsék alkatrész-ellátással rendelkező orosz, ukrán, szlovák és román gépek, pótkocsik, szerelvények helyett már egyre inkább azt a hazai terméket keresik, amely ugyan drágább, de a plusz szolgáltatásokkal együtt megüti a nyugati minőségi szintet. L ehet, hogy az érintettek elfelejtették a barátságot, és azt vallják, üzletben nincs barátság, de akkor inkább a következőn gondolkozzanak elhasználják ki a piac adta lehetőséget és üzleti alapon, a saját hasznukat is figyelve kooperáljanak és azt számolják ki, hogy mennyivel jobban megéri nekik, ha dolgoztatják a gépeket és az embereket és nem állnak a masinák, illetx’e munkanélkülin vannak a dolgozók. Mai pörbölyeink Réti János A tanévkezdésről szóló sok-sok hír, információ tudósítás között megakadt a szemem azon, hogy a tragikus okkal ismertté vált tolnai kisközségnek Pörbölynek újra van iskolája. Igen, ez az a falu, amelyiknek kisdiákjait az a szörnyű autóbusz szerencsétlenség érte, miközben Bátaszékre igyekeztek iskolába. Tették ezt ők, illetve elődeik már húsz éve, ám a baleset tavaly történt és lám nem késett a szervezés újra van iskola, nem kell buszozni a kicsiknek. Az első gondolatom az volt, amit a költő — biztos nem vagyok a dolgomban ezért név szerint nem hivatkozók rá — úgy fogalmazott meg sokat emlegetett sorában, hogy ....nekünk Mohács kell..." És tényleg: ahhoz nálunk tragédiának kell történni, hogy elfogadható megoldás szülessen, sőt arra pénz is kerüljön elő a sifonból. Mert amikor valami balul, netán tragikusan üt ki mindjárt belátjuk a helyzet tarthatatlanságát és a megoldáshoz rávalót is képesek vagyunk előteremteni. Amíg nem sokkol bennünket valami, addig hiába felvetés, érvelés, okoskodás: nem fogadjuk el a másikak, az észrevételező igazságát. De jön a baleset, a robbanás, a rablás, a betörés és máris tudjuk, hogy mit kell tennünk. Azt, amit már talán jóval korábban is megtehettünk volna. És csodák csodája ekkor — ez az, amit ésszel sose fogok felérni — anyagi forrás is előcsörgedezik valamilyen intézmény, felügyeleti szerv, vagy igazgatás főkönyvének valamelyik rubrikájából. Mondom ez volt az első gondolatom. Viszont amikor végigolvastam a hírt, abból megtudtam, hogy összesen hat gyerek jár a pörbölyi iskolába, amit egyelőre átmeneti helyen indítottak be, átmeneti tantestülettel, átmeneti nevelői szobával stb. És ekkor jött a második gondolatom: hogy Mohács az hagyján, de az új megoldások fellelkesült keresése közben vajon mindig a legmegfelelőbbet választjuk e? Ha pörbölyi szülő lennék lehet azt mondanám, ez a legjobb, ami lehetséges. Ha nem, akkor óhatatlanul eszembe jutna, hogy a baleset a megrongált fénysorompó és a gyorsan robogó vonat együttes hibája okozta és nem a Bátaszéken lévő iskola. y j tigyis rnintha nem 1/ mindig a legégetőbb X problémákat szüntetnénk meg, hanem keresnénk egy megoldást, ami látszólag kézenfekvő. Még akkor is, ha az többe kerül és egyáltalán nem biztos, hogy az érintettek, jelen esetben a gyerekek számára a legszerencsésebb. 1 Kelet-Magyaroiszág 31 m*»a**** • *es*u.Umäk
