Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-15 / 218. szám

/• 1994. szeptember 15., csütörtök HÁTTÉR Nyereség tisztességesen Automatikus kamarai tagság • Állami feladatok átvállalása • Őszi szervezés Nyíregyháza (KM - GB) — Fontos időszak előtt áll az új kamarák, köztük az agrár­kamara törvény előírta szer­vezése. Október végére mint mindenütt, létre kell hozni a megyei szervezetet, és meg kell választani azokat a kül­dötteket, akik megfelelően tudják majd képviselni az országos kamarában az egyes megyei területeket. Az agrárkamarának különös­képpen minél előbb alkal­massá kell válnia azoknak az állami feladatoknak az át­vállalására, amellyel terme- lőközelből, helyi ismeretek­kel lehet majd segíteni a pi­acszervezést. Lakatos András országgyűlési képviselőt, a megyei ideigle­nes kamarai előkészítő bizott­ság elnökét az új agrárkamara szervezésének fontos kérdé­seiről kérdeztük. Közfeladatok — Az új kamarák köztestüle­tekként fognak működni, ame­lyek legfontosabb ismérve, hogy a tagsága által végzett te­vékenységéhez kapcsolódóan az államtól függetlenül, köz­feladatokat lát el. Alapvető fontosságú tehát — az érdek- képviseleti szervezetektől el­térően —, hogy ezek a kama­rák állami feladatokat fognak átvállalni. A piacszervezés ja­vítása és a piacon való ered­ményesebb szereplés érdeké­ben végzett feladatok mellett olyanok átvételéről van szó, mint az információs rendszer kialakítása/működtetése, a nö­vény-, és talajvédelmi szolgá­lat működtetése, a termékmi­nősítési tevékenység, az állat- tenyésztési teljesítményvizs­gálat, a decentralizált alapok körüli gyakorlati közreműkö­dés, állategészségügyi felada­tok és az agrár szakoktatással, kutatással kapcsolatos szerve­zési feladatok. □ Ki lehet, vagy lesz a ka­mara, konkrétan az agrárka­mara tagja? Úgy hallani, kö­telező a tagság. Kötelező tagság — A gazdasági kamarai tag­ságban, tehát az agrárkama­rában is, az úgynevezett au- tomatikusság, vagy úgy is fo­galmazhatjuk, hogy a kötelező tagság elve fog működni. Ez azt jelenti, hogy gazdasági te­vékenységet (nyereség és va­gyonszerzés céljából rendsze­resen végzett termelő vagy szolgáltató tevékenységet) csak úgy lehet majd folytatni a jövőben, ha az együtt jár a ka­marai tagsággal. Ugyanis csak ily módon biztosítható, hogy az érintettek (gazdák, magán vállalkozók és jogi szemé­lyek) gazdasági önigazgatása hozzájáruljon a forgalom biz­tonságának növeléséhez, va­lamint a piaci magatartásra vo­natkozó etikai, és egyéb köve­telmények betartásához. A területi agrárkamara tagjai te­hát minden olyan gazdálkodó szervezet, amely kizárólag er­dő-, és mezőgazdasági tevé­kenységet folytat. □ Mit, kit kell érteni gazdál­kodó szervezeten? — A vállalatokat, szövetke­zeteket, társaságokat, egyes jogi személyeket, de a vállal­kozási engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozókat, sőt a mezőgazdasági vállalkozókat is. Ez utóbbiak alatt értjük azokat a mezőgazdasági kis­termelőket, akik piacra termel­nek, tehát árut értékesítenek és ezért áfa-kompenzációt kap­nak. Az áfa-kompenzációval az illető bekerül az APEH nyilvántartásába, ezáltal vi­szont automatikusan kamarai tag lesz. □ Milyen szervezetben dol­gozik az új agrárkamara? Alulról építkezik — Az új agrárkamara az alul­ról való építkezés elve szerint szerveződik. Ez azt jelenti, hogy valamennyi olyan he­lyen, ahol tíz mezőgazdasági termelő van, mezőgazdasági bizottságokat kell létrehozni, amelyeknek a feladata lesz a helyi agrárszervezés és piac­szervezés, a tájékoztatás, in­formációműködtetés, az ön- kormányzattal való együttmű­ködés. Úgy is fogalmazhat­nám, hogy helyben az agrár- termelés szervezése, informá­ció föl- és lejuttatása a felada­ta a gazdák között. □ Hány helyen lesz, kikből áll majd a mezőgazdasági bi­zottság? — Előreláthatólag, a me­gyében mintegy 160 települé­sen alakulnak meg a követ­kező hetekben e bizottságok. A mezőgazdasági bizottságok­ba tömörülnek majd azok a kistermelők, akiknek a terme­lése a 4 millió forint árbevételt nem haladja meg. □ A nagyobbak külön cso­portba kerülnek? — Az említett nagyságrend fölötti termelők (mindegy mi­lyen szektorhoz tartoznak) alakítják meg a másik fontos pillérét az agrárkamarának. Ezek pedig a kamarai osztá­lyok (pl. növénytermesztés, állattenyésztés, vadgazdálko­dás, erdőgazdálkodás, halászat stb.), amelyekben meghatáro­zók lesznek a jogi személyek, de a nagyobb egyéni termelők is ott lesznek. □ Hol tartanak most a szer­vezéssel a megyében? — Legfontosabb most ösz- szegyűjteni a településeken a lehetséges kamarai tagokat. Ebben segítséget kaptunk a jegyzőktől, ugyanakkor gond­jaink vannak az APEH-hel, amiben a kormány már segít­séget ígért. Mihelyst ez meg­van, megkezdődik azonnal a mezőgazdasági bizottságok szervezése a községekben. Ebben nagyon kérem a megye gazdálkodóit, segítsenek a meghirdetett estén, az adott településen minél teljesebb létszámban összejönni, hogy ott még részletesebb felvilá­gosítást adhassunk. Erre, mint általában a megfelelő tájékoz­tatásra — ami sok egyéb között az új agrárkamara fela­data lesz — nagy szüksége van a települések gazdál­kodóinak. Az időközben szer­veződő osztályok és a meg­alakuló mezőgazdasági bizott­ságok lesznek jogosultak az­tán küldötteket delegálni az október végén alakuló köz­gyűlésre, amely megválasztja a megyei agrárkamara veze­tését és az országos agrárka­marába küldött személyeket. Tárca m CVI vfl-w-~i lígérkeztem az egyik rokonomhoz segíteni. I J Félkészen vett néhány évvel ezelőtt egy házat, azóta a saját ízlése szerint építi tovább.Betonozásról volt szó, ami nem gyerekjáték. Készül­tem hát a munkára, s a kb. száz kilométeres útra, melyet öreg motorkerékpárommal kíván­tam megtenni. Minden jól kezdődött. For­ró délután indultam,—sehol egy felhő az égen. Lendülete­sen haladtam a közepes for­galomban, dudorásztam, él­veztem az ingemet dagasztó levegő simogatását, nézeget­tem az erdősávok tagolta tá­jat, a messzi hegyeket. Egy kanyargós szakaszon aztán, úgy félúton, inogni kezdett a kormány a kezemben, mintha jégen járnék. Ezt a tünetet is­mertem jól, s ahogy a hátsó kerekemből a levegő, úgy belőlem is elszelelt a jókedv azon nyomban. Még csak ez hiányozott! Megálltam, kö­Antat Attila Defekt rülnéztem: rovarcirpelés, poros árokpart, körül kuko­rica- és répatáblák a perzse­lő hőségben. Az egyik tele­pülés vagy négy kilométerre mögöttem, a másik jóval messzebb előttem. Lássuk csak, mire mennék ma­gam — töp- rengtem. Szerszám van, ragasztó és foltnak való van, pumpa nincs, de majd megállítok valakit, s kérek. A biztonság kedvéért előszedtem min­dent. Nézem a ragasztót, hát a tubus olyan, akár a kő. Nyomogatom: eltörik. Az évek alatt, míg nem használ­tam, a tartalma, bizony, bele­száradt... Szidtam magam a gondatlanságom miatt, de nem volt mit tenni, elindul­tam a motorral együtt gyalog a mögöttem lévő kisváros fe­lé. Erőlködtem, lihegtem, a verejték nem is csörgött, ha­nem záporozott rólam. Más­fél óra múlva, mint ki a siva­tagból tér meg, bevánszorog­tam a városka első utamba került épülete, a benzinkút elé. A hölgy bizal­matlanul mére­getett, ahogy előadtam prob­lémámat. és se ragasztóval, se tanácscsal nem tudott szolgálni. A kutak előtt állt néhány kopott autó. Ahogy tanácsta­lanul lézengtem ott, az egyik­ből egyszer csak kiszólt egy férfi: — Szálljon be, ismerős vagyok itt, nézünk magának valami gumijavítót. A motort hátrahagyva beültem mellé. Három helyen is megfordul­tunk, de késő délután volt, s a műhelyek mind bezártak már. — Lakik itt egy ro­konom — vigasztalt patrónu- som —, ő is sokáig motoro­zott, megnézzük, hátha tud segíteni. Szűk portájú, apró ház elé kanyarodtunk. Az udvaron idősebb, cigarettázó férfi fel­ügyelt a mellette játszó kis­gyerekre. — Tolja csak ide a motorját, megcsináljuk egy­kettőre — bíztatott aztán, ahogy megtudta, miről van szó. Autós segítőm meg­nyugodva elviharozott, én meg negyedóra múlva már új pártfogómnál voltam/ a jár­gányommal együtt. És való­ban került segítség, ragasztó, minden. A munka után a háziak még üdítővel, kávéval is megkínáltak. Hálá­san, jó érzésekkel telve bú­csúztam el tőlük. A hátra lévő úton pedig egyre az járt a fe­jemben: hogy lehet az, hogy minél eldugottabb, szeré­nyebb helyre vetődik az em­ber, annál több szívélyesség­gel találkozik! Kevesebbet többért Gyürke László M ar megint a zse­bünkre: a fogyasz­tók zsebére megy a játék. Azt, gondolom, sokan észrevették, hogy (főisze­zonban még sose volt ilyen drága a zöldség. A drágaságot sokfélekép­pen lehet magyarázni: gyil­kos aszály miatt gyenge a termés, az öntözés költség- növelő hatását a fogyasz­tóra (is) leosztják, leérté­kelték a forintot, stb., stb.. (Bár ez utóbbinak teszem azt a paradicsom fogyasztói árán nem kellene annyira érződnie.) Az érveket így önmaguk­ban, egyéb körülményektől elvonatkoztatva még el is lehetne fogadni. (Bár ettől még nem lett több a leérté­kelt forintból a fogyasztók zsebében.) Azt hinné a laikus: nyil­ván azért drága a keres­kedőnél a zöldség, mert az említett objektív körülmé­nyek miatt drágábban is vá­sárolja fel. A termelő szem­szögéből nézvén a dolgot: drágábban adja el tehát portékáját. Mondom, azt hi- hetnők. A minap az egyik dél­nyírségi faluban hallottam. Nem értette az atyafi, hogy lehet az: tavaly nyolc forin­tot kapott a paradicsom ki­lójáért, most meg hetet. Közben, ugye, a forintot többször leértékelték, a leg­utóbbi pedig egészen drasz­tikus volt. (Csak zárójelben jegyzem meg: a tőkés importból származó áruk egy része nyomban 30-35 százalék­kal ugrott, és nem nyolccal. Ki érti ezt?) A dolog roppant elgon­dolkoztató. Vajon nem a mezőgazdasági termelő munkáját értékelték ezzel le? Mert ugye mennyit ér ma a hét forint a tavalyi nyolchoz képest? Egy konkrét példa, gondolom, elég illusztrációnak. Egy egyszerű fénymásoló pél­dául a forint leértékelése előtt úgy 50 ezer forint kö­rül volt. Utána? Nyolcvan- ezer. Tavaly, mikor még nyolc forintot kapott a paradicso­mért az őstermelő és a fény­másolóhoz az említett áron lehetett hozzájutni, az neki 6250 kiló paradicsomába került (volna). Az idén, az új kormány egyik szakértő intézkedése nyomán ugyan­az 11 428 és fél kilóba. Hát nem csodálatos? Valószínűleg más számok jönnének ki, ha a termelés­hez szükséges gázolajat, vegyszereket, műtrágyát vennénk alapul. De hogy ott is meglehetősen drasztikus az áremelkedés, azt biztos­ra vehetjük. P ersze, tudom, minden kontextusból kiraga­dott példa sántít vala­hol. (Hisz a drágulás nem mindenütt ilyen kirívó — mondhatják.) Azt azon­ban aligha hiheti bárki, hogy hasonló intézkedések gyó­gyírként hatnak mezőgaz­daságunkra. Kommentár Száguldó veszteség Páll Géza-m—t vekkel ezelőtt már be- bizonyosodott, hogy 1—J ráfizetjük az ingünket is a nagy csinadatrával meghonosított Forma-l-re, melyről sokan úgy gondo­lták: a veszteségek ellenére is megéri megrendezni a nemzetközi autóversenyt, mert jó hírét viszi az ország­nak. Néhány napig ránk fi­gyel a világ. Ettől többen könnyesre sírtáka szemüket, holott valójában a világ nem ránk, magyarokra és nem Magyarországra, hanem az életveszedelemmel játszó versenyzőkre figyel. Aligha várható, hogy a tőkés világ nagyjai rohannak fölös pénzüket magyarföldön el­helyezni. Nem rohannak. Mi viszont rohanhatunk újra a pénzünk után. Mint ezt minden normális ember tudta, ismét jócskán veszte­séges lesz a Forma-1, s en­nek költségei a Pénzügy­minisztériumot, magyarán szólva az állampolgár zse­bét terhelheti. A közlemény igen diszk­réten fogalmaz, amikor azt mondja, a veszteséges ren­dezvény miatt indokolt lehet a 200 millió forintos állami garanciavállalás igénybe­vétele. Nem tudom kinek üzlet, kinek éri meg az egyébként látványos és sok hazai né­zőt vonzó verseny minden­áron való életben tartása. Ebben akkor lenne poén, ha az milliókat, netán százmil­liókat hozna a konyhára, nem pedig vinne az amúgy is üres államkasszából. Az sem teljesen világos a szá­mok világában kevésbé já­ratos állampolgár számára, ha már jó előre jelezték a szakemberek, hogy a nagy buli nagy veszteséggel jár­hat, s a jelenleg rendezési elvek szerint nem biztos, hogy a szervezők a költsé­gek csökkentésében és a bevételek növelésében ér­dekeltek, mivel sikerült ki­harcolniuk vagy talán ki- sarcolniuk az állami garan­ciavállalást. így ők, a ren­dezők egy fillért sem veszít­hetnek. De mit veszíthet a másik fél...? Sokat. Talán ha a „több is ve­szett Mohácsnál” sziszté­mát alkalmazzuk, könnyeb­ben túl tehetjük magunkat az újabb kudarcon. Mert mi az a kétszáz millió a sok milliárdos másutt bekövet­kezett veszteségekhez ké­pest. M égis érdemes lenne felülvizsgálni, mire érdemes, szabad, lehet állami garanciát vál­lalni, s mire nem szabad. Különösen a száguldó vesz­teség az utolsót is elviszi az állampolgár cincogóforint­jaiból. JL Még tart a meleg Harasztosi Pál felvétele Nézőpont

Next

/
Thumbnails
Contents