Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-14 / 217. szám
f 1994. szeptember 14., szerda Kelet-Magyarország 5 KÖZÉLET Tőkés érdek: a piacszerzés Kerekasztal-beszélgetés a regionális fejlesztésről, az MSZP gazdaságpolitikájáról Nyíregyháza (KM — BJ) — Nem volt rossz gondolat, amikor arra a következtetésre jutottunk, hogy azok a gazdasági szakemberek, illetve azok a politikusok, akik úgy gondolják, hogy ma Magyarországon egy olyan típusú gazdaság- politikát kellene valamilyen módon gyakorolni, ami a régió problémáiból, a regionális gondokból és az ottani lehetőségéből építkezve indul ki és próbál valamit tenni, azok legalábbis gondolati szinten jó úton vannak. Azért választottuk ezt a helyet, mert az előzetes konzultáció alapján a szocialista képviselőktől úgy tudom, hogy ebben a megyében különösen komolyan kezdtek foglalkozni azzal, hogy a régiónak, a megyének, a környezetnek a sorsa hogyan alalkul- jon. Több csatornán indült el a gondolkodás és én úgy gondolom, hogy a politikának az a szerepe, hogy ebben valamilyen integráló, koordináló szerepet betöltsön. Úgy tudom, hogy az itteni képviselők támogatni, remélhetőleg segíteni és támogatni tudják. Akik úgy gondolják, hogy ezt a párbeszédet célszerű folytatni, tegyék meg egymás között. Ezek voltak annak a kerek- asztal-beszélgetésnek a befejező mondatai, amelyet a múlt pénteken rendezett Nyíregyházán a Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei országgyűlési képviselőcsoport, s amelynek témája a regionális fejlesztés, a különleges gazdasági övezetek létrehozásának lehetősége, valamint a Szocialista Párt hosszú távú gazdaságpolitikájának kialakítása volt. A beszélgetést megelőző sajtótájékoztatón Baja Ferenc környezetvédelmi és terület- fejlesztési miniszter a témával szoros összefüggésben szólt egy Záhony térségében kialakítandó különleges gazdasági övezet létrehozásának lehetőségéről, amelyhez azonban — mint mondta—további alapos előkészítő munkára van szükség. A miniszter úgy vélte: a tervezett nemzetközi kereskedelmi és ipari centrum kialakításához szükséges törvénymódosítások legfeljebb 1995- ben, de inkább 1996-ban kerülhetnek a parlament elé. Hozzátette: a jövőre elkészülő új területfejlesztési törvényben viszont lehetőséget szándékoznak teremteni arra, hogy a különleges gazdasági övezet létrehozására — a szükséges változtatások után — bármikor mód nyílhasson. Mint ismeretes: a záhonyi övezet kialakítására a budapesti Europrojects-B Befektető és Tanácsadó Kft. 1993-ban készített részletes tanulmány- tervet. A koncepció szerint a kelet-nyugati gazdasági együttműködést segítő centrumot — amely első lenne Európában — Kisvárda-Vásáros- namény-Záhony térségében hoznák létre. A több mint 300 négyzetkilométeres területre külföldi és hazai befektetőket várnak, a vállalkozóktól a multinacionális cégekig. A termelő- és feldolgozó üzemek mellett banki háttérrel rendelkező kereskedelmi tranzitközpont is lenne, vámszabadterülettel. A beruházók, gyártók és forgalmazók adó- kedvezményben is részesülnének. Az üzleti és vállalkozói alapon épülő övezet tíz év alatt készülne el. A kerekasztal-beszélgetés előadói közismert szakemberek voltak. Dr. Drecin József, az UNI-ECO tudományos tanácsadója, dr. Mandel Miklós egyetemi tanár, dr. Szombat- helyi Ferenc, az UNI-ECO igazgatója, dr. Göndör György tudományos szakértő. Drecin József egyebek között a régiófejlesztés nehézségeit ecsetelte a kerekasztal résztvevői előtt, mert az olasz példa az egyetlen, amely a csizmaország lábfejének fejlesztésében ért el eredményeket, ám ehhez meglehetősen hosszú időre volt szükség. És meglehetősen nagy forrásokat tudtak fordítani rá, amire ma Magyarországon nem sok esély látszik. Másutt ugyanis legfeljebb stagnálás közben kísérelték meg egy-egy régió fejlesztését, de a gazdaság olyan mértékű összezuhanására, mint Európának ebben a régiójában történt, még sehol nem volt példa. Innen kijutni csak egy tudományosan kidolgozott gazdaságpolitikával lehet, ennek azonban ma legfeljebb a foszlányai érzékelhetők. A szándék tehát önmagában kevés, az eszközök pedig nem állnak rendelkezésre. Legnagyobb gondnak azt nevezte, hogy soha nem látott módon szorult ki a magyar termelőkapacitás saját piacáról. A külkereskedelem liberalizációjára szükség volt, ám ilyen nagyvonalú nyitást még a németek sem engedhettek meg maguknak, az ázsiai országok pedig épp az ellentkezőjét tették: előbb megerősödtek, aztán jött a liberalizálás. A gazdasági folyamatokat nem politikai nyilatkozatokkal lehet elindítani, hanem tőkés érdekkel, ez pedig — különösen recesszióban — elsősorban a piacszerzés. Magyarország a kereskedelemben feladta a hídfőállásokat, az új külföldi tulajdonos pedig hozza magával az árut, a következmény: az itthoni termelőkapacitás elsorvadása. — Még ez sem volna baj, ha a verseny egyenlő feltételek között bonylódhatna—mondta Drecin József — azt azonban konkrétan és testresza- bottan kell kidolgozni, hogy mitől leszünk versenyképesek. Az országnak ebben a régiójában a keleti piacokra érdemes figyelni. A régi partnereknek rá kell jönni, hogy egymásra vagyunk utalva. Ez a gyakorlatban úgy mutatkozik meg, hogy noha az itt élők tudják, hogy a nyugati mező- gazdasági gépek jobbak, mégis a keleti traktoroknak van nagyobb piaca, mert az megfizethető, s a feladat elvégzésére megfelelő. Ha sikerül megkönnyíteni egymással a kereskedést, sikerül termékeinknek piacot találni. Ezután arról szólt, hogy a nyolcvanas években átgondolatlan tőkeallokációs rendszer jött létre. Elfelejtették a gazdasági reformisták, hogy a modem tőkegazdasághoz befektető tőke kell. Ezzel szemben mindenkit hitellel terheltek meg, aki beruházott. A modem gazdaság lényege nem az, hogy mindenki hitelből fejleszt, s ha azt a módszert követtük volna, most nem a bankokat, hanem a termelő- vállalatokat kellene konszolidálni, ezzel megadni a lendületet a termelés újraindításához. Sok múlik természetes azon, hogy a recesszióval küzdő fejlett országok mikor lábalnak ki mostani helyzetükből, s érdekeik mikor diktálják azt, hogy bennünket is elengedhetnek a fejlődés útján. Akkor lesz a legélesebb a verseny, mert még abba is beleszól az európai rendtartás, hogy az állami megrendeléshez is nyilvános pályázatot kell kiírni. Ezért is kellene azonos követelményeket és azonos pályát szabni annak a versenynek, amely a külföldi és a belföldi befektetők között zajlik. Ha a fejlesztés kérdése megoldódik, akkor a régiók gondjai is csökkeni fognak, de tökéletes megoldás aligha várható. Hatáskörök és körhatások Észrevételek az önkormányzati törvény módosításához Az expo mellett Budapest (MTI) — A Fővárosi Képviselők Pro Expo Egyesülete a leghatározottabban felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza az expo lemondásáról hozott döntését. A testület egyúttal felhívja az országgyűlési képviselők figyelmét, hogy utasítsák el a világkiállításról szóló törvény hatályon kívül helyezését. Az erről szóló nyilatkozatot keddi ülésén fogadta el az egyesület, amelynek soraiban a Fővárosi Közgyűlés MDF-es, KDNP-s és MSZP-s képviselői mellett egy fideszes városatya is helyet foglalt. Az expo megrendezését pártoló határozatot megelőző több mint egyórás vitában az egyesület tagjai kemény szavakkal bírálták a szerintük megalapozatlan és felelőtlen kormányálláspontot. Különösen azt nehezményezték, hogy egy hatályos törvényt vett semmibe a kormány, amikor teljességgel figyelmen kívül hagyta a lemondásból fakadó nemzeti presztízs- veszteséget, illetve a megkötött szerződések egyoldalú felmondásából eredő, ma még felbecsülhetetlen erkölcsi és anyagi károkat. A Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége tudomásul veszi, hogy hibás politikai döntés alapján az ön- kormányzati törvény változtatása megtörténik, amely alapján a városok hatás- és jogkörei csökkennek, a polgármesterek pedig csak látszatjogosítványokat kapnak. A szövetség ezt természetesen elfogadni nem tudja. Túlzottnak tartjuk a jegyző apparátust irányító tevékenységét és azt a jogosítványát, hogy így teljes egészében a hivatalt a polgármestertől el tudja zárni. Teljes egészében a jegyző kezébe kerül az irányítás, holott a város működéséért, gazdálkodásáért továbbra is a polgármester felel egysze- mélyben. Ebben a testületnek sincs a törvény szerint semmilyen felelőssége. A testületi tagok nem is szankcionálhatók, holott a polgármester szankcionálható minden területen, s cserébe csak egyetlen jogosítványt kapott, hogy ugyanannak az ügynek újra napirendre tűzését kérheti, de ha a testület továbbra is kitart a hibás véleménye mellett, akkor azt köteles utána végrehajtani és fegyelmi-anyagi felelősséget vállalni érte. Természetesen bízunk abban, hogy a polgármester és a jegyző között megmarad az a jó viszony, amely ma általában jellemzi a településeket, de a jogszabálynak arra is fel kellene készülni, hogy a jegyzők túl akarják terjeszteni hatás- és jogköreiket. Elfogadjuk természetesen, hogy a közvetlen választás nagy legitimációt ad a polgár- mestereknek, mintegy elismeri politikai szerepét az adott településen, de nem ad megfelelő eszközöket a kezébe ahhoz, hogy a gazdálkodást valóban irányítsa, és azt a nagyon kemény fegyelmi-anyagi felelősségi rendszert, ami ehhez kapcsolódik, azt egyszerűen ki tudja védeni. Nem tudjuk értelmezni azt, hogy amikor a testület magát feloszlatja, automatikusan ezzel megszűnik a polgármester tisztsége is. Direkt választás esetében ez ellentmondás. Nem tudjuk elfogadni a megyei közgyűlés hatás- és feladatköreinek szélesítését még akkor sem, ha elismerik abban a városok felelősségét, hogy egy politikai döntés létrejöhet, hiszen az elmúlt 4 évben a városok nem tudtak megfelelő alternatívát felmutatni a kistérségi szövetségek formájában a megyével szemben. A megyékhez kerülő túlzott hatalomcentralizáció magában hordja annak a-lehetőségét is, hogy rövid időn belül a megyék pénzelosztó szerepet kapjanak. Az intézményhálózat városoktól történő egyoldalú elvételének lehetősége megítélésünk szerint a városok politikai, társadalmi presztízsét csökkenti, ugyanakkor a megyét is rossz pozícióba hozza, hiszen az intézmények költségei túlzott terheket rónak a megyére. A megyei területfejlesztési tanácsok oly módon történő összeállításával nem értünk egyet, amelyet az eddigi politikai nyilatkozatok tartalmaznak, nevezetesen, hogy a megyei közgyűlés elnöke, megyei jogú város polgármestere mellett csak további egy ön- kormányzati szférából kikerülő ember jutna be a szervezetbe és a többieket a különféle érdekképviseleti, munkáltatói, munkavállalói, kamarai oldalak delegálják. Indokoltnak tartjuk az ön- kormányzatok lényegesen nagyobb létszámát ebbe a tanácsba, hiszen az eddigi információink szerint kifejezetten az önkormányzati szférában található alapok felhasználásával kívánja ennek a pénzalapjait megteremteni. Azt természetesen támogatjuk, hogy a számvevőszék végezze az önkormányzatok gazdasági ellenőrzését, de meggyőződésünk, hogy ez kétévente, főleg a 2-300 helyi önkormányzattal rendelkező megyékben képtelenség, vagy ehhez a számvevőszék létszámát tízszeresére kell emelni, aminek viszont az anyagi kiadásait kellene átgondolni. Dr. Magyar Levente elnök Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége gflOfc *» m m Röviden A magyar... ...honvédség elsősorban pénzügyi okok miatt távol marad a Partnerség a békéért program keretében szervezett első nagyszabású hadgyakorlatról, melynek helyszíne Lengyelország. A gyakorlaton tizenhárom ország vesz részt, a magyar vezérkart két katonatiszt képviseli. (NSZ) Az IMEKO-nak..., ...vagyis a Nemzetközi Méréstechnikai Szövetségnek szeptember elseje óta Kemény Tamás személyében magyar elnöke van. A magyar műszaki szakember megbízatása három évre szól. (MTI) Zsidó mártírokra... ...emlékeztek Kecskeméten: több mint ezer, a városból elhurcolt mártír nevét örökíti meg az az emlékfal, amit hétfőn avattak fel Bács megye székhelyén. Az emlékművet a lakóközösség készíttette el. (KM) Assisi... ...Szent Ferenc nővéreinek betegápoló rendje számára épül kolostor a Baranya megyei Kozármislenyben. A Pécs melletti településen nemrég helyezték el a kolostor alapkövét, az építkezést a svájciak finanszírozzák, a telket pedig a helyi önkormányzat adományozta, mivel Szent Ferenc nővérei vállalták, hogy gondozzák a településen élő idős, beteg embereket. (KM) A Liberális... ...Intemacionálé múlt hét végén Reykjavíkban tartott kongresszusán a szervezet teljes jogú tagjává választotta a Szabad Demokraták Szövetségét. Mint ismeretes, a FIDESZ már korábban teljes jogú tagja lett a pártszövetségnek. Pető Iván a teljes jogú tagsággal rendelkező pártok elnökeihez hasonlóan a szervezet alelnöke lett. A tanácskozáson az SZDSZ elérte, hogy a kelet-európai országoknak az Európai Közösséghez való csatlakozásával foglalkozó határozat kimondja: ezen országok számára csak ä teljes jogú EK- tagság a követendő cél. (MTI) Az útlevél... ...marad az önkormányzatoknál. A napokban felröppent a hír, miszerint elveszik az önkormányzatoktól az útlevél-ügyintézést, s átadják a rendőrségnek. A Belügyminisztérium rendészeti főosztályának vezetője megcáfolta ezt. (KM) Finomabban artikulálni Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — A Magyar Demokrata Fórum hétvégi Vili. Országos Gyűlésének végén kértük meg Frenczel Bertalant, hogy értékelje a két nap során a budapesti Közgazdasági Egyetem aulájában történteket. Nyírparasznya küldötte többször is leszögezte: ő nem a „nagypolitika” szemszögéből látta az eseményeket. — Nagyon örülök azonban annak, hogy ismét Für Lajos lett az elnök — kezdte összegzését. — Ebben kicsit része van annak is, hogy református lelkész vagyok, és Für Lajos beszédében nagy hagsúllyal emlegette református voltát. így a vele való eszmei rokonság — ha lehet — még erősebb. A távlati célokra tekintve Für Lajost azért is nagyon alkalmas MDF-el- nöknek tartom, mert ő tá- gabb ölelésű, integráló személyiség. Ő a népből jött, nekünk vidékieknek és főleg szabolcsiaknak mindenképpen Für Lajos az igazi megoldás. □ Mit gondol, mi változik a mostani országos gyűlést követően? — A hozzászólásokban hihetetlen sok kritika is megfogalmazódott. Sokan vannak, akik inkább a praktikum felé szeretnék fordítani a pártot. Für Lajos a népi nemzeti gondolat mellett nyitott a modem változások, a praktikum irányába is. A változásokat én is úgy gondolom, hogy mindenek előtt meg kellene találni a hangot a népi rétegekkel illetve a munkásokkal. A rendszerváltozás során magam is mindenképpen akartam a változásokat, de hogy az mivel jár együtt, azt nem láttam előre. Együttéreztem a munka- nélküliekkel, de nem tudtam megfogalmazni az ellentmondás áthidalását. Egy biztos: ezt sokkal jobban nem lehetett volna csinálni. Meg kellett kezdeni az átalakítást, s az megtörtént. Én nem is tartom olyan nagy vereségnek azt, ami az MDF-et érte. Bárki csinálta volna végig ezt a négy évet, hasonló helyzetbe kerül. □ Milyen érzéssel megy el Budapestről? — Én mindig optimista maradok. Látom a hihetetlen nagy vajúdást, de látom a sok jó szándékú, lelkes embert. Én az erkölcs megtartó erejében hiszek, s abban is, hogy magyarságomat sem tagadhatom meg. Még azért sem, ha jóban akarok lenni a szomszédaimmal. □ Mit gondol: vajon miért nem olyan hatásos ma a népi-nemzeti gondolat ebben az országban? — Mert nem mondjuk elég határozottan, mert bizonytalanok vagyunk önmagunkban. Ha valaki felébred, törölgeti a szemét, ásítozik. A ébredés pillanatában az ember nem olyan határozott. Ahhoz idő kell. Van, aki már elevenebb, de például a falusi értelmiségnél az általános ébredést még nem látom. Úgy vannak, mint nagyon sok ember. Felkél, s azonnal enni akar. Pedig nemcsak a gyomrunkkal kellene foglalkozni. Azt gondolom, hangsúlyosabban, de ugyanakkor finomabban kellene artikulálnunk az erkölcsi, a vallási és a nemzeti gondolatot.
